Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 13. szám - Ismét a tözsdebiróságról

A börziánenk érdekét pedig meg szükségességnek el nem ismerhetni, és igy sem külön börzebifóságra, sem külön börzebirósági eljárásra szükség nincsen. — A mi egyébiránt Stiller Mór urnák eritikáját a perrendtartási javaslat 379.-383. §-ra nézve illeti, az következőkben öszpontosul. 1- ször. A tőzsdebiróság hatásköre kiterjesztendő oly ügyletekre is, melyek az alperesre nézve nem kereskedelmi ügyletek. 2- szor. Ne féljenek a »Börsenrath« urak oly nagyon az ügyvédek allegatáitó), hiszen ök csak »nach Wissen und Gewissen* Ítélnek, és csak azt veszik majd tekintetbe, a mi nekik tetszik, habár néha nem fog is ártani, ha egy kis jogi nézetet is hallanak. Azon kivül Stiller Miszerint a tőzsdebiróság competentiája nem terjed ki a képviseleti dijak meghatározására, és tehát az ügyvédek nem nagyon fognak tolakodni a tőzsdebiróság sorompói elé, mihez képest nem is igen fogják a »Börsenrath« urak circulusait megzavarni. Végre pedig tanácscsal szolgál Stiller ur, hogyan lesz majd lehetséges az ügyvédet félretolni, t. i. ugy hogy a tözsdebiW ság minél többször éljen azon joggal, hogy a peres felet személyes megjelenésre idézze; de hogy e kijátszás hatályosabbá tétettessék, sürgetni kell azon intézkedésnek, hogy a biróság csak a megtartott tárgyalás után van jogositva a feleket személyes megjelenésre idéztetni, olyképen megváltoztálását, hogy ily megidézés elrendelése bármikor történhessék. 3 szor. A felfolyamodás utján orvosolható alaki sérelmek közül mindenesetre hagyassék ki az, ha a tőzsdebiróság ítelete a kérelmen tul terjeszkedik. Ha X. bepereli Y-t tíz mázsa szalonna szállítására, akkor csak hadd ítéltessék el Y. 1000 mázsa szalonnának vagy 10,000 mérő búzának szállítására. Hiszeu az mindegy. 4-szer. Isten mentsen meg, hogy a többi alaki sérelmek orvoslása is megengedtessék oly hatálylyal, hogy az ítélet yégrehajtása felfüggesztetik ! Hiszen ez intézkedés a tőzsdebiróságra nézve vészthozó lehet. De ha már a felfolyamodás mégis megengedtetik ily joghatálylyal, akkor a mit egyik kezünkkel adunk, azt a másikkal igyekezünk elvenni, t. i. szabjunk erős pénzbírságokat az alaptalanul felfolyamodókra, ezen pénzbírságok maximumát tétessük le a felfolyamodni merészkedövel előlegesen, különben felfolyamodása fel sem terjesztetvén, a benyújtási határidőt szorítsuk le 3 nap helyett 24 órára; de még legjobb volna, ha magának a tőzsdebiróságnak egy megerősített collegiuma határozna azon kérdés felett, vajon a felfolyamodásnak van-e helye vagy nincs, és a megtagadó végzés ellen legyen csak a felfolyamodás megengedve. Im ezek a börziáner urak legújabb óhajai Stiller Mór ur practicus ideái szerint. Nekünk erre nincs mit mondanunk. Az értelmes olvasó tudja mit tartson felőlük. Nem lehetetlen, hogy minisztériumunk mindezt törvénybe fogja iktattatni. Nekünk csak azon reményünk van, hogy mire a perrendtartási javaslat a törvényhozásnál tanácskozás alá kerül, akkorra már a mostani rendszer férfiai megfeleltek a nemzet azon felhívásának: »Descende Philippe, non sunt hic ollae*. Major Kálmán. Jogirodalom. Antoine Felteién. De la succession legitimé et testamentaire en di'oit. international privé, ou ccmjlit des lois des différentes nations en matLre de succession. Nancy. 1877. (z.) A nemzetközi magánjog egyik legnehezebb része az, mely a külföldiek törvényes vagy végrendeleti örökösödési jogára és a belföldön elhalt külföldiek hagyatékának miképeni tárgyalására és beszavatolására vonatkozik. Mióta a múlt évtizedben a nemzetközi magánjog ujabb elveinek megállapítása körül Francziaországban, Olaszországban, Belgiumban és Németalföldön igen jelentékeny mozgalom indult meg és az »Institut de droit international« ezek fejlesztését is feladatainak keretébe vonta, számos jelentékeny monographia látott napvilágot, a melyek az ezen körbe eső kérdésekkel foglalkoznak. A jelen mű szerzője a törvényes (legitimé) és végrendeleti (testamentaire) örökjog kérdéseit tárgyalja a nemzetközi magánjogban. Igen érdekes alakban, eleven franczia szellemmel és nagy szakismerettel irott ezen müvét szerző hat fejezetre osztja. Az elsőben azon jogtörténeti fejlődést ecseteli, mely különböző korban az idegenek örökösödési és végrendelkezési képessége tekintetében a különféle államokban érvényre jutott. (Développement historique de la capacité des etrangers de recevoir et transmettre par succession et par testament). Mint franczia igen részletesen tárgyalja azon törvényeket és királyi rendeleteket, a melyek a franczia forradalom előtt az idegenek jogait Francziaország területén szabályozták a »Code Napóleon* megalkotása előtt. Ezen fejezet másik részében a legnevezetesebb európai államok erre vonatkozó törvényhozása az illető törvények kivonatos megjelölése mellett vau ismertetve. A másik fejezetben, mely a külföldiek hagyatékát szabályozó törvényről szól (De la loi qui régit la succession de l'étranger), igen sok szakismerettel van azon három rendszer tárgyalva, melyek e tekintetben még most is fenállnak, és melyek egyike a »statutum reale«. E szerint minden külföldi hagyatékában az öröklésnek kizárólag azon állam törvényei szerint lehet helye, a melynek területén a hagyaték létezik, eltekintve azon törvényektől, a melyek azon államban fenállanak, melynek tagja az örökhagyó. Ezen igen merev rendszer már jelenleg a legtöbb törvényhozás által elejtetett. A másik rendszer az, hogy a külföldi által birt ingatlan csak azon törvények szerint örökölhető, a melyek azon államban fenállanak, a hol az ingatlan fekszik. Az ingókra nedig azon ország örökösödési törvényei alkalmazandók, melynek állampolgára az. örökhagyó. Ezen elv követtetik Francziaországban, Angliában, az Éjszak-amerikai egyesült államokban, Hollandiában és Ausztriában, ugy hogy ez mondható a jelenleg a leggyakoribb alkalmazásban részesülő elvnek. A harmadik elv szerint a külföldi hagyatéka, tekintet nélkül arra, vajon ingó-e vagy ingatlan, azon ország törvényei szerint tárgyalandó, a melynek tagja az örökhagyó. Ezen elv némely német államban, különösen pedig az olasz »Co. dice civiledben nyer gyakorlati érvényt. A fejezet végén a legújabb judicaturát ismerteti, a mely e téren a legutóbbi időkben keletkezett. A harmadik fejezetben azon törvényt tárgyalja, mely a külföldiek végrendeletének kül- és belkellékeit szabályozza. (De la loi qui régit les formalités intrinséques et extrinséques du testament). A külkellékek tekintetében szerző azon már alig vitás elvhez csatlakozik, hogy minden végrendelet érvényes, mely azon kellékeknek megfelel, a melyeket a törvények ott megkívánnak, ahol a végrendelet alkottatott. A végrendelkező cselekvési képessége és általában a végrendelet belkellékei tekintetében szerző a?on mindinkább jobban érvényre jutó elvet követi, hogy csak a külföldi saját törvényei szerint birálandók meg. A negyedik fejezetben az osztály és az örökös társak közt fenforgó viszony tárgyaltatik. (Du partage et des garanties). Igen érdekes a mű ötödik fejezete (Jurisdiction et piocedure), mely a birói illetőséget tárgyalja a külföldi hagyatéka közül felmerült örökösödési perekben. A zárszóban pedig szerző azon általános elveket sorolja fel, melyek minden törvényhozás által lennének elfogadandók, hogy a külföldiek örökösödési és végrundelkezési képessége egyenlő módon szabályoztassék. A mű igen élvezetes és vonzó, és miután e téren még a német irodalom sem tud önálló monographiát felmutatni, bátran állithatjuk róla, hogy ezen kérdés iránt a legtöbb szakismerettel irott monographia az egész világirodalomban. Az ügyvédi kamarákból. A budapesti ügyvvédi kamara évi közgyűlése. (Jlartius 2+. d, e. 10 órakor.) A kamara tagjai igen nagy számban gyűltek össze; a biróságok részéről egy ideig jelen volt a keresk. és váltótörvényszék elnöke és alelnöke. Dr. Funták Sándor elnök megnyitván az ülést, a közgyűlés az évi jelentést felolvasottnak vette.*) Végh János a következő indítványt terjeszti elő: »Utasittatik az uj választmány, hogy az évi jelentésben foglalt sérelmi adatok, de másnemű sérelmi adatok és körülmények alapján is, uj kérvényi javaslatot szerkeszszen és azt egy legfölebb három hó múlva összehívandó rendkivüli közgyűlés elé terjeszsze«. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott. Az igazságügy-minisztérium azon ajánlata, miszerint az ügyvédi vizsgák a kamara helyiségében tartassanak s a minisztérium ezért kárpótlásul 400 írttal járul a lakbérhez: nem fogadtatott el. A választmány által előterjesztett költségelőirányzat helybenhagyásán, következett az uj tiszti kar és a választmány megalakítása. A választás eredménye a következő: Elnök: Hodossy Imre. Elnök-helyettes: Szedenics János. Titkár: Siegmund Vilmos, ügyész: Győry Elek. Pénztárnok: Morlin Imre. Választmányi tagok: Andorffy Károly, B a i n t n e r Imre, Darányi Ignácz, Deszkás Gusztáv, Friedmann Bernát, Funták Sándor, K ö r n y e y Ede, Köves György, Lövik Adolf, Mezei Mór, Piufsich Frigyes, Schmidt Titus. Póttagok: Csernetzky Gyula, Matuska Péter, Nóvák Sándor, Stil1 e r Mór, Széki Antal, Z b o r a y Béla. Ennek kihirdetése után a lelépő tisztikar nevében szót emelt Funták Sándor: Kegyeletes kötelességének tartja megemlékezni az első alakuló közgyűlésen megválasztott elnökről Ghyczy Gyuláról. Az ő szerény egyéniségének és kiváló tehetségeinek befolyása alatt kezdte meg működését a választmány és legfőbb feladatának tartotta működésében kijelölni azon eikölcsi alapot, melyen az ügyvédi karnak állnia kell. Szóló azt hiszi, hogy mindenki el fogja ismerni a választmányról, hogy a kezdet nehézségeivel küzdve, a kar érdekében minden lehetőt megtett (Helyeslés). Az igaz — úgymond — hogy a testület élénkségénél fogva mindig fognak olyan óhajtásokat táplálni, melyeknek teljesítése lehetetlen. így pl. felhozatott legújabban, hogy a választmány nem terjesztette ki figyelmét az országyülési képviselőválasztásokra, bzolo az hiszi, hogy az ügyvédi kamara azon perezben, melyben politikai szerepre vállalkozik, elveszti az erkölcsi alapot, melyre okvetetlenül szüksége van, hogy az igazságkereső közönségnél és a bíróságnál kellő sulylyal lephessen föl (Helyeslés), üdvözölvén az uj tiszti kart, kéri azt, hogy ugyanazon buzgalommal és odaadással képviselje a kamara és a testület erdekeit, mint minőt a lelépő tiszti kar tanúsított (Tetszés és éljenzés). • , , íí^í ,S,x}kImre: Mélyen tisztelt ügyvédi kamara! (Halljuk! Halljuk ) Önök mindnyájok érzelmeit tolmácsolom, ha azzal kezdem felszólalásomat, hogy mély köszönetet, hálát, tiszteletet és elismerést szavazok mindnyájunk nevében a lelépő elnöknek, mélyen tisztelt tagtársunknak (Elénk éljenzés). Mind igaz az. a mit ő elmondott, bzavaihoz teljes mértékben csatlakozom, és csak azt kell hozzátennem, hogy ha van, amit mint a választmány tagjai mégis hasznosat és jót *) A jelentést a 11. számban közöltük.