Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 6. szám - A gyámság- és gondnokságról szóló törvény 254. §-ának értelmezéséhez

— 45 zione ohe riconcili l'uomo con la santitá da lui conculcata della lesge morale.) °& Ezen tétele igaz voltát történeti alapon igyekezik kimutatni. A cakk igen nagy bensőséggel és felette sok történeti ismerettel van Írva Nincsen nevezetesebb ókori vagy ujabb iró, a ki a büntetés természetéről nyilatkozott, és kinek nézeteit Pessina vizsgálat alá nem venné. Különösen meglepő olasz Írónál az ujabb német bölcsészeti irodalom ismerete. Kant, Stahl, Zachariae, Abegg, Hegel, Krause jogbölcsészeti nézeteit, a mennyire a büntetőjogra vonatkoznak, értekezésének keretébe vonja. A mellett az irály könnyű, az előadás vonzó, ugy hogy ezen czikk olvasása azoknak is élvezetet nyújt, a kik különben csak a gyakorlati irányt pártolják az irodalomban is. A másik czikk czime: »La dottrina di Adolfo T rendel enburg sui fon da menti della pena«. Pessina ebben honfitársait az ismeretes nevü berlini észjog-tanár elveire teszi figyelmetessé, a mennyiben a büntetőjogra vonatkoznak. A harmadik czikk felirata »D e 11 a filosofia del diritto penale in Francia«. Igen szépen irott értekezés, melyhez hasonló tudtunkkal a német irodalomban sem létezik. Szerző ebben mindazon kitűnő franczia. criminalisták nézeteit tárgyalja, a kik az utóbbi négy évtized alatt a büntetőjogot elvontan elvi szempontból vizsgálat alá vették. Kezdi Gilardin Bertauld, Trebutien, Rauter munkáin ; nagy tisztelettel emlékszik meg Helie Fausti a a jelenleg élő legelső franczia criminalistáról; Rossit ugyan saját hazájának vindicálja, de ha elismeri, hogy a írancziák tanultak az olaszoktól, azt is készségesen bevallja, hogy az olaszokra a franczia irodalom nagy befolyással volt. Az ujabb fraczia criminalisták közül Ortolan, Tissot és Franck iratait kellőleg méltatja. Zárszavában kijelenti, hogy magában azon törekvés, a büntető jogot tudományosan megállapítani, Francziaországra nézve haladás, mert ott csak a gyakorlati irány talált művelőkre. De a tudomány általános szempontjából Pessina ezt nem tartja nagy vívmánynak, mert ezen írók nem emelkednek a speculatio magasabb színvonalára. A következő czikk az egész gyűjtemény gyöngye. Terjedelménél fogva is jelentékeny ; majdnem a könyv fele részét foglalja el. Czime »A büntetőjog haladása 0 laszországban a XIX. század alatt. (Deiprogressi del diritto p e n a jl e in Itália nel secolo XIX.) Három szakaszra osztja értekezésének anyagát. A bevezetésben a franczia forradalomtól egészen 1847-ig, jellemzi a büntetőjog haladását. Az első részben 1848-től egészen 1859-ig a törvényhozási és irodalmi mozgalmat ecseteli; második részben pedig már a politikai változások folytán a büntetőjog fejlődését az uj olasz királyságban mai napig. Az értekezés beosztása, az ujabb olaszországi történet legnevezetesebb eseményei szerint, igen szerencsésnek mondható. Pessina kimutatja, hogy minden nagyobb jelentőségű történeti haladás az olasz egység felé egyúttal a büntetőjog fejlődésében is uj irányt idézett elő. A kitűnő crirainalista itten versenyez a jeles hazafival, és az értekezés minden sora mutatja, mily fenkölt szellemben fogta fel Pessina hazájának legújabb büntetőjogi történetét. Bevezetését azzal kezdi, hogy nemzeti büszkeség nélkül mondható, miszerint a büntetőjog igen számos alaptétele olasz eredetű, minek következtében a belga Nypels azt állította, hogy Olaszország a büntetőjog hazája, mert a középkorban ott jelentek meg az első jelentékényebb büntetőjogi müvek és mert a mult század második felében onnét indult ki a mozgalom és a harcz az akkor fenálló büntetőjogi intézmények ellen, melynek győzelme a büntető törvényhozás teljes átidomitását idézte elő. Nem csak az önálló nemzeti élet hiánya és az idegenek uralma sok századon át, megakadályozták azt, hogy az olasz nemzet saját jogi meggyőződését tudta volna törvénybe foglalni, és igy a büntetőjog nemzeti hagyománya csak a tanszéken és a törvényszéki gyakorlatban tarthatta fen némilég magát, hanem leginkább az, hogy az olasz közélet nagyon sok apró államokban elforgácsolva tengődött. Nagyobb egység Olaszországban a büntetőjog terén csak akkor vette kezdetét, a midőn a franczia forradalom árjai Olaszországba is átcsaptak és ottan a köztársasági intézményekkel együtt az uj franczia törvényhozás is behozatott. A íranczia büntető-törvénykönyvben pedig Beccaria nagy eszméi visszasugároztak, s igy Francziaország csak viszszaadta Olaszországnak helyesen alkotott törvény alakjában azt, a mit Olaszországtól reformatori eszme alakjában kölcsönzött. Mert a társadalmi nagy igazságoknak nem elég a tudomány szava; csak akkor igazán azok, a midőu a nép öntudatává lesznek és a társadalmi életben valósainak. Azért a franczia codexek Olaszországban mint nagy haladás és mint az ujabb civilisatio hatalmas hódítása üdvözöltettek. Voltak akkor is igen jeles criminalisták Olaszországban, mint Nani, Albericio, Simoni, Cremani, Renazzi, Poggi, Paoletti, Vecchioni, Fodera, Lauria és mások, a kiknek tudományos munkái részint latin részint olasz nyelven szakavatottan vannak irva, és akik Beccaria. és Filangieri nyomdokain haladtak, köztük pedig fényesen ragyog Romagnosi Giandomenico neve, de ezen iratokban ugy mint az érvényes törvényekben is, az elrettentési elmélet (principio d'intimidazione) igen tág tért foglalt el. Midőn a franczia köztársaság uralma Olaszországban megszűnt és az előbbi országok visszaállitattak, ezek kormányai a francz:a törvényeket is megakarták szüntetn. és reactionariusszellemből kiindulva az előbbi állapotot visszahelyezni; de a gyűlölet ez ellen oly általános és az uj törvények tudományos tekintélye oly nagy volt, hogy ez nem sikerült. A módosítások nem voltak és nem lehettek olyanok, melyek a franczia törvények elveit egészen figyelmen kivül hagyták. A nápolyi királyság 1819. évi büntető-törvénye ezen időben külföldi jogászok által is a legjobb törvények egyikének nyilvánitatott. Toscaua nagyherczegség ugyan visszatért 1786. évi Lipót-féle törvényéhez, hanem ezt csak azért tehette, mert ebben Beccaria ujitó eszméi legjobban valósultak; azonban a bűnvádi eljárást 1838-ban mégis a franczia eljárás elveire alapította. Leghátrább maradt valamennyi olasz állam közt az egyházi állam. Itten minden eszme ellen, mely a franczia forradalommal csak némileg kapcsolatos volt, bár ezt a józan ész elég hangosan pártolta, kimondatott az aanathema sit«. A kis Piemont szintén 1837. után módosította büntető-törvényét. Ezen kor jellegéül azt állítja Pessina, hogy bármely módosítás történt a büntetőjog terén, ez kizárólag a franczia codexekből vette kiindulási pontját. A törvényszéki gyakorlat, különösen Nápolyban és Toscanában, ez idő szerint szintén igen erősen folyt be a büntetőjog fejlesztésére, mert ezen országok főtörvényszékei azon elveket vallották: »Interpretatione legum poenae potius molliendae quam exasperandae«. A tudományos mozgalom e korban szintén jelentékeny volt. Ezen időbe esik Rossi Pellegrino működése, a kit a jelenkori jogbölcseleti olasz criminálista iskola, mestere és pályatörője gyanánt tisztel. Carmignani is akkor 1836-iki nagyszabású munkájával lépett fel, melynek czime: Teória delle leggi della sicurezza sociale. (4 kötet). Baroli és Giorgi jogbölcseleti munkái szintén akkor jöttek ki. Mancini ésManciani gróf ez időben nagy feltűnést keltett polemicus levelek alakjában vittatták a büntetőjog eredetét (origini del diritto di punire. 1844.) Számos gyakorlati irányú criminálista lépett ez időben fel irataival, és két csoportra szakadtak, az éjszaki (penalisti deli' Itália superiore) és a déli (meridionali) iskolára. Az előbbi, különösen egyik része, a lombard-velenczei királyságban az osztrák törvények uralma alatt, a német tudományra támaszkodott; a másik, Piemontban, a franczia nézetekhezcsatlakozott, míg a déliek legönállóbbaknak mutatkozt ik. Minden ország büntető-törvénye számos müvelőre talált, a kiknek, néhány jelesebb iró kivételével, ma alig van más mint történeti értéke. Az 1848. évtől 1859-ig terjedő korszak, habár igen számos érdekes részletet is közöl róla Pessina, nem kelt oly általános érdekeltséget. A npgyvennyolczas forradalom az olasz államok életében is nagy nyomokat hagyott maga után. A Novarauál tönkre tett Piemont kitűzte a nemzeti függetlenség zászlaját és saját intézményeit a szabadság és haladás értelmében fejlesztvén és kifejtvén, ezeket az egész olasz nemzet titkos vágyává tette. A többi államok a levert forradalom után, a hatalom szigorát és erélyét minden téren önfentartási czélból erősbiteni és összepontositani kénytelenittetvén, mindenképen elkerülni igyekeztek oly reformot, milyen a büntetőjogi, mely számos elveiben az állami hatalommal szoros kapcsolatban van. Börtönügyi és eljárási apróbb reformok jelzik ezen korszakot. Csak Piemont haladt bátran előre, míg a többi államok az absolut irányú osztrák befolyás alatt hatalmuk megszilárdítását tűzték ki legfőbb törekvésüknek. Az 1848-iki piemonti sajtótörvény, mely a jelenlegi olasz törvény alapja, ez időben egyike a legjelentékenyebb törvényhozási intézkedéseknek, mert az ezen törvény oltalma alatt szerkesztett politikai lapok és röpiratok, daczára a szigorú tilalmaknak, titokban utat találtak minden olasz hazafihoz, és a nemzeti egység iránti lelkesedést folyton ébren tartották. A irodalom szintén csak leginkább Piemontban virágzott ezen korszak alatt. Mindenhonnan menekültek az olasz egység bajnokai, köztük Mancini is Turinba, és ottan a censura nyűgétől felszabadítva jelentek meg a jelentősb munkák. Toscana féltékeny levéu régi jó birére, 1853-ban egy uj büntetőtörvénykönyvet alkotott, melynek kitűnő voltát mindenki készségesen elismerte. Pessina is a legnagyobb dicsérettel halmozza el ezen törvénykönyvet, melynek dicsősége legnagyobb részben Mórit illeti, a ki erről is egy nagy becsben tartott könyvet irt. Azonban a kizárólagos politikai hullámzásban ezen törvény hatást nem gyakorolhatott más olasz államokra. Ausztria lombard-velenczei tartományait és azon apróbb államokat, a melyekre döntő befolyást gyakorolt, hermetice elzárta az olasz mozgalmak légkörétől; azért az ezekben megjelent büntetőjogi irodalmi termékek csakis az osztrák 1852. évi büntetőtörvénykönyv magyarázatára vonatkoznak. Mint ezen kor kiváló termékét felemlíti Pessina a Málta szigete számára alkotott büntető codexet, mely olasz theoretikusok és angol practicusok közreműködése mellett készült és annakidejében Mittermaier által is nagy d csérettel halmoztatott el. Magenta és Solferino csatamezőin az olasz egység alapja meg lett vetve. Az egység megalakulása csak idő kérdése volt. A legforróbb hazafiúi vágyak teljesedésbe mentek és a politikailag egyesült olasz nemzet szellemi és állami életének fejlődése egészen uj alapon indult meg. Midőn minden törekvés oda irányul az egységet valósítani es mielőbb szilárdítani, nem lehet sokat tanácskozni egyes törvények részleteinek helyessége iránt. Ez volt a vezérelv az olasz jogi reformoknál 1859-től a Romába történt bevonulásig. A kormány lelhatalmazást nyert a legnagyobb jelentőséggel biró törvények életbeléptetésére az újonnan szerzett provinciákban. Igy keletkezett 1859-ben egy a piemonti codex alapján készült büntető-törvény is, mely némi modositásokkal kivéve Toscanát, mely 1853-iki törvényéhez ragaszkodott, es Nápolyt hol szintén külön törvény lett kihirdetve, mai nap is erveny-