Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 38. szám

295 vezet 10. §-ban foglalt átváltoztatásnál ugyanis figyelmen kívül hagyta, hogy a 4. §. szerint érintetlenül hagyott tör­vényben megállapított szabadságvesztés-büntetés lehet olyan is, melynek nemileg nem felel meg a fogház vagy az elzárás, azaz lehet súlyosabb nemű szabadságbüntetés is, mint mu­tatja ezt a fenebbi példa. A 4. §. szerint érintetlenül hagyott törvények közé sorolandók továbbá a tét vezet e részbeni ha­tárvonalához képest p. o. a véderö'rö'l szóló 1868: 40. t. ez. által fentartott katonai büntető törvények. Az ezekben meg­állapított szabadságvesztés-büntetések helyébe is mint legsú­lyosabb büntetési nem a fogház lépjen?? —A4. §. szerint érintetlenül hagyott törvényben megállapított szabad­ságvesztés-büntetés helyett, a mennyiben ennek időtartama két hónapot meghalad: a megállapított időtartamú fogház alkalmazandó. Igen ám, de korlátoltatik-e az al­kalmazandó fogház időtartamilag a bűntettekről és vétségek­ről szóló btk. 25. §-ában felállított absolut maximum által ? Korlátoltatik-e továbbá a 4. §. szerint érintetlenül hagyott valamely törvényben megállapított pénzbüntetés a bűn­tettekről és vétségekről szóló btk. 26. §-ában felállított ab­solut maximum által ? A tervezet még indirecte sem vet e ktrdésekre világot, azaz még az által sem, hogy a 4. §. sze­rint érintetlenül hagyott törvényekbe stb. ütköző cselekmé­nyeket vétségekké vagy kihágásokká minősítené. Valamint ugyanis azzal, hogy a tervezet más helyütt bizonyos törvé­nyek megszegését képező cselekményeket kihágásoknak, másokét vétségeknek minősít, mint fentebb kiemeltük, nem dönti el világosan az alkalmazandó büntetési nem kér­dését, ép úgy megfordítva azzal, hogy a 4. §. szerint érin­tetlenül hagyott törvényekben stb. megállapított szabad­ságvesztés-büntetés helyett fogház vagy elzárás alkalmazá­sát irja elő, nem dönti el világosan a minősítés kérdését. Ha pedig nem dönti el a minősités kérdését, akkor nem dönti el azt sem, mint ellenkezőleg legalább indirecte eldöntené, ugyanis azt, hogy az uj codexek általános határozatai, köz­tük tehát p. o. a bűntettekről és vétségekről szóló btknek bennünket e helyütt érdeklő 25. és 26. §-ai alkalmazást ta- lálhatnak-e. Hasonló kételyt vet fel a tervezet 11. §-a. Ha 300 forintot túl nem haladó pénzbüntetés változtatandó át: elzárás, ellenesetben pedig fogság alkalmazandó. Azzal, hogy elzárás illetve fogság alkalmazását irja elő, nem lévén vilá­gosan eldöntve a minősités kérdése, nincs még indirecte sem eldöntve az uj codexek általános határozatai al­kalmazhatóságának kérdése. Következve kérdéses ma- [ rád, hogy mily elvek szerint történendő az átváltoztatás, azaz hogy a 300 forintot meghaladó pénzbüntetés átváltoztatásá­nál alkalmazhatjuk-e a bűntettekről és vétségekről szóló btk. 53. §-ának e részbeni intézkedéseit; a 300 forintot túl nem haladó pénzbüntetés átváltoztatásánál pedig alkalmazhatjuk-e a kihágásokról szóló btk. 22. §-ának e részbeni intézkedéseit. Egyáltalán nem járt el consequenter és kellő óvatossággal a tervezet; hogy ha már egyszer elhatározta magát a 4. §. sze­rint érintetlenül hagyott administrativ-ügyi büntető hatá- rozmányokban megállapított szabadságbüntetéseknek az uj codexek megfelelő intézkedéseihez képest való átidomitá- sára, nem határozta el magát egyszersmind arra, a 4. §. sze­rint érintetlenül hagyott administrativ-ügyi büntető hatá- rozmányokba ütköző cselekményeket az uj codexek e rész­beni categoriáinak megfelelően minősíteni. Ezzel leg­alább indirecte ki lett volna mondva a bűntettekről és a vétségekről szóló btk., illetve a kihágásokról szóló btk. álta­lános határozatainak alkalmazhatósága. Ha pedig a tervezet a 4. §. szerint érintetlenül hagyott törvények stb. áttekint- lietlen tömegével, az ezen büntető határozmányok által vé­dett érdekek különféleségével. az azokban érvényesült spe­cialitásokkal szemben, nem merészelte az uj codexek általános határozatainak alkalmazhatóságát könnyű vérrel decretálni, az ismeretes tényálladékokból abstrahált általános elveket az ismeretlen tényálladékokra kiterjeszteni: kerülte volna ki egészen a kérdést a nem-justizügyi büntető határozmányok tárgyábani intézkedéseknek, nevezetesen az azokban megál­lapított büntetésekre vonatkozó átidomitásoknak az életbe­léptetési törvény keretébe való fel nem vétele által. Az uj codexek általános határozatai alkalmazhatóságánák kérdésé­| vei a tervezet különben a kivételesen fentartött j u s t i z- ü g y i büntető törvények stb. tekintetében sem foglalkozik a tárgy teljes horderejének megfelelően és kellő határozott­sággal. Indirect útmutatást ugyan némely ily törvényekre vonatkozólag ád az által, hogy az azokba ütköző cselekmé­nyek minősítése iránt kifejezetten nyilatkozik, mint p. o. az 5. és 6. §-ok második bekezdésében, de már a 7. és 8. §-ok szerint érintetlenül maradó törvények stb. tekintetében még annyi directivát sem nyújt. A kérdés fontossága világos, szó­szerinti intézkedést kivánt volna meg. Megkívánta volna pe- dig egyrészt annak kimondását, hogy a mennyiben a kivéte­lesen fentartott justiz-ügyi büntető határozmányok eltérően intézkednek, nem az uj codexeknek átalános határozatai, h a- nem amazoknak eltérő általános intézkedései alkalmazandók, másrészt annak világos kimondását, hogy a mennyiben a kivételesen fentartott justiz-ügyi bün­tető határozmányok eltérően nem intézkednek, az uj co­dexek általános határozatai alkalmazandók. A tervezet 3. §-a hatályon kívül helyezi in complexu az uj büntető-törvénykönyvek intézkedési körébe nem eső ed­digi justiz-ügyi büntető-katározmányokat. A 3. §. második bekezdése szerint: »az e részbeni kivételeket a jelen törvény 5. és 6. §-ai tartalmazzák«. Hát akkor a tervezet 7. és 8. §-aiban foglalt salvificatiók mi részbeni kivételek ? A tervezet 4. §-a szerint nem érintetnek . . . azon tör­vények, valamint a törvény által adott felhatalmazás alap­ján kiadott miniszteri rendeletek, melyek stb. stb. Minek az a »törvény által adott felhatalmazás alapján kiadott«? A miniszteri rendelet törvényességé­nek feltételei nem az életbeléptetési törvénybe valók, kiváltképen nem: az administrativ-ügyi miniszteri rendeletéé, kiváltképen nem : a j e 1 e n életbeléptetési tör­vénybe. A miniszteri rendeletnek »a törvény által adott fel­hatalmazás« különben is csak egyik jogezime. A tervezet 2. és 3. §-aiban: »törvények, szabályok, rendeletek és sza­bályrendeletek« soroltatnak fel; miért einlittettnek a 4. §-ban csak »törvények, miniszteri rendeletek?« Hol ma­radtak az administrativ-ügyi büntető-határozmányokat tar­talmazó törvényhatósági stb. szabályrendeletek? Vagy ezeket tán, noha administrativ-ügyiek, hatályon kívül akarja a tervezet helyezni ? Mi okból ? A tervezet 5. és 6. §-ai (nézetünk szerint 7. és 8. §-ai is) kivételeket tartalmaznak. A 3. §-ban foglalt abrogatorius záradék köre és határvonalai, mint fentebb kimutatni igye­keztünk, felette szükek lévén, a kifejezetten fentartott justiz-ügyi büntető határozmányok köre is felette szűk. Azok­kal ez is megfelelően tágítandó. Az 5. §. 3. pontja, noha az 1874. évi 34. t.-cz. 39. §-ának abban tett módosítása szoro­san véve nem tartozik az életbeléptetési törvénybe, a módo­sítás nem lévén az előbbi törvényben megállapított büntetés megfelelő átidomitása, hanem felemelése, tehát nem összhangzásba-hozatal, annál kevésbbé kifogásolható, mivel az »ismétlés, továbbfolytatás« fogalmainak a »visz- szaesés« fogalmát substituálja. Á köteles rész. VII. Visszaérkeztünk az osztályharcz legnagyobb drámájá­hoz, az 1789-iki elveket szülő franczia forradalomhoz, mely az európai jogfejlődésnek uj irányt adandó volt. A társadalom szervezete, a gazdasági hatalom súlypontja megváltozott. A forrongó eszmék készen voltak, hogyatart- hatlanná vált intézményeket halomra döntsék. Ez eszmék minden mozgalomtól kölcsönöztek, mely az emberiség szelle­mét a renaissance és reformatió óta érte volt. Classikus republikanismus, pogány communismus, ke­resztény sociálismus, bölcsészeti türelmesség, észjogi tanok mind képviselve voltak. Soha nagyszerűbb, soha meghatóbb látvány nem volt, mint egy nép e küzdelme Európa aristo- cratiái és önmaga ellen. Ihlettsége nem volt oly bibliai jel­legű, mint az angol forradalomé, inkább a római mintáktól kölcsönzött; a szabadság vallása fölött győzött is az egyen­lőség cultúsza. E hatalmi, erőszakos, római j ellenvonás va­*

Next

/
Thumbnails
Contents