Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 16. szám - Törvénytervezet az ügyvédrendtartás tárgyában. 5. [r.]

- 123 80 §. Ha az ügyvéd vagy ügyvédjelölt a per birája előtti tárgyalás alkalmával az 59. §-ban meghatározott kötelességekkel ellenkezőleg cselekszik : a tárgyaló bíró, illetőleg törvényszéki elnök öt rendre utasíthatja; köteles azonban erről sa kötelességszegés tényálladékáról jegyzőkönyvet fölvenni. Ha a kötelességszegést súlyosabbnak tartja, a jegyzőkönyvet illetékes eljárás végett a kamara fegyelmi biróságához átteheti. A bírónak, illetőleg törvényszéki elnöknek joga, a tárgyalásoknál való csend és rend fölött őrködni, e szakasz rendelkezése által nem érintetik. 81. §. Ha a kamara választmánya oly eseteknek jut tudomására, melyeket a 76. §. alá tartozóknak vél, az illető ügyvédet vagy ügyvédjelöltet 50 frtig terjedő bírság vagy fegyelmi útra áttétel terhe alatt, a maga igazolására hívhatja fel. Ha a választmány akár igazolásra való felhívás mellett, akár a nélkül azt véli, hogy fegyelmi vétség jelenségei forognak fen: fegyelmi bírósági eljárásra utalja a tudomására jutott esetet. Ily esetben az ügy vitelével a kamara ügyésze bízandó meg. Kisebb kötelességszegés esetében a kamara választmánya az igazolásra felhívott ügyvéd vagy ügyvédjelölt ellen a megiutést vagy rendreutasitást alkalmazhatja. A megintést vagy rendreutasitást igazolásra való felhívás nélkül is kimondhatja a választmány, ha a kisebb kötelességszegés a választmány előtti tárgyalásnál, vagy a választmányhoz intézett beadványban az illendőséggel vagy a választmány iránti tisztelettel elleukező kifejezés, illetőleg magaviselet által követtetett el. A jelen szakasz értelmében hozott határozatok ellen felebbezésnek nincs helye. 82. §. Az ügyvéd teljes kártérítéssel tartozik azon kárért, melyet hivatalos eljárásában cselekvése vagy mulasztása által akár szándékosan, akár vétkes gondatlanságból okozott, a mennyiben az törvényszerű jogorvoslattal már elhárítható nem lenne. A kártérítési kereset a polgári törvénykezési rendtartás szabályai szerint illetékes bírósághoz tartozik. A kár teljes megtérítése sem menti fel az ügyvédet a jelen törvény határozatai szerint megindítandó fegyelmi, illetőleg a bűnvádi eljárás alól. 83. §. A kártérítési kereset, kivéve ha a kárt okozó cselekvény vagy mulasztás bűnvádi eljárás alá tartozó, elévül, ha az, a kiüek azt meginditaui joga lett volna, a kártérítési keresetet s illetőleg a fegyelmi lépéseket két év alatt meg nem indította, azon időponttól számítva, midőn a kár tudomására jutott. (Befejezése köv.) Az ügyvédi kamarákból. — A budapesti ügyvédi kamara választmánya a tagdíj fizetése tárgyában az ügyrend 32. §-a alapján 1879. évi február 28-án tartott teljes ülésében a következő szabályokat állapította meg: Az ügyTend 57. §-a szerint a tagdíj az azt megállapító közgyűlés napjától folyó 30 nap alatt lévén befizetendő, a pénztárnok által a 30 nap leteltével a hátralékosok névjegyzéke bemutatandó. Amennyiben valamely kamarai tag a megállapított tagsági dij fizetése alól vagyontalanságánál fogva magát felmentendőnek véli, vagy annak befizetésére nézve a 30 napon tul terjedő bizonyos idejű halasztási kedvezményt kivánna igénybe venni, e részbeni kérvényét ugyancsak az ügyrend 57. §-ában meghatározott 30 nap alatt annyival inkább mutassa be, minthogy későbbi kérvények figyelembe vétetni nem fognak. Mindazon kamarai tagok, kik a pénztárnok bemutatott jelentése szerint tagsági dijukat 30 nap alatt be nem fizették, vagy erre fizetési haladékot nem nyertek, illetve annak fizetése alól fel nem mentettek, mint nyilván kötelességszegők az ügyvédrendtartás értelmében a választmány által igazoló nyilatkozatra felhivatnak egyrészről, másrészről pedig a kamara ügyésze által a hátralékos tagdijaknak esetleg per utján behajtása iránt az intézkedések haladéktalanul foganatosíttatnak. Oly kamarai tagok, kik tagsági dijaikat nem fizetik, vagy az alól felmentve nincsenek : kamarai kiküldetésekben és a kamara kinevezésétől vagy ajánlásától függő gondnokságokban, illetőleg megbízatásokban nem részesülhetnek. Különfélék. — Illetékes helyről a következő sorok közlésére kérettünk fel: A »Magyar Themis« f. évi 15. számában a » Különfélék* rovata alatt felemlittetik, hogy az igazságügyminiszterium III. ügyosztálya egy »több mint valószinü törvényelleness rendeletet akart volna kiadni. A tényállás a következő: Több bírósági végrehajtó azon kéréssel fordult az igazságügyminiszteriumhoz, hogy módosítsa az 1878. évi 25152. szám alatt kibocsátott miniszteri rendeletet, melylyel az öszszes e. f. bíróságok figyelmeztetve lettek, hogy a bírósági végrehajtókat semmi egyéb dij nem illeti meg, mint a mely az 1871. LI. törvczikk 24. §-ának c) pontja és 25. §-a, valamint az 1875: IX. törvczikk 3. és 5. szakasza intézkedései által meg van állapítva, és hogy a minisztérium részökre egyéb dij megállapítására nézve is intézkedjék. A kérvény véleményadás végett kiadatott egyik első folyamodásu kir. törvényszék elnökének, ki azt pártolta, és ugy találta, hogy a törvény nem áll útjában a kérelem teljesítésének, mert a végrehajtói törvények végrehajtásával az igazságügyminiszterium van megbízva. Ezen pártoló jelentés és indítvány folytán kérte ki az igazságügyminiszterium a felsőbb bíróságok elnökeinek, és a többi közt a semmitőszék elnökének is véleményét, s ez azon intézkedés, melyre nézve a fentemiitett rendelet lett volna kibocsátandó. — Az igazságügyminiszterium átiratilag azon kérdést intézte a semmitőszék elnökéhez, » fordult-e elő a kir. semmitőszéknél oly eset, melyben a következő kérdések biráltattak el: 1. követelhető-e a hirlapi biztosíték kiegészítése oly esetben, ha arra más, mint sajtóvétség miatti elmarasztalás folytán bírói végrehajtás intéztetik? 2. lefoglalható-e a hirlapi biztosíték más, mint sajtóvétség miatti elmarasztalás folytán, illetőleg milyen joghatálya van a hirlapi biztosítékra vezetett végrehajtásnak ?« Ezen átirat f. évi mártius 29-én 4633. sz alatt a következő kijelentéssel intéztetett el: »Az időszaki lapok cautiójának végrehajtás utjáni lefoglalhatása kérdésében a semmitőszéknek eddigelé nem volt alkalma határozni. Előadta magát ugyan egy eset, hogy a hirlapi biztosíték az elitélt szerkesztő elleni sajtóperben felmerült költségek behajtása czéljából vétetett igénybe; azonban azon biztosíték harmadik személy által nyújtatván, s e szerint nem a szerkesztőnek a lap megszüntetése után reá visszaháromlandó tulajdonát képezvén, az említett eset egészen más magánjogi szempontok alá esett, s azért a miniszter ur jelenlegi átiratában említett esettel semmi analógiával sem bir. A más jogügyletek megkötése folytán letéteményezett biztosítéki összegek lefoglalása tekintetében a semmitőszék a végrehajtást megengedi ugyan, azonban oly megszorítással, hogy az olyan cautionális összeg kiutalványozása a szerződési viszony teljes lebonyolításáig függőben marad, s foglaltató ennek és az összeszámolásnak megtörténte után csak azon járandóságot kapja, mely a biztosítékot szolgáltató s végrehajtást szenvedő félnek visszaadandó lenne. A mi egyébiránt a feltett kérdést illeti, hogy t. i. a hirlapi cautióra más, mint sajtóvétség miatti elmarasztalás folytán birói végrehajtás intéztethető és foganatositható-e, a végrehajtás elrendelését akadályozni nem lehet, ellenben a végrehajtási végzés mindaddig nem foganatosítható, míg a hírlap fenáll, és a cautió annak törvényes biztositékául szolgál. Mert a hirlapi cautiónak kizárólagos rendeltetése, hogy sajtóvétségi elmarasztalás esetében a pénzbüntetés ezen cautióból vonassék le, a miből természetesen következik, hogy ezen a törvényben meghatározott különleges czélu cautióra másnemű végrehajtást vezetni nem lehet, minthogy különben a törvényes czél meghiusittatnék. Az 1848. 18. í.-czikk 30 §. 3. pontjának második bekezdése szerint a cautióban az által támadt hiány, ha abból sajtóvétségbeni marasztalás folytán pénzbüntetés vonatnék le, mi által annak törvényes mennyisége csorbittatnék: azonnal pótlandó, — a cautiónak tehát mindenkor teljes mértékben kell fenállnia, míg a lap meg nem szűnik. A törvény által parancsolt ezen biztosíték megsemmisülhetne, ha a cautióra másnemű végrehajtás intéztethetnék. Azon okoskodás sem bir elegendő alappal, hogy azon esetben, ha a sajtótörvény 28. §-ában megszabott elévülési idő elmúlik a nélkül, hogy a hírlapban foglalt czikkek miatt megtorló kereset indíttatott volna, vagy azon esetben, ha a sajtóvétség miatti időközi elmarasztalások a cautio teljes összegét ki nem merítették: a végrehajtó a cautióra vagy annak fenmaradt részére végrehajtást intézhet s abból kielégítést követelhet. Mig ugyanis a hirlap maga meg nem szűnt: a cautio sem szünhetik meg, még pedig teljes csorbittatlan mennyiségében, mert az elévülés csak egyes sajtóvétségekre nézve értendő, — sajtóvétségek azonban mindaddig, mig a lap fenáll s meg jelenik, folytonosan s ismételve követtetnek el, s az ezekért esetleg kiszabandó pénzbüntetések fedezetéül s biztosítására a teljes cautiónak épségben kell tartatni.« — A polgári perrendtartás javaslatáról a »Magyarország«-ban »Juridicus« név alatt hosszabb czíkk jelent meg, melyből átveszszük a következőket: »Sennyey báró egy nagy beszédében egykor a nép szokásainak megfelelő birói institutiókról szólott. Ennek a közvetlen és szóbeli eljárással kapcsolatban lehet értelme. A magyar faj ugy sem irka-firkáló nép s bírja a szót mint természeti adományt. Hol van az államférfi, a ki fajának bélyegét az általa alkotott institutióra reá nyomja? Még nem jött el, még nem uralkodik. Az energiát az aggodalmak helyettesitik. Első sorban a szóbeliséget drága dolognak tartják. Pedig tény, hogy nem lenne annyi könnyelmű appelláta. Mi több, a legtöbb bajt csináló tagadásoknak — az irás nem pirul — ugyancsak elejét venné. E két csúf dolog a bírósági munkának legalább 30°/0-át veszi igénybe. Ez is egy adat az igazságszolgáltatás moráljához. A nemzetiségi aggodalmakon ügyvédi kényszerrel igen könnyű segíteni. A tanukkal való érintkezésnek ma is a tanú saját nyelvén kell történni. Egy ellenérvvel hallgattak csak el eddigelé, s ez a felsőbb biróság decentralisatiója. Különös végzet ily körülmények között az előttünk fekvő Írásbeli javaslatról szólani. Ehhez járul még, hogy e rendtartás a németországi szóbeliségen