Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 12. szám - A kamarai választás előtt

— 93 _ fenmaradandó sociális érdekdifíerentiákkal, fel nem ismerte; hogy köz­jogi állásának, rendi jelentőségének öntudatát kifejezésre nem hozta s a rögtönzött degradatió ellenében közönséges bérmunkás osztálylyá, kellő szervezet által sociális tekintélyét fen nem tartotta. Igaz, e mulasztást az akkori politikai viszonyok mentik. Sőt ilyenek mentik némileg azon mulasztásokat is, melyekről saját választ­mányunkat vádoljuk. Mert ennek működése is egybeesik egy politi­kai reactio korával, melyet a sülyedett középnemesség, ez eladóso­dott és miveletlen osztály, a modern szellemű jogreformok ellen in­scenirozott azon reményben, hogy ezáltal uralmát biztosíthatja. Ezen reactio bajainkat élesítő, mesterségesen növelő forrásuk. E reactio magyarázza meg azt, hogy ellentétben más államok fejlődésé­vel, hol a civilisatio egyik fokmérője az ügyvédi tekintély, mely anyagi korunkban dus jövedelemben nyer kifejezést, minálunk az általános miveltség emelkedésének daczára az ügyvédség kétségtelenül sülyedett, erkölcsileg és anyagilag sülyedett, mig a jog elméleti terjesztői — ta­nárok — és egyéb gyakorlati kezelői — birák, jogigazgatási hivatal­nokok — állása mindkét irányban emelkedett. E reactio az, mely visszaállítván a cselédtörvénytől kezdve a bé­kebirői törvényig mindent, mi »uri« igazságszogáltatásunkban rosz volt, természetes ellensége az ügyvédség ellenében, a társadalmi előítélete­ket hivatalos hitelesítésével megerősítette, s az ügyvédet mint nép­szerű béte noire-t az »uzsorás« mellett a törvény üldözöttjévé tette. E reactio ellen lehet és kell sikra szállani. Az alázatos könyör­gés, a szolgai hajlongás époly haszontalan itt. mint az elkeseredés közönye. A sértett jogát kereső félnek öntudatával és erélyével kell fellépni. Fel kell lépni azon ügyvédi rendnek önérzetével, mely Magyar­országon történelmi múltja szerint mivelődési factor, melynek érdekei egyek a jogreform és a haladás általános culturérdekeivel. Ebben van erőnk a társadalmi előitéletek, az állami üldözések ellenében. A közvéleményt megnyerni, autonómiánkat kiszélesittetni csak igy lehet. Magunknak kell mutatnunk, hogy a közérdek szelleme s az alkotó munkaerő ki nem halt e testületből. Fegyverré kell tenni minden helytelen igazságszolgáltatási tör­vényt ; beható kritika s reformtervek kidolgozása által befolyást kell gyakorolni a közvéleményre, annak irányzása által a kormányra. Csak e körúton juthatunk el közvetlen jogos érdekeink megvaló­sításához, az 1874: 34. t.-cz. reformjához, mely t.-cz. az ügyvédséget mint valami gyanús keresetet és veszélyes ipart rendőrileg szabályozza és helytelen praeventiv rendszere által nem a gazokat, hanem a tisz­tességes embereket riasztja el e hivatástól. Ily irányban eddig a kamara kevés életjelt adott, s mi azt már atavali közgyűlésen szemére hánytuk. Igaz, hogy az akkor megkisérlett kezdeményezés nem volt bátorító, mert a telekkönyvi törvényjavaslat fölötti véleményt szerkesztő bizott­ság jelentését oly közgyűlésnek tette, mely husz emberből sem állott. Ép azért nem törhetni pálczát a választmány felett in corpore, habár részbeni megváltozása csak előnyére lehet, életerejét csak élén­kítheti, miként minden organismus anyagcsere által él és fejlődik. A lejárt mandátum prolongatiójának megtagadása nem jelent hitelvesztést. Nem is érdemdijazás akar lenni a választás oly állásra, melyben szolgálni, munkálkodni és érdemesülni még csak ezentúl kell. Nem tiszteletről van itt szó, hanem bizalomról. A működés súlypontja legalább egyelőre a törvényhozás és a kor­mány befolyásolása a jelzett módon. A qualificátió erre első sorban a szellemi képesség, az érett ta­pintat és a függetlenség erélye. Kívánjuk, hogy ilyen legyen a választás eredménye. Kívánjuk, hogy a legnemesebb értelmű rendi szellem hassa át választottjainkat, hogy velünk érezzenek és cselekedjenek, vezessenek és haladjanak nagy czélunk felé, a magyar ügyvédség és a magyar igazságszolgáltatás re­formja felé. D). DelV Adami Rezső. Czégnek jogosulatlan használata. Lapunk f. é. 10. számának 77. lapján foglalt czikkhez adalékul a következő jogesetet közlik velünk : Dr. Jedlik Ányos a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvény­széknél Braun József mint az osztrák-magyar bankintézet Braun Jó­zsef bej. czégtulajdonos ellen jogosulatlan czéghasználat miatt pa­naszt tevén, azt utólag visszavonta, de a feljelentésben tartalmazottak alapján a törvényszék következő végzést hozta. »Dr. Jedlik Ányos által Braun József mint az osztrák-magyar bankintézet Braun József bej. czég (Gizella-tér 5. sz.a.) tulajdona ellen jogosulatlan czéghasználat (polgári név elhagyása) miatt tett panasz visszavonását tartalmazó e jegyzőkönyvhöz mellékelt nyilatkozat tu­domásul vétetvén, az iratok közt megtartandó. Miután azonban a f. é. 85229. számú feljelentéshez csatolt ada­tok ujabban a vádlott Brauu Józsefnek az emiitett czég jogosu­latlan használatával űzött olynemü visszaéléseit hozták nap­fényre, melyeknek megtorlása és jövőre meggátlása tekintet nélkül arra, hogy a panaszló panaszát fentartja-e vagy sem, a bíróságnak hi­vatalos kötelességében áll: az eljárás hivatalból folytatandónak talál­tatott. Ennek előre bocsátása után tekintettel a Braun József ellen ha­son tárgyul feljelentés alapján keletkezett f. é. 78012. és 83470. sz. kelt végzések tartalmára, tekintve továbbá, hogy a f. é. 85229. sz. fel­jelentés alapjául fektetett •/. és 27- alatti okmányok, melyeknek való­ságát s tőle származását Braun József a f. é. 89541. számú jegyző­könyvi nyilatkozatában beismeri, ismét ujabban nemcsak a panaszolt tilalmas és jogosulatlan czéghasználatnak, hanem egyszersmind ezen felül annak is világos bizonyítékaiul szolgálnak, hogy Braun József czégét polgári nevének elhagyásával azon czélzatos roszhiszemü igye­kezettel használja, miszerint az által, hogy igy czége alatt banktársa­ságot vagy állami bankot sejtet s a czég toldatát önálló kereskedelmi névként szerepelteti, a tájékozatlan közönséget megtéveszsze, bizalmát félre vezesse, tekintve végül, hogy Braun József czégének bejegyzése alkalmával a kereskedelmi törvény 11. §-a értelmében engedélyezett »Osztrák-magyar bank-intézet«-toldat, mindig mint ilyen vagyis c szó világos értelme szerint ugy használandó, hogy ez a polgári név kísé­rője csatolmánya legyen: mindezeknél fogva Braun József, emiitett czégének ez alakban használatától eltiltatik, és rendeltetik, hogy a f. é. 78012. számú végzés hatályának fentartásával az esetre, ha Braun József fentemiitett czégét, e végzés vételétől számított 14 nap alatt ekként át nem változtatja: »Braun József Osztrák-magyar bankinté­zete* »Josef Baun's Oesterr. ungar. Bankinstitut« s az ekképen változ­tatott czégét ugyanezen idő alatt az előbbeninek törlése mellett be­jegyzés végett be nem jelenti, e végzés jogerőre emelkedése után a je­lenleg bejegyzett emiitett czégének kitörlése hivatalból bejegyeztessék s ez szabályszerűen közzététessék. Az állami kettős czimer jogosulatlan használata tárgyában a kir. belügyminisztériumhoz majd akkor fog felterjesztés intéztetni, ha az ezen visszaélést tanúsító •/. és 2"/- alatt hivatkozott mellékletek bí­rói hivatalos eljárás tárgyát többé nem képezendik«. Ezen végzés ellen a czég képviselője előterjesztéssel kapcsolatos folyamodást nyújtott be, melyben a következőket fejtegeti. A neheztelt végzés nem alapul sem a ker. törvényen, sem az igaz­ságügyminiszteriumnak 1875. évi deczember 1-én kibocsátott rende­letén, mi mellett az is tanúskodik, hogy az eljáró törvényszék mégsem említi azon §-t, melyre határozatát alapítja. Kiemeli, hogy a czégek használata körüli visszaélésekre vonatkozólag a ker. törv. 21., 24. §§-ai­ban intézkedik. Az első a pénzbírság alkalmazását emliti, az utóbbi ugyan eltilt a czég használatától, de csak czégbitoriás esetén. A jelen esetben czégbitorlásról szó sincs; de még ha volna, sem lehetne hivatalból eljárni, minthogy csakis az esetben intézkedhetik a bíróság, ha a czég bitorlása által jogaiban sérelmet szenvedő fél azt kívánja. A fenforgó esetben a jogosulatlan czéghasználat miatt emelt panasz is visszavo­natott, tehát a bíróság közbelépésének semmi alapja sincs. Czégbitor­lásról pedig azért nem lehet szó, mert ennek tényálladéka csak akkor áll elő, ha egy másik bej. czég — kinek czégét panaszolt bitorolja — panaszosként lép fel és a czég további használatától való eltiltást kér. Ak. t. 24.§-a csak pénzbírság mellett engedi a czég eltiltását, de nem eszközöltetheti annak hivatalból kitörlését. A kir. tábla a következő végzést hozta: »Az eljáró bíróságnak fenti keletű és számú végzése, amennyiben az iratoknak a belügyminisztériumhoz felterjesztése az ügynek végle­leges elintézése utáni időre hagyatott, helybenhagyatik, — egyebek­ben pedig tekintve, hogy a keresk. törvény 24. §. szerint a kereskedő, már egyszer bejegyzett czégének használatától hivatalból el nem til­tathatik, sem a bejegyzett czégnek törlése hivatalból el nem rendel­tethetik ; — oly panaszló pedig, ki azt állítaná, hogy folyamodó czég bitorlást követett el s ez által ő jogaiban sérelmet szenvedett, jelen esetben nem létezik, s panaszttevő Dr. Jedlik Ányos panaszától maga is elállott; — tekintve továbbá: hogy az esetről, ha Braun József czégét jövőben is nem a bejegyzésnek megfelelően használná, már a 78012/877. számú másodbiróságilag helybenhagyott végzésben történt intézkedés: az eljáró bíróságnak fenti keletű és számú végzése meg­változtatik, s a f. évi 89541. sz. a. felvett jegyzőkönyv egyszerűen irat­tárba tétetni rendeltetik. Kelt Budapesten, 1877. évi deczember hó 5-ik napján«. Egy jajkiáltás. A bagatell-törvéuy fölött a tudomány már pálczát tört. — a praxis nem fog késni hasonlót tenni. En részemről e helyütt azon sok­féle visszás következmény elősorolásával és megvilágításával foglal­kozni melyeket a bagatell-törvény a forgalom más terein tog maga után vonni, nem akarok; csak az engem és velem az egész ugyveci kart közelebbről érdeklő egy visszásságra akarok rámutatni és az il­lető köröktől segélyt esedezni. . Az ügyvédi rendtartás az ügyvéd költség-követekseire nézve megállapította az illetékes bíróságokat. A bagatell-törvény ezt azon-

Next

/
Thumbnails
Contents