Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 24. szám - Uzsora-rendszabályok. 2. [r.]

Kilenczedik évfolyam. 24. szám. Budapest, 1879. junius 12. Külön mellékletek: a „Döntvények gyüjteménye", az „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazságügyi törvények anyaggyüjteménynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendök. Szerkesztőség: Nagy korona-utcza 14. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. THEMIS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Előfizetési árak (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmentes szétküldéssel) a „Magyar Themis". a „Döntvények gyüjteménye" és az „Igazságügyi rendeletek tára" czimü mellékletekkel együttese n: egész évre 10 forint1 félévre 5 forint, negyedévre 2 forint 50 kr. Az előfizetési pénzek bérmentesen. vidékrő legczélszerübben postautalvány utján küldendők. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: Uzsora-rendszabályok. Dr. Nagy Ferencz budapesti egyetemi magántanártól. — Adalékok a magyar büntető-törvénykönyv magyarázatához. (A születési anyakönyv [l'acte de naissance, Geburtsregister, ] a közokirat-hamisítás szempontjából. Dr. Barna Ignácztól. — Mennyiben tekinthetők az oly részvénytársaság ügyletei, melyeknél a vállalat tárgyát nem kereskedelmi üzlet képezi, kereskedelmi ügyletnek ? Dr. Nagy Dezsőtől. — Különfélék. — Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonat a >Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön melléklet: A >Döntvények gyüjteményé-nek egy ive. Uzsora-rendszabályok. II. Kiemeltük, hogy az 1877. évi VIII. t. -cz. -nek az uzsora megszüntetésére irányzott intézkedései kizárólag magánjogi, természetesen szélesebb értelemben vett magánjogi jelleggel birnak. E körülményre való tekintetből czélszerünek látszik mindenekelőtt azon kérdéssel foglalkozni, vajon mennyiben lehetséges, ugyancsak a magánjog körén belül, oly rendszabályokat hozni, melyek az uzsorát hatályosan megszüntetni képesek, tekintve, hogy az id. törvény intézkedései kielégítőknek egyáltalában nem bizonyultak. Az uzsora elleni magánjogi rendszabályok általában véve lényegesen kétfélék: olyanok, melyek a kamatvétel szabadságát d i r e c t e korlátozzák, s olyanok, melyek csak indirecte hatnak, melyek nevezetesen bizonyos, az uzsorát ill. az uzsora-rendszabályok kijátszását előmozdító jogügyletek tekintetében állítanak fel korlátokat. Az 1877. VIII. t. -cz. intézkedései majdnem kizárólag az első kategoriába tartoznak. A törvény egyenesen a kamatvétel szabadságát érinti, a mennyiben ugyanis a felállított maximum tullépése esetében az állami jogsegélyt megtagadja. Tovább azonban a törvény, mint érintettük, nem megy. Lényegesen negativ természetü; védelemben részesiti ugyan az adóst, de csak annyiban, a mennyiben a hitelezőtől az oltalmat tagadja meg. Positiv védelemben ellenben az adóst nem részesiti. Nem ad neki jogot a törvényben megszabott mértéken felül kikötött és megfizetett kamatok visszafizetését követelni, sőt ezen jogtól egyenesen megfosztja őt, csak azt engedvén meg neki, hogy a félévet meghaladó időre vagy a meghatározott mértéken felül bármily időtartamra előre levont kamatokat a tőkéből lerovott összeg gyanánt érvényesítse J (5. §. ). Ha utólag bármily magas kamatot fizetett, a meghatározott mértéken felül fizetett összeget a tőkébe beszámítania nem lehet. E szerint a hitelező csak azt kell, hogy tegye, miszerint előre félévenként 8%-t vonván le, a kamattöbletet utólag fizettesse meg magának. Az adós rendszerint sokkal roszabb helyzetben van, hogysem a fizetést megtagadhassa s kitegye magát annak, miszerint a hitelező a tőkét felmondja. Jóllehet tehát a hitelező a 8%-on felüli kamatokat keresetileg nem érvényesitheti, ő neki mégis módjában van azoknak megfizetését kierőszakolni. Ebben fekszik az 1877. VIII. t. -cz. gyengesége, hatálytalansága, s ez épen azon pont, melytől hatályosabb magánjogi rendszabályok felállításánál kiindulnunk kell. Ily hatályosabb intézkedés volna nevezetesen az, ha a törvényben a meghatározott mértéken felüli kamatkikötés egyenesen érvénytelennek, semmisnek mondatnék ki, s ennek következményeképen megállapittatnék, hogy az adós az általa megfizetett kamattöbbletet ugy a tőkébe beszámithassa, mint a hitelezőtől indebitum gyanánt keresetileg visszakövetelhesse. Alex imperfectissima-ból ekként lex perfecta lenne; azon egyedül következetes álláspontra helyezkednénk, melyen a legfőbb magánjogi törvény, nevezetesen a római jog is áll, s mely az 1807. évi september 3-án kelt franczia uzsora-törvény 3. czikkében következőleg nyer kifejezést: »Lorsqu'i1 sera prouvé, quele pret conventionnel a été fait á un taux excedant celui qui est fixé par l'article 1-er (5% ill. kereskedelmi ügyleteknél 6%) le preteur sera condamné, par le tribunal saisi de la contes tation, á restituer cet excedant, s'il l'a recu, ou á souffrir la réduction sur le capital de la créance.... « A direct magánjogi rendszabályok közé tartozik továbbá az anatocismus tilalma, mely szerint t. i. kamatoktól kamatot venni ill. kikötni nem szabad. Az 1868. XXXI. t. -cz. 4. §-a határozottan kimondja, miszerint lejárt kamatok után j kamatot kikötni szabad s ezen intézkedés az 1877. VIII. t. -cz. által nem érintetett. Ha az uzsora-rendszabályok direct magánjogi rendszerét teljesen ki akarjuk építeni, az anatocismus tilalmát okvetlenül szintén fel kell állítani. Azonban bármennyire el kell ismernünk azt, hogy az 1877. VIII. t. -cz. a javasolt rendszabályok által kiegészíttetvén, ez által az uzsora hatályosabban {"ékeztethetnék meg: nyilvánvaló, hogy ezen rendszabályok magukban véve teljesen czélravezetők szintén nem lesznek. A kamatvétel szabadságát érintő direct intézkedések magukban véve általában keveset segithetnek. Az uzsorásnak számos mód áll rendelkezésére, hogy magának ha nem is directe, de annál inkább indirecte, a megengedettnél magasabb kamatot biztosítson. Itt van mindjárt az u. n. tőkeuzsora, azon eset t. }., midőn nagyobb tőke visszafizetése köttetik ki, mint a mennyi adatott. Az uzsorás nem fog magának 8%-nál nagyobb kamatot kikötni, de megteszi azt, hogy kétszer-háromszor akkora tőke visszafizetését köti ki s ezáltal tényleg 16, 24 stb. százalékot biztosit magának. Az 1868. XXXI. t. -cz. 3. §-a ily kikötést, feltéve, bogy írásban történt, határozottan megenged, s az 1877. VIII. t. -cz. ezen kikötést érvénytelennek ép oly kevéssé deklarálja, mint a meghatározott mértéken felüli direct kamatkikötést. Szintén csak negatív oltalomban részesiti ily kikötés ellenében az adóst, szintén csak a jogvédelmet tagadja meg ily kikötés tekintetében a hitelezőtől. Azt mondja az 1877. VIII. t. -cz. 6. §-a: >Ha a kölcsönszerződésről kiállított okirat szövegében a felvettnél nagyobb öszszegnek visszafizetése köteleztetett: a biró csak az okiratban felvettnek elismert tőkeösszeget állapítja meg A bekeblezés vagy előjegyzés is csak a felvettnek elismert tőkére és annak e törvény szerint megengedett kamataira rendelhető el. « Ezen intézkedés már magában véve kifogás alá eshetik. A törvény csak azon esetet tartja szem előtt, midőn az okiratból kitünik, hogy a kölcsönvevő mennyit kapott. De ha az adós az okiratban elismeri azt, hogy ő annyit kapott, a mennyinek visszafizetésére ő magát kötelezte, jóllehet tényleg nem kapott annyit, vagy