Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 42. szám - A kereskedelmi törvénykönyv 174. §-a alapján indított kereset felfüggesztő hatályáról 3. [r.]

— 335 aránylagos visszahelyezés nem lehetséges, az ennek megfelelő kártérítés képezi a kiegyenlitést. Ez igazolja, mért nem eredményezhet a kereset felfüggesztő hatályt s hogy a törvény midőn azt megtagadja, önmagával ellenkezésbe nem jő. Szerző a dolgozat további részében annak bizonyítását kísérli meg, miszerint a keresetnek kell, hogy bizonyos esetben felfüggesztő hatálya legyen, s niidőn azt a törvénymagyarázat utján elérni nem tudja, a törvény ferdítéséhez fog. Ámbátor a 189. §. az igazgatóságot minden károsult irányában elégtételre szorítja, szerző mégis a 197. §-ból annak ellenkezőjét akarja bizonyítani, holott az utóbbi czikk oly perekről rendelkezik, melyeket a társaság az igazgatóság ellen indit — de nem érinti azon pereket, amelyeket az egyes részvényes a 186. §. alapján folyamatban tenni jogosított. Ehhez hasonló érvet találunk, a midőn szerző az enquete jegyzőkönyveire hivatkozik, »hogy nem lehet kétség az iránt, ki legyen az alperes, az minden esetben a társaság maga«, csakhogy szerző figyelmen kívül hagyta, miszerint itt a 174. §-ról van szó, s az, hogy a megsemmisítés ellen irányuló praejudiciális kereset ki ellen intéztessék, felemlitést nem szükségei. A mi a felfüggesztésnek practikus keresztülvitelét illeti, ugy szerző szerint »ex analógia juris« zárlatnak volna helye, saz igazgatóság és felügyelő bizottsághoz jönne egy harmadik közeg a zárgondnok: mert mint szerző a polg. prtrtást magyarázza, ugy a zárlatra nézve, elégséges valamely jog vitássá válása. Engedje meg szerző, hogy figyelmét a polg. prtrtás 324. §-ának egész szövegére felhívjam, s a jogászvilág érdekében felkérjem szerzőt, arra, miszerint lenne oly szives megmagyarázni azt: hogy a felfüggesztő illetve zárlatot kérő egyes részvényesnek a társasági vagyonhoz jogos igénye van, a társaság pedig nem jogos alapon bírja saját vagyonát ; meggondolta-e szerző, továbbá azt, hogy az egyes részvényesnek a társasági vagyonból őtet illető része felett rendelkezési joga nincs, s hogy az általa befizetett részvény összeg egy tőle különböző jogi személynek tulajdonát képezi. Szerző megkísérli annak megállapítását, hogy mikor legyen a keresetnek felfüggesztő hatálya s ezen eseteket > a bíró bölcs belátására* bízza. Ámbátor e sorok irója nem viseltetik kevesebb bizalommal a kereskedelmi bíróság iránt mint szerző, ugy ép e bíróságok függetlenségének megőrzése tiltja azt, hogy egy ily messzemenő hatályokkal biró intézkedés a törvény keretén kívül annak minden útmutatást nélkülözőleg az egyéni szabad belátásra bizassék. Szerző megijed az általa kimondott elv végleteiről s a helyrehozhatlanságot mint a felüggesztés egyik fő qualificatumát állítja fel. Hogy ezen fogalom felállításával mit sem nyerünk, azt az eddig előadottak igazolják, s ha a szerző kereskedelmi világ színében »látja a biztosítékot minden visszaélés ellen ugy megvallom: hogy ez engemet meg nem nyugtat, a midőn a felfüggesztésnek jogi alapja teljesen hiányzik. Szerző a részvénytársaságok jogát szabályozó osztr. tvjavaslat 124. §-ának pressiója alatt áll, s midőn annak f) pontját mint minden bajt orvosló szert tünteti fel, elfelejti azt, hogy az osztrák jogászvilág által ép e pont volt leghevesebben megtámadva, mire bizonyságul szolgál Dr. Hertzka — »Die Mángel des östr. Actiengesetz Ent\vurfes« czimü munkája, mely az osztr. urakházában folyt tárgyalásokra nagy befolyással volt. E mű 69. s k. 1. szerző megtalálja azt, mit ő az osztr. javaslaton foltozgatva felfüggesztési eljárás alatt nyújt, s megtalálja azt, mi téves nézeteinek czáfolatát adja. Ha tehát a dolgozat e részével a birálat tüzetesebben nem foglalkozik, ugy az egyedüli okát abban leli: mert nem volt czélja az osztr. javaslatnak birálatát adni, sem pedig egy hozandó novellának alapul szolgáló elveket vizsgálni, hanem egyedül az érvényben levő jog szempontjából a kérdést taglalni. Az ügyvédi kamarákból. — A kolozsvári ügyvédi kamara fegyelmi birósága Blaskó Borbálának M. A. ügyvéd elleni ügyében a kamara végzése ellen semmiségi panaszt nyújtván be, a kamara 1878. évi június 22-én 611. szám alatt következő határozatot hozott: Miután az ügyvédi rendtartás 84. §. értelmében a meg nem elégedő fél a határozat ellen csak felebbezést használhat, ezen semmiségi panasz visszautasittatik s panaszlónőnek visszaadatni rendeltetik. Ugyancsak-panaszló félnek felebbezése folytán a magyar királyi Curia legfőbb itélőszéki osztályának fegyelmi tanácsa 1878.-évi september 27-én 416. szám alatt következő végzést hozott: Fegyelmi eljárásnál magánvádló akkor is, ha a kamara ügyésze vagy a királyi ügyész a vádtól eláll, folytathatja ugyan perét, de ez esetben az 1874. évi XXXIV. t.-cz. 101. §-a szerint ebbeli jogait ügyvéd által tartozik érvényesíteni. Minthogy azonban magánvádló felebbezését ü g y v é d i e 11 e njegyzés nélkül adta be, a törvény által előirt megkivántatóságoknak meg nem felelvén, visszautasittatik. — A szatmár-némethi ügyvédi kamara fegyelmi bírósága Nagy Victoria általJ. E. szathmári ügyvéd ellen emelt panasz folytán 1878. évi január 24-én 10. szám alatt következő határozatot hozott: J. E. ellen az emelt panasz alapján a fegyelmi eljárás elrendeltetik ; mert: a panasz alapját képező ezüst-nemüeket panaszlottnak — a törvényszék utasitása alapján — panaszlónak átadni kötelessége lett volna, mert azok átadását panaszlott a kamara elnökének felhívására megígérte, és mindezek daczára mai napig sem adta által, — e miatt ellene a fegyelmi eljárást elrendelni kellett. Vádlottnak ezen határozat elleni felebbezése folytán a magy. kir. Curia legfőbb itélőszéki osztályának fegyelmi tanácsa 1878. évi september hó 2 7-én 388. sz. alatt következő végzést hozott: Az ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának neheztelt végzése hivatalból megsemmisíttetik, és magánpanaszló vádlott elleni panaszával, az illetékes királyi törvényszékhez utasittatik. Indokok. Mert az 1874. évi XXXIV. t.-cz. 66. §-a szerint, ha ügyvéd ellen, átvett pénz vagy értéktárgyak ki nem szolgáltatása miatt emeltetik panasz, az eljárásra első vonalban az illető királyi törvényszék van hivatva; az elsőfokú fegyelmi biróság tehát akkor, midőn be nem várva az illetékes törvényszék intézkedéseit, e panasz tárgyalásába már most bocsátkozott és a fegyelmi eljárást rendelte, el, nyilván idő előtt intézkedett, s azért határozatának hivatalbóli rnegsemmitésére okot szolgáltatott. Magánpanaszló pedig panaszának érvényesítése végett az illetékes kir. törvényszékhez azért volt utasítandó, mivel ily panaszokbani eljárásra az idézett törvény értelmében első vonalban a kir. törvényszék, és csak esetleg a fegyelmi biróság lenne hivatva. Különfélék. — Csernák Béla ur a budapesti kir. törvényszék elnöke egy hozzánk intézett levélben értesít, hogy oly irányú rendeletet, milyenről múltkori czikkünkben szó volt, nem bocsátott ki, és sajnálja, hogy a szerkesztőség, mielőtt »ily tendentiosus koholmányokat világgá bocsát, nem tartja.érdemesnek, az ily hirek iránt magának biztos tudomást szerezni*. Örvendünk, hogy az Elnök ur nem bocsátott ki rendeletet. De arról biztosíthatjuk, hogy minden kétséget kizárólag meggyőződtünk a czikkben foglalt panasz alapossága iránt. Koholmányról tehát szó sem lehet. Az Elnök ur ingerült hangú levele után Ítélve, azt kell hinnünk, hogy ö Méltósága épugy mint a közönség, az írnok bemondásából ismeri a telekkönyvi állapotot. Ha fáradságot vesz magának, jobb forrás után megtudni az ügy miben létét, bizonyára belátja, hogy felszólalásunkkal csak kötelességünket teljesítettük. — A ,,Jogászkör"-ben f. h. 17-én azon vitapontok fognak tárgyaltatni, melyeket Dr. Her i ch Károly ur az általa tartott előadás folyamában felállított. A kérdések a következők: 1. Helyeselhető-e, hogy a közadós a bíróilag jóváhag} ott kényszeregyezség által felszabaduljon annak megtérítése alól, mit a hitelezők követeléseikből az egyezség folytán vesztenek. Nem volna-e igazságosabb és különösen hazánkban czélszerübb, a közadósnak csupán 3—5 évnyi moratiumot engedni, mely idő után a ki nem egyenlített követelések felélednének? 2. Nem volna-e a visszahelyezés (rehabilitatio) megadható kivételkép a kényszeregyezség birói jóváhagyásával egyidejűleg, ha a közadós legalább 50°('0-nyi quotát fizet s a biróság a bukottat a rehabilitalióra méltónak találja? 3. Nem volna-e kimondandó, hogy oly hitelezők, kik 100 írtnál kisebb követeléssel lépnek fel, ne számíttassanak a személy-többségbe, — hanem hogy csak összegek vétessenek számításba az összeg-többség meghatározásánál ? 4. Nem volna-e megszabandó, hogy a bukottal rokonsági viszonyban álló hitelezők átalában ne szavazhassanak ? 5. Nem volna-e kimondandó, hogy a kényszeregyezség csak ugy jöhet létre, ha a bukott legalább is pl. 60%-nyi quotát képes fizetni. 6. Ha a minimalis quota nélkül engedtetik meg mégis a kényszeregyezség, nem volna-e helyes bizonyos majoritási scálát felállítani, megfelelöleg azon elvnek, hogy minél kisebb quotát ajánl a bukott, annál nagyobb személy- és összeg-majovitás követeltetik a kényszeregyezség elfogadásához ? 7. Nem volna-e kimondandó, hogy a csődbiztos nyolcz napon belől ujabb határnapot még az esetre is tűzhet ki, ha az első izbeni tárgyalásnál a többség egyik irányban sem éretett el? 8. Lehetséges-e kivételt engedni szemben azon elvvel, hogy a kényszeregyezség a hasonrangu hitelezőknek egyenlő jogokat kell hogy biztosítson, — azaz, az ezzel ellenkező kényszeregyezség tekinthető-e bizonyos feltétel alatt érvényesnek az esetben is, ha abba a megrövidített hitelezők beleegyezni nem akarnak ? 9. Nem elvellenes-e a kényszeregyezséget részvénytársaságokra | és szövetkezetekre is kiterjeszteni ?