Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 5. szám - A váltótörvény 4. §-ához

— 39 ­experimentatiók folytán a nemzet anyagi erejét csaknem egészen ki­mentette — magyar törvényeink sem rendeztettek. Ezek után önkényt támad azon kérdés: tehát azért léteznek az ügyvédi kamarák, hogy igazságos és elodázhatlan kérelmeik ne telje­síttessenek i J E szerint a törvény csak irott malaszt s maga az ügyvédi rend­tartás hatálynélküli intézmény, melynek csillaga ifjú korában már letűnt. Ugy tapasztaljuk s alig csalatkozunk, ha leplezetlenül kifejezzük azt, miszerint az ügyvédi kamarák kizárólagos hatásköre oda czéloz­tatik szoríttatni, miszerint semmit ne kérjenek, a kamara tagjait pe­dig alaptalan s illetéktelen panaszokkal vég nélkül zaklassák! Ezért nem érdemes, hogy a kamara tagjai a kamaráért adózza­nak; egyéb adójuk is már elviselhetlen ; ugyanazért a jelenlegi alapon az ügyvédi kamarák szerény véleményünk szerint tovább fent nem tart­hatók, s annál kevésbbé, mert a leglényegesebb kérdésekben a bíróságok döntenek, sőt a nagyméltóságú m. kir. Curia 577|1877. fegy. sz. hatá­rozatával*), mely nyíltan kimondja, hogy a bíróságnak az alaptalan pa­naszttevőt saját tetszésétől függ megbírságolni, már oly eket állított fel, mely szerint a becsületében jogtalanul megsértett ügyvéd többé semmiféle elégtételre sem számithat. Eddig tartózkodók voltunk, mert hinni akartuk azt, hogy sérel­meink orvosoltatni fognak; ma midőn reményünk hajótörést szenvedett, midőn a kamara fegyelmi bíróságának az alaptalan panaszttevőre vo­natkozó jogerejü határozata valóságos tabula rasa, ki kell lépnünk ed­digi tartózkodásunkból; ezt követeli az ügyvédi kar becsülete, te­kintélye. Vagy szűnjék meg az ügyvédi rendtartás és ügyvédi kamara, vagy pedig adassék meg mindazon jog törvényileg a kamaráknak, melylvel becsületesen s az általános érdekeknek megfelelőleg kormá­nyozhassanak. Itt más alternatívát a létező formákkal szemben felállí­tani nem lehet. És annál inkább indokolt álláspontunk, mert egyéb­ként sem fordittatik semmi figyelem az ügyvédi karra. Előttünk áll a banktörvény-javaslat. — Eltekintve attól, hogy ezen törvény az ország közgazdasági viszonyaira áldásos alig fog lenni, e mellett a magyar igazságszolgáltatásra homályt vet, az ügy­védi kart pedig sújtja, minthogy a Magyarországban eszközlendő.ügy­letekre nézve is a bécsi biróság illetékességét köti ki, ezen ügyletekből származó perek tehát a magyarországi ügyvédektől elvouattak. És igy tovább. Megilletődéssel tapasztaljuk, hogy a törvényjavaslatok s egyes reformkérdések megvitatására alakított bizottságokból az ügyvédi kar tagjai kizáratnak. Hogy miért érdemelte a magyar ügyvédi kar ezen mostoha pártfogást s miért nyirbáltatik meg mindenütt keresetforrása, meg­foghatatlan. Maga a bagatell-törvény az ügyvédek 1/3 részét úgyszólván meg­fosztja kenyérkeresetétől; e mellett közgazdasági viszonyaink nyomot­tak, az ipar és kereskedelem pang, igazságszolgáltatásunk pedig kellő munkaerő hiányában igen lassú. Valóban megáll az ész és gondolkozóvá lesz a felett, hogy még mi következhetik be, mert a czélba vett perrendtartási novella lépten­nyomon súlyos birsággal kivánja sújtani az ügyvédet, a bagatell-tör­vény előmozdítja a zugirászatot, a tőzsdebiróság kizárja az ügyvédet. Hátra volna még, hogy a mennyiben a közjegyzői intézmény is változást szenvedett s a megélhetés ingerénél fogva ügyvédi működést óhajt, ezzel felruháztassék. Akkor a munka egy teljes bevégzett egé­szet képezend s alig marad az ügyvédeknek még valamit elveszteniük. Már pedig büszkén elmondhatjuk, hogy a magyar civilisatió­nak egyik legfőbb factora az ügyvédi kar. E testület tehát, mely hazá­jának s a magyar igazságszolgáltatásnak mindenkor és minden idő­ben oly nagy szolgálatokat tett és tesz ma is, valóban megérdemelte volna, hogy anyagi jóléte, tekintélyének emelése s felvirágzása érde­kében nagyobb támogatásában részesüljön s az indokolatlan megszorí­tásokkal fenállása ne veszélyeztessék. A magyar törvényhozás nem követheti azon állam példáját, mely a civilisatio elfojtására törekszik, mert ezzel lerontaná minden eddigi alkotásunkat. Úgyis elég sajnos, hogy modern intézményeinkben gyors vissza­esés észlelhető; alig rövid idővel ez előtt korszerű volt a törvénykezést a közigazgatástól külön választani s csakhamar ismét egyesittetett. Az esküdtszék hatásköre megnyirbáltatik. Felállíttattak az ország pénzügyi helyzetének megfontolása nél­kül a számos törvényszékek, minek az lett következménye, hogy a tör­vényszékek számát le kellett szállítani. Ezen s több más tünemények igazolják és igazolni fogják, hogy minden túlhajtott reform megboszulja magát. Engedje meg Nagyméltóságod, hogy ezek után saját bíróságaink tűzhelyéhez térjünk. Az aradi kir. törvényszék és kir. járásbíróság ügybuzgalma és tevékenysége elismerésre méltó, mindazonáltal az aradi kir. törvény­szék nem elégítheti ki a jogos igényeket. 1876. évi jelentésünkben bátrak voltunk kiemelni a most már elviselhetlenné vált azon állapotot, mely az aradi kir. törvényszék te­lekkönyvi osztályánál létezik. *) Az illető esetet közöltük mult számunk döntvény-mellékletében, a 20. ' Szerk. apon. Hálás köszönettel vettük volna, ha Nagvméltóságod nem a mun­kaerő elvonása, hanem annak szaporításával nyújtott volna orvoslást. Evek kellenek egy per befejezéséhez, s midőn az ügy az ingatlan végrehajtás stádiumához jut, ismét évek múlnak, mig az eladott ineat­lau vételára felosztatik. Ez állapot tovább igy nem tarthat, mert ez megkárosítja a felet s magát az ügyvédet. Nevezetesen a letett vételár csak 4°/0-ot jövedelmez, mig a fe­lek pénzeiket 6%-ra biztosan értékesithetik, az ügyvéd költségei s ju­talomdijára szintén várakozni kénytelen s igy nemcsak meg ne'm élhet, de a közterheket sem róvhatja le áunak idejében, mi által maga az ál­lam szenved rövidséget. Ennek folytán tekintve, hogy az aradi kir. törvényszék telek­könyvi ügyforgalma 1877. évben 28014. számra rúgott, mellőzhetetlen­nek tartjuk a birák s az elvont 3 díjnok következtében legalább 6 se­gédszemélyzet szaporítását. A munkabeosztást pedig akként vélnénk szabályozni, hogy az in­gatlan végrehajtás és árfelosztási ügyek sorrend szerint minden bíró­nak kiosztassanak. Csak ezen munkabeosztással lehetséges a prtás 450. §-ának, ha nem is pgészben, de legalább megközelítőleg eleget tenni. Mi illeti a b.-gyulai kir. törvényszéket, sajnálattal kell kijelen­tenünk, miszerint ezen kir. törvényszék az ügyvédi tekintély megvédé­sére hajlandónak nem mutatkozott, mert két fegyelmi ügyben az alap­talan panaszttevőt az áttett iratok s a kamara jogerejü határozata alapján megbírságolni szükségesnek nem találta. Kár is a becsületében megsértett ügyvédnek ezen silány elégté­telt megadni. Ennél még kiválóbb a b.-gyulai kir. törvényszék vizsgáló birájá­nak azon kierőszakolt, hivatalával össze nem egyeztethető szabályta­lan eljárása, mely szerint a kamarának egyik bejegyzett ügyvédi tagját minden jogos indok nélkül személyében letartóztatta. Ez oly sérelem a kamara tagjaira, mely Nagyméltóságodtól eré­lyes, szigorú elégtételt kiván. Ezek kapcsában, miután meggyőződésünk az, hogy azon módok, melyek által az ügyvédek existentiája biztosabb alapra fektethetik, — az eszközök, melyekkel felhozott sérelmeink gyorsan s gyökeresen or­vosolhatók, Nagyméltóságod kezében vannak letéve, és miután Nagy­méltóságodat illeti e tekintetben a döntő fellépés, továbbá miután le­hetetlenségnek tartjuk azt, hogy Nagyméltóságod igazságérzetét ké­relmeink jogossága át ne hassa, mély alázattal esedezünk, miszerint a felhozottak érdemében gyorsan és sürgősen intézkedni kegyeskedjék. Kelt az aradi ügyvédi kamarának 1878. évi január 14-én tartott üléséből. Náray Imre, elnök. Vizer Péter, titkár. Bár a kamara közgyűlésén rendkívül nagy számú szavazatképes tag volt jelen, s igy a gyűlés határozatképes volt, nem adatott be annyi szavazat, hogy a tisztikart meg lehetett volna választani, s igy a ka­mara egyelőre nem alakult meg. Mai számunkkal szétküldj'ik a mult félévben közlött döntvény­gyűjtemény tartalommutatóját. Legközelebbi csődbejelentési határidők. (Febr. B-tSl febr. 12-ig.) Molnár Péter soproni tsz. 4. 5. 6. (19). — Steinitz Adolf bpesti e. f. kir. tsz. febr. 6. 7. 8. (295). — Duschnitz Adolf lugosi tsz. febr. 6. 7. 8. (5). — Cllipariu Tódor n.-szebeni tsz. febr. 10. (282). — Néh. Zöld János dévai tsz. febr. 11. (7). — Wild­ner Alajos nyíregyházai tsz. febr. 11. 12.13. (9). Kivonat a „Budapesti Közlönyből. Rövidítések: bh. = benvnjtási határidő és bejelentési határidői ; vh. = végrehajtó; i. = ideiglenes; t. jt= tiimeggoudnok ; p. = perügyfelí. A hirdetmények elején vagy végén levő számok a rBpesti Közlüny" azon számát jelentik, melyben a hirdetmény előszűr megjelent. A budapesti ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Dr. Mannlieimer Ignácz'budapesti ügyvéd és kamarai tag, kir. közjegyzővé történt kineveztetése, — Kalmár Ernő és Tassy Becz Rezső budapesti ügyvédek az ügyvéd, kedésről ünkénytes lemondásuk folytán, — valamint Kudelaky János és Térey Ig­nácz volt budapesti ügyvédek a kamara fegyelmi bíróságának ítéletével az ügyvéd sé<*töl eímozdittatván, a budapesti ügyvédi kamara lajstromából kitöröltettek. A pécsi Ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Kel­ler Antal tamási ügyvéd, a m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék 13263. sz. határo­zata folytán, - Fürdős Géza bonyhádi ügyvéd pedig ünkénytes lemondása folytán, a kamara lajstromából kitöröltettek. . Az aradi ügyvédi kamara részéről ezennel közhíre tétetik, miszerint Szarka Lajos szeghalmi ügyvéd, elhalálozás folytán, az ügyvédi lajstromból torul­tetvén, irodájára nézve gondnokul Csankai Béla szeghalmi ügyved rendeleltetett ki. A kassai ügyvédi kamara részéről ezennel közhírre tétetik, miszerint Szűcs Gvtda ügyvéd, lakását Szerencsről - a kamara területen belől - hrdő-Bé­nyére tette át; Ziükovszky Jónef aztropkói, Solttoz Józiefkaasai és Balogh Ln,cl tokaji lakos ügyvédek pedig a kamara lajstromába folytatólag felv.Uttek. A kassai ügyvédi kamara részéről ezennel közhírre tétetik, miszerint Ha tala Ferenc: «L,ujhelyi lakos az ügyvédség gyakorlatától az 1875. évi augusztus hó 27-én 471. sz. a. kelt végzéssel felfüggesztett, majd 1876. évi marczms hó 18-an 349. sz. a. kelt végzéssel az ügyvédi lajstromból lemondás folytán fatoriUt «*y*4, - am kir Curia mint legfőbb itélöszéknek az alsó-birosagi íteleteket.jotahagjö üíf.WTnoSerhóe-ái. 7149. If. sz. a. kelt Ítélete által bünfeny.tő uton az ÜSyVédímikeStgv^'i kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Teper tZ» misk:olczi lakos ügyvéd, az ellene csalás és okmá.iyl.am.s.tas czimen eme vád alól a m. kir. Curia határozatával felmentetvén, az ügyvédség gyakor­aulVvisszahelyeztetett; - Gaszner Gyula m.-küvesdi lakos ügyvéd pedig, segéd-

Next

/
Thumbnails
Contents