Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 9. szám - Az uj német birodalmi csödrendtartás. 2. [r.]

Nyolczadik évfolyam. 9. szan\. Budapest, 1878. február 28. Külön mellékletek: a „Döntvényeit gyűjteménye", az „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazságügyi törvények anyaggyüjteménynyel'-. » kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiék a kiadóhivatalhoz intézendők. Szerkesztőség : Nagy korona-utcza 14. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 7. sz. MAGYAR THEMIS Előfizetési árak a „Magyar Themis", a „Döntvények gyűjteménye", az vlgazságügyi rendeletek tára" és az „Igazság, ügyi törvények anyaggyüjteménynyel" czimü mellékletekkel együttesen: egész évre 10 forint, félévre 5 forint, negyedeire 2 forint 50 kr. A MAGYAE JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. MEG1ELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN A MAGYAR JOGÁSZGYÜLES TARTAMA ALATT NAPONKINT előfizetési pénzek bérmente ígczélszerübbeu p o s t a u t a 1 küldendők. • . vidékről ly ntján Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. T A R T A L 0 M : Az uj német birodalmi csödrendtartás. (A iözadóe kétoldalú szerződéseinek teljesítése). Dr. B. I. — A csonka társaságokról. Dr Schnierer Gvula mm. osztálytanácsostól. — Jogirodalom. (Etienne de Vazelhes. Etude sur l'extradition. - Dass belgiscbe Gefangnisswesen. Ein Beitrag zu den Vorarbeiten fur die Gefángnissreform in Preussen von W. Starke, Geh. Ober-Justizrath und vortragender Eath im Justiz-Ministerium.) Le n k e y Károlytól. — Az ügyvédi kamarákból. (Fegyelmi tárgyalás a budapesti ügyvédi kamarában). — Különfélék. (Jogászkör. Az igazsá^ymimszterium rendelete a gyámügyi törvényhez). — Legközelebbi csődbejelentési hataridók. — Kivonat a .Budapesti Közlöny «-bő;. — Csüdök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön melléklet: A váltótörvény anyaggyüjteményének tartalommutatója. Az uj német birodalmi csödrendtartás. II. A közadós kétoldalú szerződéseinek teljesítése. (Dr. B. I.) Fenálló csődtörvényünk anyagi rendelkezései közt hiába keressük azon kérdés elvi megoldását, hogy mily befolyást gyakorol a csődnyitás ténye a közadós által csődelőzőleg kötött kétoldalú szerződések jogi sorsára. A közadós bérelt vagy bérbeadott, vett vagy eladott; — megtarthatja-e a csődtömeg mint a közadós jogutódja a bérleményt, követelheti-e a vett p. o. száz darab részvény teljesítését, stb. ? A kétoldalú szerződések azon alapelvei, hogy a szerződő felek egymástól teljesitést csak az esetben követelhetnek, ha saját részükről a szerződést már teljesitették vagy legalább készek a teljesitésre (exceptio non adimpleti contractus) — mennyiben tartja meg jelentőségét csőd esetére is vagy mennyiben kénytelen valami csődspecialitásnak engedni: ez és számos más idevágó, a jogbiztonság tekintetéből felette fontos kérdés nélkülözi nálunk a törvényes szabályozást. Egyáltalában csődtörvényünk a csődnyitás anyagi joghatályára nézve nem tartalmaz kellő és kimeritő intézkedéseket. Pedig a formaszerü csődnyitás valóságos forradalmat idéz elő a vagyonbukott jogkörében. Válság az, melynek hatálya kiterjed a bukott minden egyes vagyoni jogviszonyára. Nemcsak a jogok érvényesítési módja nyer más alakot a csődeljárásban, hanem maga a jog is nevezetes anyagi változásokat tapasztal. Az egyes jogviszony elveszti önállóságát, független és közvetlen védelmét: a vagyonbukott jogviszonyainak össszessége és ezen összesség érdeke lesz zsinórmértéke és szabályozója a jogvédelemnek. A jogviszony tartalma is nem egy tekintetben érzi a csőd nivellirozó hatását. Mindössze tán két szakaszban szabályozza csődtörvényünk a csődnyitás ezen nagy horderejű anyagi befolyását a jogviszonyokra. Fogyatkozása nemcsak a detail-intézkedések, hanem főleg az elvi szabályozás hiányában mutatkozik. Azon elvi tétel felállításán kívül, hogy a csőd megrendelése után annak teljes befejeztéig a bukott semminemű vagyonáról szabadon nem intézkedhetik, a csődnyitásnak a jogügyletekre való hatását csak a haszonbéri szerződésekre vonatkozólag állapítja meg tüzetesebben. »Az eddig jó lélekkel kötött, ezután pedig törvényes bizonyság előtt kötendő, törvényes átadással megerősítendő s az illető törvényhatóságoknak bemutatandó haszonbérlési szerződések, ha a haszonbérbe adó esik csődület alá, a csődület esetére is teljes erejüket megtartják, — ellenben ha a haszonbérbe vevő esik csődület alá, a haszonbérlői szerződés megszünik«. Maga e szakasz is azonban csak sejteni engedi és inkább hézagosan hozza kifejezésre törvényünk álláspontját a csődnyitás anyagi joghatályának kérdésében. Nem oldja meg azon igazi nehézségeket, melyek a csőd szempontjából a bérleti szerződésekre nézve felmerülnek. Mellőzi azon kérdések megoldását, hogy mily joghatálylyal bír p. o. a haszonbérleti tárgy önkénytes árverése a szerződés felbontására nézve, a »teljes erejüket megtartjákz sokkal általánosabb és határozatlanabb szövegezés lévén, semhogy annak segélyével a felmerülő controversiákat tisztázni lehetne; mellőzi továbbá azon nem kevésbbé fontos kérdést, hogy a haszonbéri szerződésnek a haszonbérbe vevő bukása folytán történő megszűnése esetében a törvényes vagy szokásos vagy kikötött felmondási határidő megtartandó-e, és hogy a szerződésnek a törvény rendeletén alapuló megszűnése mellett netaláni kártérítési igények hogyan és mennyiben érvényesíthetők a csődtömeg ellenében. Hallgat a szakasz azon esetről is, midőn a haszonbéri szerződés törvényes átadással nem erősíttetett meg. A gyakorlaton tehát mint látszik törvényünk ezen a csődnyitás anyagi joghatályára vonatkozó egyetlen tüzetesebb rendelkezése sem segített sokat. A törvény fogyatkozását a judicatura a dolog természetes rendjéből mentett általános elvekkel aligha birta kellőképen ellensúlyozni. Érdemül róható fel tehát Dr. Apáthy István csődtörvénytervezetének, hogy külföldi 2>szempontok« iránt megfelelő fogékonysággal viseltetvén, a csődnyitás anyagi joghatályának kérdéseiben a honi törvény fejletlen álláspontját teljesen ignorálta és iparkodott a külföldi törvények mintájára, részletesés elvi szabályozást léptetni aházagos és rendszertelen, többnyire elavult intézkedések helyébe. A vád, hogy csődtörvényünk ily állapota mellett jogbiztonságról szó sem lehet, távolról sem oly alaptalan, mint azt Dr. Králik Lajos (az emiitett törvénytervezet felett irt bírálatában: »Igazságügy* 1875. IV. kötet 317. lap.) állítja. Régi törvényünknek általa idézett szakaszai jobbára nem a csőd anyagi hatásával foglalkoznak. Az 1840. XXII. t.-cz. 3. szakasza, szabályozza bár a csődnyitás hatását a bukott ellen folyamatban levő perekre — de ez kétségtelenül csak perjogi hatály, a csődbiróság illetőségének u. n. attractionális ereje; a 4. §. az ingó zálog erejére, de szintén csak perjogi kérdést old meg és nem szabályoz anyagi jogkérdést; a 17. §. letétemény és közpénztári kezelésre — szintén csak a csődbiróság illetősége és hatáskörére nézve intézkedik, a 18. §. azon ingatlanokra, melyek a bukott feleségének sajátjai — instructio a leltározó közeg számára, mint anyagi jogszabály magától értetik; a 19. §. az osztatlan állapotra, a 20. §. a közkereseti társaság tagjaira, a 21. §. a közösségben élőkre — mind oly intézkedés, mely az alaki csődjogba vág és szóval sem foglalkozik anyagi jogkérdésekkel, mint minő volna p. o. azon szabály, hogy a csőd a közkereseti társaságot ipsofacto a bukott irányában megszünteti. Látnivaló tehát, hogy csődtörvényünk említett detail-intézkedéseivel soha sem fogjuk megoldhatni a csődnyitás anyagi joghatályának fontos kérdéseit, mint p. o. a követelések esedékessége, a feltétes követelésekkel való hogyan bánás, a követelés mily tartalommal való érvényesithetésének kérdéseit; még kevésbbé oldatik pedig meg csődtörvényünk által azon kérdés, hogy miként hat a csődnyitás a kétoldalú szerződésekre és azoknak egyes stádiumaira. A német csödrendtartás szerint a csődnyitás anyagi