Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 10. szám - Törvényjavaslat, az 1875: XXXVI. t.-czikk hatályon kivül tételéről, valamint az 1871: VIII. és IX. t.-czikkek némely intézkedéseinek módosításáról

— 79 ványozó Dr. Emraer által jelszóul feldobott eszme: a conservat i s ra u s — akár az elvek akár a személyekre vonatkozva — többeknél viszhangra látszott találni, s másrészt ugyanazok, sőt mindenki által épen a status quo-nak anuyira érezhető terhei, hiányai, sőt tarthatlansága bangsulyoztatik ... ezt akarja-e tehát valaki conserYálni ? Szóló reflectalva szintén azon többek által kiemelt ellenszenvre mely az ügyédi kar ellen a közönség, de legkivált a törvényhozás és a kormány köreiben nyilvánul: ebből nem a csüggedés, hanem az erős cselekvés szükségét vonja le tanulságul; s a nélkül, hogy azon ellenszenv okainak tüzetes méltatásába bocsátkoznék, csupán a kettős irányú cselekvés szükségét indokolandó, utal arra, hogy egyrészt ez az ügyvédi kar magatartásában is fekszik, mely talán még az ifjú autonómiát érdekei eröteljesb érvényesítése s még inkább egyes tagjai s ezek által az összes erkölcsi értéke emelésére felhasználni nem bírta; melylyel ismét kapcsolatos azon további jelenség, az, hogy ugy az alkotmányos aera, mint s még inkább a legutóbbi közgazdasági válság folytán hazánkban a társadalom körei, az egyes osztályok között mind anyagi, mind szellemi tekintetben mélyremenő hatalmi eltolódások, változások lettek szükségessé, de a melyek részbeni folyományaként — legalább még jó ideig — nem az ügyvédi kar emelése, hanem sokkal inkább olyan törvényhozási intézkedések sorozata várható, melyek continuitásban a most felszínen levő s a cultur-elemek s modern reform-törek-véseknek nem épen kedvező iránynyal — ismét csak az ügyvédi kar érdekeit fogják sújtani. E szellem vagy ellenszenv nyomása alatt született az ügyvédi rendtartás s azóta a gyámügyi stb. törvény mellett legutóbb: a bagatell-törvény. Ha már ugyan mindezek a közvélemény által sokoldalú, méltó aggodalommal fogadtattak tehát és ezeknek egyéb hátrányait országos érdekeink szempontja sem igazolja s feledteti: akkor ezekkel szemben állást foglalni muíhatlan kötelessége azon osztálynak, mely az által első sorban van sújtva. Ez osztály pedig a közérdek ellen nem vétett annyit, hogy sem a mutatkozó ellenszenvet ne ennek, hanem inkább az általános társadalmi hanyatlás igaztalan kórjelének kellene tekinteni. Végre is törüljék ki az ügyvédek nevét, működését a történelemből: akkor ennek épen azou lapjai lesznek érthetlenek, melyek a legmesszebbható cultur-törekvések s szabadelvű eszmék diadalát — kezdeményezőleg is — jelzik. Ám ha a socialis fejlődés mai sajátos iránya hajlandó annyi baj forrását látni ez osztálynak egyszerű existentiájában, s az ügyvédi foglalkozás önmagában már társadalmi repressáliák jogczime lehet: vajon menthető volna-e azon önmaga iránti bűne, ha conservativ jelszó alatt lemondana legalább is az önvédelem cselekvőségéről ? Ámde ha actió szükséges és erre az ügyvédi kar is elhatározza magát: kérdés, van-e hozzá ereje ? Van-e e társadalmi osztályban legalább az igazságtalan nyomás elleni reactióhoz szükséges öntudatosság s öncselekvőség? Szóló erre igennel felel. De mi történt ez irányban eddig, s mi készül most történni? 0 sem az időt s helyet alkalmasnak, sem magát jogosítottnak erre nem érzi; de nem tartózkodik annak kimondásától, hogy mig oly sokszor halljuk s beszéljük magunk közt sértett érdekeinket : ő mindeddig nem bir arról tudomással, hogy azok teljes mérvükben s illetékes formában összeállítva, s mindenek fölött, hogy az ezek orvoslását czélzó concret javaslatok programmszerüleg összeállítva lettek volna... s habár a tüzetesb kritikától a kamara mostani képviselete iránt — ugy egyeseket, mint az egészet véve — tisztelete eltiltja: nem habozik kimondani, hogy az eddig történtek, illetőleg nem történtek nem annyira őt, mint inkább az általános szükségérzetet ki nem elégíthetik; ő például nem tudja, hogy a fővárosi kamara miként gyakorolja azon jogát, mely különösen az elszigetelten álló egyesre oly fontos és oly jótékony lehet, hogy t. i. a területén levő bíróságok működése felett mondja el az igazság jótékony erélyével tapasztalatait, — pedig idevágólag is sokan tudnának becses anyaggal szolgálni, de mely anyag valódi értékét épen az összesség, a kamarai testület, erkölcsi súlya biztosithatja csak. E tekintetben a vidéki kamarák inkább felemelkedtek feladatuk s invonalára. Továbbmenve ugyancsak azon egyesek, kik a kamarának is tagjai, — de egyéb társadalmi correlátiókban készek vagy képesek is volnának a kar érdekei mellett küzdtérre lépni: lépten-nyomon érzik épen annak hiányát, hogy a kar, mint összesség, sem bajait, legyenek bár azok önkeblében gyökerezők, sem azoknak a közérdekkel megférő orvoslási módjait, öntudatos egység s összességükben még nem juttatta kifejezésre s igy nincs megadva ezen eshetőleges küzdelem erkölcsi háttere, igazoltsága. íme a vidéki kamarák is e nyomás alatt tanácstalanságukban ma strikolnak — a hazánkban kipróbált vis inertiaehez folyamodnak; vajon nem jel, nem beszélő intelem foglaltatik-e ebben az ország első kamarájához ? Mi nem akarunk strikolni, mi nagyon is érdeklődünk és el kell foglalnunk a tért, hogy positiv működés kifejtése által javítsuk a jelenlegi tarthatatlan állapotot, (Helyeslés.) Nem utasíthatja magától vissza azon kérdést, vajon ily körülmények között, midőn a kar képviselete nem látszik, vagy tán nem is lehet elég erős az összes kar érdekeinek érvényesítésére; nem opportunus-e azon gondolkozni, hogy ezen önképvíseltetést az öncselekvés jogát ne kívánja, ne vegye-e bizonyos mérvben s időre maga a kar vissza. Ő concret javaslatot most nem tesz, de a kérdést fölveti oly időben, midőn egyrészt a kamara s másrészt épen a törvényhozás legnyomósb factorainak, tehát a velünk oly kevéssé rokonszenvező elemeknek is, újjáalakulása körülbelül összeesik, tehát mindezeknek közvetett befolyásánál érdekeinkre tekintettel lehetünk, — s más tekintetekben is az idő arra mutat, hogy tervszerű s erélyes föllépés egy jobb fordulat alapjait készítheti elő. Hogy mit tegyünk: arról többször s hosszasabban, s nem épen ma szólhatunk,, de hogy tegyűnk-e egyáltalán : azt mostanában kell elhatároznunk. (Elénk helyeslés.) Dr. Darányi Ignácz: Nem tartja czélszerünek, hogy az ügyvédség létérdekei egy politikai demoustratio utján kiséreltessenek nTeg kmvatni; az ügyvédi kar mint ilyen semmiféle politikai párttal sem azonosíthatja magát; de különben nincs meg a talaj sem ily demonstratiók számára, mert az előtte szólók mindannyian elismerték ho^y az ügyvédi intézmény nemcsak az országgyűlésben, de még a'vidé°ki birtokos osztályban és a társadalomban magában sem számíthat támaszra. Ily nehéz viszonyok közt nem az a feladatunk, hogy minden részletes terv nélkül egy nagy politikai actiót kezdjünk s magunkat bármely párt által felhasználtassuk, hanem az, hogy e s z é 1 v 1 y e 1 és ügyességgel hassunk egyenként és testületileg mindenütt és mindenkor, a hol csak sorsunkon javíthatunk. Tapintat és ügyesség kell hogy vezesse az erélyt. Kívánatos, hogy a kamara jövőre élénkebb és mozgékonyabb legyen, hogy ne hagyjon egy alkalmas perczet sem elreppeni felhasználatlanul ; de oly éles szemrehányásokat, mint a milyenek egy-két oldalról tétettek — mégsem érdemel, tekintve azt, hogy ügybuzgalmát és pártatlanságát senki sem vonta kétségbe. Pártolja Emmer indítványát. Szavazás utján Emmer indítványa nagy többséggel elfogadtatván, a bizottság tagjául köz-felkiáltás utján megválasztattak: Dr. Beck Hugó, Dr. Darányi Ignácz, Dr. Dell' Adami Rezső, Dobó István, Dr. Emmer Kornél, Dr. Fayer László, Dr. Gombár Tadar, Dr. Held Kálmán, Kajuch József, Dr. Környey Ede, Dr. Nyiry Lajos, Dr. Rexa Pál, Dr. Stiller Mór, Dr. Szivák Imre, Dr. Tauszig János, Dr. Teleszky István. Dr. Várady Béla. Különfélék. — Számos panasz érkezett hozzánk, melyek mindnyájan igen élénk színekben ecsetelik azon rengeteg zavart és tájékozatlanságot, mely a begatell-törvény ferde, helytelen és hiányos végrehajtása folytán a felek és a bíróságok közt nagy elkeseredést idézett elö. A bíróságok nagy része oly későn vette a rendeleteket, hogy alig maradt idejük csak némi tájékozást is nyerni a legszükségesebb teendők iránt. A kezelő személyzet nem tudott mit csinálni, mert a bírák nem voltak képesek őket kellőleg utasítani. Ha valamely járásbiró az irományminták iránt az illető törvényszéki elnökhöz fordult, azon rövid választ kapta: tegyen a mit akar, csak tartsa meg a rendeletet, a mint tudja, de ne költekezzen, mert erre nincs utasítás. A községek legnagyobb részében még nem is tudták, hogy ilyen törvény van, s ez okból az is megtörtént, hogy több községi elöljáró a panaszt nem akarván elfogadni, a feleket a járásbiróhoz utasította, a ki megint szintén kereken megtagadta a panasz felvételét, mert ez az összeg szerinte a községi bíráskodás illetősége alá tartozik. Számosan felkeresték a szolgabirákat is, a kik pedig a náluk szokásos modorban visszautasították a bennük helyezett bizalmat, kijelentvén, hogy semmi esetre sincs kedvük a törvény által rájuk kiterjesztett bíráskodási kitüntetéssel élni; van elég bajuk közigazgatási, különösen az adóbehajtási ügyekkel járó vesződséggel. Azt irják nekünk, hogy valóságos »hurrah«-val fogadtak a törvényszéki elnökök e napokban egy körrendeletet, mely »különböző felfogások elkerülése, netaláni kételyek eloszlása és félreértések megelőzése* végett a végrehajtó rendelet homályában egy kis mécs gyanánt némi felvilágosítást nyújtott. Ugy hajtja nálunk egyik rendelet a másikat; káptalan legyen annak a feje, a ki ezek tömkelegében el tud igazodni. Jön még több; arról nem kell kételkedni, néhány hó múlva lesz a törvény minden §-ához három körrendelet. Azért bátran előre az igazságszolgáltatás egyszerűsítésére megkezdett pályán ! Vívat rescriptum sequens! Mint az idők egyik igen tanulságos jelét fel kell említenünk, hogy a fővárosban igen jelentékeny kereskedői czégek közt egy iv kering, mely szerint az aláírók arra kötelezik magokat, hogy a bagatelleljárás alá tartozó összeg erőjéig csak váltó mellett hiteleznek. így tehát egy uj neme a váltónak fog nálunk meghonosulni, az úgynevezett bagatell-váltó. — A „Jogászköi"-ben f. h. 7-én Ifj. Dr. Neumann Sándor előadást tart a perrendtartás javaslatában foglalt sommás és rendes eljárásról. — A perrendtartás javaslatának indokolása az összeolvasztandó semmitőszék és legfőbb ítélőszék személyzetének létszámáról következőleg nyilatkozik: »A 384-ik §-ban a folyamatban levő perekre nézve a szükséges átmeneti intézkedések megállapittatván, a 385. §. szerint az igazságügyi kormánynak azon felhatalmazás adatik, hogy az 1871. évi IX. t.-cz. h §. a) pontjának és 12. §-nak alkalmazása mellett a m. kir. Curia legfőbb itélőszéki és semmitőszéki osztályai helyett ujabb legfelsőbb bíróságot szervezzen. Ezen legfelsőbb bíróság bírói személyzete (1 elnök, 1 másodelnök, 6 tanácselnök és 52 biró) a mostani bírói létszámra, az ügyforgalomra s különösen arra való tekintettel lett megállapítva, hogy a nagyfontosságú peres ügyek végeldöntésére hivatott legfőbb ítélőszék az eléje utalt ügyekben kellő előkészítés, beható előadás és megvitatás mellett járhasson el; mert kivált a legfőbb bíróságnak teendőkkel való tulhalmozása csak a jogbiztonság rovására történhetik*. Lesz tehát ismét nyugdíjazás elég. Szerkesztői PóSta. A vitatkozó kartársaknak. Tér szűke miatt csak leg. közelebb. Legközelebbi csődbejelentért határidők. (Mari. í2-töl „un t iMg.) Lengyel József gy.-fehérvári tsz. mart. 12. (292). - Elijedi József gy.-fehérvári tZ mart 15 (18) - FÖffler K. pécsi tsz. mart. 18. 19. 20. (2ib). - ütem L. I*. pót bpesti ken és vt*. mart. 18. 19. 20. (13). - Lüffler Jakab bpesti ker és vtsz. mart. 18. 19. 20. (16). — Perlesz József szabadkai tsz. mart. 18. 19. 20. (43).