Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 33. szám - A kereskedelmi bíróságok tárgyi hatásköre 5. [r.]

- 259 — A méltányossági ok, melyre az ellennézet alapítva van, teljesen indokolatlan, tehát az magától elesik; hasonlókép az »actor sequitnr fórum rei«-nek ez értelemben való alkalmazása. A forgalom érdeke azonban, »miután a ker. jog szabványai az általános forgalom igényeinek annyira megfelelők*, meg azt kívánja meg, hogy szakítva a régi személyes (ratio personarum) rendszerrel, a kereskedelmi jog szabványai minél nagyobb mértékben alkalmaztassanak, azaz a ker. bíróságok hatásköre jobban kiíerjesztessék ne csak azon ügyekre, melyek alperes részéről ker. ügyletet képeznek. Ha ezt el nem fogadjuk, az a legnagyobb viszásságokra szolgáltat okot, olyanokra, melyek a feleket egyenesen zsákutczába szorítják, a jogszolgáltatás rendszerén pedig oly sebet képeznek, melyet egy pillanatig sem volna szabad megtűrni. Hogy pedig ezen bajok a gyakorlati életben mily nagy mértékben mutatkoznak, onnan is kitűnik, hogy e viszás következményekre épen egyik jeles gyakorlati jogászunk mutat rá.1) Emiitettük, hogy biztosítási ügylet, mely annak részéről, ki azt elvállalja, ker. ügyletet képez, miga biztosítottra nézve nem. Ha ez utóbbi most a biztositót beperli, a min. rendelet értelmében ezt csak a keresk. bíróságnál teheti, mig a biztosító hasonló esetben vagy a polgári bírósághoz folyamodhatík csupán, vagy azon fogáshoz kell nyúlnia, hogy nem fizet; így aztán majd csak a ker. bíróság elé kerülhet valahogy az ügy. De tegyük fel, hogy a késedelem a biztositóra veszélylyel jár, és végre is kénytelen a polgári bírósághoz fordulni. Mi a teendője ez esetben polgári biróságnak? Miután e biztosítási ügylet iránt az általános magánjog semminemű intézkedést nem tartalmaz, a kt. 264. §-a értelmében a kt. szerint kellene eljárni. Ne ámítsuk magunkat, — ha nem egészen bíróságaink hibájából is, ez a legkevesebb esetben fog történni. Ha csak oda nem írják a beadvány külzetére: »— mint kereskedelmi bírósághoz« — mint egy figyelmeztetőül, — ha a törvény értelméban még annyira kötelesség volna is, 100 közül egyben fognak alkalmaztatni a ker. törv. szabványai. De tegyük fel, hogy a polgári bíróságok minden ily esetben azon mértékben fogják azt alkalmazni, mint ahogy azt a törvény rendeli, nem az lesz-e a következmény ez elv mellett, hogy a ker. ügyeknek legalább kétharmada polgári bíróságok által fog elitéltetni, melyek tehát szakszerű elbírálásban nem részesülnek, sőt a bagatell-, szolga-, béke-, községi-, — isten tudja — miféle biró fog azokban eljárni! Ekkor azonban mire valók a külön kereskedelmi biróságok? Szüntessük meg azokat, legalább nem lesznek illetékességi összeütközések. Nézzük tovább ennek nyomán saját concrét viszonyainkat. Altalános magánjogi szabványoknak főleg a kötelmi jog terén teljesen hiányában vagyunk. Ügyvédeink és bíráink mindenféle szedett-vedett jogtételek szerint replikáznak, Ítélnek. Kinek melyik jobban tetszik Hasznos-e ez a forgalomra? Bizonyára nem. Őröljünk, ha valami biztos alapot találunk. Miránk illik csak a nürnbergi értekezlet többször idézett nézete. És ha Németországban, hol minden államnak van általános magánjogi codexe, czélszerünek látták a ker. jog szabványait minden oly esetben alkalmazni, midőn az csak az egyik fél részéről tekinthető kereskedelminek, akkor épen mi lökjük ki ez egyetlen tételes alapot a lábunk alól?! A mi ker. törvénykönyvünk ily körülmények közt hivatva van még az általános magánjognak is segédforrásául szolgálni. Vegyünk itt is a számtalan közül egy példát. A kiadói ügylet, ha az iparszerüleg folytattatik, a kiadó részéről keresk. ügyletet képez. A kiadó alperes a min. rendelet értelmében a ker. biróság előtt perelendő. így kellene lenni azon esetben is, ha a szerző pereltetnék be, mert a kölcsönös jogok és kötelezettségek elbírálásánál különös megállapodás hiányában ugy is, amúgy is a kt. szabványai az irányadók. De tegyük fel, hogy a kiadó nem foglalkozik kiadói ügylettel iparszerüleg, ez esetben (miután csak feltételes ker. ügylet,) nem lesz ker. ügylet, hanem egyszerüenpolgári ügy. Kérdem azonban, hogy ily esetben a ker. törv.-nek a kiadói ügylet iránti és a dolog természetén alaI puló intézkedései nem fognak-e a bírónak zsinórmértékül szolgálni az ítélet meghozatalánál, a mennyiben a felek saját viszonyaikat nem rendezték volna? Itt már a kt. értelmében egyik részről sem forog fen ker. ügylet és mégis a kt. intézkedése volna alkalmazandó. De ha igyvan ez esetben, menynyivel inkább alkalmazandó a ker. törv. akkor, ha az ügylet az egyik fél részéről kereskedelminek tekintendő. Ezt azonban mindaddig el nem érjük, mig a ker. bíróságok hatásköre a dolog természetének megfelelőleg ki nem terjesztetik. E kiterjesztés pedig ugy lesz elérhető, hogy még a mai napság is általánosan követett ratio personarum álláspontját elhagyva, a ratio materiae-t veszszük fel alapul, mely — mint a történeti fejtegetésekből láttuk — e tárgynál mig csak a természetes történeti fejlődést az 1673-iki Ordonance d. c. el nem fojtotta, oly sikerrel alkalmaztatott. A ralio matériáé elvének alkalmazása pedig abban áll, miszerint a ker. bíróságok ne csak azon feltétel alatt legyenek hivatva eljárni, ha a peres ügy í alperes részéről kereskedelmi ügyletet kéjpez, hanem kivétel nélkül minden oly esetben | is, midőn egyátalán bármely fél — talán épen csak felperes -— részéről forog fen kereskedelmi ügylet. Ez megfelel a történeti fejlődésnek, meg a dolog természetének és saját concrét viszonyainknak. Mert a ker. törv. 264. § a szerint minden kereskedelmi ügyben, tekintet nélkül arra, hogy a szerződő felek mindegyikére, vagy ezek közül bármelyikére képez kereskedelmi ügyletet, a keresk. törvény értelmében kelleljárni. De mivel a szabbiróságok ép arra valók, hogy az ő általuk jobban ismert kivételes jogszabályokat alkalmazzák: ebből folyólag mi sem természetesebb, mint ha a fentebb kifejtett elv nyer alkalmazást a ker. biróságok tárgyi hatáskörének szabályozásánál. Sokakat ugyan azon alaptalan félelem szállhatná meg, hogy ez által a ker. biróságok hatásköre aránytalanul kiterjesztetik. E félelem eloszlatására elegendő volna a nürnbergi értekezletnek a n. kt. 277. §-ára vonatkozó idézett indokolása. De a félelem különben is csak ott indokolt, a hol valamely bekövetkezhető baj fenyeget. Bekövetkezhető bajnak azonban itt még csak árnyéka sincs. Hisz az illető felet, kinek nem volt szándéka kereskedelmi ügyletet kötni, és ha nem is tekinthető az ügy részéről ilyennek, a kereskedelmi biróság sem fogja többre kötelezni, mint a polgári biróság, sőt az előbbi otthonosabb lévén a kivételes jogszabályok alkalmazásában, lehet igazán és lesz is tekintettel a perben álló felek peres jogviszonyának elitélésénél a concrét viszonyokra és a méltányosságra. Az a baj sem fordulhat elő, hogy a különféle coordinált biróságok egymásra féltékenyek lennének, mert ugyanazon kir. törvényszék jár el mint polgári és mint kereskedelmi biróság. Az előnyök azonban, melyek a fentebbi elv alkalmazásával sajátságos viszonyaink közepette járnak, megbecsülhetlenek. A ker. törv. sokkal általánosabb alkalmazást nyer, a mi polgári törvénykönyv hiányában, főleg a kötelmi jog terén, megbecsülhetetlen. Mi a mellett hogy a forgalmi élet biztonságát nagy mértékben növeli, igen jó iskola agyakorlati jogászoknak a létező anyagi jog alkalmazásában. Kézzelfogható előny az igazságszolgáltatás gyorsítására nézve, mert ez által a perek jó részénél a hosszadalmas írásbeli eljárás helyett a rövidebb jegyzőkönyvi eljárás fog helyet nyerni. De a mi legfőbb, az 1877. XXII. t.-cz.-nek káros hatása nagy mértékben paralysáltatni fog. Mert mig most a min. rendelet értelmében, daczára annak, hogy a kereskedelmi ügyek a községi és bagatell-biróságok köréből ki vannak zárva, azoknak nagyobb része 50 frton alóli értékben ezek által biráltatik el, a kifejtett elv alkalmazásával e biróságok hatásköre — per se az igazságszolgáltatás megbecsülhetlen előnyére — nagy mértékben korlátoztatnék. Nem kellene tapasztalnunk oly hallatlan viszás dolgokat, hogy a községi és bagatell-biróságok egyszersmind mint szakbiróságok is működnek. Dr. Nagy Dezső. <1 Keresztszegi L. t. ker. bir. tárgyi illetősége peres ügyekben 38. 1.