Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 23. szám - Mennyiben tekinthetők az oly részvénytársaság ügyletei melynél a vállalat tárgyát nem kereskedelmi üzlet képezi kereskedelmi ügyleteknek? 1. [r.]

— 179 — és ezzel járó kedvezőbb jogi helyzetétől egyszerűen megfoszthassa, illetve arra a közvetlen eladói vagy vevői minőséget, az eredetileg nem szándékolt uj jogviszonyt az ezen jogviszonyból származó terhesebb kötelezettségekkel, kedvezőtlenebb helyzettel, ráerőszakolhassa. A bizományos dupla személyiségének, vagyis annak elismerésével, hogy a belépő bizományos egy személyben eladó vagy vevő és bizományos egyúttal, legalább jogi, bár tényleg gyakran elégtelennek bizonyuló biztosíték nyeretik arra nézve, hogy a bizományos mint i ly e n, ezen minőségéből folyó kötelezettségeinél fogva, magával mint harmadik személylye', illetve eladóval vagy vevővel szemben, kellőképen megvédendi a megbízó érdekeit; mig hogyha a propre-ügyletté való átalakulás constructióját elfogadva, a bizományost ebbeli minőségéből a belépés következtében kivetközöttnek tekintjük, illetve a belépő bizományost csupán eladónak vagy vevőnek, vele szemben pedig a megbízót szintén csak vevőnek, illetve eladónak, azaz közvetlen ügyletbeli félnek nyilvánítjuk: ezzel a priori felmentenők a bizományost comittense érdekeinek lelkiismeretes gondozása és szemmeltartása alól, megteremtenék azon jogi alapot, melyről még biztosabban űzhetné a bizományos megbízója érzékeny kárára a »naturalis licentia decipiendi et sese circumveniendi« fortélyait és cselszövényeit. Mert még ha elfogadtatik is a dupla személyiség constructiója, a bizományos belépése következtében nem kis mérvben csökken a megbízó jogi helyzetének biztonsága, nevezetesen eladási bizomány esetében. A belépő bizományos ugyanis mint verő maga tartozván a vételárral, a német kt. 368. §-a2. és a magyar kt. 374. §-a 2. bekezdésének kedvezménye a megbízónak nem válhat javára még az esetben sem, ha a bizományos a vételár lefizetése előtt csődbe jut, a dolog ugy tekintetvén, mintha a vételár valamely harmadik személy részéről a bizományos kezeihez már lefizettetett volna. Nem követelheti végre tulajdoni keresettel vissza a megbizó a bizományba átadott árut a bizományos csődtömegétől, mihelyest egyszer ez mint közvetlen vevő annak tulajdonát megszerezte volt. A bizományos e kettős: bizományosi és eladói illetve vevői minőségéből, a benne egyesitett dupla személyiségből folyólag, megilletik azt egyfelől a bizományos jogai és kötelezettségei, másfelől az eladói illetve vevői jogok és kötelezettségek. Ez utóbbiak megállapításánál, nevezetesen az eladói illetve vevői jogokra kiválóan fontos és elhatározó, a rendes vevői jogokat több tekintetben megszorító és módontó, mig a kötelezettségeket kiterjesztő és súlyosbító befolyást gyakorol a dupla személyiség, vagyis azon körülmény, hogy az eladó illetve vevő nem extraneus, hanem egyúttal bizományos is. E jogoknak a megbízóval szembeni érvényesítése pedig csakis az actio mandati contrariaával és soha nem a közvetlen vételügyleti keresettel, nem az actio utilis emti, venditi utján eszközöltethetik. (Befejezése köv.) Dr. Barna Ignácz. A negyedik osztrák ügyvédgyülés határozatai a »Juristische Blátter« legutóbbi száma szerint következően szólnak: 1. Az ügyvédek anyagi és társadalmi helyzetének javulására első feltétel a polgári törvénykezési eljárás és a birósági szervezet reformja, s különösen az ítéletek egyöntetűségének hiányából folyó jogbizonytalanság elleni orvoslat. 2. Az ügyvéd képviseleti joga két irányban érvényesítendő: a) szemben az úgynevezett állandó választott bíróságokkal, melyek kizárják az ügyvéd által való képviselést; b) szemben azokkal, kik nem ügyvédek vagy ügyvédeknek törvény szerint nem helyettesei, vagy kiknek törvényes megbízás nélkül, közönséges megbízás alapján a másnak nevében való eljárást a bíróságok megengedik. 3. A beiktatás az ügyvédek lajstromába azon kamara választmányának engedélyétől függjön, amelynek kerületében a folyamodó letelepedni szándékozik. Az engedély a törvényes kellékek kimutatása alapján adatik meg. Meg kell tagadni, ha a törvény értelmében akadály forog fen; megtagadható : a) a fegyelmi szabályok 1 5. §-a esetében; b) ha folyamodó vizsgálat alatt áll, mely hivatalképességének elvesztését vonhatja maga után. vagy ha fegyelmi vizsgálat alatt áll, a mig ezen vizsgálatok folynak; c) ha államhivatalból fegyelmi ítélet által elmozdittatott; d) ha a megelőző öt év folyamában az ügyvédi kar tekintélyével össze nem férő foglalkozása volt ; e) ha a megelőző öt év folyamában oly magaviselet által lett vétkes, mely miatt mint ügyvéd vagy mint ügyvédjelölt a lajstromból kitöröltetett volna; f) ha rongált vagyoni viszonyai miatt ügyvédi hivatásának üdvös gyakorlása nem várható. Az engedély megtagadása ellen a folyamodó, az engedély megadása ellen a főállamügyész és a kamara ügyésze felebbezhetnek a legfőbb törvényszékhez, mely contradictorius eljárás után határoz. 4. Az engedély megadásához szükséges kellékek fokozása nem kívántatik, de módositandók ezen kellékek azon irányban, hogy a birósági gyakorlat tartama két évben állapittassék meg. A többi öt évből háromat ügyvédnél és kettőt közjegyzőnél vagy pénzügyi igazgatóságnál lehet tölteni. 5. Az engedély sem maximalis, sem minimalis számok megállapítása által ne legyen korlátolva. 6. A szóbeli eljárás behozatala után sincs indokolva az »An\valt« és az »Advocat« megkülönböztetése. 7. Ha valamely ügyvéd fegyelmi vétségben elmarasztaltatik, a törvényben meghatározandó időn át nem lehet tagja a választmánynak és a fegyelmi bíróságnak; úgyszintén activ választási jogát is elveszítheti a törvényben meghatározandó maximalis időre. Ha a fegyelmi vétségben elmarasztalt ügyvéd a választmánynak vagy a fegyelmi bíróságnak tagja, e minősége a fegyelmi ítélet jogerőre emelkedésével megszűnik. 8. A védők lajstromának vezetése az ügyvédi kamarákra bízandó és a védelmezés joga a jog- és államtudományi karok tanáraira, az ügyvédekre és az ügyvédi vizsgát kiállott ügyvédjelöltekre szorítandó. 9. Az ügyvédjelölt egész idejét és tevékenységét szakbeli kiképzésére szentelje. Az ügyvéd köteles a nála alkalmazott jelöltnek három nappal tovább tartó minden akadályoztatását a kamaránál bejelenteni, és a kamara határoz a felett, vajon azon idő beszámitandó-e és mily mértékben a gyakorlat idejébe. 10. Az ügyvédi vizsga írásbeli része házi próbadolgozattal, szóbeli része pedig akár védbeszéddel, akár előadmánynyal és szavazattal, akár valamely jogi kérdés fejtegetésével szaporítandó. A vizsgáló bizottság tagjai egy tanárral, vagy az igazságügyminiszterium egy tanácsosával vagy egy ügyvéddel szaporitandók. Addig mig a jelenlegi vizsgálati szabályok érvényben vannak, az ügyvédi vizsgákon két ügyvéd legyen, és ezek szavazatának annyiban nagyobb suly tulajdonítandó, hogy a vizsga csak akkor tekintetik elfogadottak, ha az elnök kizárásával legalább három tag az elfogadás mellett nyilatkozott. Ezen ügyvédi vizsga a két évi kötelező birósági gyakorlat és az ügyvédnél töltött két évi gyakorlat után tehető le. 11. Az ügyvédnek dija és kiadásai fejében törvényes zálogjoga van oly pénzekre és értékpapírokra, melyek fele részére birtokába jönnek. Nincs helye ennek oly pénzekre és értékpapírokra, melyek tekintetében a fél harmadik személy javára rendelkezett. Ezen korlátozás megszűnik, ha a fél csődbe jut és az ügyvéd nem szándékosan halasztotta el a megbízás teljesítését. 12. Az 1833. október 4-iki udvari rendelet hatályon kívül helyezendő. Az ügyvéd díjazására nézve a választmány előtt létrejött egyesség végrehajtható legyen; a választmánynak a bíró megkeresésére vagy mindkét fél kívánatára adott véleménye pedig szakértői bizonyíték erejével bírjon. 13. Más helyre való költözéshez szükséges azon választmány engedélye, amelynek kerületében az ügyvéd letelepedni akar. 14. Az igazságszolgáltatás érdekében van és a jelenlegi törvénykezési rendszerről a nyilvánosság és szóbeliség elvén alapuló polgári törvénykezési eljárásra az átmenetet lényegesen meg fogja könnyíteni, ha az 1800. september 6. és az 1815. május 17-iki udvari rendeletek értelmében önálló bírói állomások betöltésénél az ügyvédi kar köréből pályázók már most lehetőleg figyelembe vétetnek. Ily esetben azonban az ügyvédi gyakorlat ideje legalább részben beszámítandó volna a nyugdíjazásnál. Gy. Különfélék. — Az igazságügyminiszterium a semmitőszék elnökéhez átiratot intézett, melyben telekkönyvi hatósággal felruházott kir. járásbíróságokat az ingatlanokra teljesítendő dologi cselekmények tárgyában megillető hatáskör iránt követett gyakorlatra nézve egy concret eset alkalmából felvilágosítást kért. A semmitőszék elnökének válasza a következő: »A kir. semmitőszék a feltett elvi kérdésre nézve még 1872. évi május 15-én tartott teljes tanácsülésében abban állapodott meg, miszerint telekkönyvezett ingatlanokra vezetett végrehajtási ügyekben az úgynevezett dologi cselekvények, ugy mint az összeirás, becslés és árverés foganatosítására a telekkönyvi hatósággal felruházott kir. járásbíróságok is hivatottnak tekintendők, és a kir. semmitőszék bíráinak a mai napon tartott teljes-ülésben tett nyilatkozatai szerint ezen elvet a kir. semmitőszék egyes tanácsai következetesen alkalmazzák, e szerint tehát ezen irányban ujabb elvi megállapodásnak szüksége nem forog fen. Mennyiben tér el e teljes-ülési határozattól a közlött 21957/875. sz. határozat, ez teljes határozottsággal csak az összes vonatkozó ügyiratoknak betekintése mellett constatálható. A kir. semmitőszék figyelmét azonban nem kerülte el azon körülmény, hogy az elsőbiróságok nagy része a végrehajtási zálogjog bekebelezése iránt az illetékes telekkönyvi hatóságot, a tartozékok összeírása és a becslés iránt pedig a törvényszéket mint dologi bíróságot kölön keresi meg, s ez sok esetben ekként foganatosittatik is, s épen ezen esetek nagy száma szolgál okul arra, hogy a kir. semmitőszék a fentebbi elvet a becslésre nézve hivatalból nem alkalmazza, sőt a törvényszék mint dologi bíróság által teljesített becslést a felek panasza folytán sem semmisiti meg egyedül azért, hogy azt nem a telekkönyvi hatósággal felruházott illetékes járásbíróság foganatosította, ellenben oly esetekben, midőn ezen eljárásból mint a közlött 17626/877. szám alatti esetben más helytelenségek vagy szabálytalanságok is merültek fel, továbbá oly esetekben, midőn a törvényszék mint dologi bíróság és a telekkönyvi hatósággal felruházott járásbíróság közt illetőségi összeütközés támadt, vagy az utóbbi