Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 46. szám - A közjegyzői intézményről. 1. [r.]

Nyolczadik évfolyam. 46. szárru Budapest, 1878. november 14. Külön mellékletek: a ..Ddr.'.w nyek gy i j teménye" »i „Igazságügyi rendeletek tára-' és az ,.lgaz<ár.' ügyi törvények anyaggyüjteményiyel-• 4 kéziratok a szerkesztőséghez, a meqrende'.ések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendok. Szerkesztőség : Nagy korona-utcza 14. S2. Kiadó hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR THEMIS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Előfizetési árak (helybe a „Magyar Themis", a „Döntvények gyűjteménye" a/. „Igazságügyi rendeletek tára" és a* „Igazságügyi törvények anyaggyüjtemenynyel" ezimfl mellékletekkel együttesen: egész évre 10 forint félévre 5 forint, negyedeire 2 forint 50 kr. Az elMzeté i pénzek b é r m e kUdendőfc n vidékrS ,y utján IEG J EL'EN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó : a/. „Athenaeutn" részvénytársaság. TÁRTA L 0)1: A közjegyzői intézményről. B ésán Mihály lugosi kir. közjegyzőtől. — Tárcza. (A halálbüntetés Olaszországban). — Az elsőbbségi kötvények. Dr. H e r i c h Károly miniszteri osztálytanácsostól. — Jogirodalom. (A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire. Itta Zi l-f ii g z k y Imre kir. itélö táblai bíró. Dr. Dell'Ad ami Rezső ügyvédtől. — Tételes európai nemzetközi jog. Dr. A p á t h y Istvántói). ~ Az ügyvédi kamarákból. (A budapesti és egri kamara tárgyalásai). — Különfélék. — Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonat a »Budapesti Küzlöny-höl. (Csődök. - Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön melléklet: A »Döntvények gyűjteményéinek egy ive. Felhívásunk folytán a behívott ügyvéd és ügyvédjelölt tartalékosok segélyre szoruló családai számára ujabban adományokat küldöttek: Janik Ferencz 5, Berczthj György 3, Dr. Sámuel Lázár 3, Dr. Jellinek Artürar 2, Fekete Sándor 2, Krenosz Pál 2, Dr. MisHÍr Ignácz 2. Dr. Hertzka Emil 1 forintot, összesen 20 frtot. A mult alkalommal kimutatott 472 írttal 492 fit. A közjegyzői intézményről. Á A gyakorlat terén három éven át szerzett tapasztalataim azon szilárd meggyőződést érlelték meg bennem, hogy a közjegyzői intézmény fenállása, mai szervezetében s a jelen viszonyok között, komolyan veszélyeztetve van. Felsorolom röviden mindazon akadályokat, melyek a közjegyzői intézmény áldásos hatását gátolják s melyek sürgős orvoslást igényelnek ; de egyúttalpositivjavaslattal isiétek fel a szakértők előtt a bajok elháritása s a közjegyzői intézmény jövőjének megalapítása czéljából, főkép, mert alig képzelhetem, hogy létezzék hazánkban komoly férfiú, ki a nálunk alig életbe lépett s a müveit Európában mindenütt rég meghonosított közjegyzői intézményt végkép elejteni kivánná. A bajok elháritása s az intézmény jövőjének szilárd alapokra fektetése, nézetem szerint, két uton eszközölhető: a) rendeleti, b) törvényhozási uton. Az első a jelenben legsürgősebb orvoslást igénylő kérdésekre, a második azon reformokra vonatkozik, melyek a közjegyzői hatáskörnek szélesebb alapokra fektetését czélozzák. Felemlítem első sorban azon sajnálatos körülményt, hogy a közjegyzői törvény életbeléptetése alkalmával az uj intézmény iránti bizalom-keltés, annak támogatása s népszerűsítése érdekében az egyes szakminisztériumok részéről az alantas közegekhez egyetlen rendelet sem intéztetett, sőt ellenkezőleg, az egyes közjegyzők által itt- ott elkövetett szabálytalanságok folytán, a törvény szigorának kíméletlen alkalmazása helyett, igazságügyminiszteri rendelettel az összes közjegyzők, miként gyanús egyénekkel tenni szokás, a kir. ügyészeknek rendőri felügyelete alá lettek helyezve, mi által a zsenge intézmény létalapja s az öszszes közjegyzők erkölcsi tekintélye annyira meg lett ingatva, hogy a kezdet nehézségei mellett, a közjegyzők kényszeritve voltak összes erejűket s tevékenységüket egyrészt erkölcsi reputatiójuk helyreállítására, másrészt a létért való küzdelem terére irányozni. Ebből aztán az intézmény fenállását is komolyan veszélyeztető bajoknak egész lánczolata keletkezett. Ugyanis: 1. A nagy közönség, miként ezt az igazságügyi minisztériumhoz beterjesztett statistikai adatok is kétségkívül helyezik, napról-napra mindig kevesebbet veszi ingénybe a közjegyzők működését. Természetes következménye ez azon visszás helyzetnek, hogy maguk az államkincstári közegek, a kormányfelügyelete alatt álló intézetek, alapítványok, közigazgatási hatóságok, az árvaszékek, egyházi testületek, nyilvános számadásra kötelezett kamatbiztositást élvező intézetek, közlekedési vállalatok is soha, vagy csak igen ritkán kötik meg jogügyleteiket a közjegyző előtt, holott tudva van, hogy az emiitett közegek s intézetek, a közjegyzői okmány végrehajthatósága következtében, az évek hosszú során át tartó pörlekedésektől s az evvel egybekapcsolt tetemes költségektől szabadulnának, másrészt pedig követeléseik gyorsabban és biztosabban befolynának. Szilárdítaná pedig ez hazánkban a hitelt, nagyobb lendületet adna a pontos fizetést igénylő iparnak és kereskedésnek is. Ámde a gyáros, bérlő, iparos és kereskedő, továbbá a vállalkozó, ház- és földbirtokos, ki a különböző hivatali közegekkel s közintézetekkel személyes és üzleti kérdésekben naponként érintkezik, az államközegek s nyilvános intézetek példája után indulva, a jogügyletek megkötésénél a közjegyző közreműködését szintén nélkülözhetőnek tartja, a közjegyzőt bizalomra érdemesnek nem találja. Kétségkívül sajnálatos jelenség ez a nagy közönség részéről ; de könnyen érthető, ha figyelembe veszszük, hogy az állampolgárok máig is, főkép a múlttal szakító reformkérdésekben, a gyakorlati téren a kezdeményezést mindig az államkormányzattól szokták várni. S minthogy ez tagadhatlan tény: az államkormányzat, nézetem szerint, e körülményt a közjegyzői intézménynyel szemben is, számításon kívül szintén nem hagyhatja. 2. A kir. bíróságok általában a közjegyzőt sem erkölcsi támogatásban, sem munkában kellőképen nem részesitik, sőt a legtöbb helyen, főkép a vidéken, indíttatva érzik magukat, a közjegyzőnek mint hiteles személynek nyilván fentartott ügyben is működni. így pl. általános a panasz, hogy a kir. birák még a közjegyző székhelyén is tekintélyes értéket képviselő csődtömeget, a közjegyzői törvény 130. §-a ellenére leltároznak, fontosabb ügyekben is árveréseket foganatosítanak, váltóóvásokat felvesznek, tényeket tanúsítanak, felmondásokat teljesítenek, s névaláírásokat hitelesítenek, a felvett dijakat pedig ritkán szállítják be az állampénztárba. E visszás helyzetet még kirívóbbá teszi azon körülmény, hogy a bíróságok az 1874. évben 1854. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet ellenére, az irni-olvasni nem tudók nevében mások által szerkesztett telekkönyvi kérvényekhez meghatalmazást nem követelnek, annál kevésbbé követelika polg. perrendt. 553. §-hoz képest a nem ügyvédek részére kiállított meghatalmazváuy aláírásának, illetőleg a kézjegynek hitelesítését. Végre a hagyatéki ügyeket még a nagy hátralékban levő biróságok is az 1874. évben 4103. sz. a. kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet ellenére rendszerint maguk tárgyalják s a közjegyzőknek csakis a Csekély értékkel bíró hagyatéki ügy ékben adnak megbízást. Csoda-e, ha ily körülmények között a közjegyzők, az