Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 20. szám - A Wenzel-ünnepély

— 155 — téren is buzgón fejlesztőd és előbbre vivéd. Tanúságot tesznek erről számos kiváló müveid a bazai történelem, a magyar magánjog s bányajog köréből, bol mennyi uj eszme és felfedezés köszöni létét neked. Söt egy tudományszakot, t. i. az egyetemes vagy európai jogtörténetet egyenesen te alkotád s alapitád meg s a jogtörténeti iránynak te valál bazánkban legelső képviselője. S bár, mint katonatiszt fia, gyermekéveidet e haza határain kívül töltéd el, mindenkor mint annak igaz, lelkes és hü fia viseléd magadat. Sándor főherczeg fiainál s a Theresianum növendékeinél a magyar nemzet procuratorává lettél. A tanári kar ezért édes örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy üdvözöljön s érdemeidet jegyzőkönyvben megörökítse. Fogadd ezen elismerést s üdvözletet, fogadd tiszteletünk kifejezését. Bennünket pedig tarts meg továbbra is szives collegialis érzületedben és barátságodban és élj boldogul.« E beszédre Wenzel meghatottan válaszolt; megköszönte a tanúsított figyelmet és dicséreteket, melyeket úgymond csak a jóakarat és szives elnézés nyilvánulásaképen fogadhat tanártársaitól. Majd tanszéke történelmének tárgyalására tért át; elődei Nyitray, Kelemen, Bognár, Frank voltak. Tanárkodása első éveiben tanszéke mostoha sor=ban részesült ; emlékezetes mozzanatkép emlité, hogy midőn 1853. máj. 1-én hazánkban az osztr. polgári törvénykönyv lépett életbe, tanítván) ai egy Verböczi emlékének szentelt iratot nyújtottak neki át. melyben a magyar juristák jogai voltak kidolgozva, melyet ők soha feledni nem fognak. Az 1867. év a magyar magánjognak is meghozta szabadságát. Este bankét tartatott, melyre nagy társaság gyűlt össze az »Angol királynőben«, képviselve az egyetem minden karát és az egész jogászvilágot, Az első toasztot a jogi kar érdemes dékánja, dr. Sághy mondta a királyra. Utána az ünnepelt beszélt, poharat emelt először is a királyra, másodszor József föherczegre. harmadszor azokra, kik a magyar jogot előtte művelték, negyedszer tanártársaira és ötödször tanítvány aira. Nagy hatást keltett Dr. Yécsey, ki az ország minden részéből érkezett üdvözlő táviratokat olvasta föl: jogakadémiák, törvényszéki és járásbíróságok, törvényhatóságok részéről néhol az egész tisztikar, mint egykori kedves tanárát éltette. Dr. DellAdami Rezső lapunk munkatársa az ünnepelt férfiút mint volt tanárát a következő szavakkal köszöntötte fel: Mélyen tisztelt társaság! Engedelmet kérek, hogy e fényes körben hazánk főoktatási mintaintézetének úgyszólván családi ünnepélyén legigénytelenebb vendégkép szót emelni bátorkodom. Teszem azt nemcsak egyéni hálaadó lerovására, mi e helyütt szerénytelen volna egy érdemtelen tanítvány részéről, hanem teszem a velem egyetérzö jelenkori fiatal jogászság törekvő része nevében, mely a legközelebb múltban az ünnepelt mesterrel érintkezett, oktatásán s példáján gazdagodott és tisztelni s szeretni tanulta őt, kinek egész életét és egész lelkét egységes nemes czél uralása betöltötte. E sokak nevében, kik mindenben, csak e tiszteltben és szeretetben nem kevesebbek az itt levőknél, el akarom mondani neki, mit vetett ő belénk és mily aratást várhat tőlünk ? ... A széles nagy hazában mindenütt, hol érzék van magyar tudomány, hol tisztelet magyar tudó3 iránt, megünnepelték az írót; de hogy mikép függ össze a tanár életkönyvének minden lapja a magyar tudomány történetével, azt széles e hazában csak mi tudjuk, kik élő oktatásán gyönyörködtünk és emelkedtünk. Mert igaz mester egyéniségének varázsával hat legtöbbet; müvének egy elvetett szava és mondata egy gazdag eszmelánczczá lesz, midőn gondolkodó szelleme azt érinti és közvetlenül visszaadja; és mi az olvasóra szikra volt, a hallgató előtt fénnyé lesz, mely a legdúsabb képzeteket világosságra hozza. Igaz mester előadása nem változatlan alak bármi szép szirtjei közé szorult, hanem a szüntelen alkotó szellem villanyos folyamát követi és a hallgatót is folytonos gondolkodásra ösztönzi, inkább köszörületlen gyémánt, mint csiszolt Strass, a mester egyéniségének lenyomata, mely soha bevégzett, mert folyton halad a végtelennel, a tudománnyal. Igaz mester önmagát adja, — nem hitelműveletek nyereségét hanem önálló szellemi munka gyümölcsét. Igaz mester pathosa — a meggyőződés; örök fiatalságának titka — az eszményhit; az igazság érzékével bir és nem tanit dogmákat, hanem türelmességet, mert széles látkörében a tudomány valójában tűnik fel, egy örök fejlődésként, mint a természet, egy örök vándorként, mint a fény, s a mester tudja, hogy nem egy az utja annak, a mi a fő — a haladásnak. Ily termékenyítő szellemű, ily igaz mester ő, kit ma ünneplünk, és az elmondhatlan sok között, mit tőle, mit egyéniségén tanultunk, a legbecsesebb ez volt: a tudományos munka gyönyörét, a kutatás boldogságát szemlélni és érezni. Nem kevesebbre becsülöm ezt a világpolgári, derült világnézlet és leghazafiasabb érzés egyesítésénél, az államok fejlődéstörténetének a jogból contemplálásánál és a jelen magyar jogalakulás bírálatánál a tudomány, a jog természettörvényei szempontjából. Mindezek tekintetében végtelen sokat köszönünk neki, de nem többet, mint a közvetlen mesteri hatásért. És igy, ha számot vet magával a komoly férfiú, ki a külső elismerés babérjait értékükön felül nem becsüli, tudhatja azt, hogy élnek sokan az uj nemzedékben, kiknek keblébe ő nem hasztalanul vetette az igazság drága magját, hogy élete fonalával sem metszik el a párkák alkotó szellemének élő szövetét, hogy másokban élve kihat a jövőre é? igy megnyerte a legszebb halhatatlanságot. E dua aratásból egy szerény kalász legyen a, mai nap. az üdvözlet ezer hangja, mely szívből szívhez mondja: Éljen Wenzel, a tanár! Az ügyvédi kamarákból. — A soproni ügyvédi kamara köréből a következő sorokat vettük : A soproni ügyvédi kamara választmánya, illetve az ügyvédrendtartás revisioja tárgyában kiküldött bizottság a » numerus clausus« mellett nyilatkozott. Szerencsére megmentette reputatiónkat a közgyűlés, a hol a numerus clausus egy szótöbbséggel ellett vetve. Jellemző a kamarai intézmény iránti érdekeltség, jobban mondva érdekeletlenség fokára, hogy ily fontos tárgy megvitatására és eldöntésére elnökön kívül Összesen 12 tag gyűlt össze. — A budapesti ügyvédi kamara fegyelmi bírósága ifj. Skublics László és Végess Ferencz budapesti ügyvédek ellen f. é. april 28-án a következő ítéletet hozta: Vádlottak az 1874. 34.t.-cz. 68. §. a) és b) pontjaiban, valamint a 69. §. b) pontjában minősített fegyelmi vétségekben vétkeseknek kimondatnak, és ennek folytán ifj. Skublics László az 1874.34. t.-cz. 70. §. 4. pontji értelmében az ügyvédségtől elmozdittatik, Végess Ferencz pedig ugyancsak a 70. §.3. pontja értelmében az ügyvédségtől egy évre felfüggesztetik. — Ifj. Skublics László Végess Ferenczczel szövetkezve a kir. táblai iktatóban a beérkezett ügyekről az azokban érdekelt ügyfelek és képviselők neveiről és lakásairól maguknak tervszerűen értesítést szereztek, és az ezen uton szerzett adatok alapján intézték az iratokhoz csatolt levelek alakjában a felszólításokat előttük egészen ismeretlen felek és képviselőkhöz, sok esetben feles alpereshez egyidejűleg, anélkül, hogy a felektől bármi eljárásra megbízattak volna. Kiderült, hogy ifj. Skublics László és Végess Ferencz az ellenük megindított vizsgálat alkalmival tudva valót'an állításokkal igyekeztek eljárásukat palástolni, hamis védekezésükben eltagadván még az irodai könyvek és irattár létezését is; kiderült továbbá, hogy vádlottak botrányos eljárásukat még a fegyelmi vizsgálat alatt is folytatták, s hogy a felek megtévesztése czéljából a vádlottak által tartott i különböző irodai helyiségeket hol egyik, hol másik, hol mindkét vádlott cziaiiáblájával látták el s az incriminált levelek boritékán ezen különböző irodai helyiségek házszámai felváltva használtattak vádlottak által, kik ezután az egész országra kiterjeszkedtek botrányos fél-hajhászatukkal; kiderü t végre, hogy bár azon üzelmeknek ifj. Skublics László volt éitelmi szerzője és közvetlen intézője, mégis azokban tudva részt vett Végess Ferencz is, ki ezen üzelmek kiviteléhez nevét kölcsönözte és kivitelükben önmaga is segédkezett. Bebizonyítva volt e szerint, hogy mindkét vádlott hivatása szerinti kötelességeit vétkesen megszegte, botrányos módon keresett ügyfeleket, s hogy mindkét vádlott magaviselete által az ügyvédi kar becsületét és tekintélyét mélyen megsértette, s ez által bizalomra méltatlanná vált. Ifj. Skublics Lászlót illetőleg különösen bebizonyítva van az is, hogy a kamaránál bejelentett állandó lakhelyéről ismeretlen helyre eltávozott a nélkül, hogy ujabb tartózkodási helyét kötelességszerüleg bejelentette, és a reá bízott ügyek ellátásáról, valamint ügyfelei érdekeinek megóvásáról törvényszabta kötelességéhez képest gondoskodott volna, mely mulasztását még súlyosítja azon körülmény, hogy a fegyelmi bíróság hírlapi felhívása, illetve idézése is sikertelen maradt. Különfélék. — Szomszédjog. Poroszországban fekvő Salzwedel város az uhlánus 16. sz. ezrednek egy nagy tért bocsátott rendelkezésére lovagolási gyakorlatok tartása czéljából. A folytonos gyakorlatok által ezen térnek előbb forradásos földszine teljesen fövényessé vált, mely fövény a lovagolások által felforgatva, a szomszéd földekre nagyobb mennyiségben átvitetett. Ez által egyik szomszédföld 3 hüvelyk magasságra homokkal behintetvén, az 1876. évnek rozstermése e'rontatott, a legelő használhatlanná tétetett, és egyáltalában ezen birtoknak műveleti állapota tetemesen roszabbittatott. Az ekkép támadt kár megtérítése iránt beperelte a földtulajdonos a katonai kincstárt és alperes másod- és harmadfokilag elmarasztalva is lett. Az »Obertribunak indokaiból kiemeljük a következőket, »Már megelőző határozatokban elismertetett az, hogy a tulajdon használatának nem szabad áthágnia másnak joghatárát; minden tulajdonos, a mennyiben nem korlátolt, keresettel visszaűzheti a szomszédnak olyan cselekményeit, melyek a szomszédföldtöl kimenőleg földjére terjednek és igy a határt áthágván, e földre szilárd, folyékony vagy légnemű anyagokat bevittek. Ily kereset eldöntésénél különbséget nem tesz az, vajon az átvitel szándékosan vagy pedig közvetlen vagy közvetett előrelátható következményekként történt-e. A mindkét részbeli szomszédjog kiegyenlítése sok esetben nehéz lesz ugyan azon körülménynél fogva, mert a szomszédra való méltányos tekintettel mindenki köteles bizonyos mérsékelt mértékben tűrni a szomszédföldtöl kimenő közvetlen átvitelt, miért is a helyes határt csak az egyes előforduló eset megítélésében lehet megtalálni; kétségtelenül azonban helye van ilyen védelemnek oly esetben, a midőn a bizonyítottak nyomán egy rendkívüli használati mód és az elviselhetőnek rendes mértékét túlhaladó oly homokátvitel forog fen, mely több hüvelyknyi magasságig a szomszédföldet fedte és a termést teljesen elrontotta, és ha már az egyes egyén mindezt közérdekben tűrni tartozik, ugy legalább a te.t kár megtérítését kívánhatja, s