Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 36. szám - Tervezet az alkotandó magyar csődtörvényről. (Folytatás)

Nyolczadik évfolyam. 36. szarr\. Budapest, 1878. sept mber 5. 15n mellekletek: a ..Döntvények gyűjteménye", „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazságügyi törvények anyaggyüjteménynyel'-. » kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. Szerkesztőség : Nagy korona-uteza 14. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR THEMIS Ekitiz.'!"si lírák (helybe A MAGYAE JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. a „Magyar Themis", a „Döntvények gyűjteménye" a'. „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazságügyi törvények anyaggyüjteménynyel" czimü mellékletekkel eeviitteseu: egész évre 10 forint, félévre 5 forint, negyedévre 2 forint 50 kr. Az előfizetési pénzek bérmentesen, ridékrS) legcélszerűbben postautalvány utján kflldendík. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Alhenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: Tervezet az alkotandó magyar csődtörvényről. — Döntvény bírálat. (Jogositott-e a főnök a ktvk. 45. §-ában foglalt azon intézkedést, hogy az utazó a vételárt felveheti, megváltoztatni; s van-e jelentősége a számlában foglalt ily korlátozásnak ?) — Adalékok a magyar büntető-törvénykönyv ma gyarázatához. (Büntetőjogi felelősség a tulajdon védelmére felállított károsító előkészületekért). Dr. Barna Ignácztól. — Törvényjavaslat a végre hajtási eljárásról. — Az ügyvédi kamarákból. (Fegyelmi tárgyalás a budapesti ügyvédi kamaránál. — Különfélék. — Legközelebb csődbejelentés határidők. — Kivonat a ^Budapesti Közlöny-bői. (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Páljázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön mellék let: A »Döntvények gyüjteményé«-nek egy ive. Felhívásunk folytán a belátott ügyvéd és ügyvédjelölt tartalékosok segélyre szoruló családai számára ujabban adományokat küldöttek: Unger Alajos 10 frtot Dr. Szelényi Károly 10 » Dr. Brückler Mihály 5 » Funták Sándor 5 » Dr. Zsigmondy Jenő 5 » Dr. Várady Béla 5 » Vaskó Endre 5 » Dr. Layer János 3 > Langheim Ignácz 2 > Málics György 2 » Dr. Mandel Samu 2 » Weizenfeld Illés 1 > 55 » A mult számban kimutattunk 260 » Összesen 315 frt. Tervezet az alkotandó magyar csődtörvényről. (Folytatás.) Szétágaznak a vélemények a csó'dhitelezó'k egymáshoz való viszonyának elméleti constructiója körül. Mily sarkfogalom alá esik a jogi nexus, melyet a csődeljárás létesít a közadós hitelezó'i között? A hitelezőknek joga van a közös kielégítésre. Mily jogi formát ölt ez a közösség, a hitelezők érdekérintkezése? Nagy elismerésben részesült az elmélet, mely szerint a hitelezők összessége (»corpus creditorum«) technicus értelemben vett jogi személynek lenne tekintendő. Nem az egyes hitelezőket mint ilyeneket illetné meg közvetlenül a csődigény, a jog a megfogyott vagyonból való kizárólagos és közös kielégitésre, hanem a csődigényben foglalt nagy horderejű jogosítványok, mint p. o. a kétoldalú szerződések teljesítésének, a csalárd jogügyletek megtámadhatóságának stb. joga, a hitelezők fogalmi összfoglalatját, a hitelezők összességét mint jogi egységet illetné meg. A csődigény e szerint az egyes csődhitelezőket csak közvetve, a jogi személy révén, mint ennek alkotó elemeit illetné meg. Az ismeretes és az ismeretlen csődhitelezőket egyaránt átölelő collectiv személyegység ezen tana azonban gyakorlatilag teljesen értéktelen és felesleges, elméletileg tarthatatlan fictió. Hiába keresnők nyomát p. o a római vagy az angol jogban. Egyedül a »code de commerce< 500., 527., 528. czikkeiben találunk a jelzett felfogásra. A >masse des créanciers« és a »contrat d' unión« eszméje ugyanis a csődtömeg jogalanyiságán sarkall, ámbár maga a franczia jogtudomány küzd a mellett, hogy a »masse des créanciers* alatt ne a hitelezők jogi személye, hanem csak a hitelezők tényleges összessége értessék. A porosz és az osztrák csődrendekben bár szintén több izben szerepel a hitelezők összessége (»Glaubigerschaft<), de kétséget sem szenved, hogy nem mint valóságos jogi személy, nem mint önálló cselekvési képességgel felruházott külön jogalany. Lényegileg abban áll a »Glaubigerschaft« szereplése, hogy ugy a kezelő személyek kirendelése iránt tett előterjesztéseik, valamint egyéb határozataik hozatalánál a szavazattöbbség elve dönt, a többség akarata a kisebbséget feltétlenül kötelezi. Ámbár a majoritási elv uralma magányjogi viszonyok körén belül nem mindennapi jelenség, mindazonáltal magában az még nem oly valami, mi csupán akkor s ugy volna érthető és elméletileg igazolható, ha a kérdéses csődrendeknek a személyegység fictióját imputálnók. A határozatokat ugyan a hitelezői gyülekezet teremti, ámde fogalmilag nem szükséges azért, hogy a hitelezői gyülekezetben a hitelezők jogi személyének egyik közegét, a személyegység valamely szervét lássuk. Mi kényszerítene arra, hogy a hitelezők gyülekezetét másnak tekintsük, mint a csődhitelezők tényleges érintkezési médiumának, mint a csődeljárás folytán létesitett érdekközösség megóvása és érvényesítése tekintetéből szükséges csődhitelezői akarategység teremtésére hivatott egyesülésnek. Azért tehát, hogy a többség akaratának feltétlen uralma jogilag igazoltnak látszassák, nem szorultunk oly constructióra, melynek elméleti tarthatatlansága nyilvánvaló. A csődhitelezők összességének külön jogalanyisággal való felruházása összeütközésbe jönne a jogi személyek általános elméletével. Elvi rendeltetése ugyanis minden jogi személynek, hogy valamely közös czél megvalósítása a személyesités utján tartósabb, állandóbb alapokat, szívósabb szervezetetnyerjen, mint birna az a czél felé törekvő egyesek mulandó részvételében, a társasulás közönséges formáiban. A jogalanyisággal felruházott czél a jövő felé tekint, tartós életre számit, teremtő működés körében mozog. A csődhitelezők jogi személye azonban vajmi ephemeréletü jogalany volna. Bölcsőjére tűzethetnék a sírkereszt. Hivatva lenne nem arra, hogy közösséget teremtsen, hanem ép arra, hogy egy létező közösséget elenyésztessen, illetve arra, hogy a csődhitelezők érdekközösségének megszűnését közvetítse. A megfogyott vagyonra igényt tartó, nem jövőre szóló érdekközösség tekintetéből, hanem az igényelt vagyon mielébbi szétdarabolása czéljából sorakozó hitelezők összességét jogi személynek declarálni, legalább is szürke theoria volna. A személyegység egyáltalán nem birna önálló, az egyes hitelezők személyétől független, felettük álló jogi léttel; neki, mint olyannak, nem volna a közadóstól mi külön követelni valója sem. Aligha tartalmazna a csődigény vagyoni jogosítványt, melyről mondhatnók, hogy az a képzelt jogalanynak és nem az egyes hite lezőknek joga. — Részünkről feltétlenül elejtettük a csődhitelezői universitás eszméjét, sőt hogy a fictiónak még árnya se férhessen hozzánk, óvatosan kerültük javaslatunkban mindvégig a jogi személyre csak némileg is emlékeztető műszavakat. Az Apáthy-féle tervezetben többször előforduló kifejezés : >a hitelezők összessége,* mint a helytelen felfogásnak támpontul szolgálható kitétel, általunk mellőztetett. Szerintünk csődnyitás után is az egyes hitelező marad