Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 30. szám - A folytatólagos bűntett

kálja-e a szabad végrendelkezés tárgyát képező javak menynyiségét,56) vagy ez csak a halál pillanatában megvolt (hagyatéki) javak után számíttatik?57) a korlátozott élők közti ajándékozás bírálatánál irányadó-e az ajándékozáskor vagy a halálozáskor volt vagyoni állapot? stb.58) Viták, melyek sok analogonja előttünk sem ismeretlen, melyet a régi jog a Hármas könyvtől, és az uj jog az országbírói értekezlettől kezdve a legújabb döntvénytarkaságig fenhagyott és a mi Ricard-Lebrun-Bourjon-aink szelleme meg nem szüntethetett. Nem csodálhatjuk, ha az öröklött és szerzett javak háromlásának felfogásában nagyszellemü iróink, Wenzel, Teleszky, Vajkay, Vida, Zsögöd stb., egymásnak, és a nagyméltóságú m. k. kúria önmagának ellenmond. És ha a vázolt chaosz azon okától, melyet a coutumes coliisiúja képezett, el is tekintünk, felfogjuk, hogy a forradalmi törvényhozás, ha különben nem létesített volna is egységes jogot, csupán azon nagy elvvel: »la recherche de l'origine des biens est intertide« Herkules csapást mért egy Hydra fejére. A fölött is ítélhetünk, minő lenne jogunk bizonyossága és egysége, ha megvalósulnának Tóth Lőrincz és Zlinszkyék koszorús tervei, és ismét az ingatlan és ingó, ősi és szerzett stb. combinatiójából épült ős erkölcsű és ős gazdasági családi és örökösödési jognak bástyái oltalmaznának az u. n. »nyugati civilizátió« léghuzamai ellen. Dr. DelVAdami Rezső. A folytatólagos bűntett.*) Subjectiv elméletek. Ezek közé azok sorolandók, melyeknek lényegük abban áll, hogy a folytatólagos bűntett fogalmának criteriumát a bűntett alanyi momentumaiban keresik ; ilyenek az e 1 h atározás egysége (Entschluss), szándék (Absicht), indok (motivum), czélzat (Zweck). Ezen momentumok közül az elhatározás egysége az, mely általános elfogadásban részesült, és melyről azt mondhatjuk, hogy daczára azon többszörös megtámadásoknak, melyeknek kivolt téve, még most is acommunis opinio körülötte csoportosul, oly annyira, hogy mind a systematicusok, mind a commentatorok, sőt még a törvényhozás is, végső esetben mint egyedül üdvözítőt elfogadták. Az elhatározás egysége mint a folytatólagos bűntett criteriuma tulajdonkép Mittermaier által lett kifejtve ;**) bár ezelőtt azt már Schröder is emiitette, és az időtől kezdve mai napokig fentartatott. Mittermaier igy szól: »Das wahre Merkmal des fortgesetzten Verbrechens kann nur in der zusammentreffenden Einheit des Entschlusses und der That gefunden werden, so dass die mehreren strafbarenHandlungen als fortschreitende Ausführung einer That erscheinen, oder durch Einheit des Entschlusses zusammengefasst sind*. Mittermaier ezen felfogása hol közvetlen működése, hol pedig tekintélyének közvetett hatása folytán a törvénykönyvekbe is felvétetett; igy az 1840. april 8-ki hannoveri bt. 106. §-ba: »Wenn mehrere auf einander folgende strafbare Handlungen derselben Art, entweder nur als fortschreitende Ausführung eines und desselben verbrecherischen Beschlusses angesehen, oder in Beziehung auf das námliche dauernde Verhaltniss begangen, oder nur als Bestandtheile einer und derselben That zu betrachten sind, so werden dieeinzelnen Handlungen nur ftir eine und einzige That gerechnet, die Fortsetzung ist jedoch bei der Strafbarkeit streng als besonderer Erschwerungsgrundzuberücksichtigen*; a braunschweigi 1840. jul. 10-ki: »Wenn die verschiedenen strafbaren Handlungen die Ubertretung desselben Strafgesetzes enthalten und entweder in Beziehung auf dasselbe dauernde Verhaltniss begangen sind, oder als die fortschreitende Ausführung S6) Eenusson : i. h. c. 3. s. 4. No 1 — 5. 5') Eicard i. h. No 1464—1467. Lebrun i. h. No 62. 58) Többség : a halál pillanatában volt vagyon szerint: Eenusson i. h. Eicard i. h. No 1468—1471. Lebrun i. h. No 3. Pothier Donát. No 248. *) Az utóbbi czikket 1. lapunk mult heti számában. Szerk. **) Demme Annales I. köt. és Feuerbach Lehrb. 128. §. Zusatz-Anm. d. Herausgebers 9. és 10. pont. desselben Entschlusses, oder endlich als die Bestandtheile einer und derselben That zu betrachten sind, so sind diese vorstehenden Gresetzesübertretungen nur als e i n Verbrechen zu bestrafen*, és végre a badeni 1845. május 6. 180. §.: »Mehrfache Übertretungen des namlichen Strafgesetzes durch Handlungen, welche zusammen die Ausführung des namlichen auf ein bestimmtes Verbrechen gerichteten Entschlusses erscheinen etc, . . werden als ein e i nziges fortgesetztes Verbrechen bestraft* etc. etc. Kitűnvén ezekből, hogy e felfogás törvényhozásilag is sanctionáltatott, megbocsátható, ha ennek folytan tarthatlanságának bebizonyítása czéljából tüzetesebben vele foglalkozni fogunk. Mindenekelőtt az ellen szükséges kifogást emelni, hogy a bűntett egysége vagy többsége felett egyedül csak az alanyi momentumok döntsenek; mert amint bizonyos az, hogy sem az alanyi sem a tárgyi momentumok önmagukban véve bűntett fogalmat létesíteni nem képesek, oly bizonyosnak kell lenni annak is, hogy sem egyik sem másikban, önmagában véve, a bűntett egységét vagy többségét megállapitó criterium nem foglaltathatik. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a momentumok azon nemének, melyben a folytatólagos bűntett criteriuma rejleni állíttatik, a bűntett fogalom alakulására sokkal nagyobb befolyása van, mint a momentumok másik nemének; tehát pl. ha az alanyiakban keressük és találjuk fel a folytatólagos bűntett criteriumát, ezzel implicite azt is állítjuk, hogy ezek egyedül döntők a törvényhozó által körülirt bűntett létesitésénél, és ennek folytán a tárgyilagos momentumok csak alárendelt szerepre kárhoztatvák, mert ezeknek a bűntett külső alakulására nézve, az alanyiakkal szemben, semmi befolyásuk sincs. Hogy hová vezetne ez, ezt bővebben magyarázni felesleges. A minek még reális alapja lehetne, az csak az volna, ha az alanyi momentumok közül az vétetnék a folytatólagos bűntett criteriumául, mely a bűntett fogalmának alakulásánál a tárgyilagos momentumok mellett mint coordinált alanyi momentum szerepel; a minő a fentebbiek között csak egy van t. i. a szándék (dolus, Absicht). De ez is csak annyiban, a mennyiben a fentebb érintett elementáris elvvel összeütközésbe nem lép, tehát csak mint a bűntett folytatólagosságát megállapitó tényezők többségének egyike, de sohasem, mint egyedüli tényező. A minek azonban épen semmi alapja nincs, az azon felfogás, hogy a folytatólagos bűntett criteriumául, tehát egy vagy több büntettet megállapitó tényezőül, oly momentumok vétessenek fel, a melyeknek a büntetőjog elementáris elvei szerint a bűntett fogalom alakulásánál épen semminemű befolyásuk nincs. Ha az elhatározás, a motivum, a czélzat, pl. a lopás fogalmának alakulására be nem folyhatnak, mert hiszen közismeret, hogy büntetőjogilag irreleI vans az, minő motivum, minő czélzatból s egyszeri vagy többszöri elhatározás folytán hajtotta-e végre azon büntetendő cselekményt, mely lopást képez, miként folyhatnának be akkor, mikor arról van szó: egy vagy több lopás forog-e fen? Ha nem fogalom-alkotó tényezők, mikor csak egy lopásról van a szó, nem lehetnek azok akkor sem, mikor egy vagy többről van a szó. Visszatérve most az »elhatározásra c, ez az akarat tevékenyitésének momentuma annyira belső természetű, hogy még a legsubjectivebb irány sem képes annak büntetőjogi indifferentismusát megszüntetni. Az ellenkezőre való törekvés gyakorlatilag a legfonákabb következményekre vezetne, pl. a ki valamely tárgynak ellopása előtt tizszer határozta el annak eltolvajlását, és tizszer mondott le az elhatározásról, tiz tolvajlásért volna büntetendő, ha az elhatározás mennyisége döntene a büntettek mennyisége felett. A dolog ilyetén természetét és következményét a >tény egységének* hozzáfüggesztése sem változtatná meg, mert ez külső tényező, melynek az elhatározás mennyiségével szemben a külső eredmény mennyisége tekintetében erőtlennek kell maradni. Megfordítva: az egész életfolyam alatt elkövetett legkülönbözőbb büntettek »egy elhatározás* varázshatalma folytán »egy tettét alakulnának. De minő consequentiákra vezet e felfogás, az leginkább