Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 33. szám - A bukás okainak megbirálásáról

— 256 — vény, stb. < A cselekvények — eltekintve büntetőjogi hatásuktól — a mint a jog keletkezés vagy jog megszüntetés okai a magánjogban tárgy altatnak; s kétféle mint a szabad akarat ténykedései, t. i. az egy- és kétoldalú jogügyletek alapját képezik. Mint fenébb kimutattam, a kisajátítás sem egy- sem kétoldalú jogügyletet nem képez, — a minthogy a magánjog keretébe nem is szorítható, — a cselek vény éknek pedig ily értelemben közjogi hatálya nincs, — világos tehát, hogy Haberiin ezen definitiója nem kielégítő, a kisajátítás jogi fekvését pedig egyáltalán nem jelöli meg, ámbár a kisajátítási jog tartalmát kimeríti ugyan, de annak igazolását nem adja. Azonban nézetem szerint mind Hiiberlin, mind Thiel és különösen Brinz meghatározásaiban a helyes alap meglévén, nekik a fogalom correctsége czéljából a dolog természetében fekvő egy lépéssel kellett volna tovább menniők. Ugyanis mindannyian, sőt kivülök Míttermaier különösen hangsúlyozván a kisajátítási átengedés kényszerű természetét — az állampolgárok e tekintetbeni kötelességét, valóban feltűnőnek kell mondanunk, hogy itt egyszersmind meg is álltak. Ugyanis, ha valakit valamely kötelesség terhel, kétségtelen, hogy létezik e kötelezettségnek niegfelelő jogozat is. Ha kötelezvék az állampolgárok vagyonukat kisajátítás utján átengedni, ugy valakinek — közelebbről az államhatalomnak — kell feljogosítva lenni e jogot annyiszor a mennyiszer gyakorolni. A kisajátítási jog alanya tehát az államhatalom, tárgya az állampolgárok vagyona, szorosb érdelemben veit dolgai. Tartalma pedig e jogosítványnak az egyes dolgok elvételében áll, — s ezzel szemben a polgárok kötelessége ezeknek átengedése. Tehát a jogátruházásnak azon neme, mely az engedményezéshez (cessio) áll legközelebb, ') s jellegére nézve, minthogy még az átadásban foglalt positiv tény sem kell, negativnek kell mondanunk, mely a szolgalmakhoz volna hasonlítható. Megállapítván ekkép annak szükségét, hogy itt az államhatalom jogáról van szó: ebből folyólag nem lehet annak csak az állami jogban helye, és pedig két irányban, t. i. mind positive (jog) mind negative (kötelesség). Vagyis nézetünk szerint a fogalom ilykép definiálandó: a kisajátitás az állam azon fenségjoga, melynél fogva polgáraitól vagyonuknak teljes kártalanítás melletti átengedését a közjó érdekében követelheti. (Folytatása köv.) Dr.Sz.I. A ppts 111. §-a alapján elmarasztalt alperesnek perújítás esetérei bizonyítási kötelezettsége. V. S. D. — N. H. ellen 1877. évi február 25-én az aknarahói kir. járásbíróság előtt sommás keresetet indított, előadván ebben, hogy ') Ide mutat a fr. türv. ezen kifejezése : »céder la propriété«. alperes neki élelmi czikkek árában 32 frt 60 krral adósa. Alperes a tárgyalásra meg nem jelent, minél fogva makacsságból a kereseti összeg és járulékaiban elmarasztaltatott, mely ítélet ellen a törvény engedte batáridőn belől perujitási keresettel élt, s ugy ebben mint a per során határozottan megtagadta azt, hogyő felperesnek többel, mint 1 forinttal adósa lett volna. Az I-ső bíróság 6895/77. sz. a. hozott ítélettel — a perújítás megengedése mellett — ujitó alperest perujitási keresetével elutasitotta és az alapperben hozott makacssági ítéletet egész terjedelmében fentartotta. ítéletében indokul felhozván azt, miszerint ujitó alperes kereseti állításait be nem igazolta. Ezen ítéletet a Il-od biróság indokaiból helybenhagyta. A IH-ad biróság 11310/878. sz. a. hozott Ítéletével mindkét alsóbb biróság ítéletét megerősítette, indokolván ezt azzal, miszerint ujitó alperes lett volna köteles igazolni azt, hogy ő az alapperbeli felperesi követelés többi részét (31 frt 60 krt) kifizette. A felhozott ítéletekből kitűnik, miszerint ujitó alperestől a lehetetlenség teljesítésű kívántatott meg akkor, a midőn kimondatott az, hogy ujitó alperes lett volna köteles igazolni azt, miszerint a kereseti követelés többi részét kifizette. Hogyan és mivel igazolható ez!? Hiszen ujitó alperes felperestől csakis 1 forint erejéig vásárolt élelmi czikkeket hitelbe; mivel igazolja tehát azt, hogy a többletet kifizette ? Hiszen nem fizette a kereseti többletet, mert többel, mint 1 forinttal nem tartozott. Ez tehát sem nyugtával, sem tanukkal, sem pedig esküvel nem igazolható. Esküvel nem igazolható a IH-ad biróság által kívánt körülmény még azért sem, mert akkor egyik vagy másik félnek hamis esküt kellene tennie. De eltekintve a fentebb felfej tettektől, oly esetben, midőn alperes sommás perben a makacssági ítélet ellen perújítással él, ha ugy perujitási keresetében, mint a per során megtagadja az alapkereset valódiságát, a bizonyítási kötelezettség alapperbeli felperest terheli, mert ez esetben a perujitási kereset nem tekinthető egyébnek, mint az alapkereset elleni elleniratnak. Ebben leli különbségét a felhozott perujitási eset egy oly perújítással szemben, hol az alapperben ugy fel-, mint alperes bizonyítékait és kifogásait már egyszer előterjesztette; mert ez utóbbi esetben perújítás esetére az ujitó alperes köteles perujitási keresetét igazolni. H. A bukás okainak megbirálásáról. A csődbejutott kereskedők ellen akár magok, akár a hitelezők kérték a csődöt, a fenálló szabályok szerint arról a fenyítő tszek érte— | sitést nyerve, hivatalból indítja meg a vizsgálatot. A vizsgálat megindításánál tekintetbe jő az 1840: 22. t.-cz. 130 j és 131. §-a, és ha ezeknek valamelyik pontja a csődbejutott ellen alkalmazható, a perbe fogási határozat azokra fektetve hozatik meg. Eddig különbség tétetett a bejegyzett és a be nem jegyzett kereskeI dők között; ujabban a keresk. törvény életbelépése óta, mely a kereskedőket czégjeik bejegyeztetésére kötelezi, ha a bejegyzést a csődbejutott S ugy lön. Elhatároztatott tehát, hogy egy kétnullás számmal körülteremtettézett diplomával fogjam felkeresni Zuga rendezett tanácsú mezővárosát. Igen helyesen volt. De az a bizonyos norinbergi paragrafus, a mely az akasztás egyik főkellékének az akasztandót mondja, az sem üres beszéd, s nálam is ép a rám akasztandó kétnullás »X« volt az, a mely a hátározatot végrehajthatlanná tette. Honnan teremtsem elő ezt a »sok« pénzt ? — Soha eddigelé nem éreztem kedélyemet annyi egymást lerontó, világfelforgató rángatódzásokon keresztülmenni, — soha eddig nem hittem volna, hogy az ember, ha egyszer a »to be or not to be« éles kérdőjele elé állíttatik, annyi furcsa feleleten kaphassa rajt agyát! még az uzsorát is, bár ennek üldözése jelenleg a legújabb bécsi divat, melyet az uj évad mohóbban kapott fel akár egy uj chignonnál, vagy akár egy ügyvéd elleni »eset«-nél, — még azt is az emberi találmányok leggyakorlatiabbikának, mert legszükségesbikének tartám, azt yélvén, én boldogtalan, hogy a pénz annak, a kinek mulhatlanul kell, soha sem lehet drága, s hogy ezen a legalaposabb uzsoraüldözésekkei sincs annyira segítve, mint egy pár száz forinttal. De persze az arany csak chimara annak a kinek nincs! De ezen is mily közvetítés nélküli rohammal adott tul kedélyem; mily gyorsan tértem én is át az uj divat zászlója alá ? Képzelje! nem akadt a ki szűz nevemre, a legolvashatlanabb kézvonással bélyeges papírra írva, azt a jogerős határozaton alapuló pár nullát előlegezte volna! Rettenetes könyörtelen nép! Nem kevesebbet kívántak ellenérték fejében: négy giro —, három tehermentes mágnási birtok —, az osztrák-magyar bank pinczekulcsának viaszlenyomata — és egy magyar nemesség! Hisz az utolsó feltét gyerekjáték, az első és a harmadik sem valami lehetetlen, — de egy qualifikált mágnási birtok ?! Kezdtem most már magam is gyűlölni e szörnyű népet, utálatosnak, embertelennek ismertem fel, igazuk lett előttem az uj divatárusoknak, pláne látván, hogy egyetlen egy uzsorás sem szándékozik kliensemnek felcsapni. Ámde az ily nemes forrásból eredő lelki felháborodásból nem él meg az ember s annál kevésbé az ügyvéd, s helyzetem már-már elviselhetlenné kezdett válni. A klubb is két hosszú héten át búskomor hangulatban szenvedett s egyre törte fejemet egy alkalmas expediensen. Minden egyes barátomon erőt vett a melancholia, mely főleg olyankor tapasztathatott elpalástolhatlanul, mikor az annyi gonddal és fejtöréssel eltöltött estéinket a reggelekkel felcseréltük s elkeseredésünk buvhelyéből hazafelé iparkodtunk. Alig tudták ilyenkor lábaikon tartani magukat szegény barátaim, én magam pedig — őszintén bevallva — nem egyszer éreztem magamban egy dámonicus hajlamot letérni a jó útról s a világ czudarsága felett benső haragomat kiönteni. — A türelmes olvasó, a kit irodalmi olvasottsággal és aesthetikus képzettséggel bírónak ismer a világ, pályám ós czikkem e helyén okvetlen ki fogta találni, hogy egy »fordulatnak« immár mindkettőnk érdekében be kellene állnia. »Ahol a szükség nagy, ott Isten közelvagy* — oly ethikus alapelv, melyet a különben odavesző világ- és társadalmi rend érdekében ingatni nem szabad, egy axióma, mely ennek folytán az olvasó közönség nagy megnyugtatására regényekben és novellákban is mint aesthetihus dogma érvényesíttetik. Magam is meg voltam győződve, hogy valami jobbáfordulásnak immár elodázhatlanul be kell következnie, egyrészt, mert nagy a respektusom ásthetikánk érvényben álló dogmái előtt, miért is fel kellé tennem, hogy a sors is, mint a mindenkori jelenkor legjobb regényírója, szigorúan hozzájuk fog ragaszkodni, minthogy különben Gyulaival gyűlne meg a baja, — másrészt pedig mert tapasztalatból tudtam, hogy bekövetkeznie kell. Ridens.