Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 30. szám - Az államtanács

— 234 Az ingó vagyon az, mely legelőször veszi fel a személyes irányzatot s ebből kifolyólag legelőször is veszi fel a személyes hatalmat, mint tulajdont. A gazdasági viszonyokból folyó és az ingó vagyon tulajdonképződését előmozdító okokat e helyütt felhozni nem lehet, és a felvetett kérdés megoldására elégséges lesz puszta tények felsorolása, melyekből a magyarázat természetszerűen folyik: 1. az ingatlan vagyon nem személyes vagyon, személy alatt egyes embert értvén, 2. az ingatlan vagyon csereértéke csekély, 3. az ingatlan vagyon feletti hatalom változó, s a tettleges hatalom folytonossága bizonytalan. Ennek ellenében az ingó vagyon az, mely már érintett s természetéből folyó személyes irányzatánál fogva, a személyhez szorosabb kapcsolatban áll; a felette való hatalom állandó, folytonos és tettleges, sőt minél kifejletlenebbek a gazdasági viszonyok, annál inkább személyes, végül csereértéke nagy. Az itt felsorolt tények nem csak a lopás bűntettének történeti fejlődése kiinduló pontjait képezik, hanem megjelölik egyúttal azon vezérelveket, melyek szerint e büntetőjogi intézmény részei csoportosulnak s a mai rendszer kifejlett alakját képezék. Az itt felsorolt általános történeti előzmények mintegy ellentmondóknak tünuének fel akkor, ha a kiindulási pont a tulajdonra fektettetik, s a lopás büntette tárgyául ingó dolog tulajdona vétetnék. Az ingó dolog feletti tettleges hatalom a birtok fogalmát legtágasabb értelemben megadja. A társadalmi stabilitás a birtokrend fentartásában mutatkozik, s a jogi szervezés legelső irányzata a tettleges viszonyoknak — legyenek azok: birtokviszonyok — fentartására irányul. Nem a személyes tulajdon megvédése czélja a törvényhozásnak vagy jogi életnek a szervezés első korszakaiban, hanem a tettleges birtokviszonyok fentartása, mint a társadalmi együttlét alapfeltétele. A lopás tettleges birtokviszony megsemmisítésében áll; s a birtok fogalmának anyagi oldalát támadván meg, maga a bűntett is az első korszakok nézeteinek megfelelően, teljesen anyagias színezetet nyert; mi különösen a bevégzett bűntett tényálladékának megállapításakor mutatkozik, s az ablatio fogalmában jut legtisztább kifejezésre. De minél inkább fejlenek a vagyonjogi viszonyok s e viszonyok sokaságából szerveződnek a vagyonjogi intézmények, a birtok, s tulajdonjog intézményének teljes különválására törekedvén, ahhoz képest változnak e bűntett elemei, s előtérbe lép azon iránylat, mely a súlypontot a tulajdon fogalmában keresi. A társadalmi s avval karöltve járó jogi fejlődés a vagyonjogban is az individuális szempontot érvényre juttatja, mi a birtokviszony azon egyik alapelvét szüli, hogy a tettleges birtok jogszerűsége vélelmeztetik. S igy jutunk a jogfejlődés különböző korszakain keresztül azon végeredményhez, hogy a lopás büntette nem tulajdon, hanem birtok elleni bűntett, és ezen elvet szem előtt tartva az egyes büntetőjogi rendszerekben felmerülő ellentétek, sőt maga ezen büntetőjogi intézmény szervezetében, felfogásában s magyarázatában könnyebbül. A felsorolt történeti előzményekkel — melyek a lopás bűntettének általános kategóriáját képezik — a vizsgálat kiindulási pontja ugyan jelezve, de végkép kimerítve nincs, sőt e bűntett értelmezésénél még egy mozzanat lesz figyelembe veendő, mely ugyan a büntetőjog körén kivül esőnek tetszik, de mely ép a büntettek e csoportjánál figyelembe veendő, s ez a magánjog egy része, a vagyonjog. A büntettek rendszeres csoportosulása, a tárgy azonosságának elvét szem előtt tartva, a vagyon elleni merényleteket külön csoportként fogja fel, mely csoport tárgya azonban nem a concret vagyont képező egyes tárgy, hanem annak abstractiója a vagyonjog különböző iránylataiba. így a lopás tárgya a birtokjog — s ebből folyólag a birtokjog elvei a büntetőjogba átültettetnek, s a magánjogi elvek e bűntett tényálladékának megállapitásánál s a kísérlet s bevégzett bűntett fogalmánál kell, hogy mérvadók legyenek, — a mint ezt a későbbiekben kimutatni alkalmam lesz; de szükségesnek tartom már e helyütt is felemlitését | annak, hogy a büntetőjog ott, hol sértett magánjogi viszoI nyokról van szó, a tiszta személyes irányzatot, mely a j magánjogban mérvadó lehet, el nem fogadhatja, hanem a társadalmi szempontok figyelembe vételével, nem minden sértett magánjogi viszonyt végconsequentiájában mint büntetőjogit fogja fel; s igy jár el a magánjogi birtokviszonyok büntetőjogi rendezésekor is, a mint ezt különösen a furtum usus fogalmánál látni fogjuk. A magánjogi elem e bűntettnél annyira túlnyomó, hogy e bűntetthez megkivánt külön czélzat majd mint egy általános gazdagodási formula, majd pedig mint egy különös tulajdonszerzési alak tüntettetik fel, s a czélzatnak ily alakbani felvétele által, tisztán mint a birtokviszony megsemmisítése ellen irányuló cselekmény általunk különösen QZ irányban talált jellemzését részben elveszítvén, a tulajdon fogalmához közeledik. E két szempontot nem szabad ugy feltüntetni, mint a mely egymásnak ellent mondana vagy egymást kizárná; hanem a törvényhozó helyesen jár el akkor, ha e büntetőjogi intézmény törvény utjáni rendezésekor ugy annak tárgyi oldalát, mint pedig czélzatát összhangzásba hozza, s kerüli a végleteket, a melyekbe az egyik vagy másik álláspont praeponderálása által szoríttatnék. Azon szempontokon kivül, a melyek általunk e bűntett általános jellemzésére felhozattak a különleges szempontoknak még hosszú sora van, a melyek alkalmazása által a genusból a species lesz, s eredményezik a bűntettnek azon számtalan osztályait avagy annak qualificált eseteit, a mint azt egy bűntettnél sem találjuk, hogy a tárgyi oldal az osztályozásra oly döntő befolyással legyen, s egyes mozzanatoknak léte vagy nem léte különleges büntettet álapitson meg, sőt maga után vonjon egy oly felosztást is, t. i. bűntettekre és vétségekre, mely felosztás nem a cselekmény természetéből, hanem egy azonkívül fekvő elemtől — legyen az pl. a tárgyi érték — függővé tétessék. Ezen elvek alkalmazása azonban e helyütt vizsgálat alá nem vehető, mert az az elemek feltüntetését követeli és felemlitését mindazon különleges tolvajlási eseteknek, me1 lyek az egyik vagy másik elem hozzájárulása által speciálizáltatnak s melynek vizsgálata ezen értekezés — mint egy bevezető részében — egyáltalán helyén nem lehet. De szükséges volt az elvek általánosítása ép ott, hol egy meghatározott törvény képezi a vizsgálat tárgyát s abbau ugy az elvek általános alkalmazása mint pedig a részletekben való keresztülvitele bírálat tárgyát képezi. Ezzel egyúttal kijelölve vannak azon határvonalok, melyeket a jelen értekezésnek betartani kell, sem a lopás bűntettének kimerítő elméletét adni, sem pedig a magyar büntető-törvénykönyv e részre vonatkozó intézkedéseit minden részleteiben mintegy commentárszerüen tárgyalni, nem lehetett feladatom, hanem az elvi szempontokat a törvénykönyvben kiemelni, a különlegességeket általánosítani, nem magyarázni és bírálni, hanem csak ismertetni czélja ez értekezésnek. Dr. Jellinek Arthur. Az államtanács. Az utóbbi években törvényhozásunknak több oly terméke látott napvilágot, melyek a gyakorlati élet által el lettek ítélve. Az események és viszonyok ily alakulata folytán nincs csudálkozni való azon, ha egyes képviselő, felismerve a helyzet szükségleteit, él törvénykezdeményezési jogával. Ez eredményezte Schvarcz Gyula törvényjavaslatát az államtanácsról/') Igaz, hogy a mű eddigelé csak kétes jövőjű javaslat; de nem fér kétség ahhoz, hogy az ott formulázott eszme életképes, sőt mondhatjuk : megvalósulásához naponkint közelebb jut. Állításunkat igazolja egyrészt azon körülmény, hogy egy törvényelőkészítő államtanács *) A törvényjavaslat szöveget közöltük a 25. számban. Sserk.