Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 49. szám - A vagyonbukott feleségének tulajdoni igényei

— 391 zat elvetése mellett a költségkérdésnek s a zugirászat kérdésének tárgyalása elbalasztatott, Dr. Králik Lajos részletes indítványtételre vállalkozván. — A budapesti ügy védi kamara fegyelmi bírósága a budapesti kir. törvényszék fenyítő osztálya által áttett bűnügyi iratok alapján Perczel Gyula budapesti ügyvéd ellen megindított fegyelmi üdvben az 1878. évi november hó 18-án következőleg itélt: Perczel Gyula budapesti ügyvéd az 1874. 34. t.-cz. 68. §. a) és b) pontjaiban minősített fegyelmi vétségekben vétkesnek kimondatik, és ellene büntetésül a 70. §-ban részletezett fegyelmi büntetések második foka alkalmaztatván, kütelztetik a kamarai segély-alap javára 15 nap és különbeni végrehajtás terhe alatt 100 forint pénzbirságota kamara pénztárába befizetni. Indokok: Ugy a fenyítő — mint a fegyelmi vizsgálatból, de a végtárgyalás során is kiderült, hogy Perczel Gyula ügyvéd Noszlopi Anna puszta bemondására, és a nélkül, hogy az ügyfél állításainak valóságáról meggyőződött volna, egy űrlapot, még az összeg tekintetében is olykép töltött ki, hogy az váltóvá lett, melyet uióbb beperesitett, és melynek alapján az eljárást Pádly Lajos mint állítólagos elfogadó ellen még akkor is folytatta, midőn annak valódisága ellen alperesileg kifogás emeltetett, mely kifogás jogosultságáról vádlottnak az előzmények után kétsége sem lehetett. Kiderült továbbá, hogy vádlott ug\ancsak Pádly Lajos eilen Noszlopi Anna nevében egy 600 frtos váltót perelt, melyről tudta, hogy annak értéke ki nem fizettetett, — csak azért, hogy az ezen váltóról adott téritvényt visszaszerezhesse; beigazoltatott továbbá, hogy vádlott ezen ügy tárgyalása alkalmával az ügyvédi állással össze nem férő ellenvetéseket használt, s hogy jobb meggyőződése ellenére eszközölte ki alperes elmarasztaltatását, hogy végre az ez ügyben alperes által megindított ujitott kereset feletti tárgyalás alkalmával is nyilván valótlan kifogásokkal élt. és ezek tekintetében ügyfele aláirásával takaródzott. Kétségtelen lévén e szerint, hogy vádlott hivatása szerinti kötelességét vétkesen megszegte, s hogy magaviselete által az ügyvédi kar becsületét és tekintélyét sértve, önmaga is tiszteletre és bizalomra méltatlanná vált, ennélfogva vádlottat az 1874. 34. t.-cz. 68. §. a) és b) pontjaiban minősített fegyelmi vétségekben vétkesnek kimondani, és a vétség fokához mértem, — de tekintettel arra is, hogy vádlott már a 73. §. szerint megintetett és rendreutasita'ott. sőt ellene már a fegyelmi büntetések első foka is alkalmaztatott, — őt 100 írt bírság megfizetésében marasztalni kellett. Különfélék. — A .,Jogászkör"-ben f. h. 5-én Dr. Nagy Ferencz tart előadást: az alapítók (Gründer) fogalmáról a m. keresk. törvényben. — Összeütközés ügyvéd és bíróság közt. Czukor Ferencz ügyvéd által képviselt Ledig Jakabnak Csillag Adolf által védett Gichner Salamon elleni 618 frt 41 kr. iránti perében a karczagi kir. törvényszék mint váltóbiróság 1878. évi april 6-án 4731. szám alatt következő Ítéletet hozott: Az 1878. évi martius 2-án 2485. sz. alatt hozott sommás végzés hatályának fentartása mellett tartozik alperes a Budapesten 1877. évi július 13. napján 699 forintról kiállított váltó alapján mint elfogadó bírói tollal ezennel kiigazított kereseti 618 frt 41 kr. váltóösszeget, ennek 1878. évi január 13-ától járó 6°/o kamatát felperesnek megfizetni. Egyszersmind Csillag Adolf a kifogásokat benyújtó ügyére 100 frt birságnak a kir. kincstár javára leendő különbeni végrehajtás terhe melletti, azonnali lefizetésére köteleztetik, s ennek foganatosításával a szolnoki kir. járásbíróság bizatik meg. Indokok: A 2485/1878. sz. a. sommás váltókeresetben felperes alperest nem az egész 699 írtban, hanem csak 618 ft 41 kr. váltótőkében kérte marasztalni, minek folytán kétségtelenül kitűnik, miként a 2485/1878. sz. alatti fizetést meghagyó végzésbe az egész 699 frtnyi váltóösszeg tollbibából csúszott be. s minthogy pedig ily becsúszott tollhibáknak a kiigazítása a váltóeljárás 35. §-a értelmében nem kifogásokkal, hanem folyamodás utján es/.közlendö, alperesnek ez iránt tett kifogásai, mint a kifogásoknak tárgyát nem képezhető kifogás, miután ez által a fizetési meghagyás ereje semmiben sem csökkenne, figyelmen kívül hagyandó s a felek meghallgatása nélkül is hivatalból kiigazítandó lett volna. Az A. alatt beperesitett váltón telep s vtk. 24. §-a értelmében kijelölve nem lévén, az ilykép telepitett váltóknál pedig az elfogadó elleni váltókereset fentartasával. miután az intézvényezőtöl különböző személy telepesként megnevezve nincs, a vtk. 44-ik §-a engedelmónél fogva, óvásnak felvétele nem szükséges! Nem jöhetett felperes tagadása ellenében figyelembe alperesnek kifogása sem, hogy ő már a beperesitett váltóra Auer Dávid czégnél, mint a váltó előbbi birtokosánál 350 frtot fizetett le, még ha beigazoltnak vétetnék is, mivel ezen állítólagos fizetés a 2. sz. alatti szerint 1878. évi január 17-én történt, a beperesitett váltó pedig azt jóval megelőzőleg 1877. évi október 12-én lett Auer Dávid czég által felperesre forgatva, s igy ezen illetéktelen helyre és személynek történt fizetés felperes mint 3-ik jóhiszemű váltóbirtokos jogait nem érintheti, s alperest jelenlegi felperes ellenében a vtk. 92. §-a ellenére ezen kifogás nem is illetheti. Miért is a 2485/878. sz. a. fizetési meghagyást a bírói kiigazítással továbbra is fentartani, s alperest, mint vesztes telet a költségekben is marasztalni kellett. Egyszersmind Csillag Adolf a 2925/875 szám a. kifogásaiban használt és az eljáró bíróságot eljárásában részrehajlás és érdekeltséggel sőt hivatalos hatalommali visszaéléssel vádolt ezen sértő és rágalmazó kifejezései- . ért: »A törvényszék ezen eljárása annál inkább kell, hogy megütközést keltsen bennem, mert tudom, hogy gyakran a légién yegtelenebb dolog miatt szaporittatik hasztalanul némely fél költsége és késleltetik jóhiszemű eljárásában, addig fgyesek akár tévedésből akár szándékosan olykép istápol tatnak*, aprdtrtsll8.cz. az 1874. 34. t.-cz. 67. §-a engedelmével, figyelembe véve a sértés súlyos voltát, 100 frt legmagasabb birságban, az államkincstár javára marasztalni, s különbeni végrehajtás terhe mellett, azonnali lefizetésére kötelezni, s ennek foganatosítása végett a szolnoki kir. járásbíróságot megkeresni kellett. Alperesnek ezen ítélet érdemleges része elleni febbezése, az alperesi ügyvéd ellen alkalmazott birságra vonatkozó része ellen pedig közbevetett seramiségi panasza folytán a budapesti kir. Ítélőtábla J878. évi május hő 27-ik napján 2186. sz. alatt következőleg itélt: Az eljáró kir. törvényszék fenidézett keletű és számú ítélete, alperes elmarasztalására vonatkozó felebbezett részében, az abban felhozott indokoknál fogva helyben hagyatik. Ugyanezen ítéletnek alperesi ügyvéd ellenében pénzbírságot kiszabó része ellen egyedül alperes nevében közbentett semmiségi panaszszal kapcsolatos felebbezés pedig, tekintve, hogy az Ítéletnek ezen intézkedése által alperes jogsérelmet nem szenved, és tekintve, hogy e részben felebbezési joggal csakis maga, a birsággal ériutett ügyvéd bírhatna, hivatalból visszautasittatik. Alperesnek ujabban beadott semmiségi panasza folytán, a magyar királyi Curia mint legfőbb Ítélőszék 1878. évi október hó 22-én"631. szám alatt következő végzést hozott: Miután az ügyvéd által fele nevében beadott és általa ellenjegyezett felebbezés, a mennyiben az ügyvéd személyét érintő intézkedés eilen van irányozva, annak saját nevében is beadottnak tekintendő, minélfogva jelen esetben a semmisééi panaszszal kapcsolatos felebbezés, — a mennyiben az ítéletnek az az ügyvéd ellen pénzbírságot kiszabó részére vonatkozik, — visszautasítható nem volt: a semmiségi panasznak hely adatik, és a másodbirósági ítéletnek a semmiségi panaszszal kapcsolatos felebbezést viszszautasitó része megsemmisíttetik, és a budapesti kir. ítélőtábla odautasittatik, miszerint a beadott felebbvitel folytán az elsőbirósági Ítéletet az említett pénzbirságra vonatkozólag is vizsgálat alá vegye. — A királyi Ügyészségről czikkezaz »Ellenőr«-ben Krikay Árpád szegedi kir. ügyész. Hazánkban — mondja czikkiró — a kir. ügyészségi intézmény mai szervezetében a kir. ügyészek nagyobbrészt nem képesek a törvény által eléjök irt feladatnak megfelelni. Az elsöfolyamodásu kir. törvényszékek mellé rendelt kir. ügyészek, kevés kivétellel, nem egyebek mostanság, mint manipulans strázsamesterek, kik eredeti hivatásuktól eltérőleg a hivatali órák nagy részét pénzszámlálással s e mellett több rendbeli számadások vezetésével töltik el. A szorosan vett ügyészi teendőkkel a hivatali főnök foglalkozni nem képes, mert a különféle pénzalapok, átalányok kezelése, s az ezzel járó számadások a királyi ügyész hivatalos óráinak legnagyobb részét fölemészti. A büntető eljárás megindítása, a bünvizsgálat vezetése és ellenőrzése, továbbá a bünvizsgálat befejezése után az eljárás megszüntetése vagy a fönforgó bizonyítékok alapján vádlottnak vád alá helyezése iránt előterjesztett írásbeli indítványok s végre a végtárgyaláson a közvádlás teljesítése az administrativ teendőkkel elhalmozott királyi ügyész helyett leginkább a kir. alügyészekre nehezül. A királyi ügyésznek physikai ereje absolute nincs a bűnügyek elintézésére, főleg ha azonkörülményt is figyelembe veszszük, hogy a börtönfelügyelet, kivált oly helyeken, hol a kir. törvényszék kiterjedt területénél fog,Ta a rablétszám igen magas, már magában is a kir. ügyész munkaidejéből jelentékeny részt rabol el. A buzgó és lelkiismeretes kir. ügyész, ki ügyszeretetnél fogva az eléje irt administrativ teendőkön kivül a bünügvek, bár csekély részét is, saját elintézése alá vonni iparkodik, a munkaidőt legalább négy órával megtoldani kénytelen, ha eredeti hivatásától elmaradni nem akar. A ritka buzgalom s áldozatkész földáldozással azonban vajmi ritkán találkozunk. — Az ostromállapot Berlinben. A rendelet, mely Vilmos császár Berlinbe visszatérte alkalmából kibocsáttatott, igy hangzik : A f. évi október 21-ki törvény alapján a szövétségtanács beleegyezésével egy év tartamára rendeltetik: 1. §. Olyan egyéneknek, kiktől a közbiztonság és rend veszélyeztetése várható, az országos rendőrhatóság megtilthatja a tartózkodást Berlin városában, Charlottenburg és Potsdam városi kerületekben s Teltow NiederBaruim és Ost-Hadeland kerületeinek egész területén. 2. §. Berlin városában s Charlottenburg és Potsdam városi kerületekben szűrő, vágó vagy lőfegyverek viselése, valamint robbantó lövegek birtoka, bordása, behozatala és eladása, a mennyiben nem a hadsereg sa tengerészet lőszeréről van szó, eltiltatik. Ez utóbbi tilalom nem érinti a puskatoltínyeket. A fegyverviselés tilalma alól kivétetnek: a) azon személyek, kik hivataluk és hivatásuk alapján jogositvák fegyvert viselni; b) azon egyletek tagjai, kiket a fegyverviselés joga megillet e jog határain belül; c) azon egyének, kik vadászati jegy birtokában vannak, a vadászati fegyverek tárgyában; d) azon egyének, a kik az ő számukra kiálitott fegyverengedély birtokában vannak, a jegy által megjelölt fegyverekre nézve. A fegyverengedélyt az országos reudörhatóság állítja ki. Az engedély költség- és bélyegmentesen állíttatik ki s mindenkor visszavonható. 3. §. A jelen rendelet nov. 29-én lép életbe. Berlin, 1879. nov. 28. A királyi állaraminiszterium. Stolberg gróf Dr. Leonbard. Dr. Falk. Kameke. Friedenthal. Bülow. Hoffman-Eulenburg. Maybaco. Hobrecht.