Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 22. szám - A német ügyvédi díjszabályzat - A be nem jegyzett kültag felelősségéről

— 171 — 67. §-a a beadványokban basznált illedelnietlen vagy sértő kifejezések megtorlását a per birájára bizza azzal, hogy súlyosabb beszámitásu esetekben a bírság kiszabásán felül az iratok fenyitő vagy fegyelmi eljárás megindítása végett az illetékes hatósághoz átteendők, a fenforgó ügyben az áttétel még be nem következvén, a fegyelmi eljárásra ezúttal alap nem nem mutatkozik. Minthogy azonban a törvény 52. §-ában hivatkozott polg. törvénykezési eljárás 118. §-a magánpanasznak helyt ad, az ez alapon Dr. Friedmann Bernát által beadott magánpanasz folytán, és tekintettel arra, hogy panaszlott ügyvéd ugy nyilatkozatában, mint a végtárgyalás folyamán beismerte, hogy bírósághoz benyújtott beadványban gorombáskodott, az pedig tagadhatlan, hogy panaszlott gorombáskodása egyenesen panaszlö mint ügyvédtársa ellen irányult : ennél fogva panaszlottat — habár a végtárgyalás folyamán kinyilatkoztatta is, hogy panaszlót sérteni nem akarta, — a fegyelmi vétség terhe alél ugyan felmenteni, de mint az illem és collegiálitás ellen vétőt kisebb kötelességszegés miatt a 73. §. értelmében meginteni kellett. Különfélék. — Az nj büntető codex nem sokára életbe lép, s a fegyenczek munkáltatásának módját még nem igen szellőztetik. Az iparosok és gyárosok érdekeinek megóvása azt kivánja, hogy ezen sociális és nemzetgazdászati tekintetben is fontos kérdés a kellő körültekintéssel oldassék meg. A büntető-törvény elrendeli a fegyenczek munkáltatását, de hogy az házilag kezeltessék-e vagy bérbe adassék, még nincs kimondva. Mindenek előtt tudnunk kell, hogy minden fegyházban fordulnak elő oly munkák, melyek házi foglalkozások, mint pl. főzés, sütés, világítás, épületjavítás, tisztogatás stb., és e czélra a létszám 1ji részét kell leszámítani, a további 3/4 rész az, melynek munkaereje jövedelmezőleg használható fel. A munkaerő akár házilag használtassék fel, akár bérbeadassék figyelembe jönnek a különböző iparágak, a fegyenczek testi ereje, szellemi miveltségök, büntetés idejök és magukviselete. Oly munkát, mely az egészségre nyomasztó vagy a haladó iparral különösen a gépek miatt nem versenyezhet, mellőzni kell, mert az előbbi a tuberculosus betegséget hozza be, az utóbbi a nagy gyárak és ezek gyártmányaival lépést nem tarthatva, a kezelési és pénzügyi elvek miatt a házi munkáltatást leszorítják, különösen a szükséges tőkék hiányában. A házi munkáltatást sokszor akadályozzák a nagyobb közlekedési helyektőli távolsága az intézetnek és a rosz közlekedési utak, minél fogva az igazgatóságok hazánkban is kénytelenek voltak a fegyencz munka-erőt a legmérsékeltebb árban vállalkozóknak bérbe adni, csakhogy a fegyenczek egy részének is állandó munkát adhassanak. Ez okból sokszor a szerződések a lejárat előtt évekkel előbb újból megköttettek. Most, midőn a vasutak és vizi jármüvek minden irányban személyeket és árukat könnyebben és gyorsabban szállítanak és midőn a szabadmunkások napi bérei az élelmi szerek miatt drágábbak lettek, kell, hogy arról gondolkozzunk, miszerint a fegyencz munka-erő vagy házilag kezeltessék vagy az eddigi szerződések megszüntetésével, esetleg lejártával az igazgatóságok által azok előnyösebben köttessenek meg. Poroszhonban már egy 1872. évi miniszteri rendelet meghagyta, hogy hírlapok utján nyilvános árlejtés mellett adassék bérbe a munka-erő oly vállalkozóknak, kik legmagasabb bért adnak, de a szerződés 3 évnél hosszabb időre nem terjedhet. Ily módon oly vállalkozók jelentkeznek, kik folytonos munkával látják el az intézetet, az őrzési és kezelési dijakat fedezik, magokat pedig garantirozzák az ellen, hogy strik-ot munkásaik nem okoznak s mindig azon helyzetben leendenek, hogy elvállalt kötelezettségeiknek pontosan megfelelhetnek. A munkáltatásnál miként fenébb mondottuk) figyelem fordítandó arra, hogy a fegyencz oly iparágat tanuljon meg, melynek kiszabadulása esetén is hasznát vehesse és a bűnbe visszaesni ne kényszerüljön. Ha hazai fegyházaink felügyelőségét és személyzetét tekintjük, hogy ők nem bírnak azon gyakorlati ismeretekkel a különféle anyagok beszerzésénél és az iparos ágak vezetéséhez nem értenek, ez indító ok, hogy a munka-erőt egyelőre bérbe kell adni. Sichart egyik müvében azt állítja, hogy az állam a fegyházi munka-erőt saját részére és előnyére használja fel és ne adja bérbe s hivatkozik a Bruchsali fegyházra, hol a fegyencz-erő háyilag jövedelmezőleg használtatik fel. Hazánkban a fegyházon kivüli munkáltatással lehetne szép jövedelmet hajtani az intézetnek, ha a fegyenczeknek alkalom nyújtatnék a mezei munkákra, de erre tőkénk nem lévén, ezt is bérlet utján lehetne foganatosítani és a nagyobbrészt földmiveléssel foglalkozott fegyenczeket az intézet körüli földtulajdonosoknak vagy földbérlőknek kellene bérbe kiadni. Ez azon előnyt nyújtaná, hogy a gyengébb természetűek és testalkatúak, ugy azok, a kik betegségükből fellábbadoztak, egészségi szempontból végeznék a mezei munkát. Itt azonban szem előtt lennének tartandók a következő kellékek is, u. m. a jó magaviselet, büntetési ideje nagyobb részének letelte, ugy hogy •ez kitüntetés legyen a szorgalmas, megjavult erkölcsű fegyenczre. A helyi viszonyokhoz mérve, a távolság szerint fiókbörtönökről is kellene ily esetben gondoskodni. Nézetünk szerint a mezei munkáltatás nem sértené a polg. érdeket, kivált oly vidékeken, hol a mezei munkaerő hiányzik, vagy költségesen szerezhető be. Sőt a hatóságok ezáltal segédkezet nyújtanának ahhoz, hogy a földmiveléshez szokott rabok a mezei munka teljesítése által azon társadalmi életbe, melyre születtek s a melyre a fegyházi idő alatt elő lennének készítve, kiképezve térjenek vissza. Zárszavunk tehát az, hogy a mai viszonyok között az állam előnyére a szerződések ujitassanak meg s ha lehetséges, a fegyházon kivüli munkáltatás is egyelőre a mezei munkáltatás behozásával elfogadtassák. Résij Ensel Sándor. — Vezérfonal a mezei gazdasági jogisméhez. Irta N edeczky János, a magyar-óvári főherczegi uradalom ügyésze és a magyar-óvári kir. gazdasági akadémián a. jogisme r. k. tanára. (Magyar-Óvár, 1879. 117. 1.) Ezen kis terjedelmű, igen ügyesen szerkesztett munka említést és szerény szerzője dicséretet érdemel, ki évek óta taiiitja a magyar magánjogot a magyar-óvári gazdasági akadémián. Mint speciális — mezei gazdasági szempontból — a jogot tárgyazó munka, mely nem pusztán vázlatos önügyvéd, vagy a vonatkozó törvények és rendeletek összeírása, hanem anyagának rendszeres feldolgozását nyújtja, tudtunkkal irodalmunkban első kísérlet. Magas, tudományos czélt nem tűzött a szerző maga elébe, a tisztán gyakorlati jogászi czélt pedig, melynek tudatosan kizárólag szolgálni kivánt, teljesen elérte müvével, mely a jogismeretet mezei gazdánk között terjeszteni hivatva van. — Az ausztriai jogászgyülés tárgyában kibocsátott felhívás lényeges tartalma a következő: A midőn a német jogászgyülés alakulása megindittatott, túlsúlyra emelkedett azon gondolat, hogy a jogászi karnak feladata az legyen, miszerint Ausztria és Németországban uralkodó jog egyöntetűvé tétessék, mely feladat érvényesítésének lehetősége főkép az Ausztriában is érvényre jutott német váltó és kereskedelmi jogban mutatkozott. Mindkét ország jogászai véleményeiket előterjesztették, s habár ezen feladathoz nagy buzgalommal hozzájárultak és 1866. évi német jogászgyülésen igen hevesen megvitattatott azon kérdés, vajon ezen az ausztriai jogászok még részt vehetnek-e, s az 1867—1868-ki jogászgyülésen némi ostentatióval ezeknek bennmaradása határoztatott el, mindennek daczára azt kell mondani, hogy a valódi részvétel gyenge és hogy az ausztriai jogászok jelenleg nem egyebek mint a német jogászgyülés tiszteletbeli tagjai, a kik régi érdemeik folytán szavazattal és üléssel még birnak ugyan, de nem tekinthetők többé hivatott és jogosított társaikként. Óriási lépésekkel előre halad a német törvényhozás, s minden német jogász, a kinek az általános kedvező jogállapot emelését czélzó törekvésekre érzéke van, a különféle javaslatok és más előmunkálatokra fordítja tanulmányait, ugy hogy a német jogászgyülésen csak oly kérdések tárgyaltatnak, melyek a német jogászok általános érdekeltségét felköltik. Ezen haladás az osztrák jogászokra csak távolról birhat érdekkel, és nálunk a németországi jogászok véleménye, miután a reális viszonyokat tüzetesen nem is ismerik, csak kis mértékben mérvadó. Magától értetődik, hogy Ausztriára nézve eminens, Németországra nézve pedig csak alárendelt fontossággal bíró kérdések a német jogászgyülésen helyt nem foglalhatnak ; a német büntetőtörvény és perrend igen behatóan megvizsgáltatnak, az ausztriai javaslatok pedig alig érintetnek. Az ausztriai jogászoknak megmaradása a német jogászgyülésen tehát nem csak fölösleges, hanem valódi veszteséggel is jár azért, mert ahhoz, hogy az osztrák törvényhozás nagy feladataiban táraogattassék, okvetlenül szükséges, hogy az eszmemozgalom a szakemberek között sokkal kül- és belterjesebb legyen mint eddig volt és ezen mozgalom csakis a jogászgyüléshez hasonló orgánum által volna létrehozható. Következő sorokat vettük: Valóságos botrány ama neveletlen modor, melyben a budapesti váltó és kereskedelmi törvényszék iktatóhivatalában az értesítést kereső fél idegei egy-egy provokáló dijuoki torok által megtámadtatnak. Egy ízben rávettem magam, elmentem »panaszra« az igazgatóhoz. Az igazgató azt követeié tőlem: jelöljem meg neki a sértő kifejezéseket; akkor, majd indíttatva érzendi magát rendreutAsitani az illetőt. Tessék neki fóruma elé állítani az udvariatlan arczvonásokat, a goromba hanglejtést. De ez sem volna elegendő. Az igazgató szerint az udvariatlanság még nem azon határ, melynek áthágása a törvényszék tekintélyét s a nagy közönséget sérti. Codex szerinti injuria tényálladékát alkotó sértés szükséges. Mintha bizony ügyvéd vagy ügyfél sértés miatti elégtételt keresne az iroda igazgatójánál, ha a segédszemélyzet valamelyik subaltern tagjának udvariatlanságára figyelmezteti. Panaszkönyv nincs. Iktatóból igazgatóhoz, igazgatótól elnökhez hogy fusson az ember, antichambrirozzon, kérelmezzen, alkalmatlankodjék önmagának s az elnökségnek minden csekély dolognál, még sem kellemes. Szigorú fegyelem alkalmazásba vételét követeljük. Egy jelesen képzett jogtudor, ki eddig fővárosi irodákban volt joggyakorlaton és joggyakorlatát vidékenóhajtaná befejezni, egy nagyobb irodában alkalmazást keres. Értesítés a lap szerkesztőségében. Egy kitűnő képzettségű ügyvédjelölt, ki több év óta Budapesten ügyvédi irodában van, alkalmazást keres. Értesítést ad a szerkesztőség.