Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 28. szám - Melyik kereskedelmi meghatalmazott köthet saját és más részére kereskedelmi ügyletet?

— 219 — üzlet egész forgalmának a vidékkel való közvetítésével van megbizva, és a mellett ügyködésében távolléte folytán a főnök által nem is ellenőrizhető, vagy legalább sokkal kevésbbé, mint az oldala mellett működő segédszemélyzet, szabadon üzérkedbetik saját és más részére! Hogy vajon ily intézkedésnek mi a ratiója? Hogy vajon épen a kereskedelmi meghatalmazottak érintett két faja mért lett kivéve a tilalom alól? Arra a törvényhozó ugyancsak azon záradékkal felelhetne, melylyel XIY. Lajos minden ordonnance végződött: car tel est mon plaisir. Avagy emlékezet gyeDgesége? Dr. Schick Sándor. Az 1876.15. t.-cz. 73. §-ához. I. A közhatóság elleni erőszak büntette nem forog fen, ha az, a ki az adóvégrehajtónak tettleg ellenszegül, a zálogolás idejében adóval nem tartozott. Közerőszak bűntényével vádolt Veszély Antal elleni bűnügyben a trencséni kir. törvényszék 1878. augusztus 30-án 1197. szám alatt következőleg i t é 11: Veszély Antal, trencséni háztulajdonos, a közerőszak bűntényében bűnösnek mondatik ki és egy heti börtönbüntetésre Ítéltetik. Indokok: Petiik József és ítebró János városi pandúrok hittel megerősített vallomásai szerint Veszély Antal mult évi július hó ! 11-én Osztroluczky Mihály városi adóvégrehajtót, midőn az nála már előbb adóbátralék fejében lefoglalt tárgyak elvitele és elárverezése czéljából megjelent, udvarából kilökte, mely cselekménye az 1876. évi XV-ik i t.-cz. 73. §-a szerint a közerőszak bűntettét képezi. Nem vétethetvén figyelembe azon, habár igaznak bizonyult, állítása, hogyő akkor semmi adóhátralékkal nem tartozott, mert a foglalásnál hasonló kifogással nem élt, s mert a polgármester nyilatkozata szerint már hosszabb időn át Lobotka Adám birtoka után, mintannak haszonélvezője, az adót fizette. Ezek szerint vádlott a közerőszak bűntényében bűnösnek kimondandó, s figyelemmel feddhetlen előéletére egy heti börtönbüntetésre Ítélendő volt. Vádlottnak és a kir. ügyésznek felebbezése folytán a budapesti kir. ítélőtábla lS78-iki deczember 10-én 32975. sz. alatt következő Ítéletet hozott: Tekintettel arra, hogy a végtárgjalás alkalmával kellőleg tisztába hozatott azon enyhítő körülmény, miszerint vádlott adóval nem volt hátralékban, s tettét e feletti ingerültségében követte el a tisztébenfelsőbb meghagyás következtében kötelességszerüleg eljárt közeg ellen, mihez képest az elkövetett cselekmény enyhébb beszámítás alá esvén, vádlottra mért büntetés 48 órai börtönre leszállittatik, s ily változtatással egyebekben az eljárt királyi törvényszék Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. Vádlottnak és a kir. ügyésznek felebbezése folytán a magy. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék 1879. évi június 11-én 4094. szám alatt ! következőleg i t é 11 : Mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával, vádlott Veszély Antal az ellene emelt közhatóság elleni erőszak vádja s következményeinek terhe alól, tényálladék hiányában, felmentetik. Indokok: Mert eltekintve attól, hogy az iratokhoz csatolt adóvégrehajtási jegyzőkönyv szabálytalan, abból legkevesbbé sem derül ki az. hogy vádlott a zálogolás idejében vagyis június 16 án adóval tartozott volna; miután a j egyzőkönyvben is az van feljegyezve, hogy az adótartozás Lobodka Ádámot terheli, s Osztroluczky Mihály végrehajtó bejelentő panaszában és a végtárgyalás során tett vallomásában is erősiti, hogy vádlott az ellene 1877. évi július 11-én foganatosítani kivánt árverési végrehajtás alkalmával adóval nem tartozott; tekintve továbbá, miszerint azon körülményből, hogy vádlott előbbi években Lobodka Adám apósának házadó tartozásán koronkint törlesztette, arra, hogy nevezettnek adótartozásáért a végrehajtás már mindenkor vádlott ellen vezethető legyen, jogos következtetést vonni s ily körülmények között vádlottnak a végrehajtó ellen — ennek szabálytalan és jogtalan eljárása miatt — intézett hevesebb fellépését az 1876: XV. t.-cz. 73. §. súlya alá vonható bűncselekménynek minősíteni nem lehet. II. Az adóvégrehajtásoknál elkövetett erőszakoskodások elharapódzása nem képez a concret esetre nézve súlyosító körülményt. Adóvégrehajtás elleni tettleges ellenszegüléssel vádlott Bálint Mihály s neje elleni bűnügyben a szabadkai kir. törvényszék 1878. évi október hó 2-án 1857. szám alatt következő ítéletet hozott: Bálint Mihály csantavéri lakos és Bálint Mikályné szül. Bor3 Ilo na, mindketten megrovatlan előéletűek, hatóság elleni erőszak bűntettében bűnösöknek mondatnak ki, és ezért Bá'int Mihály 2 havi, Bors Ilona 4 havi, jelen ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó, s másodrendű vádlott hetenkint egyszeri böjttel szigorított börtönre Ítéltetnek. Indokok: Vádlottak beismerik, hogy 1877. évi májusban az ellenük foganositott adóvégrehajtásnak tettleg ellenszegültek, a lefoglalt tárgyak elvitelét nem engedvén: ezenkívül Oláh Antal, Juhász István, Szántó Pál és Kiss Mátyás tanuk hit alatti vallomásaival bizonyítva van, hogy Bors Ilona nagy konyhakést ragadott Szántó Pálra, melyet Oláh Antal vett ki kezéből. Ezek szerint a vádlottak ellen a hatóság elleni erőszak minden irányban bizonyítva van. A büntetés kimérésénél enyhítő körülményül vétetett rovatlan előéletük, ellenben súlyosítóul azon tény, hogy Csantavér községben a végrehajtás elleni ellenszegülések annyira elharapództak, miszerint a végrehajtók élete gyakran veszélyben forog, sőt emberölés is követte'ett el, minek folytán Csantavér községe az adóvégrehajtások foganatosításának beállításával fenyegetődzött, miként ezt Horák Józsefnek bűnügye előtünteti, ki a magy. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék által f. évben 4 évi börtönre Ítéltetett. Vádlottaknak és a kir. főügyésznek felebbezése folytán a budapesti királyi ítélőtábla 1879. évi február 5-én 41386. szám alatt következőleg itélt: Az elsőbirósági ítélet indokaiból helybenhagyatik. Vádlottak és a királyi ügyésznek ujabbi felebbezése folytán a magyar királyi Curia mint legfőbb Ítélőszék 1879. évi június 10-én 4595. szám alatt következő ítéletet hozott: A királyi Ítélőtábla itéiete, az elsőbirósági ítéletnek vádlottak beismerésére s a tanuk vallomására alapított indokaiból, — azonban a hasonló büntettek Csantavér községbeni elharapódzása, mint a jelen bűnügy tárgyát képező egyes cselekvény beszámításának súlyosbítására nem szolgálható körülmény mellőzésével, — helybenhagyatik. Különfélék. — A bpesti kir. Ítélőtábla fegyelmi bírósága, a közvádló kir. főügyészség által Sz. P. budapesti kir. táblai irnok ellen folyamatba tett fegyelmi ügyben. 1879. január 18-án 41. sz. alatt következő ítéletet hozott: Sz. P. budapesti kir. táblai irnok az ellene emelt fegyelmi vétség vádja alól felmentetik. Az ügyiratok azonban az 1871. VIII. t.-cz. 28. §-ában körülirt eljárás alkalmazásba vétele végett, ugyanezen kir. ítélőtábla elnökségéhez jelen ítélet jogerőre emelkedése után áttétetni rendeltetnek. Indokok: Habár kétségtelen, hogy az 1877. évi november hó 30-án 34287. sz. alatt kelt igazságügyminiszteri rendelet bírósági tisztviselőnek a fizetési ív elzálogosítását tiltja, habár továbbá a mai tárgyalás alkalmával előadottak szerint az is kétségtelen, hogy vádlott a hivatkozott rendelet tartalmáról tudomással bírt, s ennek ellenére mégis fizetési ivét a bemutatott adóslevél tanúsítása szerint Königsbaum Samu budapesti lakosnak kölcsön biztosítása végett kézizálogul átadta, mindazonáltal vádlott a panaszolt ténye miatt ellene emelt fegyelmi vétség vádja alól felmentendő volt, mert az ügyv. szab. 62. §-a sz°rint a törvények és szabályrendeletek megtartása felett őrködni, valamint a felmerülő visszaéléseket eltávolítani és orvosolni első sorban az elnöki felügyelet köréhez tartozik, s e szerint a vádlott ellen először felmerült jelen eset megtorlása iránt is első sorban saját hatáskörében az illető elnökség van hivatva intézkedni. Minthogy pedig az ügyiratokból az, hogy vádlott ellen panaszolt cselekménye miatt az ügyv. szab. említetett szakaszának rendelkezése foganatba vétetett volna, ki nem tűnik, annál fogva az ügyiratoknak vádlott ellen az 1871: VIII. t.-czikk 28. §-ában körülírt eljárásnak alkalmazásba vétele iránt saját hatáskörében teendő intézkedés végett, ezen kir. ítélőtábla elnökségéhez az itélet jogerőre emelkedése után, áttétele elrendelendő volt. A kir. főügyésznek felebbezése folytán a magyar kir. Curia legfőbb itélőszéki osztályának fegyelmi tanácsa 1879. évi február 28-án 119. szám alatt következő ítéletet hozott: A budapesti kir. Ítélőtábla fegyelmi bíróságának fentebbi keletű és számú itéiete helybenhagyatik. Indokok: Habár panaszlottnak azon tette, mely szerint az 1877. november hó 30-án 34287. szám alatt kelt igazságügyminiszteri rendelet tilalma ellenére fizetési ivét az általa felvett kölcsön biztosítására Königsbaum Samunak átadta, hivatali kötelességszegést képez, mégis, tekintettel arra, hogy panaszlott a nyugtát át nem adta, hogy a hadigyakorlatra behívás alkalmával szükségtől kényszerítve vette fel a kölcsönt, hogy fize-