Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 19. szám - A telekkönyvi gyakorlatból

kelt nyilvánkönyvi jog tekintetében egy harmadik személy érdekében oly változás történik, hogy annak folytán a perfeljegyzés teljesen hasztalanná válik, végképen elkésik. A szóbanforgó gyakorlat tehát, a nélkül, liogy erre bárminő számbaveliető ok is fenforogna, kiveszi a nyilvánkönyvi állapot iránt közvetlen érdekelt fél kezéből azon természetes jogot, hogy vitássá vált jogának telekkönyvi biztosítása iránt a szükség szerint azonnal intézkedhessék, s a fél érdekét, melynek megóvása gyakran alig néhány perez gyors felhasználásától függ, egy napokat, sőt gyakran beteket igénylő birói intézkedés korán vagy későn érkezése bizonytalan esélyének teszi ki. A felhozott pár szempontot tekintve, nézetem szerint, semmi sem egyszerűbb, mint annak felismerése, hogy a perfeljegyzés utján nyerhető nyilvánkönyvi elsőbbség megszerzése — a kereset birói elintézésétől teljesen függetlenítve — tisztán az érdeke-lt magánfél egyoldalú eljárására hagyandó, hogy az a részéről benyújtott kereset egy felzetének felmutatása alapján a perfeljegyzést a per megindítása után azonnal megnyerhesse. Ily irányú gyakorlat ellen mi sem hozható fel, nem még csak az sem, hogy a pernek egy egyszerű kereseti felzet alapján való feljegyzése a perfeljegyzéssel való visszaélésekre adhat okot, mivel a már létezett ily irányú gyakorlat e tekintetben semmi rosz következéseket nem szült s mivel a perfeljegyzésnek netaláni visszaélésekre való fölhasználását azon ovakodás, hogy a perfeljegyzés csak idéző végzéssel ellátott kereset alapján rendeltetik el, legkevésbbé sem gátolhatja meg. Enyiczkei Gábor. Czégvezetönek kirendelése üzletvezető által. A keresk. törv. 82. §.-ához. (S. S.) Az, a kit a társaság szerződésileg felruházott az üzletvezetéssel a nélkül, hogy képviselői hatalmának terjedelmét befelé irányulólag meghatározta volna, szerződésen nyugvó üzletvezetői minőségénél fogva fel van-e jogosítva czégvezetönek kirendelésére ? A kérdés első pillantásra minden kétséget kizáró módon megoldottnak látszik a kereskedelmi törvény 82. §-a által, mely szerint czégvezetö kirendeléséhez az üzletvezetéssel megbízott minden tagnak beleegyezése »szükséges«. Tehát elegendő is. Szemben a fi8. §.-sal, mely szerint a 8. cz. II. fejezetében foglalt intézkedések a közkereseti társaság tagjainak egymásközti jogviszonyaira nézve mindazon esetekben irányadóul alkalmazandók, melyekben a társasági szerződés vonatkozó intézkedést nem tartalmaz, szemben ezen általános szabályt alkotó szakaszszal kétséget nem türőnek látszik, miszerint a 82. §. is ily esetre vonatkozván, törvény erejénél fogva feljogositja az üzletvezetőt mint ilyent társtagjaival szemben is czégvezetö kirendelésére. Nem szükséges, hogy ezen jo? külön adassék; csak annyi szükséges, hogy külön meg ne tagadtassék. Vajon helyes-e azonban ily felfogás ? Nézzük azt közelebbről, következményeit elemezve. A keresk. törvény a közkereseti társaságról szóló 8. czimében az üzletvezetők jogkörét két irányban húzza meg. Kifelé harmadik személjek irányában a társaság képviseletére feljogosított minden egyes tag felhatalmazottnak tekintendő mindennemű ügyleteknek és jogcselekvényeknek a társaság nevében való foganatba vételére; a képviseleti jognak bármily korlátozása joghatálylyal nem birván. Befelé a társasági tagok egymás közti jogviszonyai tekintetéből az üzletvezetéssel megbízott társasági tagok feljogositvák mindazon cselekvényekre, melyek az illető társaság kereskedelmi üzletével rendszerint járnak. Az utóbbi pótló rendelkezés. Azon esetre vonatkozik, ha az üzletvezetés társasági szerződés által egy vagy több társasági tagra ruháztatott a nélkül, hogy ezen tagnak vagy tagoknak képviseleti jogköre befelé körülhatároltatott volna. Ezen esetben az üzletvezetők jogköre a törvény erejénél fogra kiterjed az illető üzle'.tel rendszerint járó ügyletre és jogcselekvényekre, de csakis ezekre. A czégvezetö jogköre befelé tetszés szerint korlátolható, mert ily korlátolás csak harmadik személyek irányában nem bir joghatálylyal. De ha jogköre befelé nem korlátoltatott: ugy azonos terjedelmű az befelé a 38. §-ban kifelé vonta jogkörének terjedelmével; ugy az üzlet tulajdonosával (főnökével) szemben is a törvény erejénél fogva általában fel van jogosítva kereskedelmi üzlet folytatásával járó minden ügyletre és jogcselekvényre. És pedig azért, mert a törvény a czégvezetőnél nem vonja kétféle irányban a képviseleti jogkör határait, mint az üzletvezetőnél teszi, hanem egyedül a 39. §. korlátjáról emiékezik meg. Kifelé tehát tágabb az üzletvezető jogköre a czégvezetö jogkörénél. De a mennyiben a kirendelés részletesen korlátozó megállapodásokat nem tartalmaz a megbízás terjedelmére nézve, befelé tágabb a czégvezetö jogköre az üzletvezetö-énél. Az előbbi ily esetben kereskedelmi üzlet folytatásával járó, bíróság előtti és bíróságon kivüli minden ügyletre és jogcselekvényre van feljogosítva, az utóbbi pedig csak olyan ügyletre és jogcselekményekre, melyek a társaság üzletével rendszerint járnak. Ha részletes megállapodások körülvonják a keresk. képviselő jogkörét, a megbízott kötve van a korlátokhoz. De mihelyt ilyenek nem léteznek, megbízójával szemben is csak akkor tekinthető tullépettnek képviselői jogkörét, ha a törvényileg emelt korlátokat áthágta. Már pedig, ha ugy értelmezzük a 82. §-t, hogy az különös korlátozó magállapodások hiányában az üzletvezetőt törvényből jogosítja fel üzletvezető kirendelésére : ugy azon eredményhez jutnánk, hogy az üzletvezetők befelé feljogositottaknak tekintendők maguk részéről kirendelt képviselő által ügyködni a társaság nevében, — hol személyes ily ügyködésre feljogosítva nincsenek; vagyis, miután magánkorlátozások hiányában a képviselet törvényesen vont jogköre befelé sokkal tágabb a czégvezetőnél mint az üzletvezetőnél, ez utóbbi maga helyett felruházhatna mást a társaság oly képviseletével, melyre ő maga jogositva nincs. Üzletvezetőnek rendeltetett valaki, befelé irányulólag képviseleti hatalmának közelebb meghatározása nélkül. A törvény rendelkezésénél fogva az illető üzlettel rendszerint járó ügyletekkel foglalkozhátik csak. Czégvezetönek rendeltetett valaki, befelé irányulólag képviseleti hatalmának közelebb meghatározása nélkül. A törvény erejénél fogva fel van jogositva főnöke nevében mindennemű kereskedelmi ügyletek megkötésére. S a 82. §. szerint ily üzletvezető rendelhetne ki ily czégvezetőt, s nem lépné át evvel a társasággal szemben képviseleti jogkörét. Ily absurdumot a törvényből olvasni nem szabad; de nem is foglaltatik benne. Nézetünk szerint a 82. §. felteszi azt, s illetve vonatkozik oly esetre, ha azon társasági szerződés, mely által az üzletvezetés egy vagy több tagra ruháztatott, magában foglalja a czégvezetö kirendeltetése iránti feljogositványt, de a nélkül, hogy e jog gyakorlásának módozatait szabályozná. Valamint az üzletvezetésre vonatkozó intézkedéseiben a törvény általában kiindul abból, hogy ennek gyakorolhatására külön társasági szerződést tesz fel s csakis ily szerződés hiányzó részeit pótolja ki intézkedéseivel, ép ugy teszi fel a 82. §., hogy az illető szerződés az üzletvezetőnek azonjogotadtalegyen, hogy czégvezetőt kirendelhessenek és törvény erejénél fogva azt rendeli, miszerint ily esetben az üzletvezetéssel megbízott minden tagnak beleegyezése szükséges, különbséget nem téve, akár együttes akár külön képviselet forog szóban. És ez magyarázza meg a »szükséges« szót is, mely, ha az üzletvezetők czégvezetö kirendelése iránti jogát akarta volna kimondani a törvény, értelemnélküli s helyében bizonyára »elegendő< lett volna használva. így a 82. §. vonatkozással a czégvezetési kirendelés szerződésszerű engedélyének részletes szabályzása hiányának esetére az üzletvezetők befelé irányuló jogkörére nézve nem tágító, hanem megszorító értelemmel bir. Különfélék. — Dr. Dell'Adami Rezső munkatársunknak a jogi oktatást tárgyazó munkájáról a »Budapesti Szemle« következőleg nyilatkozik: »Csenger votuma mellé állítjuk Dell'Adami ügyvéd nyilatkozatát, mely először a »Magyar Themis«-ben jelent meg, és a szakszerű jogászok votumai közt kétségtelenül a legalaposabb, a legderekabb. Nem positiv javaslatait (pl. a 33. —39. lapokon adott törvénytervezet vázlatát) értjük, — bár ezekben is sok a helyes és figyelemre méltó. A munka szellemére, irányára, egész jellegére czéloztunk. Feltűnő, hogy DellAdami mily fontos pontokban egyezik Csengeryvel, kinek véleményére csak utólag rerlectálhatott. A tudományos munkásság és irány kiemelése, az önálló kutatás és gondolkodás ébresztése, nevelése, a dressirozás megszüntetése, — ezek a főbb eszmék itt is, meg ott is. Amiben DellAdami tul megy Csengeryn, az állapotaink, nemcsak oktatási, hanem összes műveltségi és társadalmi állapotaink sötét rajza, szigorú elitélése. Van valami mai életünkben, a mi a legjobbakat és ezeket legnagyobb mértékben bántja. Fejlődésünk oly stádiumához jutottunk, hol a komolyabbak észreveszik a lejtőnek, melyen haladnak, veszedelmes voltát. Majdnem e'mondhatjuk, hogy üresség, erkölcsi léhaság és szellemi tehetetlenség fenyegetnek. Vajon miben van afőbaj ? és e főbajok hogyan orvosolhatók ? — erre nehéz a felelet, főleg a rövid felelet. Fontos és örvendetes körülmény, hogy a közvélemény bajaink egyik legnagyobb kútfejét az oktatásban ismeri föl. Hanyatlásunknak, elkorcsosodásunkna.k, corruptiónknak nem kizárólagos, nem is talán legfontosabb, de kétségtelenül egyik leglényegesebb forrása a nevelés, az iskola, — annál lényegesebb, mert ennek jávitása jó részben saját kezünkben van, mig sok más tényező hatalmunk körén kivül esik. Annál szentebb a cselekvés kötelessége, annál súlyosabb a felelősség terhe e téren! . . . . Dell'Adami helyesen emeli ki a német egyetemi rendszernek (a jogi oktatásban) némely félszegségeit, — de I csatlakozik Csengery azon véleményéhez, mely a főiskolai rendszeI rek közt mégis a németet tartja pártolandónak. Hasonlókép eré-