Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 31. szám - Á folytatólagos bűntett - Heidelbergi levelek. 3. [r.]

— 239 — a mint ez a következő szavakból kitűnik: »Wenn mm endlich von Einigen auch in Beziehung auf culpose Handlungen fortgesetztes \7erbrechen angenommen wird, so liegt darin ein iimerer Wiederspruch, da die Culpa gerade das eine wesentliche Móment für den Begriff desfortg. Verbrechens, die Einheit des Entschlusses aussckliesst«. Az elhatározás egységesitő befolyásának azonban az előbbi felfogásoktól eltérőleg batárokat igyekezett felállítani olyformán, hogy a bűntetteket e kérdésre vonatkozólag tárgyuk szerint osztályozta. Első osztályba a< on büntettek tartoznak, melyek tárgya quantitative nem merittetik ki, akárhány cselekvény követtetik el a tárgyak ellen (ez volt az eszme, melyet Schwarze követett fenti elméletének felállitásában), pl. házassági, erkölcsi hűség, clientela vagy hivatali viszony által megállapitott hűségek, közhüségnek hamis útlevél általi megsértése és a tulajdon elleni büntettek: »Es gibt namlich eine ganze Klasse von Delikten, bei denen der Akt, noch so oft wiederholt, an sich das Object d. Verbr. nicht wachsen macht .... Ebenso habén die Verbrechen gegen das Eigenthum keine schlechthin bestimmte quantitative Grenze« .... Ezek tehát, akárhány az illető bűntett fogalmát megállapító actus vitetik véghez, ha csak az elhatározás egysége jelen van, egy folytatólagos büntettet képeznek. A büntettek másik osztályánál, u. m. melyek az élet, testépség, szabadság, becsület stb. ellen irányoztatnak, a személy individualitása korlátot képez, akként, hogy egy személy ellen ugyanegy elhatározás mellett több cselekvény (egynemű) folytán f ol y tat ó 1 ago s bűntett elkövethető, de több személy ellen soha, valamint egy személy ellen többnemü cselekvény által sem. A mint látjuk, Köstlin az őt jellemező elmeéllel sikra szállt a subjectiv theoriának Krug által végletekig keresztül vezetett veszélyes consequentiái ellen, és e tekintetben feltétlenül pártolandó ; a mi felfogásában ezenkivül foglaltatik, az ellen mindazt fel lehet hozni, mit fentebb az objectiv momentumok ellen egyenkint felhoztunk. Szinte csodálkozhatni lehet, hogy Köstlin, ki az elhatározás egységének a kérdés megfejtésére kizárólag alkalmatos voltát el nem ismerte, mert hiszen azért állított fel egységesitő hatásának a büntettek külön osztályában korlátokat, ki továbbá az objectum azonossága és az objebtiv momentumok alkalmazása ellen oly határozottan érvelt, mégis e kettőnek combinatiójához, habár az elhatározás egységének fölénye alatt, folyamodott. Azután jő a rnásik kérdés, hogy a leforditottnak tartalmát felfogta-e és pedig helyeden? Ez az a kérdés, melyet Bekker tanítványához a lefordítás megtörténte után intéz. Először a fordító, azután pedig minden egyes tanuló véleményét egész türelemmel hallgatja végig. Ha helytelen a vélemény, megkérdez egy másikat, vajon helyesnek tartja-e azt, s ha nem, mi okból. Minden kifejezett vélemény után megteszi a maga helytelenítő, corrigáló vagy helyeslő megjegyzését, figyelmeztet a tévedésekre, szóval, az egész tételt kifejti, esetleg afőkérdéssel összefüggésben kitéréseket tesz s ezekre nézve ujabb kérdéseket intéz tanítványaihoz. Bekker és seminariumi hallgatói közt a lehető legpatriarchalisabb viszony uralkodik; czélt csakis ily viszony fenforgása mellett lehet érni. Sokszor megesik, hogy hallgatói még az ő fejtegetései ellen is nehézségeket emelnek, hivatkozva a corpusjuris egyes tételeire, miben Bekkernek igen nagy öröme telik, kivált ha a megjegyzés talpra esett. Valóságos szellemizmositó és termékenyítő eszmecsere ez a tanár és tanítvány közt, mely ki nem csaponghat, élnem lapulhat, mert a kitűnő tanférfiu vezetése szabályozza. Az óra második felét a practicum képezi. A Puchta- és Iheringféle jogesetek gyűjteményéből vesznek fel egyet rendesen, és pedig előkészülésalapján. Mindenegyes tanulóegy jogesetet választ; ezt írásban ítélettel és indokaival együtt otthon kidolgozza, átadja a tanárnak, ki correferenst nevez ki. Ennek hasonlókép írásban kell kidolgoznia a feladatot, akár egyezik, akár nem a referens véleményével. A jogeset felolvasása után egyet a hallgatók közül felszólít annak első hallás után való élő-szóbeli előadására, mi, különösen bonyolódottabb kérdéseknél, igen megpróbálja az illetőt; de a dolog lényegének gyors felfogására, valamint hü előadására igen jó gyakorlatot képez. Ezt követi arelatio és correlatio felolvasása s az indoknak a referens és correferens részéről élő-szóval való bővebb kifejtése. Erre a tanulók mindegyikének szabadságában áll megjegyzéseket tenni. Forma szerinti tárgyalás kezdődik a tanár vezetése, a corpus juris egyes helyeinek idézése mellett. Ha a tárgy eléggé meg lön vitatva, következik a szavazás, a mely után Különben elméletének nem általános voltáról maga is megvolt győződve, mert különben nem nyilatkozhatott volna ugy, a mint az584.lapon olvasható: »dereinzelne Fali mu ss er gebén, ob die Beschaffenheit des Objectes es zuliess, dass der Thater sich die mehreren Akte mit Fug als eine Unternehmung denken konnte«. Ez teljes ellentétben van mindazzal, mit ő a folytatólagos bűntett criteriumára nézve, főleg az elhatározás egységének hangsúlyozásában, felállitott. Mert vagy az első, t. i. a z akarat elhatározás egysége dönt, sekkor az egyes esetekben nem a tárgy, hanem amaz határoz a folytatólagos léte iránt; vagy az egyes esetek szerint kell a folytatólagosságot a tárgy és egyéb körülmények szerint megállapítani, de akkor már nem az >akarat elhatározás egység e« a folytatólagos bűntett criteriuma. Ez esetben a folytatólagosság a concret tény öszszerü körülményeiből a biró belátása szerint állapittatik meg. 4. Halschner') a folytatólagos bűntett fogalmával foglalkozván, azt mondja az 508. lapon: »Wahrend das Wesendes fortgesetzten Verbrechens lediglich durch die »Einheit der Ab sichu und die fortgesetze ursachliche, auf sie bezogene verbrecherische Thatigkeit bestimmt wird. habén Gleichartigkeit der Akte und Einheit des Objectes nur die Bedeutung, Hülfsmiitel für den Beweis der einheitlichen Absicht zu sein, und in dieser Beziehung muss noch weiter gegangen werden, indem ebenso sehr alle übrigen thatsachlichen Yoraussetzungen der Handlung, Ort, Zeit, Gelegenheit, Mittel u. s. w. dem Beweise der Einheit ode.r Mehrheit der Absicht dienen können«. E szerint a »szándék egysége« előfeltétele az egy bűntettnek, és concrét esetben ennek összes körülményei figyelembe vétele folytán lehet a szándék egységére következtetni; tehát hol folytatólagos bűntett létezik, ott bizonyára a szándék egységének kell lenni— állítja Halschner, de azt nem mondja meg, hogy mikor van kétes esetekben folytatólagos bűntettes mikor halmazat. Ahelyett tehát, hogy felállítana egy criteriumot és abból következtetést vonna a folytatólagos bűntett lételére, megforditva a folytatólagos bűntettből (helyesebben egy bűntett körülményeiből) afolytató1 lagosság előföltételére von következtetést. Ezzel a dolog lényegére nézve mit sem nyerünk, mert a bebizonyított »szán') Systhem des preuss. Strafr. 502 — 508. lapokon I. kötet. a legnagyobb türelmetlenséggel és kíváncsisággal várják, hogy a tanár melyiknek ad igazat, s mily indokokból, eltalálta-e valaki a helyes. Hogy ezen methodusnak már csak tárgyilag véve és másrészt a tanár és a hallgatóknak ily közvetlen érintkezését illetőleg mily rendkívüli haszna van, annak kifejtésébe nem bocsátkozom; megítélését az olvasóra bízom. A tanár és tanuló ilynemű érintkezése némi pótlásául is szolgál azon elenyészőben lévő viszonynak, mely régebben a német egyetemeken a tanár és hallgatósága közt annyira szokásos volt s az egyetemen kívüli barátságos közlekedésben nyilatkozott. Jelenleg azon körülménynél fogva, hogy a hallgatók, főleg a jogászok száma roppant mértékben növekedett, az érintkezés ez utóbbi neme csaknem egészen megszűnt; csak ott áll még fen, hol a hallgatók csekélyebb számmal vannak, mint pl. a theologiai karnál, hol egy-egy professor minden héten egy-egy tudományos vitatkozással egybekötött vacsorára szokta meghivni tanítványait. Nem mondhatnók azonban, hogy a seminariumok az egyes német egyetemek mellett, s így Heidelbergában is, fejlődésük legmagasabb fokát elérték volna; ellenkezőleg, az egész még csak a fejlődés első stádiumában levő intézmény ; a továbbfejlesztés, a tökéletesítés a jövőnek s az illető intéző személyek buzgalmának van fentartva. Annyi már most is látszik, hogy életképes, s a tanszabadság mellett a szakképzés egyik elengedhetetlen feltételét képezi. Oly intézmény ez, melyet nem az eredetiség viszketege hozott létre, nem egy párszor pár órára összehívott értekezlet tervezett, hanem melyet az élet szükségleteinek alapján a német egyetemi tanárok mint igazi tanférfiak lassankint önmaguk saját kezdeményezésük folytán teremtettek és fejlesztenek, mely most már az állam méltó pártfogásában részesül. Előttünk a jó példa. Ne akarjunk igen nagyon eredetiek lenni; kövessük Csengery és Dell'Adami tanácsát és a németek példáját. Rendezzük jogi oktatásunk rendszerét a német rendszer mintájára! Lr. Nagy Dezső.