Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)
1879 / 38. szám
299 tény a bekebelezés, melynek hatálya egészen a telekkvi törvény rendeletéi szerint bírálandó meg. Sajátságos inconvenientiákhoz is vezetne, az elsőbbség fontos időkérdését az összeírásnak egyes egymást követő tényeinek egymásutánja szerint határozni meg. Mindezekből, nézetünk szerint, semmi kétely nem lehet az iránt, miszerint végrehajtató fél a végrehajtást rendelő végzés bekebelezése és illetve már ezen végzésnek a telekkönyvi hatóság iktató hivatalába érkeztével a kapott iktatói s*ám sorrendje szerint feltétlenül elsőbbséget nyer, mely ép úgy minden nyilvánkönyvi utóddal szemben hatályos, mint különösen a fenebb említett esetben azon haszonbérlővel szemben is, kinek javára ezen tény után, bár az összeírás és becslés előtt, bekebeleztetett a haszonbéri szerződés. Z. A polí?. prdts 297. §. 15. pontjára alapított semmiségi panasz elbírálása. E. Ch. — P. J. és P. M. ellen az akna-rahói kir. járásbíróság előtt 1877. évben 32 írt és járulékai iránt sommás keresetet indított. A tárgyalásra csak másodrendű alperes jelenvén meg, ki is felperessel a meg nem jelent elsőrendű alperes nevében is peregyezséget kötött anélkül, hogy 1-sőr. alperestől meghatalmazással birt volna. Felperes a létrejött egyesség alapján mindkét alperes ellen kielégítési végrehajtást kérelmezvén, az javára mindkét alperes ellen elrendeltetett és foganatosíttatott. A tárgyalásra meg nem jelent és a peregyességet meg nem kötő 1-sőr. alperes az árverés foganatosítása előtt 5 nappal, úgy az árverést tűző végzésnek valamint az ellene foganatosított végrehajtásnak megsemmisítése iránt, a ppts 297. §-nak 15. pontjára alapított semmiségi panaszszal élt; mely panaszt a nagy- méltóságu semmitőszék, 3677/1879. sz. a. hozott határozatával, elkésés indokából elvetette. A nagyméltósfigu magyar kir. Curia semmitőszéki osztályának idézett számú határozata, úgy látszik, hogy a ppts 298. §. b) pontjának figyelmen kívül hagyásával hozatott, mert máskülönben az 1-sőr. alperes által benyújtott semmiségi panasz, »mint elkésett«, el nem vettetett volna. Hiszen a ppts 298. §-nak b) bekezdése világosan kimondja, hogy »a prts 297. §. 15. alatti esetben azon fél, kinek a nevében felhatalmazás nélkül járt el egy harmadik: az árverés foganatosítása, s ha ingatlanok bocsáttattak árverés alá, az árverés helybenhagyása előtt bármikor élhet semmiségi panaszszal.« Már pedig 2-sodr. alperes 1-sőr. alperes nevében felhatalmazás nélkül járt el akkor, midőn felperessel a peregyességet 1-sőr. alperes helyett is megkötötte | a nélkül, hogy arra nézve fel lett volna hatalmazva. Az említett semmitőszéki határozat következménye az lön : hogy 2-odr. alperes vagyontalansága következtében, 1-sőr. alperes lefoglalt ingóságai a felperesi alaptalan követelés kielégítéséül elárvereztettek, mert tulajdoni igénykeresettel mint végrehajtást szenvedett fél nem élhetett. Elsőrendű alperes most már perújítással sem élhet, mert 2-odr alperes peregyességet kötött, a peregyességgel befejezett perekben pedig a ppts 317. §-nak b) bekezdése szerint perújításnak nincs helye. —k. —s. A következő sorokat vettük: Tisztelt szerkesztő ur! Köztudomású dolog ugyan, hogy a p.-ü.-ig.-ok, adófelügyelőségek és adóhivatalok a különböző adónemek behajtása körül legtöbb esetben mily szabálytalan és boszantó eljárást követnek, úgy annyira, miszerint nemhogy a törvényben járatlan köznép, de magok az ügyvédek sokszor, habár idejöket veszítik s költségökbe kerül, nem tudnak elég óvatossággal eljárni ezen szabálytalanság ellen, mindannak daczára nem lesz fölösleges egy megvilágító példát nyilvánosságra bocsátani, kérve t. szerkesztő urat ezen soroknak becses lapjábani közlésére. Az eset a következő : Én egy hagyatéki tömeget, mely körülbelül 20000 írt értéket képviselt, 15 évig gondnoki minőségben kezeltem s a tőkét kisebb-na- gyobb összegekben egyeseknek kamatra kiadtam. Mi lett volna tehát természetesebb, mint hogy a tőkék kamatja után kivetett adót tőlem, mint a tömeg gondnokától, vegye az illető közeg követelésbe ? Ezt meg is tette, ezen eljárás nagyon rendjén volt, ez ellen semmi kifogásom nem lehetett; a kivetett adót pontosan lizettem; azonban a dolog más fordulatot vett, ugyanis tömeggondnoki minőségem még 1877. év elején megszűnt s a tömeg kezelését egyik kartársam vette át. Talán mindenki be fogja látni, miszerint jogosan hittem, hogy a kezelés megszűntével kamatadó-fizetési kötelezettségem is megszűnt. E jogos reményemben teljesen nyugodt is voltam. I Az adót kivető közeg azonban nem volt velem egy véleményen, hanem gondnoki minőségem említett megszűnése után is terhemre vetette ki a tömeg kamat-adóját, mit én nem is sejtve, ellene fel nem szólalhattam. Ezután jött az első intés, pusztán nevemre kiállítva, s csak sok utánjárással tudhattam meg, hogy az abban kitett összeg tőlem mint tömeggondnoktól vétetik követelésbe. Magamat a fizetésre kötelezhető- nek nem tartván, a kivetés ellen felszólaltam, előadva, hogy tömeggondnoki minőségem megszűnt, egyszersmind csatoltam a bpesti tszék mint hagy. biróságtól nyert felmentvényemet. Erre aztán a bpesti adófelügyelőség törülte terhemről a neheztelt intésben foglalt összeget és meg- igérte, hogy e tárgyban háborgattatni nem fogok. Ennek daczára azonban az ide vonatkozó intések szorgalmasan küldettek hozzám s mindannyiszor igazolnom kellett, hogy már tömeggondnok nem vagyok, s mindannyiszor bemondottam az uj tömeggondnok nevét és lakását. Ez mind nemhasznált semmit, az intések egymásután jöttek hozzám. Egy ilyen intést kaptam legutóbb is, melyben tőke-kamat adó befizetésére utasittattam ; ez ellen természetesen felszólaltam az adófelügyelőséghez, a mi azonban az adóhivatalt nem akadályozta, hogy közegét a végrehajtás foganatosítása végett kiküldje. Felszólalásomban — mint azelőtt már számtalanszor — kimutattam gondnoki minőségem megszűntét. Erre az adófelügyelőség hozott végzésében tudatá velem, hogy a fenti összegnek a jelenlegi tömeggondnoktól leendő behajtása iránt az intézkedés megtétetett s e részben a további intések vételétől meg fogok kiméltetni. Ezen intézkedés folytán azonban nem lehettem teljesen nyugodt, mert tapasztalásból tudtam, hogy ezzel az ügy nincs egészeD rendezve, beküldtem tehát az említett végzést az adóhivatal vhajtói osztályához a már felvett vhajtási jkönyvrei feljegyzés czéljából. A hivatalvezető megvizsgálván az ügyet, s a vhajtási jkönyv másolatát magához véve, szétrepitette, s azzal bocsátotta el küldöttemet, hogy ezen adóügy teljesen rendbe van, e tekintetben tehát nyugodt lehettem volna. Azonban máskép volt megírva az adóhivatal könyvében. Az ép elmondott esemény után harmadnapra kapok egy árverési hirdetést, melylyel a tömeg kamat-adójáért lefoglalt ingómra az árverés kitüzetik; ez megtörtént a hivatalvezető ur adott megnyugtató szavai daczára. Midőn az árv. hirdetést visszaküldtem, hivatalvezető ur azzal mentette magát, hogy vhajtási jkönyv eredetijére nem jegyezte ( fel a felfüggesztést. Épen a kezelés helytelensége okozza az adózóknak a sok kellemetlenséget. Számtalan példát lehetne ilyet és ehhez hasonlót felhozni. Különben ezen egy eset is eléggé világosan tünteti fel az adó behajtásával megbízott közegeknek az adózókkal szemben követett szabálytalan és gondatlan eljárását. Nagyon óhajtandó volna, ha az illetők nagyobb óvatosságot tanúsítanának e tekintetben, s hogy ezt elérjük, az elkövetett hibákat nyilvánosságra kell hozni, azok ellen tömegesen felszólalni. Ezen kötelesség a közjó érdekében is az ügyvédi kart terheli leginkább. Készemről a további bosszantásokat azzal fogom megtorolni hogy az intéző hivatalnokok ellen fegyelmi eljárást fogok kérni. _________ R. E. S. Különfélék. — A budapesti kir. közjegyzői kamara f. hó 7-én tartotta ez évi közgyűlését. A tagok a közgyűlésre nem valami nagy számmal se nem valami emelkedett hangulattal jelentek meg, különösen a vidéki közjegyzők részéről éles panaszok hangzottak állásuk tarthatatlansága — és a kormánynak ezen kezdetben sokat biztatott, azután pedig végleg elhagyott intézmény iránti közönye felől. A Dr. Freysinger Lajos által fe'olvasott titkári jelentésen is ezen komor hangulat tükröződött. A közgyűlés a jelentés felolvasása után a megválasztandó kamarának lelkére kötötte, hogy az igazságügyminiszternél a közjegyzők helyzetének javítására ismételve tett kamrai felterjesztés-k elintézését megsürgesse, azután pedig a választást a következőleg ejtette meg: Elnök: Grorove Antal; választmányi tagok: Rupp Zsigmond, Tokaji Nagy Lajos, Grrubiczy László, Ökrös Bálint, Dr. Freysinger Lajos és Jeszenszky Danó. Az igy megválasztott kamara ma tartván alakuló ülését, titkárrá Dr. Freysinger Lajos; penztárnokká Ökrös Bálint; a fegyelmi bíróság tagjává végre Tokaji Nagy Lajos, Jeszenszky D nó és Rupp Zsigm. választattak, ügy értesülünk, hogy az uj kamara nyert közgyűlési utasításához képest rövid idő alatt testületileg fog az igazságügyminiszternél tisztelegni, ez alkalommal a lehető legnyomatékosabban fogja kérni a közjegyzők, különösen a vidékiek sanyarú sorsának javítását, mértjeién alakjában az intézmény fenállásának az ország jó részében sem értelme sem jövője. Van elég közjegyzői iroda, hol az évi ügyletek száma a százat el nem éri, mi oly csekélység, hogy azért hiteles pecsétet tartani nem érdemes, s igy a
