Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 2. szám - A positiv-jogi disciplinák elhanyagolása a magyar egyetemeken

— 10 — helve. AH ez a szó teljes értelmében, mivel — mint fentebb jeleztem — a harmadik év végére esik azon hallgatókra nézve, kik a jogi rigorosumokat kívánják letenni, az államtudományi államvizsga letétele, mely az imént felsorolt tárgyakat magában foglalja. Ha tehát minden egyes hallgató csak egyszer hallgatja is a második alapvisga és az államtudományi állam vizsga tárgyait, annyira igénybe van véve, hogy absolute semmit sem képes a negyedik évre esó' positiv jogokból a harmadik évben hallgatni. Pedig számos példa mutatja, hogy a második alapvizsga és különösen az államtudományi államvizsga oly félelmetes a hallgatókra nézve, hogy e vizsgák egyik-másik tárgyát kétszer sőt háromszor is hallgatják. Ennek elmaradhatlan következménye, hogy menthetlenül kifogynak az időből. A positiv jogi tárgyak számára oly kevés idő marad, hogy a joghallgató még felületes tájékozást sem képes magának szerezni e téren. (Figyelembe kell itt vennünk, hogy az egész egyetemi folyam alatt pandectákat nem hallgatnak nálunk; tehát midőn a hallgató a negyedik évbe jön, a magánjog alapfogalmai iránt sincs még tisztában). A negyedik év tárgyai a következők: osztrák jog 10 óra magyar magánjog 10 » büntetőjog 10 » polgári perrendtartás.... 10 » váltójog 5 » kereskedelmi jog 10 » kereskedelmi eljárás .... 2 » csődjog 3 » telekkönyv , 2 » bányajog 2 » összesen 64 óra S ide nincsenek beszámitva a publicumok és a speciálcollegiumok, továbbá azon tárgyak, melyeket egyik-másik hallgató a bölcsészeti facultáson hallgat; sőt még némely főcollegiumok sincsenek felvéve, milyen pl. az európai államok statistikája, a nemzetközjog, s nincs felvéve az államszámviteltan, a törvényszéki orvostan, stb. Ily óriási tömeggel szemben nem csoda, hogy kénytelen a hallgató azon végzetes eszközhöz nyúlni, mely neki az uj tandrendszer értelmében meg van engedve, hogy t. i. oly tárgyakból, melyek 10 órásak, vagyis két félév alatt adatnak elő, csak egy 5 órás collegiumot hallgat. Igen sokszor megtörténik ennélfogva, — s ez a positiv jogokban való kiképzésnek a jelenlegi rendszer szerint a legnagyobb akadálya— hogy hallgatja az osztrák jognak csak első részét, a büntetőjognak csak második részét, és ismét a magánjognak vagy a keresk. jognak első részét, a perrendtartásnak második részét. Az államtudományoknál az ily félszeg eljárás már azért sem lehetséges, mivel az államtudományi tárgyak legnagyobbrészt csak 5 órásak, és igy megszorításnak nem is vethetők alá. A behozott minimális óraszám értelme e szerint oda megy ki a praxisban, hogy a jogi tárgyak óraszáma leszállittatott felére, az államtudományiaké pedig az államtudományi államvizsga pressionális eszközének segítségével megkétszereztetett. A jogi facultáson két harmadrészben hallgattatnak államtudományok és csak egy harmadrészbenjogi tudományok. Ha arról volna szó, hogy államtudományi facultást állítsunk fel, nem lehetne számára jobb szervezetet ajánlani, mint milyen a mostani jogtudományi facultásé. Az államtudományi facultáson sem volna szabad jobban összeszorítani a jogi disciplinákat, mint a hogy most vannak a jogi facultáson. Hozzájárul még egy körülmény, mely szintén figyelmet érdemel. Ujabban a jog- és államtudományi oktatásban mindinkább tért nyer azon meggyőződés, miszerint nem elegendő, hogy a tanár praelegáljon és a hallgató hallgasson. Szükséges valamely hathatósabb érintkezési médiumot megállapítani a tanár és a hallgató közt. Külföldön e czélra fenállanak. a practicumok és seminariumok. Itt a tanár részint gyakorlati esetek megbeszélése és a hallgatósággal együttes megvitatása, részint pedig a tudomány egyes kérdéseinek szakszerűbb és behatóbb fejtegetése által közelebb hozza a tárgyat az ifjúsághoz. Németországban ezen rendszer annyira meghonosult, hogy sok helyen a súlypont már nem az előadásban, hanem a practicumban van. Nálunk is tétettek ez iránt némi kísérletek; de eddig eredmény nem mutattathatott fel. Oka ennek nézetem szerint az uj vizsgálati rendszer által dominált tanrend, mely a practicumok meghonosítását — különösen a positiv jogi tárgyakban — teljesen lehetetlenné teszi. Practicumban csak azon hallgató vehet részt, ki már az illető tárgyból a főelőadást hallgatta, A tudomány anyagának feldolgozása és valamely szakmába vágó jogesetek megvitatása csak azok által történhetik sikerrel, kik már az illető szakma alapfogalmait ismerik, vagyis a kik az előbbi évben azon tárgyat egészben hallgatták. A negyedik év tárgyaira, a positiv jogokra nézve ez lehetetlen egyszerűen azért, mivel a következő évben a hallgató már nincs az egyetemen. Tehát épen azon disciplináknál, melyek természetűknél fogva leginkább alkalmasak a practicumokra, ezen intézmény is teljesen terméketlenné van téve. Ily állapotot létesített az államvizsgának a quadrienniumba való bebocsátása. Ezt a vizsgát kell kiküszöbölni, s az egyensúly helyre áll. A harmad és negyedéves joghallgatók hallgatni fogják a jogi és államtudományi tárgyakat egyenlő mértékben, egyformán jól vagy egyformán roszul. Kimondandó, hogy a quadrienniumon belül az alapvizsgákon tul egyéb vizsga nem tehető. Az államvizsga, mely a tudori czim elnyeréséhez szükséges, letehető bármikor, akár a tudori szigorlatok előtt, akár azok közben, akár pedig utánuk. Más szóval, a helyett, hogy ezen két államvizsga egyike a szigorlatok letételének előfeltételét képezné, ez egyszerűen a tudori diploma elnyerésének feltételévé válnék oly értelemben, hogy mig valaki ezen vizsgát le nem tette, nem bocsáttatnék tudori dissertatióra. Az ügyvédi praxis ideje nem hosszabittatnék ezen combinatio által. A praxis számittatik az első szigorlattól. Ezt letehetné bárki épugy mint most azonnal a negyedik év után; a hátralevő három év alatt pedig kényelmesen elkészülhetne a többi szigorlatokra és a megfelelő államvizsgára. Ellene látszik szólni egyedül azon felfogás, hogy az államvizsga előkészítő stádiumot képez a szigorlatokhoz. Én részemről ezt alaptalannak tartom. Ha valaki jogi szigorlatokat kiván tenni, egyáltalán nem szükséges, hogy a politikai tárgyakból előbb tegye le az államvizsgát, és ha le is tette, ezzel még semmit sem lenditett jogi szigorlatain. Azt az egyet concedálom, hogy az évenkinti vizsgázás rendszere kereszültöretnék, s a harmadik év végére nem esnék vizsga. De ez nem mondható a javaslat hátrányának. Az évenkinti vizsgázásnak ha talán van is némi értelme az első és másod éves joghallgatóknál: a harmadévesek már nagyon is kinőttek azon korból, a midőn csak a folytonos vizsgázás által lehet az ifjakat tanulásra szorítani. A vizsgarendben én részemről egyedül ennyit tartok módositandónak. A tanrend nagyban és egészben érintetlenül maradna. Csakis a tekintetben kellene intézkedni, hogy a kötelezett tárgyak óraszáma revideáltassék. Eddig minden államtudományi tárgy, mely ujolag a tanrendbe felvétetett, legalább öt órás collegiumot képez, holott némelyik disciplinára nagyon elég lett volna 2—3 óra. Ha e tekintetben a tanszakok fontosságához mért arány hozatik be, a hallgatóknak kötelezett tantárgyakkal való megterhelése azonnal tetemesen alábbszáll. Dr. Fayer László.