Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 8. szám - Bel- és igazságügyminiszteri rendeletek a bagatelltörvény végrehajtása iránt

— 58 havonként csak egyszer tartatik törvénynap, azután három egymásután követő napon át. Ennek némi sikere lett volna, így a rendelet a törvény üdvös intézkedését megnyirbálja. A rendelet 4. §-ából kilyukadt a takarékossági lóláb. Mily szépen bevitt stereotyp mondás: »a mennyiben a szakaszokra való felosztás alkalmával más intézkedés nem történik, az utazási költséget az állampénztár viseli«. Mi azthiszszük, mindég az állampénztárnak kell ezen költségeket első' sorban viselni. A mennyiben pedig valamely szakasz ezek megtérítésére magát kötelezné, ezeket nem fogja a járásbirói közeg magának felszámítani és behajtani, hanem negyedévenként a kincstárnak utólag fognak megtéríttetni. Még az kellene, hogy bizonyos jövedelem tekintetében a birák a községektől függjenek. A rendelet 5. §-a egészen felesleges, mert a törvény 2. és 4. §-ai e tekintetben sokkal szabatosabbak. Teljesen elhibázottnak kell mondanunk a rendelet 6. §-át, mely a szolgabíró eljárásával bagatell-birói minőségében foglalkozik. A törvény alkotásánál bizonyos nyomásnak engedve, a szolgabíró is felemlittetett, azon biztatás mellett, hogy bíráskodással nem fog felruháztatni. Azért az erre vonatkozó 2. és 4. §-ok felette gyarlóan vannak tartva. A rendelet azonban azt egészen komolyan veszi és a 6. §-ban a szolgabírói hatáskört még kitágítva, lehetőleg zavarosan intézkedik. E szerint »a szolgabirák rendszerint székhelyükön szolgáltatnak igazságot*. Azt hitték,hogy ez által valami nagyon okosat mondanak, pedig épen nem. Á szolgabíró székhelye ma rendszerint ott van, a hol a járásbíróság székhelye, a kivételek mindinkább kevesbednek. Ha tehát a szolgabíró és a járásbiró egy helyen mint bagatell-birák fognak eljárni, meglesz a gyönyörűséges eoncurrens közigazgatási és birósági bagatell-eljárás. Ez roppaut baklövés. Magából a törvényből semmikép sem következtethető ilyesmi. A törvény alapelve a könnyű hozzáférhetés a bagatell-biróságokhoz, de egyúttal azt akarja, hogy a jobb, több biztosítékot nyújtó bíróság kizárja a kevésbbé megbízhatót. Azt semmi esetre sem akarja a törvény, hogy a kinek olyan messze van a szolgabíróhoz, mint a járásbiróhoz, az tetszése szerint válaszszon. Mivel a törvény a szolgabírót az igazságszolgáltatás gyorsítására felhatalmazza, a rendelet belőle * nyargaló« bagatell-birót csinál, mert köteles a peres ügyeket >azónnal az illető községben ellátni*. Persze azonban a rendelet saját szavai szerint >a mennyire lehet*. A szolgabíró üdvére feltalálja a rendelet külön bagatell uti naplót (Bagatellprocess-Reise-Journal), melyből az ügyek már befejezésük után a rendes panaszkönyvbe átiktattatnak. A 7. §. felette hézagos. Kevesebbet mond mint a törvény 3. §-a. Nem tartalmaz intézkedést az iránt, három jelölt terjesztendő-e fel a békebirói állomásra, vagy ha csak egy van, nem szükséges-e arra, hogy a jelenlevők két harmadának szavazata által ajánltassék. Veleszületett némaságával hallgat a rendelet arról, hogy az ajánlott bizonyítványai a jogi tanulmányokról felterjesztessenek, hogy ennek eddigi alkalmazása vagy foglalkozása iránt felvilágosítás adassék, és általában, hogy mind az közöltessék az igazságügyminiszterrel, a minek alapján az kellő tájékozást nyerhetne az iránt, vajon az ajánlott a békebirói tisztre alkalmatos-e vagy nem. Pedig erről intézkedni nem oly szerfelett nagy fejtörésbe került volna. Nagyon korlátolt felfogásra mutat a rendelet 8. §-a, mely eltiltja a békebiráknak fizetést vagy dijt adni. Ezen merőben indokolatlan tilalom az autonómiába ütközik, mert a városok, melyek leginkább fogják a békebiróságot felállítani, nem tilthatók el attól, hogy ha jobb erőt akarnak ezen tisztre megnyerni, ezeket fizetésben ne részesítsék. Az ingyen csupa >honoris causa* való hivataloskodásnak ideje nálunk örökre lejárt. Az államkincstárnak ebből nincs terhe; azért ne törődjenek a miniszterek azzal, mennyit akar valamely város a békebirói intézményre áldozni. Nagyobb városban, a hol minden ügyvédjelölt 40—50 forintot kereshet havonkint, ingyen absolute nem fog alkalmas egyén a sok felelősséggel és zaklatással járó békebiróságra vállalkozni. Helytelen e §. azon intézkedése is, hogy a békebiró saját lakásán is szolgáltathat igazságot. A 10 § szövegezése elhibázott és hiányos. A törvényszéki elnök felügyeleti joga a területén levő összes kir. bíróságok felett az 1871. évi XXXI. t.-cz. 3. §-ában van szabályozva. Ezen nem változtat semmit azon körülmény, hogy a járásbíróságok mint bagatell-biróságok is fognak eljárni; a felügyelet ezek tekintetében az marad, a mi volt. Ha valaminek kimondása szükséges volt, ez csak az lehet, hogy a törvény, hatósági békebirák és a szolgabirák biráskodási hatáskörük tekintetében a törvényszéki elnöknek alárendeltetnek. Ezt pedig okvetlenül azon rendelkezéssel kellett volna kiegészíteni, hogy az elnök a kir. biróságok megvizsgálása alkalmával egyúttal ezeket is megvizsgálni köteles. A panaszkönyv rovatai és az ügykezelésre vonatkozó irományok már első tekintetre oly czélszerütleneknek tűnnek fel, hogy méltó ikertestvéreinek mondhatók azon rovatoknak, melyek annak idejében az ügyvédi könyvvitelre megjelentek. Reményijük, hogy ezek sem fognak tovább élni mint amazok. A rendelet semmit sem tartalmaz az iránt, hányszor kell a bagatell-biróságnak hetenként legalább ülésezni, hányszor és mily órákban kell szóbeli panaszokat felvenni. A határnapok, melyekről a törvényben oly hiányosan van intézkedve, itt semminemű szabatosabb szabályozást nem nyernek. A 17. §. csak ugy odavetve rendeli »az iratok gondosan megőrzendők*. De arról, hogy a békebirák és a szolgabirák iratai végleg hova helyeztessenek el, egy árva szót sem mond. Nagyon kényelmesen van fogalmazva a rendelet 27. §-a, a mennyiben csak azt mondja, hogy a jelenleg érvényben álló 1874. évi birói ügyvitel érvényben marad, a mennyiben ezen rendelettel nem ellenkezik. Törje a biró a fejét, hol van ellentét és hol nincs. Áttérünk a községi biróságok számára kiadott rendeletre. Itt ugyanazon pongyolaság és ugyanazon hiányok észlelhetők, melyek az előbb tárgyalt rendeletet jellemzik. Semminemű, még a legkisebb javítás sincs a törvényen. Körülírása és ismétlése más szavakkal annak, a mi a törvényben van, ugy hogy nem a félremagyarázásoknak vétetik eleje, hanem ezek valósággal provacáltatnak. Nincs tekintet legalább a jelentékenyebb részben arra, hogy a községi bíráskodás alapelve lényegesen eltérő a bagatell-eljárástól. Mindkét rendelet ugyanazon munkának tekintendő, mely imitt-amott valami módosítást tartalmaz. Szolgáljanak néhány szembeszökő hibák ezen rendelet jellemzésére. Az egész eljárás a közigazgatási közegek felügyelete alatt állván, a községi biráskodáshoz az igazságügyminiszternek a főfelügyelet szempontjából is semmi köze, mert ezt rendelet 7. §-a értelmében mint a községi főjustitiarius a belügyminiszter gyakorolja. Azonban egy kis piczí jogocskát mégis fentart a rendelet 2. §-a az igazságügyminiszternek. Ha valamely város vagy község az árkon innen és az árkon tuli részre külön községi bíráskodást akar szervezni, ehhez az igazságügyminiszter beleegyezése kívántatik. Mily nagy horderejű jog, mily mély jelentőségű ellenőrzési hatáskör! Kedélyes községi kabinet-justitiára is nyit alkalmat a rendelet 3. §-a, a mennyiben a biró az elöljáróság azon tagjait jelöli meg, akiknek esetről-esetre a bíróságban részt kell venni. Ugy legjobban lehet a komákat és a czimborákat behivni, hogy a jó pajtást el ne marasztalják. Egyedül helyes az lett volna, ha minden hónapra előzetesen kijelöltetnek az elöljáróság azon tagjai, a kik a községi bíráskodásban résztvesznek. A panaszkönyv rovatai épen oly czélszerütlenek, mint a bagatell-eljárásban. Nincs semmi a rendeletben az iránt, mely alakban kell az Ítéletet kimondani. Nincs arról intézkedés, hányszor kell hetenként ülést tartani; nincs semmi emlités a határ időkről. De még arról sem található egy árva szó, miképen és hol kell a községi eljárásban a bíróság kezeihez letett pénzeket elhelyezni. Valószínűleg azon nézet volt az irányadó, hogy minden bírónak van egy zsiros bugyellárisa, s ha az nincs, mire való a lajbliban a zseb? A rendelet 14. §-a szerint az iratok gondosan megőr-