Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 34. szám - A szövetkezeti tagok elleni keresetek elévüléséről

— 265 — pitásárai következményei — utói nem érik, mert a kereset megszűnt. S mit szóljunk még ahhoz, hogy Dr. Garay ur nézetének elfogadása esetén oly országban, mint például az ausztriai örökös tartományokban vagy nálunk Erdélyben, a hol az általános osztrák polgári törvénykönyv és vele annak 1497. §-a is érvényben áll fen, — mely utóbbi szerint csak a »kellöleg folytatott« kereset bir azon erővel, hogy az elévülést félbeszakítja. — az elévülés sem mondható félbeszakitottnak, ha a perben álló két fél a tárgyalásnál meg nem jelenik, habár másnap közös kérvénynyel kérnék is a határnapnak újbóli kitűzését ? Ily hatályt a tárgyalásnáli kölcsönös meg nem jelenésnek tudtunkkal sem a német közönséges perjog, sem a német birodalmi perrendtartás, sem az Ausztriában érvényes »Allgemeine Gerichtsordnung*, de még az ezeknél, a mi a keresetelévülést és a per folytatását illeti, a »peremtion d'instance* nevü intézményénél fogva szigoruabb franczia perrendtartás sem tulajdonit, azért be nem látható, mi indította volna a magyar törvényhozót, ki a perendtartásnál illetőleg annak alkotásánál, az ötvenes években nálunk fenállott ideiglenes perrendtartást, részben az országbírói értekezlet szabályzatát, kis részben németországi, mint például badeni perrecdtartást recipiálta. a fenthivatkozott perrendtartásoktól eltérő, mivel sem indokolt, sőt a német perjogi doktrínába egyenesen ütköző oly szabványnak felvételére, mely szerint a keresetre kitűzött tárgyalási határnapon fel- és alperes részéről nem történt megjelenés esetén, a kereset folytatása vagy jobban ujrafelvétele meg volna tiltva. A német perjogi doktrína — különösen Bayernek kutatása folytán — vitán kívülivé helyezte, hogy az esetre, ha határnap (terminus) a perben álló mindkét fél részéről el lett mulasztva, feltéve, hogy peremtorice történt az idézés és a kézbesítés szabályszerűen eszközöltetett — mulasztással egyik fél sem vádolhatja a másikat; az egyik fél a másikat makacssággal nem vádolhatja, mert »contumaxcontumaciam accusare nequit* és az ilykép történt elmaradása mindkét félnek csak azt eredményezi, hogy »t e r m i n u s circumductus,* azaz az idézés hatálya megszűnt, és a felek közül bármelyik litis reassumtio végetti kérvényével a tárgyalási határnapra való újbóli megidézést idézheti elő. Ez uton haladt a német birodalmi perrendtartás, melynek 228. §. következőleg hangzik : »Die Partéién können vereinbaren, dass das Verfahren ruhen solle. Die Vereinbarung hat auf den Lauf der Nothfristen keinen Einfluss. Erscheinen in einem Termine zur mündlichen Verhandlung beidé Partéién nicht, so ruht das Verfahren, bis eine Partei eine neue Ladung zustellen lásst*. Ily értelemben intézkedik az allgemeine Gerichtsordnung 30. §., mely szerint »falls bei der Tagsatzung beidé Theile ausbleiben, soll kein Erkenntniss geschöpft, sondern lediglich auf eines oder des anderen Theils Anlangen eine neuerliche Tagsatzung angeordnet werden *, s híven adja a prts 113. §-ának valódi értelmét, a váltóeljarást szabályozó 1876. évi november 30-iki igazságügyminiszteri rendelet 26. §-ának második és harmadik alineája, mely szerint az idézett t.-cz. (t. i. 1868: 54. t.-cz.) 113. §-a esetében, pertárnok az iratokat haladéktalanul bemutatja. Ilyesetben atárgyalásujabb elrendelését, s e végett uj határnap kitűzését, bármelyik fél kérheti*. Az idézettekhez hasonló ha»ározmányt a hannoverai perrendtartás is tartalmazván, mindez azt bizonyítja, hogy a a prts 113. §-át szorosan grammatice értelmezni nem szabad, hanem a »kereset megszűnt* szavaknak csak ama az eljárásra kiható horderő tulajdonítandó, hogy a bíró ily keresetben a felek további kérelmezéséig határozatot nem hozhat, a mi ily értelemben, miután a felek elmaradása folytán a bírónak — különben kötelezettségévé tett — intézkedése szűnik, a ^bíróságra nézve a kereset megszűnt* kifejezéssel azonos. Hosszabbra nyúltak soraim, semhogy czikkiró urnák téves praemissájából vont következtetéseinek czáfolatába bővebben bocsátkozhatnám, s legyen szabad csak annyit megjegyeznem, hogy nem praetori jogkedvezmény, hanem a per természetére, perrendtartásunknak a német perjogtanon való alapulására való tekintet, a bíróságot arra vezetendi, miszerint a prts 113. §-áuak oly értelmet tulajdonítson, minő abban a fent kifejtettek után rejlik, s legyen szabad megjegyeznem, hogy az >újrafelvételi kérvénytől* való félelem még a római actio talaján sem virágzott, mert litis reassumtiót a római jog is ismert, s a rideg kereset nagyon is könnyen elbírja egy újrafelvételi kérvény terhét; mert e kérvény csak felszólítás a bírósághoz, hogy a bemutatott keresetre tűzzön határnapot, mely kérelem a perben ugy sem consumáltatik, ha czikkirónak eme szavával élnem szabad. A perreudtartás 113. §-ának czikkiró ur értelmébeni magyarázatának támogatásául felhívott litis contestatio-ra csak annyit jegyzek meg, hogy e nehézségen hála az égnek tul vagyunk, mióta Savignytól fogva az ujabbkori írók nagy része a litis contestationak római jogi fogalmát és horderejét tisztán a római jog fölötti vitatásra utalta, mivel Németországban litis contestatio mint jogi intézmény, agehört in das Reich der Schatten*, és ugy Némethonban mint nálunk a kereset megindítása és szabályszerű kézbesítése a litis contestatio hatályát úgyis előidézi. Ha a litis contestatióra való hivatkozás helyett czikkiró ur azon második czikkében elvetett javaslatánál, hogy a per függőben való hagyását bizonyos határidőhöz kötni kellene, mi által a nálunk elharapódzó kereset perpetuatiójának elejét vehetni, arra gondolt volna, hogy a prts 113. §-ból származó jogbizonytalanságnak határt kellene szabni akkép, hogy a nyugvó kereset három vagy kevesebb év alatt — mint azt a code de procédure civil teszi — különbeni per megszűnte következményeinek terhe mellett felélesztendő, a ptrs 113. §. iránt elfoglalt álláspontjától bizonyára eltért volna, különösen ha alperesnek megadatik a mód. a keresetet tárgyalás végett újból felvétetni, s így az előjegyzéssel terhelt is tisztába jöhet. A szövetkezeti tagok elleni keresetek elévüléséről. (A szövetkezet kilépett vagy kizárt tagjai ellen a társaságot terhelő igények alapján támasztható keresetek elévülése még le nem járt, de felmondási időhöz kötött követeléseknél mely időtől számítandó f) (S. S.) A szövetkezet tagjai ellen a társaságot terhelő igények alapján támasztható keresetek, amennyiben bizonyos követelésekre nézve törvényesen rövidebb elévülés megállapítva nincsen, a társaság feloszlásától, vagy a társasági tag kilépésétől, vagy ennek kizárásától kezdve egy esztendő alatt évülnek el. Mely naptól számítandó ezen elévülési idő az egyes kilépett, vagy kizárt tagra nézve még le nem járt, de felmondási időhöz kötött követeléseknél ? A lejárt követelésnél az elévülési idő azon naptól számíttatik, melyen az egyes kilépett vagy kizárt tag kilépése vagy kizáratása a szövetkezetnél vezetendő jegyzékbe bevezetteti Az említett esetre vonatkozólag azonban a törvény szövege következőleg szól: »ha a követelés ezen időpont után jár le, az elévülési idő a követelés lejáratával, — még le nem járt, de felmondási időhez kötött követeléseknél pedig, a felmondásra való tekintet nélkül, a közzététel napjától számítandó felmondási idő leteltével veszi kezdetét.* Melyik tény közzétételének napjától? A kilépésnek vagy kizáratásnak a tarsasági névjegyzékbe történt bevezetésének közzétételétől-e ? Ez nem lehet a kitétel értelme, mivel ezen tény közzétételét a törvény sehol sem rendeli, tehát ily közzététel imperative nem is létezik. A 242. §. kötelességévé teszi ugyan az igazgatóságnak, miszerint a törvényszéknél minden évnegyed végén a be- é3 kilépett tagokat bejelenteni, minden év január havában pedig a tagoknak betűrendes névjegyzéket bemutatni tartozik, de közzétételekről itt említés nem történt. Azon közzététel sem érthető, melyre az igazgatóság a 243. §. értelmében köteles, mivel ezen közzétételben csakis a zárszámadás idejekor létező szövetkezeti tagok száma, valamint a beés kilépett tagok száma kiteendő. Az ezen utóbbiakra vonatkozó passus, mely igy hangzik: »továbbá az illető üzleti év folyamában be-és kilépett tagok, nem különben a betett, felmondott és visszafizetett üzletrészek száma kiteendő* nyíltan szintén nem a be- és kilépett tagoknak, illetve nevüknek, hanem csak azok számának kitételét irja elő, mit ezen szó »kiteendő« minden kétséget kizárólag bizonyít, mely különben csakis a többes számban »kiteendők« lehetett volna használva. Az egyes tagok nevei nem lesznek közzétéve sem a megalakulás után, sem a feloszlás alkalmával. A 206. §. ugyan azt rendeli, miszerint az alapszabályokatagoknévjegyzékével együttakereskedelmi czégjegyzékbe bevezetés és közzétel végett azon törvényszéknél, melynek kerületében a szövetkezet székhelye van, bejelentendők. Ámde ezen határozott rendelkezés a reá következő 2. bekezdésben rögtön érdekes ellenmondással lerontatik. A 2. bekezdés hét pontja között ugyanis, melyekben elő van sorolva, hogy a bejelentés közzétételének mit kell magában foglalnia —: a tagok névjegyzéke elö nem fordul. A szövetkezet feloszlásáról szóló 247—253. §§-ban pedig arról, hogy a társasági tagok névjegyzéke közzéteendő volna, szintén nem történik említés. Világos ezekből, miszerint, a tagok névjegyzékének közzététele előírva nem lévén, az elévülési esztendőnek ilyen közzététel napjától (254. §. 3. bekezd.) való számítása értelemmel nem birna. Szintoly oly kevéssé birna értelemmel az idézett §. rendelkezését olykőp magyarázni, miszerint kilépett vagy kizárt tagokra vonatkozó elévülés kezdetét a kilépés vagy kizáratás idejekor még le nem járt, de felmondási