Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 5. szám - Döntvényjog

_ 34 — az élet szokásait és erkölcseit (consuetudines et móres), és a hanyatló római birodalom miveltségi viszonyai közt az ak­kori birák képzettség-e mellett főleg Rómán kivül a birói te­vékenység csak ösztönszerűen talált ujjogtételeket, ngy mint a hogy a szokásjog támad. Ezen változás szembetűnő, ha összehasonlítjuk Gajus Institutióival a Justinianus Institutióit. A miről Gajus nem beszélhetett, arról Justinianus Institutiói már nyilatkoznak, kiemelvén, hogy a szokásjog képződik részint a polgárok közt, a nélkül, hogy birói határozat szabályozta volna a kér­dést,') részint a bíróságoknál (quotidiano iudiciorum usu),J) jelesül nyugoton a százszemélyes táblánál (iudicium centum­virale). így volt ez nálunk is. Az ország nagybiráinak magi­stratualis tekintélyes állása és bíráink mult századok alatti képzettsége mellett nálunk sem képződött uj szabály más­ként mint a szokásjogban. Ezért lehetett a curiai ítéleteket is tárgyalni a szokás­jog czime alatt. És ha csak két általános kútfő ismertetik el, tagadhatlan, hogy a döntvényekben nyilvánuló uj jogtételek nem vehetők a törvényjog czime alá. De a szokásjogtól is függetlenek és különbözők, és egyenrangusitást követelnek a törvényben és a szokásban nyilvánuló jogtételekkel. II. A jogéletnek dobogó szive, a bíróság, korunkban tevé­kenyen közreműködik a jogfejlesztés és jogalkotás munká­jánál. A jogtudós birák jogrendszerünket ujabb és ujabb jog­tételekkel gyarapítják; hiszen kötelesek keresni és találni jogszabályt azon esetek eldöntésére is ,melyekre az eddig is­mert jogtételek nem alkalmazhatók. Ezen jogalkotó tevékenység, melyre egyes felmerült uj esetek adnak alkalmat, öntudatos, megfontolt, elismert prae­missákból kiinduló, észtani szabályok között mozog és épen nem oly öntudatlan, mint a szokásjognak alakulása. Már «nnél fogva is más a bíróság által alkotott jog, mint a pol­gári élet egyéb tényezői által (voluntate populi vagy con­sensu utentium) képzett jog. Ezért a mai bíróságok j o g k é p z ő közegek, és pedig különbözők azon közegektől, melyek a szokásjogot fejlesztik. Ehhez képest a döntvényjog is megkülönböztetendő a szo­kásjogtól. A döntvényjogot az ügyvédek által előbocsátott jogi fejtegetés és szakszerű megvitatás után alkotja és alkal­mazza a biró a íenforgó jogvita eldöntésére. Ellenben a szokás öntudatos akarat és megfontolás nél­kül folytonos és tartós gyakorlat által behozott cselekvés. Ily ösztönszerű cselekvés előfordul a népéletben, és az gé­piesen ismétlődik. A mely szabály a nép által szükégesnek tartatik, azt elkerülhetlenül alkalmazza. Ellenben a bíróról nem lehet feltenni, hogy a feltalált uj tételt gépiesen, ösztönszerűleg, mintegy megszokásból al­kalmazza. Ez ellenkeznék általános és jogi miveltségével. Kötelessége minden esetet öntudatosan megfontolva dönteni el, és világosan felismert indokok alapján. Hasonlítsuk össze a szokásjog lassú, ösztönszerű alaku­lását az öntudatos judicaturával s meggyőződünk a kettő közti rokonság hiányáról. A döntvényjog keletkezésére nézve nem oly kez­detleges eredetű, nem oly ösztönszerű, mint a szokásjog. Tel­jes, világos jogi öntudattal fogamzik meg a biró agyában. Ezen fogamzást követi az életbeléptetés itélvény alakjában. Hatályát is másként nyeri mint a szokásjog. A döntvényjog kihirdettetik az Ítélettel és ezzel együtt emelkedik érvényre. Ha az ítéletben kimondott jogtétel az eset ismétlődésé­nél ismételve kimondatik, szokás nélkül is érvényes joggá emelkedik. Az itéletjogot valamint a szokásjogtól, ugy a törvény­jogtól is meg kell különböztetni. •) Instit. I. u. 59. ") Instit. IV. XI. 56. A bíró nem alkot jogot, csak a rendszer hézagainak ki­pótlására. Ezen szük határon tul nem terjeszkedhetik. A törvényhozás ezen korlátot nem ismeri. Többnyire a még ezután bekövetkezendő esetek leendő zsinórmértékét vonja meg. A jogképzett biró tudományos processus által ta­lálja fel az eddig hiányolt jogtételt, holott a törvényjog a gyakorlat és politika benyomása alatt készül. A biró a gondolkodás terén keresi a feltalálandó tételt, mely gondolkodás nem tisztán alaki és elvont. Concret és ta­pasztalati esetre vonatkozó. Éles elmével következtetéseket von a meglevő elvekből, másrészt a felmerült esetnek lénye­ges pontjait kiszemeli, hogy megfelelő tételt alkalmazhasson. A birói karnak képzettsége és a nép jogéletével való folytonos közvetlen érintkezése képessé teszi a legmegfele­lőbb jogtételek alkotására, és folyvást ellenőriztetik a tör­vény és szokás által. A biró csak a valódi szükség esetén, a gyakorlati élet kérdéseire, alkot jogtételt. Tehát soha nem lehet oly elvont, általános és a viszonyokra nem illő mint némely törvény. A biró a felmerült esetet behatóan részletesen megismerheti s az alkalmazandó tételt szabatos éles meghatározás, teljesen megfelelőség és a rendszerbe beillesztés által találóbbá te­heti, mint a nagy általánosságban intézkedő törvényhozó, aki gyakran eszményképek után indul, míg a biró közvetle­nül az élet követelményei után. III. A döntvényjogot túlsúly illeti a szokásjog felett, mert a birói kar általános és jogi miveltsége magasabb, mint a szokásjogot képező nép átlagos miveltsége. A jogi tanultság és gyakorlat sokat nyom, pedig ezt mérlegbe veti a birói karral együtt a tanítással és az ügykö­déssel foglalkozó jogászvilág. Mielőtt valamelyik tétel Ítéleti alakban a judicatura ál­tal szentesítést nyer, kí kell állania a jogtudomány bírálatát, amely ugyan nem hivatalos, de annál alaposabb. Aztán ismét felülvizsgálja minden biró, mielőtt az előtte fekvő esetre al­kalmazná. Ezen többszöri felülvizsgálat nyújtja a legnagyobb ga­rantiáját a döntvényjog helyességének. Nagyobb garantia ez, mint amit nyújt a 449 fejű v á­lasztott képviselőház és a 700 fejű született s kinevezett főrendi ház. De csak akkor várható a döntvényjognak tökéletessége, ha a biró a gondolkodás terén nincs elavult békók által kor­látolva, minő az osztrák p. t. k. 6. §-a, mely előírja a gram­matikai magyarázatot, és a 7. §., mely a grammatikai magya­rázat után ad helyt az analógiának. Ezeket különben át szokták hágni. Ami tankönyveink is revisióra szorulnának már a ma­gyarázattan mezején. Mesterséges kiterjesztés, analógia ta­nácsoltatik ott, ahol a jogi consequentiák fentartása lenne mondandó, és az, hogy a biró vegye elő minden gon­dolkodó és itélő tehetségét és alkalmazza a megfelelő tétel előállítására, ugy mint teszi más tudós. A bíráknak biztosított függetlenség, az általuk tanúsí­tott becsületesség, a törvénykezés nyilvánossága és a min­dent ellenőrző sajtónak szabadsága mellett a birák által ki­mondott uj jogelvekben megnyugodhatunk. De épen ezen függetlenség érdekében is szükséges, hogy az 1875. XXXVI. t.-cz. helyeztessék hatályon kivül, mely az áthelyezés és nyugdíjazás lehetőségének minden elsőfokú kir. törvényszéki bírót kitesz. A döntvények egyik sorozata declarativ, melyben a biró kimondja, hogy az előtte fekvő tényállás szerint a meg­ítélés idejében ezen esetre ez és ez a szabály. A döntvények másik sorozata constitutiv, vagyis jogelvet állit fel, mely nem promulgáltatik ugyan követendő szabály gyanánt, de következetesen megtartatik a birák által, kiknek jogerejü határozatait az állam kényszerrel is végre­hajtatja. Ily esetekben piacet ejus rei iudicem jus facere.1 l) Dig. XXV. m. 3. pr.

Next

/
Thumbnails
Contents