Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 27. szám - A folytatólagos bűntett

— 207 — Az erkölcsi művelődés lassú, salakteljes folyamában az eszmény arczvonásai mindinkább elhomályosodni látszanak. Alig hogy az egyéni jog és egyéni vagyon-szabadság hosszú ethikai és gazdasági vajúdások között bizonyos elismerést kivívott magának, feltámadni látjuk egy uj ethos és uj gazdaság hirdetőit, a tudományt mindinkább meghóditó socialismust, mely az egyéni tyrannis és rabság, a concurrentia és tőke-oltalom ököljoga ellen az egyenlőség pajzsa alatt küzd, mely a mivelt népeknél divó családjognak és örökösödési jognak, sőt az egész vagyonjogi rendszernek és társadalmi szervezetnek alapjait, mint a mythos titánjai az olymposzt, ostromolja és a korlátolt kormányu aristokratikus állam helyett mindenható népuralmat felállítani akar. Mindezen küzdelmek közelről érintik problémánkat és így azok vázlata is feladatunk körébe esik. Természetesen nem fogunk azon számtalan kérdés részleteivel foglalkozni, melyek egybeszövődnek themánkkal és azokból, valamint a tengernyi irodalom forrásaiból, csak annyit közölni, mennyit a magyar olvasók tájékozására szükségesnek vélünk. Egyes érdekes részletet, mely irodalmunkban még ismertetve nincs, munkánk keretébe felveszünk. Egyebekben az összefüggés jelezésére szorítkozván, inkább egységes kép alakítására, mint atomistikus adathalmaz reproduktiójára törekszünk. Feladatunk vázlatos körülírása eléggé igazolja Rossi szavainak igazságát, hogy az örökösödési jog fejlődése a legnehezebb tanulmányok egyike: »peu de faits généraux offrent dans leurs développements plus de diversités et decomplications«. (Cours d'économie politique VI. lecon.) Igazolja egyszersmind, hogy e nehéz feladat lelkiismeretes megoldása a törvényhozás által el nem várható, ha annak előkészitése ugyanannyi gonddal nem eszközöltetik, mint a mennyi mulasztás a magyar polgári törvénykönyv szerkesztését intéző köröket terheli. Dr. DeWAdami liezsö. A folytatólagos bűntett. A magyar büntető-törvénykönyv 96. §. első alineájának szövegezése, melyben a concursus materialis heterogeneus és homogeneus (delictum iteratum) fogalma megállapíttatik és ezek megbüntetésére általános szabály állíttatik fel, nem mondható teljesen praecisnek azért, mert a delictum iteratumra itt felállított fogalommeghatározás ráillik a delictum continuatumra (folytatólagos bűntett) ís, és ezáltal nincs kizárva a lehetőség, — a mi pedig az e §-nak megfelelő indokolásban szándékoltatott, — hogy a gyakorlatban a delictum continuatum a concursus materialis elvei szerint legyen megítélve. Ezen állitásom megállapítását későbbi soroknak hagyván fel, ezúttal legyen megengedve a büntetőjogi theoria terén sokat meghányt-megvetett, és még sem megtisztázott, épen azért sokszor roszul értett és még roszabbul alkalmazott folytatólagos bűntett fogalmára vonatkozó kérdések purificatiójához egynémelyekkel hozzájárulnom. A folyt, bűntett genesise ott kezdődik, midőn a mult századbeli praxis által a bűnhalmazat megbüntetésére, a büntetések absolut volta folytán természetszerűleg inaugurált spoena major« ellen keletkezett reactio a cumulatio rendszerének életbeléptetését hangsúlyozta. Ugyanis mig a poena major rendszere alkalmaztatott, addig practicus érdekkel nem bírt az egy és több bűntett megbüntetésére vonatkozó elvek közti különbség; mert a több bűntett is csak a concurrálók legsulyosbikának büntetésével, tehát mint egy bűntett sújtatott. De mikor a cumulatio elvénél fogva a több bűntett mindegyikének büntetése alkalmazandó volt, igen fontos és szembeötlő lett a vitás esetek eldöntésénél azon kérdés, vajon egy vagy több bűntett forog-e fen, és különösen, miután a büntetések halmazatát egyes esetekre nézve tulszigorunak találták, opportunusnak látszott egy oly fogalom felállítása, mely külsőleg ugyan több büntettet látszik képezni, de belső természeténél fogva egynek veendő, és így a cumulatio elvének alkalmazása alól kivétetvén, mint egy bűntett büntetendő. Tehát a folyt, bűntett lételének oka és felállításának czélja a cumulatio rendszerének enyhítése volt. E kiindulási pont több helytelen következtetés felállítására vezetett; a többi között általános lett azon bal vélemény, a melyről az ide tartozó dolgozatokba való egyszerű bepillantás is eléggé meggyőzhet, hogy egy oly fogalmat kell megteremte* i, mely sem egysem több büntettet, hanem »ezek kijzutt leríj középfogalmat< képezzen. Ez a gondolkodás törvényei szerint sem lehetséges, mert büntetőjogilag releváns tények csak vagy egy vagy több büntettet alkothatnak ; ezek között valami mást még nem lehet képzelni. Ilyen továbbá az, hogy az egy bűntett elvei szerinti megbüntetés m i n[denkor enyhébb, mint a cumulatio szerinti; | minek folytán egyes cselekvények szigorúbb büntetés alá j vonattak mint folyt, büntettek, mint minővel azok e fogalom I nélkül a cumulatio elvei szerint sujtandók lettek volna; ilyen végre azon igyekezet, hogy e középfogalom minden egyes concrét eset eldöntését lehetségesitő általános elvet szolgáltasson a practicusok kezébe. Ez már per absolutum lehetséges, csakhogy, mint látni I fogjuk, eddig ez sem lett sikerrel koronázva. Ezen balvélemények kiigazítása értekezésünk folyamáI ban ki fog tűnni; ezúttal azon különféle elméletek fejtegeté! sére térünk át, melyeknek czélja volt a folyt, bűntett fogalmának akkénti construálása, hogy az egyrészt a delict. iteratum, másrészt az »egy büntett« fogalomtól megkülönböztethető legyen, hogy ennek folytán a folyt, bűntett fogalma alá tartozó cselekmények igazságos megítélés szempontjából mind a halmazati, mind az »egy büritett« fogalma alá tartozó cselekményektől elválaszthatók legyenek. Az összes ide tartozó elméletek három árnyalat szerint t. i. objectiv, subjectiv és vegyes elméletekre osztandók, a mint a folytatólagosság eriteriumát a bűntett o b| jeetiv vagy subjectiv momentumaiban keresik és a j mint a folyt, bűntett léte tekintetében előbbi kettőtől eltérő i nézetek kifejezői. I. Objectiv elméletek. Ezek sorát Feuerbach nyitja j meg,*) ki a folyt, büntettet a halmazat egyik nemének tekintvén, annak eriteriumát a t á rg y ugyanazonosságában találta: »geschieht diesubj. Conc. an einem und derűseiben Gegenstande, so ist ein fortgesetztes Verbrechen ... vorhanden«. Ezen meghatározás a bajor 1813 iki bűnt. törvénykönyv 109. és 110., valamint az oldenburgi 1814-ki btk. 114., 115. §-aiba is átmenvén, igen természetes, hogy tudományos fejtegetése a praxis által feltüntetett igazságtalanságának megszüntetése czéljából elmaradhatlan volt. Hogy ezen j meghatározás mily sokoldalú hibában szenved, kitűnik már abból is, hogy maga azon fogalom, mely körül itt az egész I defínitio megfordul, t. i. a > tárgy« fogalma, itt közelebbi megjelölése hiányában határozatlan marad. Nem tűnik ki e meghatározásból ugyanis, vajon az »ugy a n azonosságnak? a személy, a dolog, vagy a bűntett tulajdonképi tárgyára kell-e vonatkoznia, hogy folyt, bűntett keletkezzék. A mai büntető jogtudomány értelmében a bűntett tárgyát legáltalánosabban véve ajogrend, különösen pedig egyes jogviszony, jogkövetelmény képezi; ennek folytán Feuerbach folyt, büntette szerint a tulajdon intézménye ellen egy tettes által egész életén át folytatott bünt. cselekmények egy és pedig folyt, büntettet képezhetnének. Hason visszás és veszélyes következményekre jutunk, ha a személyt vagy dolgot, melyeken a jogrend ellen követtetik el a bűntett, léptetjük az ugyanazonosság tárgyául előtérbe. Ha ugyanazon személyt veszszük, akkor azon bűntetteknél, quae praecipue personam spectant«, a személy a megillető védelemben nem részesül, mert egy és ugyanazon személy ellen bármely időközökben elkövetett becsület-, testsértések, élet, szabadság és szemérem elleni merényletek csak egy folytatólagos bűntettnek lesznek tekintendők; ha ellenben azon büntettek vétetnek figyelembe, melyeknél a >tárgy < *) Lehrb. d. gem. in. Deutch. gült. P. K. 14 k. 128. §.