Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 32. szám - Még egyszer a gazdagodási kereset

— 251 — őt fogja terhelni. De mi mással bizonyíthatja az örökség ereit, mint az annak idején felvett leltárral ? Még ha az örökség ingatlanokból állott is. Az esetleg közben eladott ingatlanoknak értéke az örökség megnyiltakor csak leltárral constatálható. Ha a bizonyítás nem sikerül, daczára a korlátolt szavatosság elvének, feltétlenül fizetni tartozik. Vegyük már most, hogy a tömeggondnok leltár nélkül aquirál. Elvileg ez által az örökösre csak korlátolt felelősséget vállal, ámde »in praxis, elmulasztván az egyedül sikert igérő bizonyíték, a leltár idejekoráni beszerzését, feltétlen fizetési kötelezettséget hárít reá. Már e tekintetből sem lehet az aquiráló tömeggondnoknak a leltár hiteles felvételének feltétlen kötelességét elengedni, még ha a benef. inv. jelentőségétől elesik is. A leltározás a tömegnek kétségtelen költségeket okoz. Ámde hasznot is nyújt. A tömeg mint a közadós és ezzel a közadós örökhagyójának jogutódja az örökhagyói hitelezőkkel szemben oly jogi elbánás alá esik, mint esnék maga a közadós. Ergo a hagyaték ereit adott esetben bizonyítani köteleztetnék, a bizonyitás sikertelensége esetén pedig korlátlanul fizetni tartoznék. (Tömegtartozás). A tömeg tehát, ha érdekeit jól felfogja, aligha resteíheti a szükséges bizonyiték beszerzésével járó netáni költségeket. A tervezet 1. §-a helyett a magunk részéről a következő szakaszt ajánljük: >1. §. A csődeljárás kiterjed a közadósnak végrehajtás alá vonható összes vagyonára, melyet csődnyitáskor bir. (Csődtömeg). Az 1877: XX. t.-czikk 24. §-a 3. bekezdésének értelmében a közadós mint atya részére, avagyonkezelésnek csődbejutás folytán történt elvonása alatti időre, a gyámhatóság által megállapított tartási átalány nem tartozik a csődtömeghez. Az 1877: XX. t.-czikk 26. § a megfelelően alkalmazandó. A közadóst neje vagyonára nézve a csődeljárás alatt is megillető haszonélvezet a csődtömeghez tartozik, a mennyiben a vagyon fentartásához, a folyó terhek fedezéséhez, a vagyont terhelő tartozások törlesztéséhez, magának, nejének és gyermekeinek fentartásához és ez utóbbiak neveltetéséhez nem szüksége s«. A tervezet 7. §-a helyett, mely tartalmilag ide, derendszerileg a tömeggondnoki jogosítványokat szabályozó szakaszok összefüggésébe tartozik, ajánljuk a következő szakaszt: »A tömeggondnok a csődnyitás előtt megnyílt örökséget vagy hagyományt a közadós helyett és annak nevében a csődtömeg részére megszerezheti. Az örökség megszerzése csak külön bírósági vagy közjegyzői leltár f el v é t el e m ellett, vagy a mely területeken jelenleg az osztrák polgári törvénykönykönyv érvényben van, a leltár jogkedvezményének fentartásával (800. §.) történhetik. A mennyiben a tömeggondnok az örökséget vagy hagyományt megszerezni nem akarj a, a közadós rendelkező joga arra nézve újra feléled*. A tervezet 1. §-ának első bekezdését kihagytuk. Más helyre való. Nem az a csődjog alapdogmája, hogy a közadós a csődnyitással elveszti kezelő és rendelkező jogát. Sarkelv a materiális cscdigény (Concursanspruch). Ez teremt csődeljárást és ezzel csődtömeget. Ennek rendeltetéséből folyik a dispositió jogának privatiója, Mielőtt a csődtömeg, a csődigény szóba jött volna, nemlogica, a folyományt praeponálni. Nem felel meg jelentőségének, hogy az alapvető szakaszok mindjárt elsejében szerepeljen. Az 1840: XXII. 32. §-ában tán »nagy a codificatori hang*. (Igazságügy 1875. 142. lp) de sem annak szövegezésére, sem rendszerére modern codex, mely első sorban a tudomány és csak második sorban akar a hazafiúi kegyelet müve is lenni, figyelemmel nem lehet. Különben jól megnézve a tervezet 1. §-a is az osztrák csődr. 1. §-ának akar hódolni, de eltekintve a rendszeri kifogásolhatóságtól, magában a copia sem sikerült. Az osztrák paragr. első bekezdésének érdekes és tartalomdus szabványát két bekezdő mondatra kellett szakitani, összeforrasztott tartalmát valószínűleg forditási nehézségek miatt alkotó mozzanataira feloldani. Az osztrák paragr. második bek. pedig, — mely kiegészítő alkatrésze az egész 1. §. gondolatjárásának és mely nélkül az első bekezdés ridegen oda állítva csonka maradna, három alapvető fogalommal, csődtömeg, közadósi dispositió, csődigény, akarván az osztrák szakasz foglalkozni, — a tervezet első szakaszából egészen kimaradt. Szétdaraboltatott. Lett belőle a terv. 2. §-ának három bekezdése. Sőt még a 4. §-ban is visszhangzik. (»Derén Anspriiche zur Zeit der Concurseröffnung bestanden habén« »a kiknek csődnyitáskor a bukott ellen, vagyonára irányuló személyes követelésök volt«). Helyesebbeknek tartottuk részünkről a német csődrend szakaszainak egymásutánját őszintén követni, mint egyik és másik törvény rendjét félig követni. A codificationális eklekticismus nem jurisprudentia comparativa. Az általunk ajánlott 1. §. második és harmadik bekezdésére nézve a következő szempontok vezéreltek. Álláspontunk szerint a csőd alatti szerzemény feltétlenül a közadósé marad. Ennek corrolariuma, hogy a csődtömegből közadós mitsem követelhet, még azt sem, a mi fentartásához múlhatatlanul szükséges. A csődhitelezők jóakaratától függ segélyezése. A code de commerce 530. czikkének azon határozmánya, melynél fogva a közadós, ha a csalárd bukás gyanúja nem terheli őt, vagyonából (sur ses biens) segélyt igényelhet, alapelvünkkel nem egyeztethető össze. A »beneficium competentiae« a csődtömegre nézve nem foglalhat helyet. Csak két kivételt tartunk méltányosnak. Az 1877: XX. t.-czikk 16. §-a értelmében az atyát, atyai hatalmánál fogva, gyermekei vagyonára nézve a haszonélvezet joga illeti meg (»a jövedelem-felesleg«). U. a. t.-czikk. 23. §-a szerint, az atyától csődbejutás folytán a vagyonkezelés a csőd tartamára gyámhatóságilag elvehető. A 24. §. értelmében az esetre az atya részére a jövedelem-felesleg egy harmad részét meg nem haladó tartási-átalány állapitható meg. A tartási-átalány mint az atyai haszonélvezetnek surrogatuma nem volna csődalatti szerzeménynek tekinthető, hanem elvileg kétségtelenül mint vagyoni jog a csődtömeghez tartoznék. Méltányosnak tartjuk tehát, miután a közadós semminemű segélyre igényt nem tarthat, a tartási-átalányra nézve a »benef. competentiae«-nek helyt adni, illetve azt a csődtömegből egészen megvonni. A 23. §. szerint azonban a csődbejutás daczára a vagyonkezelés számadás-tétel kötelezettsége mellett az atyánál meghagyható. Ez esetre helyén valónak tartjuk a 25. §. megfelelő alkalmazását. Helyt akarunk továbbá adni a »benef. competentiae«-nek azon vagyonra nézve is, mely a közadós nejének tulajdona bár, de a melynek haszonélvezete a közadóst mint férjet illeti meg. Subintelligáljuk, hogy és a mennyiben a polgári jog szerint a férjnek joga a csődbejueás folytán nem szűnik meg. A római jog szerint a nő csőd tsetén hozományát férjétől visszakövetelhette, vagyonának kezelését tőle elvehette, ámde a hozomány a visszavétel daczára sem szüntmeg »ad levanda onera matrominii« szolgálni, illetve a férjnek haszonélvezeti joga nem érintetett, hanem csak a kezelő jogát vesztette el. L. 29. Cod. de jure dotinm (5. 22.) Analóg az osztr. polg. trvkv. 1260. §-a. A nő e szerint ugyanis a hozományt nem követelheti vissza, csak biztosítást és özvegyi tartást (»wittiblichen Unterhalt, und wenn keiner bedungen ist, den Genuss des Heiratsgutes«) igényelhet. Alkotandó polgári codexünk fog e kérdésekben dönteni. Egyelőre azonban a csődrendtartás is kimondhatja, hogy és a mennyiben a férjnek joga a csődbejutás folytán nem szűnik meg, a haszonélvezet a tömegre száll. Ezen a tömegre szálló haszonélvezetből pedig akarjuk azt eximálni, a mi a közadósnak, nejének és gyermekeinek fentartásához és ez utóbbiak neveltetéséhez szükséges. (Folytatása köv.) Még egyszer a „i^azdagotlási kereset". Dr. Schreyer Jakab úrtól a »Magyar Themis* folyó évi martius 28-ki (13.) számában »Grazdagodási keresetek« czim alatt egy czikk van közölve, melyre néhány észrevételt kívánok tenni.