Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 31. szám - A budapesti ügyvédi kamara felterjesztése a polg. prts javaslata tárgyában

— 243 — A 30. §-ban idézett 63. §. rendszeresen itt volna elhelyezendő A 32. §-t, mely semmi rendelkezést nem tartalmaz. elLagyandónak véleményezzük. A 35. § azon intézkedését, hogy a területen-kivüliség jogát elvező külföldiek csak belföldi ingatlanaik tekintetében perelhetők a belföldi bíróság előtt, kiterjesztetni óhajtuk a vagyonra való különbség nélkül. A dologi keresetnél, melyet e §. szabályoz, az illetékesség tekintetében még kevésbbé látjuk helyét az ingó és ingatlan közötti különbségtételnek, mint a 18. §-ban. Egészen mellőzendőnek tartjuk a javaslat 36. §-át, mert egy. közjogi viszonyokat érintő, igen kényes kérdést elégtelenül old meg. Mostani jogunk szerint a felséges uralkodó ház tagj ti magánjogi viszonyaik tekintetéhen a rendes bíróságok elé tartoznak. Csak esy felsőbíróság határozatot ismerünk, mely ellenkező értelemben döntött. E jogállapot e magas személyekre nézve mi megaláztatással sem jár, mert a bitóságok 0 Felsége a király nevében osztanak igazságot. Jogunk ezen állása szerint a javaslat részletezéseinek czélja nem lehet. De a javaslat korlátozásai még az ellenkező nézet elfogadása esetéhen is egeszén önkényesek és tökéletlenek. Mi nem tuduuk elvet feltalálni az oly megkülönböztetésben, mely a királyi ház tagjainak pl. lakbérleti perét a rendes bíróság elé utasitja, a fogadós és utas közti jogviszonyból eredő pereket pedig onnan elvonja. A 43. §. b) pontjában a bíró akadályozatatásának esetei közé felveendőnek tartjuk azon esetet is, melyben a bírótól elvált házastárs van a perben érdekelve. A 44. §. utolsó bekezdésében a »legközelebbbi hason hatáskörű* kitételt mint homályosat e kifejezéssel véljük felcserélendőnek: »a határos területek hason hatáskörű bíróságain <k egyike«. Az 50. §. ellen észrevételünk nincs. De nem hallgatha'juk el abbeli panaszunkat, hogy az iránt, mely államok vannak Magyarországgal szerződéses vagy tényleges viszonosságban, hivatalos kimutatás nem létezik. Ily körülmények között a bizonyítás és védekezés szertelen nagy nehézségekkel jár. Bátorkodunk tehát azon kérelmünknek kifejezést adni, hogy ezen államok sorozata időnkint közzététessék. Második c z i m. E czim legnagyobbrészt fentartja a jelenlegi perrendtartás rendelkezéseit, melyek ellen alapos panaszok tudomásunkra nem jutottak. Az egyetlen lényeges ujitás a szavatossági alkereset megszüntetése és helyébe a per-bejelentés intézményének felvétele. E változtatást örömmel veszszük, s reá vonatkozó észrevételeinket az illető szakasznál leszünk bátrak előterjeszteni. Az ügyfelekről levén szó, szabadjon felszólalnunk egy nagy sérelem ellen, melyet mi magyar honpolgárok a külföldiekkel szemben szenvedünk. Míg ugyanis tőlünk sok idegen államban a perbizto-iték kíméletlenül követeltetik, addig a külföldi a magyar honpolgárt bátran a legalaptalan ibbul perelheti, képviseltetésre kényszeritheti, anélkül, hogy legalább a költségek, melyeknek külföldö'i behajtása gyakran egészen lehetetlen s mindig nehéz, előzetesen biztosíttatnának. Csak sajnálattal kérünk oly intézkedést, melynek a civilizált népek jogéletéből mielőbb eltűnnie kellene; de látva, hogy a magyar törvényhozás liberalitása némely idegen törvényhozás szükkeblüségét legyőzni képes nem volt: épen a viszonosság kikényszerítése végett vagyunk kénytelenek javasolni, hogy az azt fentartó államok polgáraival szemben nálunk perbiztositék legyen követelhető. A részletek tekintetében: Az 58. és 59. §-okra az azokkal szerves összefüggésben álló 64. §-nál fogjuk észrevételeinket megtenni. A viszonkereset eseteit felsoroló 62. §. könnyen ugy értelmezhető, mintha a kellékek együttes létezése volna annak feltétele. Ebbeli kételyek kizárása végett javasoljuk, hogy e szakaszok a) b) c) d) pontjai a »vagy« szóval köttessenek össze. Ugyanezen okból indítványozzuk, hogy a 63. §-ban a szakasz »kellékei« helyett ez tétetnék: »a kellékek valamelyike*. A javaslat 64. §-a az eddigi szavatossági alkereset helyett a per-bejelentés intézményét hozza be, mit már a czimhez tett általános megjegyzésünkben baladásnak jeleztünk. A mostani eljár ás szerint a szavatosság kérdése egész külön eljárás utján, incidentaliter tárgyaltatik, I mi fölötte zavaróan hat a főper gyors lebonyolítására. Ehhez járul a mostani törvény azon hiánya is, hogy a szavatossági alkeresetnek csak a rendes perben ad helyet, a sommás ügyet pedig szavatosság esetében a rendes eljárásra utasitja. A javaslat is segit, és lehetővé teszi a szavatosnak a sommás főperbe vonását. Ezen előnyök mellett annál sajnálatosabbnak tartjuk, hogy a javaslat figyelmét nem terjes/tette ki az úgynevezett mellék-intei ventió, intézményére is. Gondoskodik arról, mi módon folyjon be a perbe azon harmadik személy, ki magát valamely kereset által jogközösségnél vagy törvénynél fogva felperesi minőségben érdekeltnek véli (58. §.), intézkedik arrql is, mi képen biztosítsák a f-ilek pervesztés esetére egy harmadik elleni szavatossági igényeiket (64. §.); de figyelmen kivül maradt azon eset. midőn a harmadiknak érdekében van, hogy a folyamatban levő per a peres feiek valamelyike mellett vagy ellen dűljön el s ezen irányban kell befolyását érvényesítenie. A perrend;k legnagyobb része módot nyújt ezen befolyás gyakorlására, s az intézmény, ha nem is mint rendszeres institutió, régi perjogunkban sem egészen ismeretlen. Azon interventió, melyet a frank perfoglalásnak nevez (litis alienae occupatio), s mely által a kincstár vagy az adományos a perben álló feleket »eltolhatta«, nálunk a beavatkozás egyik fajának tekintetett ugyan, de bizonyára helytelenül; mert a beavatkozási jog főkelléke, a jogközösség, ahhoz nem volt szükséges. A felhozottaknál fogva, és tekii.tettel arra, hogy a mellék-interventió a pereket is kevesbítené, kérjük a német perrendtartás 63. §-ának vagy más hasonló rendszabály receptióját, természetes levén, hogy indítványunk elfogadása esetében az uj intézmény az 58., 59., 64. és 65. §-okkal külön fejezetbe volna beosztandó. A 67. §-ba tollhihából került »királyi ügyészség* szavak »kincstári ügyészség« kitétellel volnának felcserélendők. A 68. §-ban az ügyvéd általi képviseltetés kényszerét kiterjesztetni óhajtjuk a száz forintot meghaladó minden perekre. Kamaránknak Xagyméltóságod előtt levő utolsó felirata már foglalkozott e kérdéssel. Az általános igazságügyi szempont, melyre a javaslat bírálatánál helyezkedtünk s melylyel a jól felfogott ügyvédi érdek ellentétbe sohasem jöhet, megóv bennünket azon váddal szemben, mintha ezen indítványunkat karunk külön érdekei sugalnák. A sommás tárgyalás naponkiuti szemléletére alapított tapasztalataink arról győztek meg, hogy e perek lebonyolítása ügyvédekkel aránytalanul gyorsabb, mint a felekkel. Meggyőződésünk, hogy az ügyvédi kényszer az ügymenet gyorsítását segítené elő. De szól javaslatunk mellett egy mélyebb indok is. Népünk perlekedési viszketegének egyik főoka a becsületesen alkalmazott szakértői tanács hiánya, s mi ügyvédek élő tanúságot tehetünk Cicero bölcs mondása mellett: »Potius ignorantia juris litigiosa est, quam scientia«. Igaz, hogy a sommás eljárásban e felvilágosító teendőre némileg a biró is vállalkozhatik. De époly kétségtelen, hogy az ügyekkel tulhalmozott magyar biró ennek annyi időt, a mennyit épen a tudatlan fél kitanitása kiván, nem szentelhet; kétségtelen az is, hogy az ilyen oktatást, melyet a roszakarat könnyen captatiónak magyarázhat, a biró, kinek a per kimenetelére utalni nem szabad, a kellő nyomatékkal nem is adhatja. Indítványunk mellett szól azon körülmény is, hogy a javaslat a sommás ügyek felebbezését tetemes megszorításoknak veti alá, minek folytán a jó védelem kétszeresen szükséges. A netaláni visszaélések ellen elegendő biztosítékot nyújt az ügyvédi rendtartás 47. §-a, mely szerint »az ügyvéd köteles közbenjárását vagy a képviselést megtagadni oly ügyben, mely meggyőződése vagy a fél kijelentett szándéka szerint mások jogainak kijátszását czélozza«. A ki meggondolja, hogy a német birodalomban az ügyvédi kéuyszer 150 frtot meghaladó ügyekben kezdődik, nálunk pedig, sokkal kisebb vagyonosság mellett, a javaslat szerint csak 500 frton felüli értéknél foglalna helyet: kívánságunkat túlzottnak nem találhatja. (Folyt, köv.) Különfélék. — A legfőbb ítélőszék büntető osztálya az utóbbi időben több elvi jelentőségű oly határozatot hozott, melyek hazafias örömet kelthetnek minden magyar szakemberben. A fenyítő igazságszolgáltatás terén még ott is, hol rendszeres anyagi és alaki büntető-törvénykönyv létezik, a leglényegesebb kérdések a tudományra és illetve a bíróságokra vannak hagyva. A törvény csak a keretet állithatja fel, a határvonalakat húzza meg, a bíróságra bizván a concret alakulatok mérlegelését és viszonyítását. Kettős fontosságú egy legfőbb ítélőszék hivatása oly országban, hol egyrészt tételes utasítás teljességgel hiányzik, másrészt az alsóbb foknál a szakavatlanság oly mérvben uralg, hogy pl. a fővárosi lenyitó törvényszék a Madarász-esetbeu az ítélet indokaiban nem átallotta azon hajmeresztő érvet felhozni, miszerint a fenforgó esetben minden enyhítő körülmény lehetősége is ki van zárva. Szemben fenyítő eljárásunk olyannyira kezdetleges állapotával valóban megnyugtatással tölt el annak látása, hogy a legfőbb Ítélőszék mint útbaigazító legmagasabb fórum szigorú tudományos éllel iparkodik azon finom határvonalat kijelölni, mely a bűnösséget büntelenségtől gyakran oly nehezen felismerhetően választja el. A büntetőtörvénykönyv életbelépésének ezen erőszakában komoly intésül szolgálhat legfőbb törvényszékünk eljárása az alsóbb fokú bíróságoknak és az ügyészségeknek is. — Megjelent Ráth Mórnál: Az 1879. évitörvényczikkek. II. füzet. Nyolczadret és zsebkiadásban. Ara 1 frt 40 kr. Az erdőtörvény. Ara 40 kr. A rendőri törvény. Ara 40 kr. Mai számunkkal küldjük szét a mult félévi Döntvény gyűjtemény kimerítő tartalommutatójának első felét. Előfizetési felhívás MAGYAR THEMIS 1879-iki harmadik évnegyedére. Előfizetési dijak (UelybPU házhoz hordással, vagy vidékre bérmenteB szétküldéssel): a „Magyar Themis", a „Büntetőjogi Szemle" az „Igazságügyi rendeletek tára", és a „Döntvények gyűjteménye" együttesen negyedévre 2 frt 50 kr„ félévre 5 frt, egész évre 10 frt. Az előfizetési pénzek bérmentesen és vidékről postautalvány utján kéretnek beküldetni. A „Magyar Themis" kiadó-hivatala, az >Athenaeum« Budapest, IV., barátok-tere 3. sz.