Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 1. szám - A kereskedelmi törvény magyarázata. Dr. Neumann Armin székesfehérvári ügyvédtől. Budapest, kiadja Zilahy Sámuel. 1878

elemzésével nemcsak helyes bírálatát nyújtja az osztrák kötelmi jognak, hanem de lege ferenda is üdvös szolgálatot tehet hazai codificatiónknak Legfőbb érdemét a munkának pedig annak gyakorlati használhatóságában leli, a mennyiben az osztrák p. t. könyvnek kötelmi része is nálunk még folyton az élő jogforrások közzé tartozik. Arról azonban ugy látszik nincsen tudomása a bécsi társlapnak, hogy az eddig megjelent kötet a rendszeres munkának csak egy részét képezi*, stb. Nem.tudjuk, vajon alaposabb-e azon feltevés, hogy Dr. Sághy Gyula sértett mesteri önérzete ez elismerés által in integrum rastituáltatni fog, mint maga az elismerő birálat. Mert ennek szerzője fentiek szerint nemcsak azt nem tudja, hogy az elismerően birált műből eddig mily rész jelent meg, hanem a megjelent rész tartalmát sem ismeri. Különben az osztrák p. t. könyv bírálatát apandekták szempontjából, a német törvények, javaslatok s irodalom hézagos felőlelése s a Code Napoléon puszta idézése mellett, nem nevezhette volna az összes európai törvényhozások és törvényhozási előmunkálatok összehasonlító elemzésének. Dr. Sághy Gyula a római jog fonalán nemcsak az összehasonlító általános elmélet szempontjából fölötte érdekes angol, skan dináv és orosz jog irányában viselkedett feltétlen idegenkedéssel, hanem »a római jog fonalán* közvetlenül fejlődött általános tudományos becsű, dúsgazdag franczia s olasz jogirodalmat, a legújabb s legfontosabb európai törvényhozási müvet: az 1866. január 1-én életbe lép' tt olasz p. t. könyvet, melynek elveit legújabban az 1877: 20. t.-cz. a gyámság és gondnokság rendezéséről részben recipiálta; az 1851. jun. 12. kelt rendelet folytán az El Derecho moderno czimü jogi havi lapban közzétett spanyol p. t. könyvjavaslatot; az 1867-iki portugalli p. t. könyvet; végre az ^általános elmélet* szempontjából irányadó ujabb összehasonlitó jogtudományi irodalmat a tudomány valóságos megvetésével teljesen mellőzte elemzéseiben, s igy ezeket az egyoldalúság és szükkörüség végső határai közé szorította. A gyakorlati haszon tekintetében egyéni nézet dolga ugyan, ha vajon kívánatos lenne-e Dr. Sághy Gyula müvéből indokolt döntvények hozatala, bizonyos azonban, hogy a »Gerichtshalle« bírálója époly kevéssé indokolja mint maga Dr. Sághy Gjula ennek azon állítását, hogy az o. p. tk. »kötelmi része* nálunk élő jogforrás lenne. Dr. Sághy Gyula ezt müvében döntvényekkel igazolni elmulasztotta; hogy pedig épen nem köztudomású dolog, tanúsítja p. o. egy hírneves főbiránknak, ki e részben közvetlen tanú, Vajkay Károlynak nyilatkozata, hogy a kötelmi jogi döntvények jogalapja a szerint különbözik, a mint az előadó bíró az osztrák vagy a szász vagy a zürichi p. tk. iránt viseltetik előkkedvvel, sőt magunk láttunk már oly döntvényt is, melynek szerzője egészen önálló, egyéni jogi felfogásból indult ki, melyet semmiféle p. 'k. alá nem subsummálhatni. Azonban nem akarunk most második bírálatot közölni, mely Dr. Sághy Gyula elégtételét zavarná, ha a lex citationis analógiájára öszszeolvassa bírálóit; hanem a közölt két birálat illetve birálat-viszhang alkalmából egy régen észlelt általános kórtüneményre mutatni, mely ujabban epidemikus kezd lenni szakirodalmunkban. E tünemény a divó ön- és ellen-bírálatok rendszerré fajult modora, mely a kereslet csekélysége által okozott irodalmi pangást orvosolni vagy a személyes hiúság kielégítése mellett a verseny szellemét emelni épen nem alkalmas. Valóságos ököljogi eljárás, hol az elitélt birájával harezol, a vádlott bíróvá lesz egy személyben, a félénkebb pedig orgyilkos által vagy névtelenség álarcza alatt végzi a boszuállást. Arczátlan tagadás, ferdítés, rágalom pro domo, salus propria suprema lex esto. A plágiumon vagy tévedésen rajt kapott iró, ha állása megengedi, tagad és goromba illetékességi kifogást tesz bírálója ellen; ha pedig egyenlően tekintélyes állásúak, — akkor oly látványos botrány ered, mint nem régiben, mely a mesebeli oroszlányharezra emlékeztet. Másrészt minden, bármennyire indokolt szigor és igazságos, obiectiv gáncs azonnal személyes indokokra, irigységre, sértési szándékra stb. vezettetik vissza. A noli me tangere kölcsönös biztosítása az örök békének eszménye. Mint Jesus socialdemokratikus erkölcstana szerint csak az, ki maga ártatlan, vessen a bűnösre követ; mint az esküdt felment, mert magát sem ismeri jobbnak a vádlottnál; vagy a censor a vizsgán átbocsát jelöltet, mert maga sem tud nála többet: ugy itt is személyes bocsánat igényeltetik, s az achilles-sarkmik serege ledorongolja, a támadót mint illetlent, éretlent, hazafiatlant. E tünemény magyarázata nem abban van, hogy nálunk kevésbbé mint másutt állandó, jövő dicsőségéit vagy egy ügy kedveért, mintsem inkább személyes önző czélok elérése végett imának. E részben alig tévedt Manderille »méhállam «-ában ; alig lesz valahol máskép emberek között. Hanem a szédelgés, a látszat, a hiúság eszközeinek mértéke alacsonyabb s a clique, reclame, stb. nélküli boldogulás még nehezebb a mi miveltségi viszonyaink között. Mindenütt megtörténik, hogy a gondos iró előkészíti müvének és dicsőségkölcsönének placirozását, hogy szelleme szülöttjének sorsát nem a szeszélyes véletlenre bízza, hanem a bonus paterfamilias diligentiájával egyengeti számára a jövő haladás útjait. Másutt a tömeges termelők versenye létharezczá lett, hol a czélba vett döntő eredmény a külső rögtönzött siker és elismerés. Az egyéni erő korlátoltsága szemben a piaezra vetett termékek tömegével, a kényelemmel s előítélettel szövetkezik a közvetlen Ítélet ritkítására s a kritika hatalmának s az illoyalis concurrentiának emelésére. Másodkézből vett nézeteken kérődznek; független, önálló itélet helyébe a birálat tekintélye lép, mely, mint minden hatalom, minél nagyobb, annál kevesebb felelősséggel jár tettleg. A következtetés természetes rendje felfordul: nem a belérték vizsgálatából ered a bírálat, hanem ebből a belérték becslése A hitel reális alapja elvonatik; nem az dont, a mit valaki ir, ha~ nem a mit róla Írnak, mert legtöbben csak ezt olvassák Az ismeretlen eredeti alkotót sokszor meglopja az ügyes charlatan; hol királyok.építenek dolguk van a fuvarosoknak, mond Schiller, mely e kerülhetleD, tettleg uralkodó plagiálás czimén Carey, a szellemi tulajdon oltalmának jogosultságát megtámadta. A néma szerénység felreszorul a nagy. szájú reclame mellett, mely urbi et orbi kürtöli remekvoltá . A ha. ruspexek minden collegiuma őrködik tekintélye folott, mint ezt a nemet egyetemi tanárokról halhatlan satyrájában leírta Schopenhauer. Minden húsvéti vásáron - ugy mond — néhány uj Messiás jelenik meg: gratulálnak egymásnak az illető abortushoz s a collegák korybantok zaját ütik, hogy a világ azt higyje, hogy egy Jupiter született. Mesterileg festette ezt Seribe is a »pajtáskodás«-ban. Kétségtelen, hogy egyetemes tünemény. Páratlan azonban a nyers, leplezetlen cynikus alak, melyben a szellemi versenyzés erkölcstelensége nálunk jelenkezik. Shakspeare Rumourját halljuk »stuffing the ears of men with falsé reports*. E tüneménynyel szemben csak ragaszkodhatunk eddig követett elveinkhez. És már a jelenben is számitunk oly megvesztegethetlen bírákra, kik a hazafiasságot nem emberek és pártok istenitésén, s a tudományos itélet igazságát nem a tekintélyek kegyelésén mérik. S. A „Haza"-„Tisza" ügyben a hudapesti keresk. és váltó törvényszék ujaiban a kővetkező nagyérdékii ítéletet hozta: A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék mint kereskedelmi bíróság Dr. Held Kálmán ügyvéd által képviselt Móczár József felperesnek Dr. Rosenberg Lajos ügyvéd által védett »Haza életbiztosító és hitelbank felszámolásban* bejegyzett czégü alperes ellen 607 frt 60 kr. befizetett életbiztosítási dij és járulékai visszafizetése iránt indított keresettel folyamatba tett perügyében következőleg itélt: A felek között 1868. évi april 29-én 6282/39424. sz. a. kiállított biztositási kötvéűy szerint létrejött életbiztosítási ügylet érvénytelennek nyilvánittatik, s ennél fogva alperes köteles felperesnek a kereseti 607 frt 60 kr. tőkét, ennek 1877. évi aug. 7-től: a keresetindításától) járó 6°/0 kamatát megfizetni. Indokok: A G. a. viszontbiztosítási szerződés intézkedéseinek lényege, ezen szerződés tartalma s czélzatai, egészben véve nem hagyhatnak kétséget az iránt, hogy a szerződő felek akarata nem annyira vagy nem is viszontbiztosításra, mint teljes (összes) jog és kötelezettség üzletátrubázásra irányult annélkül. hogy harmadik személyeknek ezen vagyon átruházásból származó sérelmeire, ezek jogainak megóvására, biztosítására törvényes tekintet fordíttatott volna. Kitűnik a szerződésből, hogy a »Haza« a >Tiszának< nemcsak összes meglévő vagyonát (melylyel rendelkezett s mely valódi értékkel bir) átadta, hanem, hogy ezenfelül még egész szervezetével is a >Tisza« szervezetébe olvadt be; ez folytatja tényleg az egész üzletet, ez viendi keresztül az egész felszámolást, szóval: ezen tényleges átalakulás után a ^Hazának* csak az a szerepe maradt, hogy a maga és a »Tisza« eljárásának a törvényesség látszatát megadja s egyébként néma nézője legyen ügyei vitelének. Hogy a »Haza« biztositottai a kötelezett személyében történt eme lényeges változáshoz alkalmazkodni, követeléseik érvényesítését oly harmadik személytől várni, ki vélük semmi jogviszonyban nem áll, és mégis szerződésüket a róluk nélkülök szerződő s ez által vagyontalanná vált »Haza« irányában folytatni nem tartoznak: a személyes bizalomhoz kötött biztositási szerződés jogi természetéből önkényt következik. Ha pedig a szerződés folytatására a másik fél hibája miatt vagy egyáltalán a biztosított kötelezettsége megszűnt, mi sem természetesebb, minthogy az egész szerződés hatályát vesztette. De ha azon alapra állunk is, melyre alperes védelmének súlypontját helyezi, hogy tudni illik a »Tiszá«-val kötött szerződése lényegileg sem.tárgyaz vagyon- és kötelezettségátruházást vagy egyesülést, hanem az ügy czimzeténél, valamint értelménél s lényeges béltartalmánál fogva sem lenne más, mint valóságos viszontbiztosítási szerződés : felperes kereseti kérelme még ez alapon is tökéletesen s jogszerűen indokolt, s alperes tehát ez alapon is feltétlenül marasztalandó. A kereskedelmi törvény 454., 455. és 456. §-ai az e törvényben meghatározott legsúlyosabb büntetés terhe alatt f46'> §) azon kivül hogy a 453. § értelmében minden biztositási vállalat az itt meghatározott minimális tényleg befizetett egyes külön biztositási alapok kimutatására köteles még a czégbejegyzés s az üzlet megkezdés előtt, az életbiztosítási vállalatokat különösen még arra is kötelezik, hogy a dijartalék kiszámítása elveinek (455. §.) megfelelőleg képződött életbiztosítási díjtartalékot nem más mint »csak« a 456. §-ban előszabott módon helyezzek el. wÍ!7!nL fi" ihatár0,ZOtt, rendelkezésénél fogva valamint egyrészt kétség nem lehet az iránt, hogy e díjtartalék feletti rendelke suítsálff ^.trtalék0t,el0 ne» -gy^lTettl-enlYkeSHogo1! ultsaggal többe nem bír, már akár azért, mert a tartalékot vagy az e eieui rendelkezési jogot mások tulajdonába bocsátotta, akár azért, mert a lendelkezesi jog tőle törvényesen elvonatott (például csőd esetében),