Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 16. szám - Törvényjavaslat, a bélyeg- és illetéki szabályok némely határozmányainak módosításáról. (Befejezés)

— 127 — dapesten ötvenszeres, másutt mindenütt hatvanszoros összege veendő — ha pedig az ingatlanokkal kisebb királyi haszonvételek is vannak egybekapcsolva, ezek utolsó három évi átlagos tiszta jövedelmének húszszoros összege hozzá számítandó. A házosztályadó alá tartozó épületek, valamint az ingó vagyon értéke a fél bevallása vagy szükség esetében hivatalos nyomozás alapján határoztatik meg. 19. §. Az illeték-egyenértéktől mentesek: a) mindazon ingatlanok, melyek a föld és házadónak alá vetve nincsenek; b) a kormány igazgatása alatt álló vallás- és tanulmányi alapok, a budüpesti, kolozsvári és zágrábi egyetemi alapok, valamint az államkincstárból javadalmazott közalapok; c) oly ingatlan javak, melyek valamely közönség osztatlan tulajdonát képezik ugyan, de azok haszonélvezete vagy haszonvétele egyedül az egyes lakosok ház- vagy földbirtokával válhatlan kapcsolatban van, oly módon, bogy azon osztatlan ingatlanok kizárólag csak az egyes birtokok kiegészítő részét képezik; d) a szentegyházaknak és imaházaknak isteni tiszteletre szánt ingóságai; e) az oktatási, jótékonysági és kegyeleti czélokra rendelt alapítványok ingóságai, s ily czélokra fenálló intézetek s egyletek ingó javai, a mennyiben az alapszabályok szerint ezen vagyont az emiitett czéloktól elvonni nem szabad; f) a 17. §-ban emiitett javadalmak azon birlalói, kiknek összes évi tiszta jövedelmük évi 400 forintot meg nem halad; g) oly közkereseti társaságok, melyek csak a társulati tagok vagy örököseik élettartamára, vagy tizenöt évet meg nem haladó időre alakultak. 20. §. Az előző 19-ik §-ban nem emiitett egyéb országos tudományos intézetek és köztanintézetek ingatlan javaira vonatkozólag az 1868 : XXIII. törvényczik 24-ik §-ban foglalt intézkedés továbbra is érvényben marad. 21. §. Midőn az illeték-egyenérték alá vont jogi személy az év folyama alatt valamely ingatlannak birtokába lép, ez utóbbira nézve köteles az illetéki egyenértéket a szerzés napjától kezdve, megfelelő időarány szerint fizetni. Ha pedig valamely ingatlan az illeték-egyenérték alá tartozó személy részéről magánfélre átrubáztatik, az attól előirt illeték-egyenérték az átruházás napjától számítva töröltetik. De viszont a magánfelekre az ily átruházások tekintetében azon illetéki szabályok alkalmazandók, a melyek az illetékmentes és illetékkötelezett felek közt előforduló átruházások iránt érvényben vannak. Az ingó vagyonban az év folyama alatt beállott változások csak a következő évtől fogva vétetnek számításba. 22. §. A 17-ik §-ban felsorolt jogi személyek, illetőleg az alapítványok s javadalmak élvezői és a koridősbségi hitbizományi vagyon birlalói kötelesek jelen törvény életbeléptétől számítandó három hónap alatt az ingatlan javak birtokállását, és amennyiben azokkal kisebb királyi haszonvételek is vannak egybekötve, ezeknek a kereseti adókivetés alapjául az előző évben vett jövedelmét részletesen kimutatni, és az ebbeli kimutatást aláírásaikkal, valamint az 1875: XXV. t.-cz. 3. §. szerint kiállítandó községi bizonylattal ellátva azon illetékkiszabási hivatalnak beküldeni, melynek területén az ingatlanok vagy azok főrésze fekszik. Az ingó vagyon a tartozási állapot kitüntése mellett, szintén ugyanazon határidő alatt bevallandó. Évközben a vagyon állagára vagy jövedelmére nézve beálló változások a következő év első havában az illető jogi személy által hitelesen kimutatandók, — oly czélból, hogy azok alapján az illeték-egyenérték czimén fizetendő folyó évi tartozás megfelelőleg kiigazittassék. Ha változások nem fordultak elő, az egy évre eső illeték-egyenérték a megelőző évi kirovás szerint fizetendő. 23. §. Az illeték-egyenérték megszabása ellen 30 napi határidő alatt felszólalásnak van helye a kerületbeli pénzügyigazgatósághoz és onnan a pénzügyminiszterhez. Az illetéki tartozás az egyenes adókra nézve meghatározott módon évnegyedi részletekben rovandó le, s a beszedés és behajtás tekintetében az 1876. évi XV. törvényczikk határozmányai alkalmazandók. Fizetési mulasztás esetében, a késedelmi kamatok az 1873. évi IX. törvényczikk 15. §. szerint számitandök. 24. §! Ha a vagyonkimutatás beküldésére a 22-ik §-ban megjelölt határidő be nem tartatik, az illetékegyenérték kétszeres mérvben szabandó meg; — vagyoneltitkolás eseteiben pedig a jövedéki büntető eljárás veendő alkalmazásba. A törvényhatóságok köteleztetnek, a pénzügyigazgatóságok vagy illetékkiszabási hivatalok megkeresésére, az illeték-egyenérték alá tartozó vagyon álladékát kinyomoztatni, és az arra vonatkozó kimutatást legfeljebb 6 hét alatt a megkereső pénzügyi hivatalnak megküldeni. A mennyiben a nyomozást az illető jo< i személynek mulasztása vagy helytelen bevallása tette szükkségessé, a nyomozási költségeket a jogi s/emély köteles viselni. 25. §. A pénzügyminiszter felhatalmaztatok, hogy korörökségi hitbizomány birtoklásának átruházása után az eddigi szabályok szerint járó illeték helyett oly esetekben, midőn felfolyamodás következtében még végleg meg nem állapíttatott, az illeték a jelen törvény 15—22. §§-ainak határozmányaihoz képest fizetendő illetékegyenérték kirovása iránt in26. §. Az illetéki szabályok azon intézkedése, hogy a dologi jogok szerzését tárgyazó telekkönyvi bejegyzésektől járó illeték, ha öt forintnál nem több, előlegesen bélyegjegyek felhasználása által lerovandó, oda módosittatik, hogy a meghatározott pénzösszegben kifejezett követelések telekkönyvi bejegyzése után járó 5/8 «/0.os illeték egész huszonöt forintig kotelezóleg csak is bélyegjegyekkel rovandó le az eddigi módozat szerint olykép, hogy a megfelelő bélyegjegyek a beadványnyal együtt az illető telekkönyvi hatóság iktató hivatalában vevény mellett átadandók, a postán beküldött beadványoknál pedig külön borítékban a beadványhoz csatolandók. Megengedtetik azonban, hogy a felek szabad választás szerint, de ugyanazon módozat megtartása mellett a 25 frtot meghaladó bejegyzési illetéket egész 50 frtig szintén bélyegjegyekben előzetesen leróhassák. A bélyegjegyek beszolgáltatása a fél által ugy a beadványon, mint esetleg azok boritékán is pontosan megjelölendő. 27. §. Ezen törvény 1878 hava 1-én lép érvénybe, és annak végrehajtásával a pénzügy-, igazságügyi- és a földmivelésípar és kereskedelemügyi miniszterek. Horvát-Szlavonországokra nézve a pénzügyminiszter és Horvát-Szlavon-Dalmátországok bánja bízatnak meg. Budapest, 1878. martius hó 19-én. Széli Kálmán, s. k. Az ügyvédi kamarákból. — A budapesti ügyvédi kamara f. hó 10-én tartott rendkívüli közgyűlésén a választmánynak a birói függetlenség iránti törvényjavaslat tárgyában előterjesztett »Észrevételei« (1. »M. Th.« 14. sz.) vétettek tárgyalás alá. A közgyűlés több pontban módosította az előterjesztést és a munkálat végleges szövegezése czéljából három tagu bizottságot küldött ki kebeléből. Különfélék. — A bélyeg törvényjavaslat tárgyában a budapesti ügyvédi kamara választmánya bizottságot (Lövik, Darányi, Nóvák) alakított; a bizottság abban állapodott meg, hogy a törvényjavaslat elvetését fogja ajánlani, s ily értelmű erélyes felterjesztést készít. Múltkori czikkünk tehát itt már megtermetté gyümölcsét; most a vidéki kamarákon van a sor, hogy kövessék a fővárosi kamara példáját. — Az ellenzéki sajtó is a törvényjavaslat ellen nyilatkozik. A »Pesti Napló«-ból veszszük át a következő fejtegetést: »Nézetünk szerint azon elvi szempont az elhatározó, vajon az egyes felek közt létrejött jogviszony megsemmisithető-e azoD okból, mert az ezen jogviszonyt szabályozó okiratért a kincstárnak le nem rovatott az adó ? E kérdésre határozottan nemmel kell válaszolnunk. A kincstár föl nem függesztheti, föl nem forgathatja a maga követelése miatt a más felek közt létrejött szerződést. A törvény elég módot biztosított és még többet biztosithat a kincstárnak arra, hogy követeléseit behajthassa; fokozhatok a bélyegröviditésekért, ha kell, a tízszeresen és ötvenszeresen tul is a bírságok; a behajtásnál a legrövidebb és legszigorúbb eljárás alkalmazható: de a mellett az államnak kötelessége a jól szerzett jognak érvényét biztosítani. A miniszteri indokolás azt tartja ugyan, hogy a javaslat 4-ik és 13. §§-aiban foglalt intézkedések azon » megengedhető módok« közé tartoznak, melyekkel az állam polgárait a bélyegilleték lefizetésére kényszeríti, s e részben Anglia, Francziaés Olaszország példájára utal. Igaz, hogy a franczia bélyegtörvény azt rendeli, hogy »a nem bélyegzett vagy bélyegezés végett nem láttamozott váltó birtokosa, el nem fogadás esetében, csak a kiállító, elfogadás esetében pedig csak az elfogadó s a kiállító ellenében bir keresetjoggal, ha ezen utóbbi nem igazolja, hogy lejáratkor arra fedezet volt.»*) Megszabadul tehát az első esetben valamennyi forgató, ha ilyen van, az utóbbi esetben a forgatókon kivül esetleg a kiállító is. De mindkét esetben váltójogilag kötelezve marad a főszemély, ki a váltószerződés létrejöttekor közvetlenül szerepel. A franczia rendszabály nem megy tehát annyira, mint a szóban forgó novella, mely a kellő bélyeg hiánya miatt a váltót ebbeli erejétől megfosztja. Igaz továbbá az is, hogy Angliában az 1870-diki bélyegtörvény szerint ^semmiféle okmány, mely az egyesült királyság bármely részében kiállíttatott, vagy bárhol állíttatott ki, valamely ingatlanra avagy az egyesült királyság valamely részében teljesített vagy teljesítendő szolgáltatásra vonatkozik, ne legyen, bűnügyeket kivéve, sem rendes, sem jogméltányossági törvényszék előtt perelhető vagy tárgyalható, elfogadható vagy érvényesíthető, ha nincs azon törvény szerint kellőleg bélyegezve, mely akkor érvényben volt, midőn az okmány először kiállíttatott.***) Hasonló intézkedés áll fön az amerikai Egyesült-Államokban is. De mi az idézett rendszabályokra vonatkozólag azt hiszszük, hogy sem Francziaország, sem Anglia vagy Amerika nem szolgálhatnak nekünk mintaképül a bélyegtörvény alkotásánál. Először is a bélyeg- és illetékügy Francziaországban és Amerikában vagy 80 éve áll fön, Angliában pedig századokon át, mig minálunk törvény szerint csak 10 év óta van érvényben. Amott a bélyeg köteles lerovása már szokássá vált és azért ritkábban fordul elő az a súlyos büntetés, mely az okmány *) »Le porteur d'une lettre de change non timbrée ou non visée pour timbre n'aura d'action. en cas de non acceptation, que contre le tireur ; en cas d'acceptation, il aura seulement action contre l'accepteur et contre le tireur, si ce dernier ne justifie, qu'il y avait provision á l'échéance.« Loi du 5. juin 1850. 5. §. **) »No instrument executed in any part of the United Kingdom, or relating. whereaoever executed, to any property situate, or to any matter of thing done or to be done, in any part of the United Knigdom, shall, except ín crimínal proceedings, be pleaded or given in evidence, or admitted to be cood, useful, or available in law or equity, unless it is duly stamped in accordance with the law in force at. the time when it was first executed.t Stamp Act of 1S7<>. 3:;. et 34. Vict. c. 97. sect. 17.