Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1878 / 52. szám
4l0 vény fog életbe lépni, a büntető-törvénykönyv. Kérdjük, van-e az irányadó Méltóságoknak az iránt teljes megnyugvásuk, hogy a kir. tábla jelenlegi személyzetéből büntető tanácsokat oly tagokból lehet majd összeállítani, hogy megállják hely őket? S a mi a legfőbb : ma már alig lesz szakférfiú, a ki magával tisztában nem volna az iránt, hogy addig, mig a kir. tábla jelenlegi szervezetében fenáll, minden józan reform az igazságszolgáltatás terén meg van akadályozva; s ha valamely javítás czéloztatnék is, ezt a másod fokú biróság jelenlegi •zervezete a gyakorlatban is hatálytalanná tenné. A polgári perrendtartásnak a szóbeliség elvén alapuló reformja, a bűnvádi eljárás elkészítése első sorban e sziklán törik meg. A hányszor valamely pillanatban — és tudtunk szerint e pillanatok nagyon is ritkák — egy magyar codificator velejében egy jóravaló gondolat dereng, mindannyiszor elnyomja a kir. tábla árnyéka. Oly másodfokú biróság, melynél mindig legalább félévi restantiában vannak, a hol télen azt morzsolják le, a mi a nyári szünetek alatt összehalmozódott, nem előmozdító, hanem akadály a gyors és pontos igazságszolgáltatás szervezetében, és magok a rideg tények minden színes vagy színtelen commentár nélkül ilyen állapot megszüntetését követelik. Hol marad még az európai felebbviteli igazságszolgáltatás leglényegesebb alapelve, a törvények egyöntetű alkalmazása, oly szervezetnél, mely mellett a birák fele még személyesen sem ismeri egymást? Hányszor történik naponta, hogy egészen azonos ügyben fehéret Ítélnek egy tanácsban, egy másikban pedig feketét. Hogy a felsőbb bíróságok tekintélye nálunk oly alacsony fokon áll és napról-napra mélyebben sülyed, ennek leginkább a kir. tábla jelen szervezete az okozója. A ki pedig a kir. tábla decentralisatióját azzal véli a napirendről elütni, hogy ez pénzbe kerülne, ennek csak ezt mondjuk: ha Leonhardt a jelenlegi porosz igazságügyminiszter az újabb bírósági szervezetnél százötvenezer márkával (körülbelül hetvenötezer forint osztr. ért.-ben) átlag egy fötörvényszék összes fizetését és ügykiadásait fogja fedezni, akkor nem lehet kétséges, hogy ha döntő Méltóságainknak a szervezés körül annyi gyakorlati tapintatuk volna, mint a bárkusok- nak, határtalanul jobb másodfokú biróság mellett még tetemes megtakaritást is eszközölhetnénk. Megbízás nélküli ügyvitel.*) A közéletben a távol levőkre hamar rá mondják a fran- czia példabeszédet: les absents ont tort. A jogéletben nem szabad a távol levők érdeke (utilitas absentium) előtt szemet hunynunk. A barátság, ismeretség, szomszédság, viszonzási remény vagy a könyörületesség sugallatából készek vagyunk a távol vagy másként akadályozva levőnek ügyét szükség esetén megbízás nélkül is vinni. Még gyakrabban tették ezt Rómában, mely mint egy világhódító tábor folyvást messze küldözgeté polgárait s hol a szives szomszéd nem volt oly ritka mint az uj világvárosokban. Az akkori lassúbb és nehezebb közlekedési viszonyok mellett több ügy juthatott elhagyatott állapotra mint a gőz és villany által gyorsan és távolból is biztosan rendelkezni tudó századunkban, a mi mellesleg azt is mutatja, hogy a természet törvényeinek megismerése és felhasználása a jogi törvényhozást sem hagyja érintetlenül. De bármennyire közeledjünk is a technika tökéletesedése által a mindenütt jelenvalóság érzetéhez : mégis mindég igaz marad, hogy nagy közgazdasági haszon jár azzal, ha az ügyeikben feledékenység, szórakozottság, baleset, távoliét által vagy egyébként gátolt s megbízást adni nem érkezett emberek érdekében van a ki előleges meghatalmazás nélkül fellép, intézkedik, végez, úgy mint végezne az ügyérdekelt ember maga, lia jelen lenne. A megbizás nélküli ügyviselő előzékenységet, szivessé- get, szolgálatkészséget tanusit ugyan, de nem vélelmeztetik róla az ajándékozási szándék, sőt azt vélelmezzük róla, hogy a mit előlegezett, azt recipiendi animo tette. Természetes te*) Negotium utiliter gestum. Ein Beitrag zur Beseitigung der Construction der Kechtsinstitute aus Pictionen. Von Dr. A. Sturm. Appellationsgerichts-Eeferen- dar. Weimar. 1873. hát, hogy kiadásainak megtérítését várhatja; ennyi emberséget feltehet az ügyérdekeltről s ha ebben csalódnék, kiadásainak megtérítését birói utón is követelheti. E czélra szolgál római műszóval élve az actio negotiorum gestorum contraria. Ha a megtérítés nem volna követelhető, senki se tenne a gátoltnak érdekében egy keresztül-szalmát se. Ez a ratio legis itt, nem pedig az ügy érdekeltnek utólagos jóváhagyása vagy gazdagodása. Az érintett contraria actio-nak jogosultságát ne keressük egyedül az egyes ügyérdekeltnek utólag adott vagy vélelmezett jóváhagyásában, nyereségében vagy kárának elhárításában, hanem mindazoknak érdekeik előmozdításában, a kiknek szolgálatot tesz vagy tenni fog, megbizás nélküli ügyviselőnek találkozása. Igazat adunk az insti tutióknak, hogy ezen intézmény »utilitatis causa« receptum est ne absentium desererentur ne- g o t i a quae sane nemo curaturus esset si de eo quod qui s impendisset nullám habiturus esset actionem. *) Bármily kedvező véleménynyel viseltessünk is az emberi természetiránt, mégis elhihetjük, hogy a megbizás nélküli ügyvivők, ha kiadásaik megtérítésére nem számíthatnának, okulva a szomorú tapasztalatokon, többé soha nem vállalkoznának a háládat- lanok érdekében bármit is előlegezni. Mindezeknek figyelembe vételével mondhatta Ulpianus elismerőleg, hogy a contraria actio engedélyezése által nagy szolgálatot tett a praetor,2 3) valamennyi ügyérdekeltnek (dominus negotii). Hazai jogunk csak 1848. után kezd törődni a megbizás nélküli ügyvitel birói méltatásával, de az a kérdés, hogy mily okból illeti az ügyvivőt contraria actio, nincs megvitatva. Sturm főtörvényszéki referendai’ius a római jog szempontjából érdekesen fejtegeti e tárgyat. Müvegondolat-ébresztő és igy a magyar jogtudomány álláspontjából is tanulságos. Sturm azon helyes ösvényen halad, melyet Windscheid jelölt ki (Pandekt. §. 430. Anm. 17.) A jogköltéseket törekszik mellőzni s összehasonlitólag idézi a német, osztrák, franczia, szász és zürichi törvénykönyveket és alaposan birálva ismerteti Wächter, Yangerow, Holzschuher, Leist, Jakobi, Dankwardt, Witte, Chambon, Köllner, Zimmermann, Ruhstrat, Brinkmann, Ogonowski és Windscheid felfogását.5) Nem a fictiókon alapuló quasi-contractusra, hanem a tételes törvényre vezeti vissza az ügyérdekeltnek kötelezettségét. Oly eszme, melylyel codificatiónknak is számolni kell. Mi sem fogunk a költött vagy vélt-szerződésben, hanem a törvényben keresni alapot az actio negotiorum gestorum contraria számára. Elvárjuk az ügyvivőtől, hogy úgy cselekedjék, mint az ügy érdekelt maga cselekednék, akinek akarata felismerhető részint a hátrahagyott nyomokból s nyilatkozatokból, részint a viszonyokból, körülményekből s mások előadásából. Ha az ügyérdekelt egy angol kert tulajdonosa volna, ennek megbizás nélküli ügyviselőjének nem tanácsolnám a bokrok, cserjék kivágását és a park átalakítását konyhakertté, noha talán a konyhakert jövedelmezőbb. Ez nem volna negotium utiliter gestum. Az egyik szomszéd tudhatja, hogy a másik mily mérvű javításokat hajlandó tenni épületén. A bátya tudhatja, hogy húgának mily értékű hozomány juthat; Lipcsében tartózkodó barátom gyaníthatja, hogy milyen könyveknek vagyok vevője, s jogásztársam képzelheti, hogy milyen önkénytesi egyenruha való nekem; te tudhatod, hogy sógorod milyen szolgát akar fogadni. Körülbelül ilyen formán lehet megítélni, mi legyen a felmerült esetben utiliter gestum ? A bizonyítás terhe a felperes ügyviselőre hárul s ennek ellenében az ügyérdekelt vitathatja s esetleg bebizonyíthatja, hogy az ügy viselő nem utiliter járt el, p. o. távollétemben a szomszéd az istálómat kijavíttatta, holott mondták neki, hogy többé nem tartok lovakat s ezen istálót elbontatom; vagy vadászfegyvereket vettél számomra, holott tudod, hogy egészségem nem engedi, hogy vadászatra mehessek; megtartottál számomra egy páholyjegyet, holott tudtad, hogy elutazom az előadás estéjén. ') Instit. III. 27. §. 1. a) Dig. III. v. 1. Hoc edictum necessarium est, quoniam magna utili- tasabsentium versatur, ne indefensi rerum possessionem aut venditio- nem patiantur, vei pignoris distractionem, vei poenae commitendae actionem, vei iniuria rém suum, amittant. 3) Feltűnő, hogy nem emliti Glück Pandektáit. Pedig érdekesek: V. 318—385. lapok.
