Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 23. szám - Tanulmányi rendszerünk és a nemzetközi jog

— 182 — m eg i eodexe gyakorlatilag valósított meg néhány alapeszmét; Carrara Programm]a az elmékletre irányozza a közfigyelmet. A műre még visszatérünk. Tanulmányi rendszerünk és a nemzetközi jog. — Vonatkozással Eüssler István jogakadémiai tanár ur czikkére. — E czim alatt a »Magyar Themis« egyik utóbbi számában közölt czikk irója felderítette az általa felvetett kérdés negatív oldalát. Többet ő egyelőre tenni nem akart. Még csak kérdést intézett a javítás megtétele végett a felsőbb körökhöz, és azon kivánatát fejezte ki, hogy szakemberek irányoznák figyelmüket a baj orvoslására. Nem tudom, hogyan gondolkoznak illetékes belyen a kérdés fölött; nem tudhatom, vajon a szakemberek kiterjesztik-e figyelműket reá: mindamellett bátor vagyok positiv megoldását alakban megkisérleni. Előlegesen megjegyezni kívánom, hogy mindaz, a mit ajánlatba hozok, gyakorlati szempontból és a fenálló tanrendre való tekintettel Ítélendő meg. Ily kiindulási pontból tehát azt vélem, bogy azon czél, mely szerint a nemzetközi jog ne csak szigorlati, hanem vizsgálati és kötelező tantárgy legyen, csak ugy lesz elérhető, ha a főcollegiumokkal tultömött mostani tanrendből valamely tárgyat kiküszöbölünk, vagy ha ez nem lehetséges, akkor szűkebb körre szorítunk oly tantárgyat, melynek tanulmányozása nem képez oly elsőrendű szükségletet, minőt a tételes nemzetközi jogé. S az, véleményem szerint, az észjog volna. Az észjog tanrendünkben nem lehet fő- vagy kötelező tantárgy; csak special-collegiumban, melynek hallgatása a tanuló belátására van hagyva, adandó elő. De mivel szerintem is az észjog ma gasabb jogászi képzettségnek elkerülhetlen kelléke, azt a tanrendből kiküszöbölni semmi esetre sem szabad, hanem csakis természetes helyére osztandó be, vagy más szóval azok számára kell előadni, kik magukat jogtudósokká akarják kiképezni, nem pedig azoknak is, kik csak gyakorlati szakismeretekre akarnak szert tenni. Mert annyi bizonyos, hogy a mai egyetemek legfőbb czélja gyakorlati szakférfiakat nevelni, az ifjakat, a mai mükifejezés szerint, tudorokká képezni. Mig tehát az észjogot magát, mint köteles tantárgyat, el lehetne ejteni a vizsgarendből, addig van annak két oly része, melyekre mindenkinek okvetlenül szüksége van. Az egyik az, a mit nálunk Pauler könyve és előadása folytán észjogi elötannak nevezünk, a másik részt pedig az észjog vagy a bölcsészeti jogtudomány történelme képezi, melyre a budapesti egyetemen három év óta kezdenek is nagyobb súlyt fektetni. És méltán. A la megtanulja az észjogi előtant és tudja annak történelmi kifejlődését, az, az én véleményem szerint az észjogban magában is jeles képzettséggel birhat, sőt ilynemű oktatás-mód mellett jobban kiképezhető lenne az ifjú, mintha ezek mellett még mindegyik tanár más és más, sokszor czifrábbnál czifrább észjogi nézetekkel tömi és terheli meg a joghallgató fejét, úgyhogy végre ez azt sem tudja, hányadán van a dologgal. Különösen megtörténik ez, ha még olyan kézikönyvre van valaki utalva, minő Schilling természetjoga, főleg ennek államjogi része. És itt szabad legyen megjegyeznem, hegy a budapesti egyetemi ifjúság — a mint erről bárki is könnyen meggyőződést szerezhet — legnagyobb részt nem a tanárok szóbeli előadásából meriti észjogi ismereteit, hanem Schilling könyvéből. Nézetem szerint tehát arra való tekintetből is, hogy a betöltött tanszékek körül változás ne történjék, az észjog előtanát és történelmét kellene csak egy félévre kötelezőleg előadni és kellene vizsgálat tárgyává tenni. Az észjogva fordított második félév helyett köteles tantárgy gyanánt szerepelhetne aztán a tételes európai nemzetközi jog. Ekként nem lenne semmi nagyobb változtatás sem a leczkerendben, de még a vizsgarendben sem. Legfölebb az államtudományi államvizsgálat tárgyait kellene egygyel szaporítani. A szigorlatoknál szintén megmaradhatna a nemzetközi jog, csakis az észjog előadása devalválódnék annyira, miként azt már fentebb előadtam. Ennyiben lehetne és kellene, nézetem szerint, a mostani tanrendszerben a tételes európai nemzetközi jog előadása tekintetében, minden akadály nélkül változást tenni. Ha Eössler ur inkább a bölcsészeti és történelmi collegiumok megszüntetését pártolná, a mire czikkében egy helyen czélozni látszik, akkor hihetőleg nem fogja nézeteit szekrénybe zárni. Horváth János. Az ügyyédi kamarákból. — A székesfehérvári ügyvédi kamara évi jelentéséből közöljük a következő pontokat. »Előző évi jelentéseinkben felirtunk nmlgodhoz, kérve a szükségöröklésnek, a szerződések alakszerűségeinek és a telekkönyvi intézmények törvényhozási uton leendő szabályozását; kértük az ügyvédi rendtartás sérelmes és hiányos intézkedéseinek megváltoztatását, kimutatva annak hiányait és kimutatva azt, hogy ily hiányos törvény mellett az ügyvédi kar tekintélye meg nem óvható; kértük különösen az ügyvédi rendtartásnak olyképeni módosítását, hogy abban az ügyvédi munkadijak és megtartási jog szabályozva legyenek, hogy e tekintetben az ügyvédek a bíráktól függetlenittessenek; kértük az árverési és igényhirdetési tulcsigázott, elviselhetlenül magas dijaknak mérséklését és általában a hirdetményi eljárás szabályozását ; kértünk a zugirászatnak, ezen a jogviszonyokban érdeklett felek zsarolására, — a jogviszonyok összebonyolitására, — az ügyvédi kaitekintélyének lealacsonyitására szolgáló visszaélésnek, mondjuk ezen a jogrend testén fészkelő fekélynek meggátlása tekintetéből, — esetleg törvényhozási uton eszközlendő hathatós intézkedéseket, előadva egyszersmind e visszaélés gyökeres orvoslását czélzó javaslatainkat. És, hogy a közönség érdekeiről ez irányban se feledkezzünk meg, kértük a veszprémi törvényszéknél ugy a birósági, mint a segédszemélyzet szaporítását; kértük a sz.-fehérvári törvényszék telekkönyvi osztályánál az irodai személyzet feletti erélyesebb felügyelet iránt való intézkedést; mint az ügymenet gyorsaságának és az ügyek rendes folyamu elintézésének akadályozására szolgáló körülményeket, kiemeltük a sz.fehérvári törvényszék — és különösen ennek telekkönyvi osztálya — és a sz.-fehérvári járásbíróság hivatalos helyiségeinek szük, setét, egészségtelen, a helyes és czélszerü ügykezelésre alkalmatlan voltát. De mindezen kérelmeinknek, panaszainknak és ezek orvoslására czélzó javaslatainknak mi lett az eredménye? az: hogy az öröklési jog és köteles rész intézménye még mindig az országbírói értekezlet által van szabályozva; hogy a kötelmi jog és szerződések alakszerűségei máig is az osztrák polgári törvénykönyvön alapuló bírói gyakorlat szerint biráltatnak meg; hogy a telekkönyvi jogok rnaiglau is a változatlanul fenálló telekkönyvi pátens által szabályoztatnak; hogy az ügyvédi rendtartás mai napig revisio alá nem vétetett; hogy az ügyvédi munkadijak és a megtartási jog tekintetében mi sem történt, és az ügyvédek e tekintetben nem függetlenittettek a bíráktól ; hogy az árverés és igényhirdetés dijai nemcsak hogy nem mérsékeltettek, de az árverési dij magasabbra emeltetett; hogy a zugirászat istápolva felsőbb bíróságok védő határozatai és a kisebb polgári peres ügyekben való eljárás czime alatt alkotott modern törvényhozási mű szabványai által, nemcsak bogy nagyobb mérvben élősködik, dúsabban burjánzik, mint ezelőtt; de ma már a bagatell-eljárásban törvényes talajra is talál; továbbá, hogy a veszprémi törvényszék bírói s kezelő személyzete nem szaporittatott; hogy az enyingi járásbiró egy független és önálló eljárásra nem jogosított aljegyzővel kénytelen még mindig bírósága ügyeit ellátni; hogy a sz.-fehérvári tvszék telekkönyvi osztályánál az irodai személyzet fölötti felügyelet máig hiányos és erélytelen; hogy a sz.-febárvári törvényszéknek ugy polgári, mint telekkönyvi osztálya, •— valamint az itteni járásbíróság még mindig szűk. elégtelen, setét, a munka gyors végzésére alkalmatlan — és az ügyfelek által alig megközelíthető helyiségben van elhelyezve, minek következménye az, hogy a telekkönyvi birák egyike a nagy terjedelmű megyeház épület egyik — a másika annak másik — a telekkönyvi hivatal helyiségétől távol eső zugában — és itt is egyéb czélokra szolgáló cellában kénytelen feldolgozni folytonos zavartatás között ügydarabjait És miután kérelmeink meghallgattatás!, illetőleg számbaveheíö i orvoslást soha sem nyerhetnek; miután az igazságszolgáltatás terén tapasztalt hiányok orvoslása, az ügyvédi kar tekintélyének megóvása, az ügyvédek jogai megvédése iránt felterjesztett javaslataink folytonosan figyelmen kívül hagyatnak ; miután a legfontosabb, nagyobb részben az ügyvédi kar existentiáját is mélyen érdeklő törvényjavaslatok és a reformkérdések iránt az ügyvédi kar soba meg nem halgattatik, e kérdésekben az ügyvédi kamrák következetesen mellőztetnek: vajon nem önkényt merül-e fel a kérdés, hogy az ügyvédi kamrák intézménye miért igtattatott a törvénybe ? az ügyvédi kamarák részére miért adatott az ügyvédi rendtartásban megjelölt hatáskör ? talán egyedül azért, hogy a kamara tagjai az ügyfelek részéről' folytonos és alapnélküli panaszokkal való zaklatásnak legyenek kitéve ? Sajnosán tapasztaltuk, és ezt hatósági jogunk sérelme érzetében kénytelenek vagyunk leplezetlenül kifejezni, hogy a kamarai intézménynek a most jelzett értelemben való felfogását a minisztérium is magáévá tenni látszik azon inquisitorius eljárása által, mely szerint voltak esetek, hogy kamaránk a saját törvényes hatósága körében hozott határozataiért, intézkedéseiért felvilágosítás-adásra sürgettetett, helyes elnevezéssel kérdőre vonatott.« A jelentés további folyamában felszólal a bagatell-törvény ellen, végül az adófelügyelőség eljárása ellenében. E pont igy hangzik: »Az 187G: 15 t.-cz. 67. §-ában világosan kimondatik, hogy a vételár birói felosztásánál az utolsó három évi ugyanazon birtokot terhelő egyenes adók, illeték-hátralékok és községi adó-pótlékok bírnak minden egyéb követelés előtt elsőbbséggel. Az adófelügyelőség, az adó- és illetékkiszabási hivatal azonban a törvény ezen határozott rendelkezésének mellőzésével a telekkönyvi hatósághoz benyújtott kimutatásaiban rendszerint az adós összes adóés illeték-hátralékát jelenti be sorozás és kielégítés végett; tekintet nélkül azok eredetére, és tekintet nélkül arra, hogy az adó vagy illeték az adósnak mely birtokát illeti. Az ekként bejelentett adó- és illetékkövetelés azután, mint előnyös tétel, minden egyéb jelzálogos követelés előtt soroztatik és elégíttetik ki. Nem hagyhatjuk megemlítés nélkül továbbá az adó- és illetékkiszabási hivataloknak azon eléggé meg nem róható eljárását sem, hogy mig az adó- és illeték-hátralékoknak jelzálogi bekeblezése iránt