Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 26. szám - Döntvénybírálat. IV. [r.] A báró Bruckenthal-féle családi hitbizományi per

203 _ 'lehet, és ép ezért, ha egyik oldalról tekintjük, az ügylet olyannak mutatkozik, a mely okvetlen a keresk. törvény szerint ítélendő meg, tehát a keresk. bíróságok hatáskörébe tartozik, mig a másik oldaláról tekintve a dolgot, a keresk. törvény kizárólagos alkalmazása a méltányosság kívánalmainak épen nem látszik megfeleló'nek. A collisio különösen a k. t. II. részében foglalt ügyleteknél elkér ül hetet1 e n. Ép itt rejlik e kérdés gyakorlati fontossága. Mindaddig, mig az ez iránti nézetek nem tisztáztatnak s az elvek nem praecisiroztatnak: ne várjuk, hogy a keresk. törvény jogéletünkben az ó't megillető' helyet el fogja foglalni; sőt mondjuk ki bátran, e nélkül a keresk. törvény II. részének nagyobbik fele teljesen felesleges, soha sem fog az alkalmazáshoz jutni. Nem csak nálunk, hanem más országokban is érezték már e bajokat, és belátták, hogy e téren tenni kell valamit, mert különben a kérdés helytelen vagy hiányos szabályozása által mind a kereskedelmi jog mind a kereskedelmi speciális biróságoknak fenállása veszélyeztetik,!) mert ép az ellenkezője valósul, mint ami elérni czéloztatott. Ezért mondja Dr. Creiznach:2) »A tárgyi hatáskör szabatos megállapítása képezi minden törvénykezési intézm é ny legalsó alapját. Mielőtt magunknak a legutolsó betűig számot nem tudunk adni, hogy hol és mily perekben illetékes egy speciál bíróság, addig minden egyéb kérdés, mely ily külön causal bíróságok szervezetére vonatkozik, — háttérbe szorul. Ha az ember szorosan a törvény szavához ragaszkodik, az a legnagyobb viszásságokra, sok esetben képtelenségre vezet; térjünk el csak legkevésbbé is attól, a legnagyobb, mondhatni, vétkes önkénykedéseknek tárunk kaput. E dilemmában van bezárva mind az elmélet mind a gyakorlat embere; kénytelen hol az egyik, hol a másik irány ellen véteni. A következmények meg épen képtelenségre vezetnek, mert mig a keresk. törvénynek és törvényszékeknek czélja az ügyek gyors elintézése leljesenmegkiusittatik, sőt lasubb lesz, mint más közönséges polgári ügyekben, midőn a jogigényt támasztó az illetőség bizonytalansága miatt az egyik törvényszéktől elutasittatván, a másik elé viszi, mi már maga is elég időveszteség ; de ki van téve azért azon veszedelemnek, hogy ezen másik biróság is illetéktelennek fogja magát kimondani. E sok hercze-hurczát mind a felek mind a biróság megunják s a rendszer ellen fognak fordulni.* E nehézségeket sorolja fel egy gyakorlati német tudós. Mennyivel inkább megvannak ezek nálunk. Ahol mindehhez még egy más már emiitett körülmény járul. Épen ne csudálkozzunk tehát, ha keresk. törvényünk a keresk. biróságok tárgyi hatáskörének kellő szabályozásáig csak olyan törvény, mely szentesittetett és kihirdettetett és jó részben csak nyomtatott holt betű maradt. Hisz igen természetes, ha gyakorlati jogászaink inkább a jártuton maradnak meg, mint hogy egy még épen nem egyengetett útra tévedjenek, melyen minden pillanatban coliisióba jöhetnek és jönnek a törvénynyel és önmagukkal. Különben e kérdés igazi jelentősége az elvek részlete sebb kifejtésénél fog kitűnni. ' Dr. Nagy De:?'",. Döntvéiiybir.álat. ív. A báró Bruckenthal-féle családi hitbizományi per.3) (Dr. B. I.) Tekintettel azon általános érdekeltségre, melyet a kérdéses per egyrészt a jogeset nem mindennapi volta, másrészt apetitum jelentékenységénél fogva a jogászi, sőt a nem szakbeli körökben is ébresztett, nem fog feleslegesnek tűnni, most miután »Roma locuta causafinita«, a jogeset tüzetesebb szakbeli megbeszélése. Nem mintha a legfőbb Ítélőszék Ítéletének rendelkező része ellen akarnánk kritikai támadást intézni. Az itélet igazságos, jog és törvényre alapított. Nem is mintha a curiai itélet indokait akarnók bírálat tárgyává tenni. Az indokolás elvi jelentőségű tételt nem zár magába. Kerüli s pedig helyesen a perbeli tényállás alapján felvethető, de az ügy sorsára nézve ') A szakbiróságoknál illetőségi kérdóa azoknak fen tartásával vagy eltörlésével a legszorosabb összefüggésben van. =) Das Wesen und Wirken der Handelsgerichte, und ilire Competenz. Beilagebeft z. Zeitschr. f. d. g. Handelsr. Band IV. 1861. b. 1. 3) A jogeset lapunk mai mellékletében foglaltatik. kevésbbé hatáiozó, jobbára elméleti jogkérdéseket. Tisztán a per valódi nehézségeit képezett magyarázati kérdések, a »quaestio voluntatis« megoldására szorítkozott. De nem is mintha a marosvásárhelyi kir. ítélő tábla ugy az első, mint a harmadfokú ítélettel ellentétes Ítéletét és ennek indokolását akarnók a szakbeli bonczkés alá venni, noha ahhoz is, ehhez is nagyon is férne egy és más nem ép gyengéd birálatos megjegyzés. Az itélet a legfőbb ítélőszék részéről a maga egész érdeme szerint lett méltatva. Czélunk a perbeli tényállás elméletileg érdekesbb mozzanatainak megbeszélése. A »status rei et controversiae« röviden a következő. Báró Bruckenthal Károly 1853. évi július 8-áról keltezett végrendeletében unokaöcscsét báró Bruckenthal Józsefet általános örökösének, ugyanennek fiát báró Bruckenthal Ármint hitbizományi utóörökösnek (fideicomissarie substitutus) nevezte ki. Báró Bruckenthal Károly 1854. évi deczember 15-én kelt fiókvégrendeletében, említett végrendeletének világos és határozott fentartása és megerősítése mellett, kötelességévé tette általános örökösének báró Bruckenthal Józsefnek, hogy öröklendett összes vagyonából, mely a hagyományok födözése után fenmarad, elsőszülöttségi hitbizományi alapítson az ő (báró Bruckenthal József) ágostai evang. vallású férfi örökösei és utódai számára. A fiókvégrendelet 1. pontja az alapítandó hitbizomány öröködési rendjére vonatkozólag szó szerint következő intézkedést tartalmaz : »Erstens: Es ist inéin Wille, ja ich mache es meinem Universalerben zur Pflicht, aus meinem sámmtlichen beweglichen und unbev>-eglichen Vermögen ein Fideicomiss nach dem Rechte der Erstgeburt für seine mánnlichen Érben und Nachkommen evang. Religion zu bilden, hiezu die Genehmigung unseres Allergnadigsten Landesfürsten einzuholen und alle hiezu nöthigen Bedingungen zu erfüllen«. A hitbizomány megszűnte tekintetében b. Bruckenthal Károly említett fiókvégrendeletének 3. pontjában szószerint a következőt rendeli: »Drittens: Sollte, was Gott verhüten wolle, der mannliche Stamm meines Neffen und Universalerben erlöschen, oder seine mánnlichen Nachkommen dem augsburg. Glaubensbekenntnisseuntreu werden, so hat das gegründete Fideicomiss in andere Hánde zu übergehen, undistals fromme Stiftung in 4 gleichen Theilen zu folgenden Zwecken zu verwenden« stb. Báró Bruckenthal József a nagybátyai végakarati intézkedésben reá rótt kötelesség teljesítéséül 1859. évi június 16-áról keltezett alapitó oklevéllel a családi hitbizományi megalapította, kieszközölvén az ahoz az osztr. polg. törvénykönyv 627. §-ának értelmében szükséges királyi jóváhagyást. A báró Bruckenthal József által kiállított alapitó levél, a hitbizomány alapítását megrendelő végintézkedéseknek egész terjedelmükbeni felvétele után, a dispositiv rendelkezéseket megelőzőiig kijelenti: »In Erfüllung dieser letzhvilligen Anordnungen wird der gesammte Nachlass meines Oheims ein Fideicomiss für mich und meine mannliche Nachkommenschaft evangelischeraugsburgischer Confession unter folgenden von demselben als Fideicomissstifter letzwillig festgesetzten Bestimmungen bilden«. A hitbizományi utódlásra hivatott személyek köre, és ezen körön belül az utódlás rendje a következő szavakkal van megállapítva: »Zur Nachfolge in diesem Fideicomiss sind nach mir, als Erwerberund ersten Fideicomiss-Innhaber m e i n SohnHermann Freiherr von Bruckenthal und dessen mannliche Nachkommenschaft, stets nach dem Rechte der Erstgeburt, nach diesenmeine übrige mannliche Nachkommenschaft berufen«. A hitbizományi kötelék felbomlásának eseteit az alapítólevél V. pontja következőkép szabja meg: »Wenn mein Mannesstamm erlischt, oderwennkeiner von meinen mánnlichen Nachkommen sich zum ev. augsb. Glauben bekennt, so erlischt das Fideicomiss und falit die Substanz desselben jenen Stiftungen anheiin, welchfe nach den ím Codicille des Fideicomissstifters enthaltenen Anordnungen für diesen vorgesehenen Fali ins Lében zu treten habén«. A hitbizomány első szerzője és birtokosa báró Bruckenthal József 1867. september 12-én meghalálozván, egyetlen fiát báró Bruckenthal Ármint hagyta hátra, kire a hitbizomány, mint második birtokosra szállott. Báró Bruckenthal Ármin 1872. martius 9-én gyermekek hátrahagyása nélkül meghalálozott. Báró Bruckenthal Ármin halála után a nagyszebeni ágostai hitvallású tvangelicus presbyterium mint az alapitó levél V. pontjában emiitett kegyes alapítványoknak kezelője és gondnoka, a családi hitbizományi megszűntnek tekintve, a hitbizományhoz tartozott összes javakat a kérdéses alapítványok számára vette igénybe ; ezzel szemben pedig báró Bruckenthal Gyula az elhunyt báró Brrckenthal Árminnak hatodízben oldalági (ágostai