Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 11. szám - A budapesti ügyvédi kamara választmányának jelentése az 1877. évről

gedtessék s általában mellőztessenek oly intézkedések, melyek az ügyvédség iránti indokolatlan bizalmatlanság kifolyásai s egyszersmind mind az ügyvédi kar, mind a közönség hátrányára a törvény üdvös és kielégítő hatását gátolják«. Hozzá teszszük, hogy a kilátásba vett módositásoktól várjuk egyebek között, miszerint a 94. §. is oly alakot fog ölteni, mely az alaptalanul feljelentett és ez által méltatlanul zaklatott ügyvédnek lehetővé teendi a hamisan vádaskodó fél ellenében minden körülmények között a kellő elégtételt megszerezni, mely iránt az ügyvéd ma a 94. §. igen elasticus szövege mellett, eltekintve még attól is, hogy előbb a fegyelmi eljárás minden stádiumán végig kell magát hurczoltatnia, csak a rendes biró »bölcs belátására« van utalva. Ha a fegyelmi eljárás szabatosabban lesz szabályozva, akkor bizonyára elkerülhetők lesznek oly esetek is, milyenek a budapesti ügyvédi kamaránál ismételten előfordultak, hogy például a kamara fegyelmi bíróságának oly határozatai, melyekkel a panaszlott ügyvédek alanyi és tárgyi tényálladék hiányában felmentettek, a legfőbb ítélőszék által megváltoztattak s az illetők vád alá helyeztettek, s midőn a megejtett végtárgyalás folytán a kamara fegyelmi bírósága első felmentő határozatát itéletileg megerősitette s a már vizsgálat során kiderített tényállás semmiben sem változott: a legfőbb Ítélőszék ezen ítéletet helybenhagyta; vagy hogy midőn a fegyelmi bíróság a panaszlott ügyvéd ellen emelt panaszból és az ügyvéd nyilatkozatából jelenségeket észlelt, melyek bebizonyodás esetén súlyos fegyelmi vétség tényálladékát állították volna helyre és ennek folytán panaszlott ellen az ügyvédi kar erkölcsi tekintélye érdekében a fegyelmi eljárást és vizsgálatot elrendelte —• a legfőbb Ítélőszék panaszlott ellen a további eljárást beszüntette, csak azért, mert a panaszlott vétség constatálva nem lett, holott más esetben a kamara fegyelmi bíróságának határozata csak azért lett megváltoztatva, mert az, hogy fegyelmi vétség csakugyan nem forog fen. a legfőbb itéiőszék nézete szerint, csak a fegyelmi vizsgálat utján lenne constatatálható; hogy továbbá ugyanegy ügyben •egyszer kimondatik. miszerint a kamara határozata ellen semmiségi panasznak van helye, minek folytán ezen határozat, mely ellen a 73. §. alapján felebbvitelnek egyáltalán helye sem volt —meg is semmisittetik, s azután a kamara ujabb határozata ellen emelt semmiségi panasz hivatalból visszautasittatik: vagy végre, hogy midőn a kamara 'vád alá helyezési határozata helybenhagyatik, a megejtett végtárgyalás után hozott ítélet, mely a vádhatározat indokain alapult, ezen indokok elfogadása mellett a büntetés mérvét illetőleg megváltoztatik és a kiszabott elsőfokú fegyelmi büntetés egyszerű megintés és rendreutasitásra szállíttatik le a törvény 73. §. értelmében, holott ezen szakasz a megintés és rendreutasitás alkalmazását kizárólag a kamara választmányának tartja fen, az ebbeli határozatok ellen még a fellebbvitelnek sem adván helyet. Ezek is mind olyan jelenségek, melyek teljesen jogosultnak tüntetik fel azon a magyar ügyvédi kamarák által ép ugy, mint az egyes kamarai tagok által ismételve és nyíltan kifejezett óhajt, hogy az 1874: 34. t.-cz. mielőbb gyökeresen módosittassék. IV. A jogszolgáltatás és igazságügy terén általában tett tapasztalatok nyomán sajnálattal kell constatálnunk az ügyvédellenes áramlat mindinkább szaporodó nyilvánulásait; elnézve attól, hogy a törvényjavaslatok s egyes reformkérdések megvitatására egybehívott bizottságok alakításánál az ügyvédek mellőztetnek, — a banktörvényjavaslattól a kisebb polgári pereket tárgyazó törvényig minden javaslatés törvényben rendszeresen mint lánczszemek fűződnek egymáshoz az ügyvédek állása és megélhetése ellen irányzott rendszabályok; ügyködési körük minden oldalról megnyirbáltatik, kereseti forrásaik megapasztatnak, joglépéseik csak a konok perlekedés és perlési viszketeg szempontjából biráltatnak el, a törvények és törvényjavaslatok az ügyvédek elleni bírságok és büntetések kiszabásában vetekednek, szóval majdnem minden törvényalkotásból kitűnik, hogy a 60-as évek óta észlelhető tulszaporodásnak — az ügyvédség létfeltételeinek megvonása által szándékoltatik gát vetetni, a mihez járulnak azon számtalan sérelmek, melyeket az ügyvédi kar a hibás leletek és aránytalan adók kivetése és behajtása által szenved; és valóban csak a magyar ügyvédi kar erkölcsi közszellemének és jellemességének tulajdonitható, hogy el nem csügged s bizalommal néz egy szebb jövő elé, melyet a közel mult és jelen sanyarú megpróbáltatásai után, s tekintettel arra, hogy a hazai ügyvédi kar a magyar igazságszoltatás és mivelődés egyik legkiválóbb tényezője volt mindig, — s szeretjük hinni, hogy az lesz ezentúl is, — valóban megéredemelné. Mi a jogszolgáltatás terén felmerült mozzanatokat különösen illeti, örömmel jelezhetjük, hogy az anyagi büntetőjog codificatiója a befejezéshez közeleg és igy a nagyszabású törvények egyik legfontosabbikának életbelépte legközelebb várható ; az anyagi magánjog azonban, a csődtörvény, a telekkönyvi törvény, a büntető perrendtartás, a polgári perrendtartás még mindig csak az előkészítés stádiumában állanak. Vajha az ügyvédi kamaráknak minél gyakrabban lehetővé tétetnék a törvényalkotások terén gyakorlati tapasztalatok alapján véleményeiket érvényesíteni, s ezáltal lassan haladó codificatiónk sikeres létesítésénél közreműködve, igazságszolgáltatásunk mielőbbi gyökeres javulását elősegíteni, mire eddigelé csak a telekkönyvi törvényjavaslat s legújabban a polgári törvénykezési rendtartás iránti javaslat megküldése folytán nyílt alkalmunk, melyet a kamarák az ügyszeretet egész buzgalmával megragadni el nem mulasztottak és el nem mulasztandnak. Budapesten, 1878. évi február hóban A budapesti ügyvédi kamara választmánya : Dr. Siegmwid m. k. titkár. Funták m. k, elnök. Az ügyvédi kamarákból. — A budapesti ügyvédi kamara fegyelmi bírósága Bernáth béza torvényszéki bírónak Polonyi Géza budapesti ügyvéd elleni fegyelmi ügyében az 1878. évi február 23-án következő Ítéletet hozta • Polonyi Géza budapesti ügyvéd az 1874: 34. t.-cz. 68. 8 b) pontjában minősített fegyelmi vétségben vétkesnek kimondatik, és e miatt ellenében a fegyelmi büntetések második foka vagyis pénzbírság alkalmaztatik, köteleztetvén vádlott a kamara segélypénztárába 15 nap és különbeni végrehajtás terhe alatt száz forintot befizetni. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás során épugy mint vádlott beismeréseiből is kiderült, hogy a »Cyankali« czimü lapnak 1876. évi július 12-én megjelent számában Bernáth Géza törvényszéki bíróról egy oly közlemény jelent meg, melynek tényálladéka és tartalma valótlan s melynek egyedüli kutforrásául a kihallgatott tanuk vádlottat jelölik meg; kitűnik továbbá, hogy ezen valótlan közleményt vádlott oly egyéneknek beszélte el, kik, mint Fuchs Rezső, a sértett panaszló mint vizsgálóbíró irányában, annak hivatalos tényeiért boszut forraltak, vagy kik, mint Tauber Leo, állásuknál fogva az alig megindult »Cyankalk lapnak tendentiáját tekintve, az ilynemű közlemények gyűjtése és közzétételével foglalkoztak; kitűnik e szerint, hogy vádlott ezen valótlan közleménye, panaszló bírónak mind magánszemélyében, mind birói állásában leendő lealacsonyitására volt irányozva, és pedig azon helytelen indokból, mert panaszló bírónak tulajdonította védenczeit: Fuchs Rezső és Fuchs Gyulát érdeklő hagyatéki ügyben keletkezett és a ftő bírósághoz intézet megkeresvényt, melynek folyománya volt az örökség panaszlott által szorgalmazott kiutalványozásának felfüggesztése ; kitűnik a tanúvallomásokból az is, hogy vádlott az általa már közbeszéd, sőt hirlapi czikk tárgyává is tett rágalmazó közlemény valódisága iránt csak akkor tudakozódott, midőn e miatt panaszló által feleletre vonatott s hogy daczára annak, miszerint utánjárásai és kutatásai folytán az általa terjesztett hir alaptalanságáról meggyőződve kellett lennie, még akkor sem igyekezett egy ügyvédnél még súlyosabb beszámítás alá eső hibáját kiegyenlíteni, sőt tetézte azt a fegyelmi eljárás folyamán kifejtett oly védelemmel, melynek alaptalanságát a tanuk egybehangzó vallomásai kétségtelenné tették, s mely által vádlott, tekintettel a rágalom mikénti terjesztésének módjára, mindenesetre oly magaviseletet tanúsított, mely az egyes ügyvédnek épugy mint az egész ügyvédi karnak becsületét és tekintélyét annál mélyebben sérti, mert ezen magaviselete által egy bírónak hivatali és társadalmi állását igyekezett aláásni; azon védekezése vádlottnak, hogy a Fuchs testvéreket saját beismerésök szerint is panaszló biró ellen általuk alaptalanul megindittatni szándékolt fegyelmi panasz beadásáról lebeszélte, a fenforgó sértés szándékosságát legkevésbbé sem ellensúlyozza, miután vádlott ez esetben csak ügyvédi kötelességet teljesített, melynek megszegéséből folyó következményeket szem elől nem téveszthetett. Ily tényállás mellett vádlottat az 1874: 34. t.-cz. 68. §. b) pontjában minősített fegyelmi vétségben vétkésnek kimondani és őt tekintettel arra, hogy egy izben már a törvény 73. §-a értelmében megintetett és rendreutasíthatott, a másodfokú fegyelmi büntetésben és pedig a vétséghez mérten 100 frt birságban marasztalni kellett. — A budapesti ügyvédi kamara választmánya a költségvetés tárgyalásánál elhatározta, hogy a tagdíjnak 15 írtról 12 frtra való leszállítását fogja indítványozni a közgyűlésen. Lehetségessé van ez téve az által, hogy több szükségleti tétel az eddiginél kisebb összegben állíttatott be a költségvetési előirányzatba. Különfélék. — A választási mozgalmakra vonatkozólag mult számunkban jelentettük, hogy körülbelül 120 budapesti ügyvédből álló értekezlet 17-es bizottságot küldött ki azon utasítással, hogy próbaszavazás czéljából terjeszszen elő hármas candidationalis lajstromot a tisztviselők és a választmányra nézve. Ugy látszik, hogy e/en sorakozást az értekezleten kivül álló számos tagtársak nem jó szemmel nézték. S mivel útját nem állhatták, oly módozathoz fordultak, mely — hogy enyhe kifejezéssel éljünk — nem méltó az ügyvédi kar tagjaihoz. Ugyanis a 17-es bizottság által f. h. 10-ikére összehívott ujabb értekezleten tömegesen megjelentek s egy tumultossus vita provocálása által megakadályozták, hogy B kitűzött programmhoz képest a próbaszavazás megejtessék. Nem akarunk recriminátiókba bocsátkozni, mivel kartársakról van szó. Csak egyszerűen constatáljuk, hogy mi a fővárosi ügyvédi kar tekintélye és társadalmi állása érdekében kívánatosnak tartottuk volna, hogy a választások alkalmával az ilyen eszközök ne használtassanak. — Egy igazságügyminiszteri titkár, mint a politikai lapok írják, a cabinet-irodába helyeztetett át. Ezen kitüntető előléptetés nem volna magában olyasmi, a mit feljegyzésre méltó eseménynek lehetne tekinteni. Azérdekeltség e kinevezés alkalmából azért mutatkozik jogászkörökben oly általánosnak, mivel ezen - általunk személyesen nem ismert, de mint igen ügy buzgó és tapintatos hivatalnok jellemezett —titkár ur a mult nyár óta mostanáig az elnöki osztály vezetésével volt megbízva. Nálunk, a hol az elvek legtöbbnyire semmibe sem vétetnek és minden a személyes érdek önző szempontjából biráltatik meg, a hol a protectió és a gyors előléptetés iránti mohón előtörő vágyak valóságos visszataszító társadalmi betegség alakjában jelentkeznek: ilyen némileg bizalmi természettel járó állomásban előforduló változás, mindenféle combiuátiókat idéz eiö. Pedig egy miniszteri elnöki osztály vezetéséhez nem anynyira kiváló jogi vagy administratori elmééi szükségeltetik, mint inkább csak finomabb társadalmi modor, discret magaviselet, uj sza-