Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 22. szám - A magyar ügyvédség reformja

- 174 egyszersmind az által igyekszik a javaslat elérni, hogy ismét csak a fe- I lek s az ügyvédek felelősségét fokozza, — a bírságot 50-szeresre, tehát 5000°/0-ra emeli s jogilag elfogadhatlan kötelezettségeket javasol megállapittatni, holott pedig épen arra nézve van égető reformraszükség, hogy túlzott selengedhetlen büntetések által ne hivassék ki az eltitkolás, és z a ki a. tásoktól menten, világosabbszabályokkal kezükben készségese bbenigyekezzenek a felek ezen adójukat leróni és a pénzügyi hatóságoknak panaszokkal való elárasztása helyett bizalommal és megnyugvással viseljék ezen polgári terhet. Az erre vezető s a jövedelem befolyását ily módon leginkább biztosító intézkedést azonban sajnosán nélkülözzük a felszólalásunk tárgyát képező javaslatban, t. i., hogy ne csak egyoldalulag a felek biróságoltassanak és sújtassanak mindennemű felelősséggel, még vétlen tévedés esetén is, hanem hogy meg legyen állapítva a pénzügyi közegek felelőssége is minden törvénytelen kirovás vagy bírságolásért. A javaslatban még csak azoknak a felelőssége nincs megállapítva, kik leletek felvételére hivatvák. E nélkül pedig, midőn attól függ még az igazság kiszolgáltatása is, hogy az illető elégnek találja-e a bélyeget, vagy leletet vesz-e fel, nemcsak a jogtalan leletezések egész tömege tétetik lehetővé, hanem illusoriussá válik az igazságszolgáltatás is; ily felelősség nélküli s a pénzügyi törvények szerint a leletezőre haszonn al járó eljárástól tétetvén annak megakaszthatása függővé. Ha mindezeken kivül még az is tekintetbe vétetik, hogy a kincstár érdekeinek előmozdításában első tekintetre alkalmasnak látszhatok ugyan a drákói szigor s anyagi előnynyel járhat, — de óriási az trkölcsi kár, mely az államnak okoztatik, ha a jogelvekkel meg nem egyező szabályok nyervén el törvény erejét, a jogérzet megingattatik; l ha tekintetbe vétetik, hogy különösen adóügyi törvények üdvös és | minden oldalra kielégítő hatását épen az zsibbasztja meg legnagyobb mértékben, midőn a polgároknak még vétlen tévedése is súlyos felelősséggel jár, ellenben a pénzügyi közegek és leletezők nem csak hibázhatnak s eljárhatnak felelősség nélkül, hanem még az ő hibáik, félreértéseik súlya is az adózó polgárok vállaira nehezül: akkor méltán utalhatunk káros s veszélyes voltára azon javaslatnak, mely oly alapokon nyugszik s oly irányban s oly elvek szerint indul, melyek, mint jeleztük, a fenforgó bajoknak nem orvosszerei, hanem kútfejei. Ezeknek megfontolásával, és szem előtt tartva azon feladatot, mely a korszerű reformok körül az ügyvédi kamaráknak jutott, nem hallgathatjuk el azon óhajunkat, hogy ily részleges és alapelveiben hibás javaslat helyett a bélyeg- és illetékszabályoknak egészére kiterjedő, a bajokat jelzett forrásaiknál orvosló, s a felelősség mindkét irányban való hatályos életbeléptetése által a kincstár és az adózók érdekeit s jogait egyaránt biztosító szabályozás létesíttessék. És nem hallgathatjuk el abbeli véleményünket, hogy ha ezen óhaj nem mutatkoznék is legközelebb valósithatónak, okvetlenül szükséges, hogy az előterjesztett javaslat lényegesen mödosittassék. Es midőn ezt teszszük, azon őszinteséggel, melylyel Excellentiád, mint a jogszolgáltatás őre s a jogi érdekeknek a kormányban hivatott szószólója előtt tenni kötelességünknek tartjuk : nem maradhatunk egyedül az elvi álláspont kifejtésénél, s áttérve a javaslat egyes szakaszaira, a következőkben terjesztjük elő észrevételeinket: 1. A javaslat 1. §-ának azon intézkedése, hogy a váltóskála az osztrák skálával összhangzásba hozatik, czélszerü ugyan önmagában, de kapcsolatban a 4. §-ban tett intézkedésekkel, nemcsak azon elvi kifogások alá esik, melyeket fönebb kiemeltünk, hanem czélszerütlenné is válik, mert a bélyeg, váltói kellék gyanánt megszabva, megszünteti az összhangot az Ausztriában fenálló állapottal, a váltót törvényen kivül helyezi, s a váltóügyekben való bíráskodás külföldre vonását, a váltóüzletnek Ausztriába áthelyezését sokkal nagyobb mérvben fogja eszközölni, mint a bélyegfokozatbeli különbség. Csökkenteni fogja továbbá ezen intézkedés a magyar váltók értékét nemcsak külföldön, hol a bélyegszabályok nem ismerése bizalmatlanságot és tartózkodást fog előidézni, hanem a belföldi forgalomban is, ha a váltó minden ujabb forgatmánykor szakértői véleményezésre lesz utalva. És végre hazánkban, hol sem a váltó-, sem a bélyegtörvények nem hatottak még ugy be a nép minden rétegébe, mint p. o. Franczia- vagy Angolországban, számos visszaélésre s a jóhiszemű köznép rászedésére fog vezetni. Ez egyszersmind egyik oka annak, miért nem lehetett ily intézkedésnél nézve az emiitett országokra hivatkozni, mihez járul még természetesen, hogy nálunk hasonló kísérlet egy korábbi bélyegtörvényjavaslatnál már hajótörést szenvedett s a bélyeg a legutóbbi váltótörvényben sem szabatott a váltó kellékévé. 2. A 6. §. azon kivül, hogy annak alapján bármiféle feljegyzések is bélyeg alá vonhatók, sőt még a pinczérek számlái is, s így oly iratokat is bélyegkötelezettségbe von, egyszersmind felforgatja a viszonyt eladó s fogyasztó közt, továbbá megengedvén az iparosnak, pinczérnek, stb. a bélyeg felszámítását, ezeket bélyeg-előírókká és behajtókká teszi. Ehhez járul, hogy minden eddigi gyakorlat ellenére, s az eddigi bélyeg- s illetékszabályok alapelveivel ellentétben, az irat — nem mondhatjuk, hogy okmány — elfogadójára, s nem annak kiállítójára háritjaa kötelezettséget, sőt bélyegtelen irat elfogadása esetén az elfogadóra egyetemleges felelősséget hárítván, teljesen figyelmen kivül hagyja a fizetés jogi feltételeit s számtalan bonyodalomra, zaklatásra és elégedetlenségre nyit tág kaput. 3. A 7. §. nemcsak hogy az egyoldalú felelősség praegnans kifejezése, de egyszersmind 5000°/0-os mértékével oly kirívó ellentéte azon elveknek, melyeket a törvényhozás minden más törvényszegésnél szentesitett, hogy egy részről csak a felelősség nélküli alaptalan zaklatások miatt megtérítésre nem kötelezett közegek eddig is oly számos panaszra okot adott visszaéléseit fogja szaporítani, másrészről csak az állam tulszigora elleni ellenszenvnek s a minden igazságtalan törvénynyel karöltve járó kijátszási törekvésnek fog támaszt nyújtani. 4. A javaslat 10. §-a, a mellett, hogy az igazság alapelveibe ütközik, a gyakorlatbau számos kirivó jogtalanságra vezet és különösen zaklató, s majd elviselhetlen sulylyal nehezedik az ügyvédi kar üdvös működésére. Ha már magában is helytelen s mindenesetre bénitó az ügyvéd hivatása szerinti működésére, hogy a legkülönbözőbb magán-, váltó-, kereskedelmi, büntetőjogi törvényeken kivül, a felelősség és kezesség elvénél fogva, még a bélyeg- s illetékszabályok folytonos szem előtt tartása és azokban való eligazodás kívántatik tőle, melylyel sokszor a szabályok tömegéné) és kuszáltságánál fogva minden pénzügyi közeg sem bír: annál inkább fokozódik a teher, ha egyrészt 5000%-os bírság, másrészt annak elengedhetlesége áll előtte. Vajmi gyakran megtörténik, s meg fog történni, hogy a beadvány az ügyvéd nézete szerint elég példányban s elég felzettel adatik be, a biró vagy segédhivatal ellenben más nézetben van. A hiányzó példány a fél költségére állíttatik elő, a lelet felvétetik, habár a fél vagy ügyvéd nézete volt is helyes, de mire ez sok költséggel és fáradsággal a pénzügyi közegeknél talán elfogadásra talál, akkorra az ügyvéd fizetni volt kénytelen, vagy utólag szorittatik reá, midőn felének többé tartózkodási helyét sem tudja. Vagy hányszor fog történni vidéki végrehajtásoknál vagy tanúkihallgatásoknál — a mint eddig is számtalanszor történt — hogy a jegyzőkvek a fél és ügyvéd tudtán kívül bélyegtelenül vétetvén fel, leleteztetnek, s erről az ügyvéd csak akkor nyer tudomást, midőn már az elengedhetlen bírság kiszabva van. Büntettetik ekkép nem a hibás hivatalnok vagy leletező, hanem a teljesen ártatlan fél vagy ügyvéde. Ezen állapot eddig is a legjogosabb panaszra adott okot, s az uj javaslattal még sulyosbittatnék. 5. A mi a javaslat 11. §-át illeti, ha már bekövetkeznék azon szomorú állapot, hogy a bélyeg kellő lerovásától, vagy helyesebben az eljáró hivatal vagy segédhivatal nézetétől tétetnék függővé a jogszolgáltatás, legalább pótlandó volna azzal, hogy nem közvetlenül benyújtott beadványoknál is értesítés adatnék a bélyeghiányról, mert ha az elintézés elmaradásának okáról értesités nem adatik, azon baj, mely az elintézés szünetelése által sokszor kipótolhatlan kárt okozna s tisztán egy téves nézet alapján előállhat, még fokoztatik folytonos sürgető kérvények vagy az elintézésnek tetszésszerinti elhúzása által. Továbbá czélszerü, sőt szükséges volna, hogy a bélyeghiány azonnal tudtára adatnék a félnek vagy képviselőjének az igtató hivatal által, mi legtöbb esetben azonnali kiegészítésre s a bélyegjövedelem biztos befolyására vezetne. 6. A legsúlyosabbak egyike a 13. §. Mellőzve e helyt az igazságszolgáltatás legfontosabb érdekeinek sérelmét, e szakasz egyszersmind azon viszásság szülője leend, hogy a biróra háritandja a bélyeg- s illetékszabályok megtartásának ellenőrzését legnagyobb részben. A biró idejének legnagyobb részét kénytelen lesz bélyeg- s illetékszabályok tanulmányozására az elintézésnél s ezek alkalmazására fordítani, s mindamellett gyakran meg fog történhetni, hogy a fél vagy kénytelen lesz megnyugodni ezen szabályok helytelen értelmezésében, vagy előbb a pénzügyi hatóságoknál lesz kénytelen hosszas eljárást végig folytatni, mielőtt kiderülne, hogy ügyének elintézése alaptalanul tagadtatott meg bélyeghiány alapján. A javaslat bélyeglerovfts tekintetében még csak fel- és alperes közt sem tesz különbséget, és nem a legnagyobb alkalmat nyujtja-e ez által azon visszaélésre, hogy alperes a bélyeglerovás kötelezettségének elmulasztásából meríti leghatályosabb eszközét a késleltetésre ? Azon baj fog továbbá előállani, hogy mig eddig a fél nem volt kénytelen féltékenyen őrzött, s az iratokhoz csatolás esetén az elveszés veszélyének kitett eredeti okmányait kezéből kiadni, jövőben erre a jogbiztonság veszélyeztetésével kényszerítve lenne. 7. A 14. §. intézkedése sokkal kevésbbé fog megfelelni a czélnak, mint az eddigi, mert a beadványok többi példányai az írás különbözőségeinél s a mellékletek különböző számánál fogva több vagy kevesebb bélyeget igényelvén, mint az első példány, ennek íves ellenőrzésül nem fognak szolgálhatni, a külön iveken való felülbélyegzés pedig a pertári kezelés természeténél épen a legtöbb zavarra s késleltetésre fog vezetni. Sőt, miután a belső beadvány első s többi példányai közt néha szükségképen eltérés van, e §. intézkedése zaklatások, egyenetlenségek forrásává fog lenni, s aligha a törvényszékek kebelében nem kellend külön bélyegtanácsokat szervezni. Az eddigi felülbélyegzés a felek ügyvédei által ellenőrizve s a pertári nyilvános kezelés mellett, azt hiszszük, nem szolgáltatott ily intézkedésekre okot; minden oly feltevés ellen pedig, mintha az ügyvédi kar vagy segédeik, ezen eljárás mellett hűtlenül eljáró pertárnokoknak segédkezét nyújtott volna, határozottan tiltakozunk. Ily indokolatlan feltevések törvénymódosítás alapjául nem szolgálhatnak. 8. Teljesen indokolatlan a javaslat 15. §-a, mert a meghatalmazás csak egy jogügyletet képez, habár feljogositja is az ügyvédet a fél minden ügyében eljárni, s ha az ezen jogügyletről kiállított okmány