Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 2. szám

Ismeretes a római jog azon intézkedése, mely szerint büntetlenül marad az, ki tűzvész alkalmával a szomszéd házát leptonja, hogy ez által saját házát megmentse. Necessitas non habet legem. A Carol na és a kanon jognak élet stulajdon közti collisió esetére vonatkozó intézkedése helyét találta a modern törvényekben is. Hasonló helyzetbe állítja a nép a szabadonbocsátott fegyenczet is. Erkölcsi elhatározások ily határtalan anyagi nyomorban elvesznek, mint virágillat a fergetegben. Végelemzésben minden ember nem más mint ételeknek éló' tömege, s igaza van a dunaiaknak, kik a lélek székhelyét a gyomorban találják: éhes gyomornak pedig nincsenek fülei. Primurn est vivere, deinde sapere s tunica propior pallio est. »Hozzátok viharba a tengert, s a legderiiltebb ég nem tükröződik felületén; hadd csilapuljon a vihar, s minden kő mosolyog a hullámokban«.1)

Midőn a nép a munkáért könyörgő szabadonbocsátot- tat ebekkel elűzi s erőszakkal visszataszitja a bűntett posványába : csoda-e, hogy az visszanyert szabadságát a bosszúnak szentett fegyverkép használja, s hogy ismét ka íot ránt azon társadalom ellen, melynek tág köreiben . számára hely, hol javulási törekvéseit valósíthatná? Midőn a nép fegyveresen rohan a fegyenczre, ki a bánat s béke olajág i • ! lép elébe: nem hasonlit-e a természethez, mely saját ölében Vulkánokat gyújt lángra; az őrülthez, ki saját nyakára üti a bárdot? Qui est causa causae, est etiam causa causati.

A grönlandi nők holdfogyatkozásnál megrázzák kutyáik füleit; ha a kutya ugat, úgy abból azon meggyőződést mentik, hogy a világ vége még nem következik be. De a kutya, ha füleit megrázzák, mindig ugat. A reménytől is megfosztott ember mindig veszélyes ; életfeltétel az emberre nézve: spiro, spero. Nyomor s könnyelműség teremtik azon örök forrást, mely a bűntett talaját megtermékenyíti; a nép előítélete ál 1 and ó s i tj a a gonosztevők fekete seregét. Áfát csak árnyéka s haszna miatt szeretik.

A visszaesőnek okoskodása, hogy B e c c a r i a szavaival éljünk, körülbelül következő: »Visszatérek természeti függetlenségem állapotába; szabadon s boldogan élek egy ideig bátorságom s iparom gyümölcsétől. Tán eljövend a fájdalom s megbánásnak napja; de rövid lesz ezen idő s egy gyötrel- mesnapom lesz sok szabad s prömteljes éveimnek dijában... s látni fogom, mint halványodnak el s mint reszketnek ezen zsarnokok annak láttára, a kit gyalázó negéddel tettek lovaiknak sebeiknek utána«.2)

Arra, hogy ezen előítélet a népiéi ékből egyhamar kiirtható legyen, vajmi kevés remény nyílik; mert az egy történeti szülemény, melynek gyökerei az igazságszolgáltatás letűnt drákói korából ágaznak ki. Ellensúlyozására a múlt század vége felé a javítási eszme proclamatiójával egy nagy mozgalom indult meg, melynek első csirái már a kereszténység első századaiban 3 *) s különösen a XV. századbeli floren- czi s római nagy confraternitásban találhatók, melynek hullámvetései hazánkig is elhatottak. Howard, Penn, Fry asszony lelkes fellépése folytán az 1772-ben gróf Godolphin által Angliában alapított »egylet a szerencsétlen fegyenczek segélyezésére s az 1776-ban Philadelphiábanalapitott »Society for alleviating the misery of public prisons« óta az egész poi- gárosult világban—még Oroszországban is—mintegy varázs- igére tűntek fel a fegyenczsegélyző egyesületek, az emberszeretet árnyékos Viktoria Regiáiként. Mint a villám, mely fellobbanásánál a szomszéd felhőből is kicsalja a lángot, úgy terjedt ki ezen nagy küzdelem, mely az emberszeretet örök lámpáját meggyujtotta, hogy a szabadonbocsátottnak megvilágítsa azon menedékutat, melyet ő hiába keres; mely a szeretet világitó tornyát felállitá, hogy delejtü gyanánt szolgáljon a szerencsétleneknek, mikor fergeteg korbácsolta élethajójukat ismét visszahajtani iparkodnak a polgári együttlét kikötője felé. Nálunk is találkoztak egyesek, kik a közönbösség soraiból kilépve megragadták a humanismus zászlóját s nem’) W e be r : Demokritos IX : 121. lap.

2) Beccaria: »A bűnökről s büntetésekről« ez. m., ford. Császár. F. XVI. §. A halálbüntetésről 99. 1.

3) Codex Theodosianus Append. Consist. XIII; Impp. Honorius et

Theodosius Pii Augg., Dat XI Cal. Dec. Ravennae 419. Canon LXXX »De electione procuratoris pauperum et de officio ejus« stb. 1

sokára vezérei lettek egy phalanxnak, mely utánuk sietett. Egyesek lelkes buzgalma nem maradt hatásnélküli, nem kellett nálunk sem Diogenes lámpával az emberbarátokat keresni. Alakult hazánkban is valahára egy ilyczélu egylet — mely jövendő virulásának néz elébe.

De úgy nálunk, mint külföldön mindenütt általános a panasz, miszerint ezen humanitárius magántörekvések gyengék azon nagyszerű s forrós feladattal szemben, melynek megoldását czélba veszik. Eddig Dánia az egyedüli ország, melyen minden fegyintézet mellett egy ily egylet működik. Szám s erő csekélysége, az egymás közti összefüggésnek s igy a kölcsönös együtthatás s összmüködésnek hiánya, a nagy közönség egykedvűsége megbénítják e társaságok hatáserejét. ])

A büntetés-végrehajtás zárkövét képező ezen na gy feladat, melyet épugy az emberszeretet mint a társadalom érdeke követel,2) a börtönbizottságok fenebb kifejtett szervezete által teljes megoldását találná. Minden fegyház élvezné az ily humanitárius egylet áldását, s minden localis egylet sikere fokozódnék mindnyájuknak egymással s az országos főbizottsággal való szoros összefüggése, az egységes összmüködés varázs-hatalma által. A központi főbizottság összeköttetésbe helyezhetné magát az ország vasúti társaságai, gyárosai, földbirtokosai, mühelytulaj- donosaival stb., a helyi liizottságok a vidéki munkaadókkal, sőt elvileg iparkodhatnának ily elemeket bizottsági tagokként acquirálni, jutalomdijakat Írhatnának ki azok számára, kiknél szabadonbocsátott fegyenczek hosszabb ideig munkában állottak stb, stb: hogy a szabadonbocsátottnak az alkalomkönnyittessék anyagi léteiének becsületes munka által való biztosithathatására. Számosak azon eszközök, melyeket a segélyegyletek használhatnak, de végső czéljuk mindig csak egy és ugyanaz, t. i. hogy a rabot n becsület útjára térítsék és azon megtarthassák.«5) Mi ily módon annál könnyebben volna elérhető, miután ezen nagy pliilantropicus szervezet tagjaiként a társadalom legelőkelőbb elemei szerepelnének.

A z esküdtszékekről

szóló czikktinket a napi lapok közül többen közölték és commen- tálták. Elégtételünkre szolgál, bogy most már csaknem minden oldalról sürgetik az esküdtszéki szabályzat reformját, az esküdtszék ellenségei pedig elnémulnak.

Egyik olvasónk arra hív fel, formuláznók az esküdtekhez intézendő kérdéseket az esküdtszéki szabályzatnak általunk adott magyarázata alapján.

Szerintünk a Yerhovay-esetben a kérdések következőleg lettek volna felállitandók:

1. Meg vannak-e az esküdtszék tagjai az előadottak nyomán lel- kiismeretőkben győződve arról, hogy Verhovay Gyula az »Egyetértés« czimü politikai napilap 1877. sept. 13-iki 233. számában a »Királyi felköszöntő« felirattal és »Verhovay Gyula« névjegyzéssel közzétett hírlapi czikk szerzője ?

Ha igen:

2. Meg vannak-e az esküdtszék tagjai lelkiismeretőkbeu győződve arról, hogy Verhovay Gyula vétkes, az első kérdésben foglalt czikk, különösen annak következő tétele által: (ide felveendő lett volna az első inkriminált tétel) a király magas személye ellen elkövetett sértésben ? (Minden egyes incriminált tételre nézve külön ismétlendő.)

Ezekben megvan minden kellék, melyet a szabályzat megkövetel ; megvan a tiszta ténykérdés, megvan a szélesebb értelmű ténykérdés, és fel van véve az utóbbi kérdésbe — mint már múlt alkalommal is kivánatosnak jeleztük — a bűnösség momentuma. A kérdésnek minden egyes incriminált tételre való külön felállítása azért szükséges, mivel lehetnek az incriminált helyek közt olyanok, melyek az esküdtek nézete szerint nem bűnösek; tehát akár igen-nel, akár nem-mel lelelnek a cumulált kérdésre, önmaguk meggyőződésével jönnek ellenkezésbe*

i) Gríchlow: áll. főügyésznek »Centralverein zur Fürsorge für entlassene Sträflinge nnd Corrigenden in der Provinz Schleswig-Holstein und dem herzog- thume Lanenburg« ez. egylet constituálására vonatkozó 1876. febr. 2. lelhivását.

Lásd erre nézve Dr. Rosenberg Lajos: Strafreform und Gefäng- nissvereine in Ungarn, Budapest 1874. s. m.

s) Dr. Székely Ferencz: »Rabsegély egyletek alakitása« Magyar Igazságügy 1874. 365. lap.- 11 -