Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 1. szám - Mult és jövő

Kiler\czedik évfolyam. 1. szám. Budapest, 1879. január 2. KülSn mellékletek: a ..Döntvények gyűjteménye", az „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazságügyi törvények anyaggyUjteménynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiék a kiadóhivatalhoz intézendó'k. Szerkesztőség: Nagy korona-utcza 14. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR THEMIS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. IHEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT Előfizetési árak (helyben házhoz hordáinál, vagy vidékre bérmentea szétküldéssel) a „Magyar Themis", a „Döntvények gyűjteménye'" „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazságügyi törvények anyaggyüjteménynyel" eziraü mellekletekkel együttesen: egész évre 10 forint félévre 5 forint, negyedéire 2 forint 50 kr. Az előfizetési pénzek bérmei legczélszerübben p o s t a u t küldendők. n. vidékrS t y utján Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: Mult és jövő. (U.) — A kereskedelmi törvény 20. §-ához. Dr. Királyi Vilmostó'. — Ügyvédi sérelmek. (A fiskus mint bűnpártoló). — Az ügyvédi kamarákból. (Az 1879-iki ügyvédvizsgáló bizottság tagjai. Fegyelmi tárgyalás a budapesti ügyvédi kamaránál. Az egri ügyvédi kamara díjszabályzata). — Különfélék. (A pestvidéki tvszék elnöksége. A váltóeljárás elrontása). — Legközelebbi csődbejelentést határidők. — Kivonat a »Budapesti Közlöny-höl. (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön melléklet: A ^Döntvények gyüjteményé«-nek egy ive. Uj évtől kezdve lapunk mellékleteként külön Bfntfefójof/i Szemlét adunk ki. Minthogy az előfizetési árt nem emeljük, ezen melléklap nagi/ áldozatokat fog részünkről igénybe venni; de ha a szakközonség pártolása jövőre is oly gyarapodást mutat, mint a jelen évben, bátran szemébe nézünk bármily nagy nehézségeknek. S e gyarapodásba/t nincs okunk kétetkedni, mert már lapunk múlt évfolyamával is oly bő és sokoldalú tartalmat nyújtottunk olvasóinknak, milyet magyar jogi szaklap eddigelé nem mutaottfel. K Mult és jövő. (U.) Tiz év mult el, mióta a magyar nemzet újra lett ura sorsának. Azonban nem volt ezen lefolyt évtized alatt oly időszak, melyre a magyar jogászközönség — biró és ügyvéd egyaránt — az elkeseredés oly méltó érzetével lett volna kénytelen visszatekinteni, mint az elmúlt évre. Mindeddig csak azon panaszszal zártuk be évi szemlénket, hogy ilyen meg olyan üdvös törvény alkotása iránt mi. sem történt és hogy újra bizonytalan időig meddő várakozásra vagyunk kárhoztatva. Az elmúlt év sokkal kártékonyabb volt; valóságos hanyatlást jelez. Meghozta a bagatell-törvényt, mely nem csak szegénységi bizonyítvány a jogintézmények alkotása terén, hanem valóságos elhagyása az európai igazságszolgáltatásnak. Meghozta a gyámi és gondnoksági törvény hatályát is, és pedig olyan végrehajtási szervezet és közegek mellett, melyek sehol e világon nem alkalmasak az árvák és ügyefogyottak érdekeinek kezelésére. Ha valaha pályadíj kitüzetik hibás, homályos, kétértelmű és organicus szerkezetet nélkülöző törvényre, azt mint egyedül versenyképes pályamű bizonyára csak a mi gyámi törvényünk nyerheti el. Midőn azon kis török vazall-államok is, melyek a mi engedékenységünk folytán uralomra jutottak, mindenképen azon vannak, hogy európai intézmények sietős életbeléptetése által legalább külsőleg az európai állam fogalmának megfelelő jogot és törvényt létesítsenek, addig nálunk, mintha csak ázsiai eredetünkre büszkélkedni akarnánk, a dacz egy bizonyos nemével olyan törvényeket és intézményeket alkotunk, a melyek az összes európai közvéleményt gúnyra hívják fel. Mi íehet ennek más következménye, mint hanyatlás és — enyészet. A merre csak nézünk az igazságügy terén, a mult évet sülyedés és romlás jelezi. A birói karban nincs bizalom a központi vezetés iránt; megszokták már az apathia bizonyos nemével, hogy a > nihil admirari<r legjobban mentésit minden csalatkozástól. Irigylendő az, a kit saját érdeke vagy hivatása nem kényszerit arra, néha egy pillantást vetni az úgynevezett »törvénykezési termekbe« és azok belső titkai közé. Visszatetsző és silány egy kép tárul ottan fel. Nemcsak járatlanság, de a tudatlanság a törvényekben, kevés ügybuzgalom, hajmeresztő felületesség és a csapszékek szinvonalán álló modor jellemzik igazságügyi közegeink működését. Rideg közöny minden kötelességérzés nélkül, durva nyomás szellemi fölény nélkül lefelé, áskálódás és bemondás csekély előléptetés reményében : ezek a fő jellemvonások. Ilyen körülmények és ilyen emberek mellett ne várja meg senki, hogy igazságszolgáltatásunk közelebbre jusson az európai színvonalhoz. Mit mondjunk az igazságügyi közegek másik osztályának állapotáról, az ügyvédségről? Van-e és volt-e valamely európai állam ügyvédi kara szánandóbb, viszásabb helyzetben, mint a milyenben van a magyar ügyvédség ma. Ha az ügyvédség hanyatlik, minden hanyatlik; ez minden veszendőre indult állam történetének érczlapjaira nem egyszer íratott fel. Ha vész az ügyvédség, elvesz a jog és elvesz az, ami a jog ősforrása, a nemzeti önzérzet. Ha az ügyvéd elnémul, nincs többé küzdelem a jogért, és a hol nincs küzdelem, ott nincs többé élet, hanem gyáva megadás. A hatalom tényezői annyira megtámadták a magyar ügyvédi kart, hogy jelenleg már magok is restelik. Nemcsak egy pisztolylövés durranása hirdeti a magyar ügyvéd szomorú sorsát ; sújtva van ezen kar a viszonyok mostohasága által, melyek közt bizonyára első helyen állanak a törvényhozás ferde intézkedései. De térjünk ez év fordulóján a sötét jelenről a jövő felé. Mert talán reményleni még szabad; a remény még nem esik illetékszabás alá. Egy gyenge reménysugár Pauler személyéből indul. A jelenlegi igazságügyminiszter a mostani kormány legsympathicusabb alakja. Nincs ember ezen országban, a ki csak egy parányi sötét pontot tudna felmutatni ezen tisztességes férfiú politikai múltjában. A tisztelet és becsület környezi ugy a miniszteri széken, mint a kathedrán. De legőszintébb és legbuzgóbb tisztelői is, kik közt nem utolsó helyen áll jelen sorok irója, aggódva tekintenek igazságügyünk chaos-szerü állapotára és kétkedve vetik fel azon kérdést, vajon a jelenlegi igazságügyminiszter mint a theoria és a tisztességes kormányzati elvek egyik legkiválóbb követője elég erős lesz-e arra, hogy a gyakorlati élet el nem odázható követelményeivel megtudjon küzdeni; s ha mindjárt egy jobb jövőt nem alkothat, legalább annak bekövetkezését fogja-e biztosítani. Azért midőn jövőről szólunk, első sorban Paulerhez forduljunk. Szervezze közvetlen közegét a minisztériumot ugy, hogy az nem csak éretlen gyermekek, az iskolából alig kiszabadult gyakornokok tanyája és holmi elaggott észjárású cancellariai és helytartótanácsi árnyékok tuskuluma, hanem egy valóságos igazsáüggyi törzskar legyen, a melyben az európai