Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 29. szám - Heidelbergi levelek. 1. [r.]

— 223 — rasztok (roturiers, villani) rendjeinek (a raboktól eltekintve) külön-külön öröklési joga támadt nemesi és parasztbirtok, ó'si és szerzett (s ingó), az ősiek között apai és anyai javak tekintetében. Törvényhozás hiányában a helyi szokások képezék a magánjogot, melynek csak némely elv, mint a nemesi primogenitura, kölcsönzött bizonyos egységet. A hűbéri jog az akkori társadalmi viszonyok spontán szüleménye, valóságos szokásjog volt, melynek elvei részben germán, részben római jogi eredetűek, részben keletkezésük kora különleges szükségleteinek mfcgíéleló'ek voltak. Francziaország déli tájain mindig általános, közönséges jog volt a római (pays du droit écrit), mig északon a clerus, monarchia és parliamentek befolyása daczára a hóditók joga (austrasiai ésneustrai frankok saliai és ripuari törvénye stb. alapján fejlö'dö szokások) túlnyomó maradt (pays du droit coutumier). A hűbéri jog harczszövetségi eredetéhez képest az adományjavak elsőszülöttségi öröklési rendjét s a nők örökjogi inferioritását, melyek már az őskori, hatalmi szervezetű patriarkális családnál előfordulnak, általánosította, a germán jog vonatkozó tendentiáját kifejlesztette.50) A mindinkább eltűnő, szabad javak (allodia) tekintetében fenmaradt a nőket kizáró frank öröklési rend. Hűbéri javak háromlása, midőn az két század alatt általánosuk,*4) rendszerint a legidősebb fiu javára történt. Eredetileg maga a hűbéres még életében mutatta be az adományozónak az általa választott örököst, 35) vagy az örökösök választották az uj hűbérest maguk között, kinek embereivé lettek.sc) Utóbb a kor szerinti előjog törvénynyé lett,a 7) és csak némely heet leurs lois Revue erit. de jurispr. t. 30. Pardessus : Mura. sur les orig. d. droit coutum. etc. Acad. Inscr. t. 10. etc. A jogforrásokat 1. Boissonade i. m. p. 206 squ. «) 1. Brocher i. m. p. 178—187. 3*) 1. Laboulaye : Ilist. de la propr. fonc. p. 362. A libri feudorum ed. Cujas 1567. (1. 1. t. 1. §. 1.) szerint a hübérjavak mindenkor visszavonathattak. A normann invasiók alatt kezdék ígérni a frank királyok vasallusaiknak, hogy fegyverképes örököseikre is hagyják a beneficiumokat. Marculf formuláját I. 4. 1. E. Bőidére i. m. 147. V. ö. Guérard i. m. p. 545. 35) Assises de la haute Cour de Jérusalem (Beugnot: Collection des historiens des croisades Paris 1841 —1843. két köt. fol. tartalmazza az egyetlen teljes kiadást) I. de Philippe de Navarre c. 132. 3<0 Assises H. Cour 1. de Geoffroy la Tort, B. c. 17. — Assises de Bretagne du comte Geffroy §. 1. (Richebourg : Coutumier général t. 4. p. 289.) Droit et cout. de Champagne (u. o.) c. 1. 2. — Établissements de Normandie (Marnier ed. Paris 1839.) p. 71. 93. Grand coutumier de Normandie c. 26. — Phil. Beaumanoir : Coutumes du Beauvoisis (Édit. Beugnot, Paris 1842.) c. 14. §. 5. — Bouteüler: Somme rurale (Édit. Charondas, Pária 1603.) 1. 1. t. 76. 78. 3;) Assises H. Cour. 1. de Jean d'Ibelin c. 149. 175. 176. Geoffroy le Tort, A, c. 2. 15. 17, »l'ainz né, devant toz les autres, a toz les fiés.< Az Établissements de St. Louis I, 8. (Lauriére : Ordonnances des rois de Francé Paris 1723. I.) és li livres des Droiz et Commandemens d'office de justice (éd. Beautemps-Beaupré, Paris 1865.) art. 412. 750. csak •/, részt minden ingóval (utóbbi a 2/3 rés/t anjoui, csak mutathat talán fel némi hátrányokat az egységes kiképzés tekintetében, mert nem a metbodus dönt a tantárgyak hallgatásánál, hanem hogy melyik egyetemen van, s azon egyetemen kik a legkitűnőbb tanárok. Az ilynemű hátrány (?) azonban a tanszabadsággal együtt jár. A módszernélküliség hátránya valódi tanszabadság mellett azoknál is bekövetkezhetik, kik egyetlen egyetemet hallgatnak mindvégig, csakhogy ez esetben a kitűnő tanárok mellett a középszerűeket is kénytelenek hallgatni. De másrészt azon előny, hogy a német joghallgató a birodalom legkitűnőbb tanárait hallgathassa, csakis oly teljes tanszabadság mellett lehetséges, mint a német egyetemeken van. A jogász a kiszabott hat félév alatt nincs semminemű szabály vagy vizsga által megkötve, első államvizsgáját csakis a három év leforgása után teheti. S vélnők talán, hogy ez rendszertelenségre vezet; korántsem. A kilencz osztályt végzett német gymnaziumi tanuló minden esetre sokkal nagyobb érettséggel bir, mint a nyolcz osztályt végzett magyar; e korban egy év is szerfelett nagy különbség. De másrészt bizonyos szokás is fejlődik ki a tantárgyak illetőleg a collegiumok kiválasztásánál a hallgatók részéről; az első évben rendesen az alapvető tudományok az irányadók: encyclopaedia, római-jog, jogtörténet és észjog. A további két éven keresztül nincs semmi általános szokás vagy rendszer, itt csakis a czélszerüség az irányadó, azaz hogy az illető egyetemen, melyen hallgat, mely szakok vannak legkitűnőbben képviselve. A német jogász ugy gondolkodik, hogy a legközelebbi félévre ide és ide megyek ezt és ezt hallgatni, azután ismét máshova, ugy hogy egyetemi cursusa alatt alkalma van a legkitűnőbb emberek gondolkozásmódját és nézeteit közvetlenül megismerni, minek a szellemre rendkívül jó hatása van, azt rugékonynyá, sok oldalúvá képezi, s nem kénytelen az ifjú egyetlenegy iskola porát felszedni. Nem tesznek ugy, mint a mi jogászaink, kik, midőn az első alapvizsga nyűgét nyakukról lerázták, egész örömben törnek ki, hogy hála istennek nem kell többet római jogot tanulni és hallgatni. A német tanuló, a második és harmadik évben is szivesen hallgatja a római jogot, ha kitűnő tanár adja elő, mert nincs vizsga által meghatározott lyen maradt fen az apa joga, életében felosztani gyermekei közt hűbérjavait.5 s) A kiváltságos örökös fivéreiről (leur vivre) s nővéreiről (mariage avenant) gondoskodni tartozott.3') Később, ha több jószág maradt, az utóbb született fiuk s a lányok is részesedtek.40) Sőt néhol1') fiu hiányában a legidősebb lány fiusittatott, ő tett hűségi esküt, ő tartozott fiatalabb nővéreiről gondoskodni. Bretagne, Flandria és Elszaszban a legifjabb fiu előjoga (droit de maisneté, de Quevaise, d'acees mint az angol borough english) divott.42) Egyéb nemesi ingatlan javak, ha ősiek, azaz törvényesen öröklöttek, hasonlókép az elsőszülöttet 2/3 részben illetik, csupán '/j.-ban s a szerzett s ingó javakban osztoznak a többiek, kiknek hagyatékában ezek már mint uj ősiek (propres naissantes) háromlanak tova.43) Mindezen javak tekintetében végrendelkezési szabadság nem létezett. Csak az adomány első szerzője választhatta örökösei közül abban való utódját.44) Egyébként a XIV. század óta több szokás enged rendelkezést, de az adományozó javára korlátozza azt.45) Nem hűbéri, hanem egyszerű adózó javak (biens censifs) tekintetében nemes ember az ősiek !/3 részéről s minden ingóságról s szerzeményről az első után született gyermekei vagy idegen javára végrendelkezhetik, de azokat elsőszülöttjére is hagyhatja.46) Ellenben nemesasszony (gentilfame), ha fia van, idegen javára egyáltalán nem végrendelkezhetik.4 7) Az első után született gyermekek mindig csak »sostenance, selon l'héritage et selon leur hautesce< igényelhetnek (P. d. Fontaines i. h. c. 34, 3.). Az örökösödés tárgyává lett hűbéri javak csak magszakadás vagy hűtlenség czimén szállnak vissza az adományo•/» részt poitoui hübérjavakban) adnak az elsőszülöttnek, a többi ex aequo osztatik. A libri feudorum szerint a fiuk egyenlően örökölnek a lányok kizárásával (1. 1. t. 1. §. 1. t. 8. §. 2. t. 19. t. 24. — 1. 2. t. 11. 30. 50. 104. §. 1.). 39) Artois, Picardie, Bourgogne, Középfrancziaország (Paris, Orléans, Bourges, Tours, Anjou — melyek szokásai gyűjtve 1270. Établissement de Saint Louis neve alatt): Établ. S'. Louis 1 1. c. 8. livres de Droiz etc. art. 426. *») Établ. St. Louis 1. 1. c. 24. Établ. de Norm. p. 10. 11. 14. 64, 142, 192. Assises de Bretagne du comte Geoffroy §. 4. 40) Assises H. Cour. 1. de Jean d'Ibelin c. 148. ") Assises et arréts de l'échiquier de Normandie (éd. Marnier, 1839. Paris.) p. 170. 171. Établ. St. Louis I, 10. Beaumanoir, c. 14. §§. 4. 9. Másutt csak »/8 részt kap : Livres de Droiz etc. art. 396. ,2) Laboulaye i. m. p. 557 — 358. Giraud i. h. p. 305—310. De Courson i. m. c. 12. §. 5. Bonvalot: Coutumes du Val d'Orbey Revue hist. d. dr. fr. et éti". 1864. t. 10. p. 506 — 515. ") Étab. St. Louis. I, 8. Beaumanoir, c. 14. §§. 5. 31. Pierre de Fontaines Conseil a un ami (éd. Marnier, Paris, 1846.) c. 34. §. 2. ") Assis H. Cour, Jean d'Ibelin c. 144. 146. 152. Jacques d'Ibelin c. 28. 59. ") d'Espinay i. m. p. 196. <6) Établ. St. Lous I, 8. 64. Fontaines c. 34. §. 3. etc. «•) U. o. tantárgyak hallgatására kényszerítve. Mi azonban korántsem zárja ki, hogy kényszerítve ne legyen minden általános érdekű fontosabb jogi és államtudományokat hallgatni, mert államvizsgára, melynek mindezek tárgyai, csakis a vizsga tárgyait hallgatott tanuló bocsáttatik. S mi mindennek hatása ? Az, hogy a ki tanul, az igazi odaadással tanul, nem kényszerítve, és nem annyit, hogy a vizsgát, ugy hogy épen meg ne bukjék, le tudja tenni, azután pedig csakhogy megszabadult tőle, többet rá se gondol; ily eredményt csak a nálunk uralkodó visszás rends?er szülhet. Igazi tudvágyból megy az előadásra, s nem félelemből, hogy különben megtalál bukni, hogy absentiát fog kapni; az előadáson pontosan megjelenik s a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, hogy valaki elkésve érkezzék meg; mindegyik rendes füzetet tart s a legnagyobb pontossággal és szabatossággal vezeti jegyzeteit, még akkor is, ha az illető tanárnak netalán kézi-könyve van, mi a figyelem ébren tartására a lehető legjobb hatású, s e mellett a legjobb ész-fegyelmező, midőn a tanár előadásának velejét kell kikeresnie és papirra tennie. Ép ez okozza, hogy nem fordulnak elő azon irtózatos kellemetlenségek, mint pl. a mi budapesti egyetemünkön, a hol az egész óra alatt folytonos ajtó-csattogtatás zavarja mind a tanárt, mind a hallgatókat; minden pillanatban üti be egy-egy a fejét, hogy vajon van-e katalógus-olvasás. Katalagus olvasás! Ez valóságos szégyenfoltja a mi egyetemeinknek, melyet ugy látszik csak a tanár és szorgalmas hallgatók bosszantására találtak ki, minden rendetlenség szülőanyja s az egyetemi hallgatók saját tekintélyükkel össze nem férő maguk viseletének. Az egyetemi előadásokat látogató német és magyar ifjúság közt oly éles a különbség, mint a szabadság és rabszolgaság közt; az előbbinél a rendet a hallgatók szelleme tartja fent, s meg is látszik rajta, mert az a legkisebb mértékben sem sértetik meg; az ifjú-ág maga zárja ki a rendetlenkedöt. Nálunk a felsőség erőszakos eszközökkel igyekszik ezt elérni, s mit talál s mily eredményre jut? Egy rendetlenkedő, lázongó csoporttal áll szemközt, mely megfékezhetetlen. Dr. Nagy Dezső.