Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 27. szám - Magyar Államjog. Irta Boncz Ferencz miniszteri tanácsos, közalapítványi kir. ügyigazgató. Budapest. Az Athenaeum r.-társ. kiadása 2. [r.]

— 215 Aki valamikor egyetemünkön közjogi vizsgálaton hallgatóként I részt vett, az önállóságunk, függetlenségünk bebizonyítására a duálisrnus körül egy originális módszert észlelhetett. Nagyon komikus, hogyan indokolják ott a közös és a közös-érdekű ügyek létrehozásának szükségességét. Midőn a jogász természetesen e kérdésre nem tud megfelelni, akkor a tanár urak boszuságosan szeme közé vágják, hogy »méltányosság alapján, politikai tekintetekből, hogy a két államterület között az érdekeknek kölcsönös érintkezései fontosak és számosak,« azért jött létre a dualisticus szerkezet. Valóban salamoni bölcseség! Azt Korbuly igen jól bebizonyitja, hogy a pragmatica sanctió megalkotásával personal unió létesült, hogy tehát ennek következménye, a kölcsönös védelem; azt azonban világosságra hozni, hogy logicusan valósul-e meg a dualisticus államszervezetben a kölcsönös védelem a közös és a közös érdekű ügyek folyamán, egy tudós sem kísérletté meg közjogi tankönyveinkben. S mi ennek eredménye az ifjúságra nézve? Tagadás és scepticismus. Vagy ha ez nem, akkor tekintse meg bárki azon kézzelfogható bizonyítékot, azon politikai szélsőségi áramlatot, melyben az ifjúság érzülete, politikai szereplése maniíestálódik. s ekkor megdöbbentő módon tapasztalhatja, hogy az, arait e részben nekik az egyetemen előadnak, hasznávehetlen az életben, azért nem is hat fogékony lelkületükre. A lelketlen törvénymásolás tudományos szellem nélkül csakis másolásra taníthatja az ifjút. Kerül is ki az egyetemről, van is a mostani jogász nemzedék közt annyi kitűnő másoló, mint nem volt soha. Talán kézi könyveiből szívja magába ezen ügyességet ? Az indokot, melyek valamely törvény megalkotását javasolják vagy annak lételét támogatják, Boncz is mindenütt mellőzi. Azt akarja, ugy látszik, elhitetni, hogy az, a mi van, az ugy, miként jelenleg van, közjogilag jó ; arra akarja, ugy látszik, kényszeríteni a gondolkozó ifjút, hogy iparkodjék a létezőt, minden felvilágosítás, tehát minden megfontolás nélkül, a legjobbnak képzelni és tartani. Nem gondol azonban e mellett arra, hogy ilynemű árkádiai állapot, ily istenfélő eljárás, épen az ellenkezőjét szüli annak, amit vele elérni akarnak. Kétségbe vonkatlan igazság, hogy ha e részben jó eredményt akarunk elérni, akkor okvetlenül szükséges a dolgoknak hegyire, tövire járni. Nem tartjuk czélszerünek e kérdésre itt bővebben kiterjeszkedni, mert az czélunktól elvezetne, azt azonban legyen szabad felemlítenünk, hogy ámbár positiv nézetet itt nem emeltünk érvényre, mégis reámutattunk a hiányokra. Ezeken segíteni közjogi íróink kötelessége. Mi itt még csak azt hozzuk fel, hogy azon tudományos kérdésre nézve, ha vajon personal vagy real unió áll-e fen köztünk és Ausztria között, olynemü feleletet lehet röviden adnunk, hogy a kettő közt a közép uton vagyunk; az egyesülés a kezdeten tul fejlődésben van; fajunk erejétől fog függni, ha reál unióhoz jutunk-e, vagy a dualismus teljes kifejlettségben a personal unióhoz vezet-e? a mint ezt Laveleye Emil Deák Ferenczről irt müvében kifejezte. Deák müvének criterionja pedig fellelhető az általa szerkesztett felirati javaslatban, mely 1861. évi május 13-án terjesztetett a képviselőház elé. Itt ugyanis Deák Ferencz azt mondja: » És ha bármikor megtörténnék, mi, ha talán a közel jövőben nem valószínű is, még sem lehetetlen, hogy a most uralkodó ház nőágban is kihal, Magyarország külön királyt választ, felbomlik azon állam, melynek egységét az osztrák államférfiak Magyarország önállásának megsemmisítésével akarják most létre hozni. Felbomlik erőszak nélkül, jogszerűen; felbomlik azért, mert az egyetlen kapocs az uralkodó háznak ugyanazonossága megszűnt. Pedig ha léteznék ezenkívül más kapocs is közöttünk, az még fenmaradván, az egész államot összetartaná; valamint például Anglia, Skócia és Illand között nem szűnnék meg a kapcsolat az uralkodó ház kihaltával, mert azok nem personal, hanem reál • unióban vannak egymással.« Ha ez az 1867-diki alkotások után is lehetséges, akkor Deák müve helyes, akkor meg van még eddig óva függetlenségünk és önállóságunk azon jogfentartások által, melyek a kiegyezési, a közös és közös-érdekű ügyek elintézése végett létesített törvényekben határozottan • és érvényesen foglaltatnak. Daczára még azon körülménynek is, hogy nem engedtetett meg eddig jogainkat tényleg gyakorolni. íme ezekben foglaltuk össze azokat, mik által kimutatni iparkodtunk az előttünk fekvő mű hiányait és amelyekben jeleztük azt, minő mód szerint kellene azokat javítani, hogy czél, melyért e könyv készült, elérhető legyen. Tapasztaltunk benne haladást, tehát reméljük is, hogy egy ujabb javított kiadásban, mire szerző azon Ígéretéből, melyet a 99. lapon az ujabb kiegyezési törvények közlése iránt tett, de eddig nem teljesíthetett, következtetnünk lehet, tetemes változtatásokat és javításokat tesz mind a mü alakja, mind beosztása iekintetében. Horváth János. Az ügyvédi kamarákból. — A budapesti ügyvédi kamara fegyelmi bírósága a balassagyarmati kir. törvényszék feljelentése folytán Bauszner József budapesti ügyvéd ellen folyamatba tett fegyelmi ügyben 1878. évi június 25-én következőleg i t é 11: Bauszner József budapesti ügyvéd az 1874. 34. t.-cz. 69. §-a a) pontjában minősített fegyelmi vétségben vétkesnek kimondatik, és e miatt ellene a 70. §-hoz képest büntetésül az Írásbeli feddés alkalmaztatik. Indokok: Az ügyiratokból és a tárgyalás folyamán kitűnt, hogy vádlott a váczi püspökségnek Verőcze volt úrbérese elleni úrbéri perében, mely beismerése szerint már harmadbiróságilag is befejeztetett, a harmadbirósági itélet tekinteten kivül hagyása mellett, először is a kir. táblai itélet ellen élt a törvényben nem gyökeredző jogorvoslattal, s hogy akkor, midőn a panaszlott sérelmek, ismételve használt jogorvoslatok folytán, már felsőbiró'ágilag is elbírálva lettek, vádlott ujabb és ujabb semmiségi panaszokkal élt, sőt a semmitoszékhez közvetlenül is fordult panaszszal; kétségtelen tehát, hogy vádlott az úrbéreseket tanácsával félrevezetvén, részükre és nevükben nyilván alaptalan beadványokat szerkesztett, különösen akkor, midőn felebbezései folytán meg kellett győződve lennie, hogy ujabb beadványai eredményre nem is vezethetnek. Vádlott ezen eljárása által az 1874: 34. t.-cz. 69. §. a) pontjában körülirt fegyelmi vétségnek tényálladéka helyreállíttatván, őt ezen vétségben vétkesnek kimondani és ellene a vétség fokához mérten büntetésül az elsőfokú fegyelmi büntetést alkalmazni kellett. Különfélék. — A budapesti kereskedelmi és váltótörvéuyszék a napokban a következő nagy horderejű Ítéletet hozta, (melyre lesz alkalmunk visszatérni): A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék mint kereskedelmi bíróság Koller Béla ügyvéd által képviselt Berzeviczy Aladár kir. kamarás és százados bécsi lakosnak — Szénásy Károly ügyvéd helyettese Spett Vincze ügyvéd által képviselt »kir. szab. pécs-barcsi vasút igazgatósága* elleni tiz darab egyenként 200 ezüst forintról kiállított részvény uj szelvényeinek természetben leendő kiadása, esetleg a részvények visszavétele mellett azok tőzsdei árfolyam szerinti értéke s járulékai iránti kereskedelmi perében, a f. évi febr. 20 án 14721. sz. a. indított rendes kereset felett f. évi april 6-án 28400. sz. a. befejezett jegyzőkönyvi tárgyalás, — valamint a Dr. Lövik Adolf ügyvéd által képviselt cs. kir. szab. osztrák kereskedelmi és ipaihitelintézet részéről, az alapkereset tárgyát képező részvények közül négy darab részvény kamatszelvényeinek kiadatása tárgyában Berzeviczy Aladár főperbeli felperes és a cs. kir. szab. pécs-barcsi vasúttársaság ellen, f. évi april 6-án 27877. sz. a. intézett beavatkozási alkereset fölött f. évi april 25-én 33197. sz. a. befejezett jegyzőkönyvi tárgyalás után, mai napon tartott nyilvános ülésében következőleg itélt: Berzeviczy Aladár főperbeli felperes keresetétől elmozdittatik, a cs. kir. szab. osztrák kereskedelmi és iparhitelintézet beavatkozási alkeresetének azonban hely adatik, és a kir. szab. pécs-barcsi vasút igazgatósága köteleztetik, a Budapesten 1868. évi január 1-én egyenként 200 ezüst forintról kiállított négy darab 1778., 1779., 1780. és 1781. számú pécs-barcsi vasúti részvényekhez tartozó, és az 1878. évi július 1-től 1888. évi január l-ig terjedő időre vonatkozó összesen 20 — 20 db szelvényt tartalmazó uj szelvényiveket, az eredeti részvényeket felmutató cs. kir. szab. osztrák kereskedelmi és iparhitelintézetnek, mint a kérdéses részvények ez idő szerinti tulajdonosának 15 nap alatt, végrehajtás terhe mellett természetben kiadni. A perköltségek kölcsönösen megszüntetnek és a képviselők részére saját feleik irányában, még pedig Koller Béla ügyvéd részére száz forintban; Dr. Lövik Adolf ügyvéd részére 60 frtban; Spett Vincze ügyvéd részére pedig ötvennégy forintban állapittatnak meg. Indokok: Nem lehetvén kétséges, miszerint elveszett okiratok és értékpapírok megsemmisítését rendelő bírói határozatok érvénytelenítési keresettel megtámadhatók, kétséges nem lehet az sem, miszerint concret perben, a per birája hivatva van, ily megsemisitésnek harmadik személyére vonatkozó jogi hatályát, a perbeli adatok alapján önállóan megbírálni. Nem képezi ez a megsemmisítési határozatnak felülvizsgálását, hanem egyedül jogi foganatának megbirálását harmadik személyekre vonatkozólag. Ebből kiindulva a kereseti részvényekre és szelvényekre nézve a prts 533. §-ára való hivatkozással eszközölt megsemmisítésnek hatály nem tulajdonitható, mivel a kérdéses értékpapírok bemutatóra szólván, közforgalom tárgyát képezik, a prts 529. §-nak abbeli intézkedéséből pedig, miszerint a közforgalom tárgyait képező értékpapírok megsemmisítésének módjáról külön törvény fog intézkedni, önkényt következik, miszerint mindaddig, mig az eljárás módja törvényesen szabályozva nincsen, ily értékpapírok érvényesen semmiseknek nem nyilváníthatók; amint ez a prts idézett 529. §-a alapján 1870. évi april 15-én 3654. sz. a. 1870. évi július 25-én 11836 .sz. a. és 1871. évi május 6-án 8711. sz. a. kibocsátott igazságügyminiszteri rendeletekben határozottan kifejezést is nyert. De nem tekinthető a megsemmisítés harmadik személyek jogainak sérelmével érvényesnek az orsz. birói értekezlet 159. és következő szakaszai, valamint az 1862. évi febr. 15-én 1402. sz. a. kelt k. k. leirat alapján sem, mivel az előbbi kizárólag elveszett okiratokat tárgyaz; közforgalom tárgyát képező, különösen a bemutatóra szóló értékpapírok pedig ily okiratok fogalma alá nem esnek, az utóbbi pedig csakis a földtehermentesitési kötvények megsemmisítése iránt intézkedik, s így a közforgalom tárgyátképező névre nem szóló értékpapírokat teljesen érintetlenül hagyja. Főperbeli felperes azon érvelése, hogy alperes a megsemmisítési végzés ellen jogorvoslattal nem élt, figyelembe nem jöhet, mivel a bemutatóra szóló papirok tulajdonjoga egyszerű átadás által lévén megszerezhető, a megsemmisítés harmadik személyek irányában semminemű kötelezettség alapjául nem szolgálhat, és ezekre nézve, eredeti érvénytelenség miatt, semmi törvényes jogfoganattal nem birhat, melyekből a megsemmisítés érvényére nézve befolyással nem birhat alperes azon ténye sem, hogy a kereseti részvényeket s azok szelvényeit a megsemmisítés után másolatban kiadta, s a másolatban kiadott szelvényeket beváltotta, még pedig a jelenesetben annálkevésbbé, mivel főperbeli felperes nem igazolta, hogy a másolatok az eredetiek erejével bírnának, s szintén