Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 27. szám - Földtulajdonos és bérlő közti összekocczanás az ingatlan eladásánál - A budapesti ügyvédi kamara felterjesztése a perrendtartás reformja tárgyában

javaslat a másik túlságba esik, eltörli a semniitöszéket, mert ugy van meggyőződve, hogy csak ez gyorsítja az eljárAst. Itt a javasLt ép ugy téved, a mint tévedtek tiz év előtt. Mert a íelebbvitelek száma függ az első, a második biró előtti eljárás természetétől; ez az eljárás a logikai prius, a melyeu a felebbvitel megered. És H mig ez az eljárás rosz, mesterkélt és akadékoskodó lesz, olyan, hogy forma miatt a lényeg veszendőbe megy számtalanszor, — addig a Íelebbvitelek száma mindig túlságos sok és olyan lesz, hogy számát mesterségesen apasztani nem lehet. Kérdezze meg Excellentiád a semmitőszék tagjait, nem-e számtalanszor, ismételjük, számtalanszor adtak helyet olyan semmiségi panaszoknak, a melyeket törvény szerint el kellett volna utasítani. De helyt adtak nekik, mert ugy látták, hogy különhen a fél az eljárás rosszasága miatt alapos jogától elesik. És ez ezentúl is igy lesz, mert ezentúl is érvényben lesz az az eljárás, a melynél a bírónak első fokban legfőbb gondja nem az, hogy az igazság kiderítessék, hanem az, hogy az eljárási formalitásoknak elég tétessék. A per hosszadalmas voltát el lehetett viselni oly korban, a melyben a föld, a munka, a kereskedelem meg volt kötve, hitel jóformán nem is volt. De ma mások az élet viszonyai, és ha a hitelező nem tudja megkapni a pénzét, annak következése nagyon is gyakran az, hogy ö maga is elbukik, ha pedig el nem bukik, ezentúl vagy épen nem ad, vagy drágábban ad másoknak pénzt. Az ingatlan hitel mód-feletti pangása egyik részben Írásbeli lassúságának a következménye. Kérdené meg Excellentiád a magyar földhitelintézetet, ten tudna-e pállani és tudna-e 5°/0-ra pénzt adni, ha jogait az Írásbeli per védené. És a kisbirtokosok földhitelintézete keletkezésének egyik conditio sine qua non-ja kezdettől fogva az volt, hogy a mai lassú eljárás alól fel legyen mentve. Nincs abban semmi nagyítás, de nyilván fekszik, hogy az exorbitans kamatlábnak, a sehol annyi levonásoknak és cauteláknak, sőt az ingatlan-uzsorának is egyik mai szülőokn peres eljárásunk. Ezer meg ezer tönkre jutott földmives család sinjli meg ezen a réven justitiánk lassúságát. Az iparos és kereskedő osztályra az eljárás még vészthozóbban hat. Nem szenved semmi kétséget, hogy nálunk jórészt azért bukik el annyi kereskedő és iparos, mert künn levő activ követeléseit behajtani nem tudja. Kívánja be Excellentiád a tönkre jutott kereskedők és iparosok csődleltárait, és meg fog döbbeni azokon a mesés mennyiségű be nem hajtott activ követeléseken, a melyek bennök szerepelnek. Pedig a legtöbb követelés a hitelezéskor jó volt, de roszszá vált. mert az adós fizetni nem akart, a hitelező pedig a lassú és foganatlan peres eljárás terére lépni nem mert. Ezer meg ezer ipjros és kereskedő ment a rosz követelések miatt tönkre, a kik fenállanának még mai is, gazdasági központok lennének, ha az igazságszolgáltatásban jobb védelmet találtak vagy legalább remélhettek volna. Az eljárás lassúsága és vele foganatlan volta forgalmunkat más irányban is sújtja. Okult ra)ta sok külföldi czég, és Magyarországra vagy drágábban ad el, vagy pedig épen egészen megszünteti a hitelt. Vannak egyes üzletágban czégek, és épen a jobbak közül valók, a melyek bevallottan a lassú és foganatlan justitia miatt megszakították az üzteti összeköttetéseket. Csakis polgári justitiánk rendkívüli nehézsége szülhette azt a nagy tekintélyt, melyet magának a fővárosi tözsdebiróság kivívott. Államilag gondolkozó és érző emberen a szégyenpír kell. hogy végig fusson, ha látja, hogy a kir. igazságszolgáltatás mily megalázó szerepet játszik a börzei igazságszolgáltatás mellett. Kérdezze meg Excellentiád az alföld földbirtokosait, miként veszik tőlük terményeiket. A fővárosi gabonakereskedő egy métermázsáért 9 ftot ad, ha a termelő magát a tözsdebiróságnak aláveti, — ellenkező esetben csak nyolczat. Kérdezze meg Excellentiád az előrelátó pesti házbirtokosokat, nem-e szintén a lőzsdebiróságot kötik-e ki bérlőikkel Vdló per esetére, mert sajnosán tapasztaltak, hogy az állami eljárás mellett, ha a lakó nem akar kihurczolkodni, a per elhuzódhatik, a mint már megtörtént az eset, 7/4 évig, és a lakó ki nem mozdítható. Tetézi mai eljárásnak tűrhetetlen voltát a bizonyítás tételessége. Távol vagyunk attól, hogy a bizonyitás feltétlen szabadságát követeinők, — de való igaz, hogy a tételesség azon túlzott mértéke, a melyet a javaslat is fentart, a mai sanyarú állapotok egyik főforrását, az életnek egyik elsőrendű csapását képeziv A kinek ma nincs tételes bizonyítéka, az jogát hiába keresi. Ámde ez a tételes bizonyíték sok • setben meg sem szerezhető; megszerzése esetén pedig annyi ész- és pénzerőt kiván, a mennyit a közönség legnagyobb részénél, az irni, olasni nem tudó földművesnél, a nőknél, az erre rá nem érő iparosnál, kereskedőnél feltételezni nem lehet. Megszerzésének költségét és fáradságát könnyen csak a jobb módú, a tanult ember birja el; a középrendre megszerzése túlságos terhet ró, a melynek súlya alatt jogok mindennap veszendőbe mennek. Tapasztalásból, mindennapi tapasztalásból mondjuk, hogy a védelmünket kereső félnek védelmet nem adhatunk, mert perrendszerü bizonyítékot magával nem hozott. Hoz magával annyi bizonyítékot, hogy lehetetlen jogáról meggyőződve nem lennünk; meg van róla győződve a biró is, ha őt a fél privátim felkekeresi. Mégsem lehet rajta segíteni, mert bizonyítéka nem tételes bizonyíték. Lehet-e rajta csodálkozni, ha a fél erős gyűlöletet és megvetést érez az olyan jogszolgáltatás iránt, a mely nemcsak lehetővé teszi, de még meg is követeli, hogy jogától akkor is elessék, ha ügyvéd, biró egyaránt meg vannak arról győződve, hogy igaza van? Lehet-e azon megütközni, hogy erkölcsi és jogérzete alászáll, ha a fél, az egész falu vagy vidék közönsége azt látja, hogy a jogtalanság nyugodtan élvezi a vagyont, a jog pedig sem ügyvédben, sem bíróban védelmet nem talál ? Mai bizonyítási eljárásunk egy másik fonáksága az a szertelen szabadalom, a melyet benne a fél a perrendszerü bizonyíték felhivásái ban élvez. Ebben uüyan az Írásbeli per szempontjából van logika, mert ' ha a fél csak perrendszerü tételes uton bizonyíthat, jogmegtagadás l nélkül alig lehetett őt a perrendszerü bizonyítékok használatában koi! látozni. De mit jelent ez a gyakorlatban ? Azt, hogy nincs az életnek ' az a tere, a melyen a szemérmetlen tagadozás és vakmerő hazudozás i oly csúnyán burjánoznék, mint épen az igazságszolgáltatás fórumán. I És « bámulatos benne voltakép nem az, hogy mind ez megtörténik, 1 hanem hogy megtörténhetik anélkül, hogy a hazudozóta legcsekélyebb ' joghátrány érhetné. Bármennyire is meg legyen a biró arról győződve, hogy a hazug-védelem pusztán csak huza-vonál ól adatik elő, nincs semmi hatalma ellene, az ellenfélnek pedig tétlenül várnia kell, mii? adósának tetszeni fog tisztességesen védekezni. A ki azéletetet ismeri. ! meg fogja Excellentiádnak mondani, hogy a mai bizonyítási eljárás; nak ez erélytelensége az igazságszolgáltatás eg)ik legfőbb megméte: lyezője : a ki ped g a dolgok mélyébe lát, hozzá fogja azt is tenni, hogy í az írásbeliség titkos eljárás alatt máskép nem is lehet. Végezetül még röviden megemlékezünk azon módtól, a melyen ! manálunk Ítéletet hoznak Távol vagyunk attól, hogy a bírói karban a | jellemet, a becsületes jóakaratot kétségbe vonnánk. Bizalommal vagyunk a hozzánk közel eső kir. törvényszékek tagjaihoz, és a felebbI viteli forumokra nézve tartózkodás nélkül elismerjük, hogy a jó itélet! hozatal érdekében megtörténik mindaz, a mi a mai rendszer mellett | egyátalán megtörténhetik. De nem tehetnek róla az egyesek, hogy a i mai rendszer rosz, oly rosz, hogy roszaságnak elementáris erejével | megbénítja, hogy n; mondjuk, tönkre silányítja nem ugyan az egsye bírót, de a tanácsot Ítéletének meghozatalában. Az előadó biró, bármily kitűnő és jellemes, mégiscsak ember, és nem másoló vagy recitáló 1 gép, ember, aki saját individuálitásnak, időleges jó-vagy roszullétének, | több-nagyobb munkakedvének bélyegét visszanyomhatlanul rásüti előí admányára. Minden utógondolat vagy roszhiszemüség nélkül elejt valamit, a mit lényegének nem tart; a tény- és jogkérdést saját belátása szerint csoportosítja. És a tanác- — n it tegyen ? — határoz az elöadmányhoz képest, akkor is, ha hozzájárul, akkor is, ha megváltoztatja, a a peranyag teljes ismerete nélkül. Mily védtelen a fél, és mily véletle1 nektől függ ilyenkor a jog sorsa, részletesen fejtegetni nem akarjuk. Ez [ a bíróságok beléletébe vág, a kiktől pedig hermetice el vagyunk zárva, i Csak arra kérjük Excellentiádat kérdezze meg felsőbb bíróságainak ] vezetőit, hogyan megy a polgári pe-rek referálása; mi garantiát ad az írásbeli per az alapos télethozatali a. Ne kívánja be tőlük a véleményt írásban, mert vannak dolgok, miket bírói toll !e nem ir. De kérdezze meg őket bizalmasan, és oly od.ttokat fog kapni, a melyeket Excelleni tiád — szintén aligha fog Írásbeli közlésre alkalmasaknak tartani, nem | fog írásban közzé tenni. Nem folytatjuk azon állapotok leírását, a melyeket a szóbeli per i előidéz. Tudva van Excellentiád előtt, hogy a bírói és ügyvédi kar szellemi tespedése és elkedvetlenedése az ügyvédi kar nyomasztó helyzete szorosan az Írásbeli per corrolláriuma. Tudva van Excellentiád előtt az is, hogy egyiknek sincs meg a tekintélye és becsülete, a mely őket megilleti. Mindkettő arra van kárhoztatva, hogy önmagukban világos dolgokat értelmetlen titkos uton keressen. A közönség a perben az igazság nyílt és közvetlen szolgáltatása helyett rejtélyt rejtélyre lát halmozva. Csoda-e, ha az embereket az eljárás eredménye szerint ítéli meg, ha hiszi, hogy voltakép az ügyvédek és birák értelmetlenek vagy tehetetlenek vagy épen lelkiismeretlenek. Nem hiszszük, hogy volna állani, melyben a biroi és ügyvédi kar, más szavakkal az igazságszolgáltatás oly annyira alászállt volna a közbecsülésbcn, mint a hogy minálunk alászállt. A mi szenvedésen és vesztességen a félnek az eljárás roszasága miatt keresztül kellett menni, azt bűnül szereti a bírónak és ügyvédnek fe'róvni, és alig van biró és ügyvéd e hazában, a ki felette állana a gyanúsítások és megszokásoknak, a kinek nevét még olyanok is meg ne szólanák, a kik azt másokkal szemben óvakodnak tenni. Az eredmény az, hogy az emberek félnek ügyvédtől, bírótól egyaránt, és a kit a végszükség vagy speciális ok rá nem kényszerit, nem is fordul egyikhez sem. A reális keresetek száma ijesztő módon apad, az emberek kezdenek okosak lenni s nem keresik jogaikat, mert. I azt tapasztalják, hogy a mit per segélyével kapnak, az nem csorbittatlan joguk, hanem nagyon sok esetben zaklatás, kin és költség. Azon nézetben vagyunk, hogy ezen nyomorult állapotok szülöokával, az Írásbeliséggel, szakiiani kell. A velünk közölt javaslat ezt nem teszi. Akarna némi bajokon segíteni, de nem akar a nagy bajokon segíteni. Reformjai minimális kérdésekre irányulnak, és ezekben is a szövegezés veszélyes pongyolasága (melyről később részletesen) és aggodalmat keltő rendszertelensége több bajt fog okozni, mint a mennyi jót tőle legvérmesebb védői reményleI nek. Es mit érnének, ha jók is egyes ujitásai, ha a javaslat szerint is | épugy, mint ma, módjában lesz az adósnak az ügyet kénye-kedve szerint halasztani, ha feneketlen tagadásokkal és hazudozásokkal bíróságot, ellenfelet csak ugy bosszanthat, mint ma, s ha a perek elintézésében csak oly kevés garantia lesz mint ma. A javaslatról általánosságban nincs több mondani valónk. Mi a justitiára nézve csapásnak, elejtését kívánatosnak tartjuk. Inkább tűrjük — ha mindjárt egy pár évig is — a mai perrend nyűgét azon reményben, hogy Excellentiád bajaink alapos orvoslásához hozzáfog, semhogy egy uj bonyodalmas és hosszadalmas Írásbeli per uralnia alá lépjünk és évek hosszú során át újra ki legyünk téve azon jogbizony| talanságnak, a melyet minden processuális ujitás magával hoz. I Es ezzel felterjesztésünket voltakép be kellene fejeznünk. Rosz-