Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 9. szám - A biztosítási szerződés hatályának kezdetéről

— 71 — ként lekszilt az emberen, eltompítja tehetségeit, fölemészti erejét és megfosztja ugy képességétől mint hajlandóságától, akár az igazságért harczolni, akár csak öntudata elé állítani, hogy tulajdonképen mit hisz.« >A tudósoknak tulajdonképeni hivaés dicsőségüknek kellene tartaniok azt, hogy a gyengéket a hatalmasok ellen megvédjék, és a szegényeket a gazdagokkal szemben segitsék. Szeretném, ha tudva lenne minden kunyhóban, hogy a gondolkodók rendje nem a magasabb, hanem az alsóbb osztályokkal rokonszenvez. Szeretném, ha a népszabadságot legnemesebb tekintetünkké tennők. Akkor irodalmunk valóban a szabadság vallása lenne és mi, a papok, kik oltárján szent szolgálatát teljesitenők, érezhetnők azt, hogy hitünk legtisztább szellemében cselekszünk, ha a magas állású zsarnokság ellen vádat emelünk «. Ezek mondattak részben 1858. mártius 19-én a royal institution termeiben a nemzet szine előtt, részben 1859-ben Frazer's Magazine-ben, Angliában, hol egy bizonyos Fox szép J>phrázisa« szerint a király hatalma a kunyhó küszöbe előtt megszűnik. S ki jó hírnevét ily nevetségesen compromittálni nem szégyenkezett, azon Don Quixote-nak neve Sir Thomas Christian Buckle volt. Dr. DelV Adarai Rezső. A biztosítási szerződés hatályának kezdetéről. A biztositási ügylet egyik leglényegesebb momentumát a biztositási szerződés hatályának kezdete képezi. A törvényhozás ennek tudatában volt és a kereskedelmi törvény alkotásánál a biztositás kezdetének fixirozásáról általános és határozott intézkedést — fel nem vett. Apáthy törvénytervezete szerint a biztositási szerződés kötelező ereje vagyis hatályának kezdete a kötvényfeltételeinek tartatott fen olyként, hogy a mennyiben a kötvény ez iránt nem intézkednék, a biztositó által kiállított kötvénynek a biztosított részére történt kézbesítésének időpontja legyen irányadó. A biztositási szerződés hatályának kezdete tekintetében e szerint a súlypont a kötvényfeltételekre volt helyezve és a törvény határozatai a kötvény feltételeinek kiegészítésére voltak szolgálandók. A törvényjavaslatot revideáló értekezlet a tervezeti intézkedésnek részbeni megtartása, részbeni megtoldása mellett megteremtette a kereskedelmi törvénynek hiányosan szövegezett 468. §-át. A 468. §. következőkép intézkedik : >A biztositási ügylet érvényességéhez Írásbeli szerződés szükséges. Az Írásbeli szerződéssel egyenlőnek tekintendő a biztosító által kiállított kötvény, vagy az elfogadott ajánlatnak a biztosító könyveibe történt bevezetése. A bevezetés megtörténtnek tekintetik, ha a biztosító a biztositási ajánlatot annak vételétől számítandó 48 óra alatt vissza nem utasította. Ez utóbbi esetben a biztositás az ajánlat elküldését vagy átadását követő napon déli 12 órakor veszi kezdetét«. Ezen törvényszakasz a biztositási kezdet fixirozására általános szabályt fel nem állit, azt minden biztositási szerződésre kiterjedőleg világosan nem állapítja meg. Intézkedései a biztositási kezdet meghatározására nézve, nézetünk szerint, a következőleg magyarázandók. A biztosítási ügylet érvényességéhez általános írásbeli szerződés illetve kötvény kiállítása kívántatik; írásbeli szerződés vagy kötvény hiányában elegendő az elfogadott ajánlatnak a biztosító könyveibe történt bevezetése illetve a bevezetés fictiója. A 468. §. a biztositási kezdetről nem intézkedik azon esetben, ha a biztositási ügylet alapját Írásbeli szerződés vagy kötvény alkotja, mert írásbeli szerződés illetve kötvény kiállítása esetében a szerződés vagy kötvény a biztosítási kezdetről kell, hogy intézkedjék (k. t. 469. §.), különben a biztositási ügylet ipso jure érvénytelen (k. t. 465. §.). Ha tehát a biztositási ügylet Írásbeli szerződésen vagy kötvényen alapul, az ügylet alapját képező okmány a biztositási kezdetről is okvetlenül intézkedik; szükségtelen ennélfogva, hogy a törvény a biztositási kezdet tekintetében külön intézkedést vegyen fel az Írásbeli szerződésen vagy kötvényen alapuló biztositási ügyleteknél. Ellenben határozott intézkedést tartalmaz a 468. §. az esetre, ha a biztositási ügylet alapja az elfogadott ajánlatnak a könyvekbe történt tényleges vagy vélelmezett bevezetése, mert írásbeli szerződés vagy kötvény hiányában a szerződő felek között a biztositási kezdet tekintetében megállapodás nem létezvén, szükséges volt, hogy a törvény ez iránt külön intézkedést vegyen fel. Ha a szerződés modalitásai, szerződés vagy kötvény kiállítása által, irásba foglalvák, a szerződés vagy kötvény feltételei szabályozzák a biztosító és biztosított közötti jogviszonyokat, a mennyiben ezen feltételek a törvény imperativ intézkedéseivel nem ellenkeznek, (k. t. 472. §-a). A törvény az írásbeli szerződésen vagy kötvényen alapuló biztositási ügyleteket illetőleg a biztositási kezdet fixirozására néző intézkedést egyáltalán nem és így imperative sem tartalmazván, kétségtelen, hogy írásbeli szerződés (vagy kötvény) fenlétében a biztositási kezdet a feleknek a szerződésben kifejezést nyert megállapodása által szabályoztatik. A szerződő felek akaratában áll tehát a biztositási kezdet meghatározása. Dispositiójuktól függ biztositási kezdetül fix időpontot feltétlenül vagy feltételesen megállapítani, valamint nincsenek korlátolva abban, hogy biztositási kezdetül valamely feltétel teljesítésének időpontját jelöljék meg. Azon biztositási ügyleteknél, melyek vagy akként keletkeznek, hogy a biztosító nem állit ugyan ki sem írásbeli szerződést, sem kötvényt, hanem a biztositási ajánlatot elfogadja és az elfogadott ajánlatot könyveibe tényleg bevezeti, vagy pedig oly módon jönnek létre, hogy a biztosító nemcsak nem állit ki sem írásbeli szerződést sem kötvényt, hanem az ajánlatot könyveibe sem vezeti be, de a biztositási ajánlatot annak vételétől számitandó 48 óra alatt vissza nem utasítja, az ily ügyleteknél a törvény (468. §. végkikezdése) a biztositási kezdet tekintetében határozott intézkedést tartalmaz, mely odamegy, hogy ezen esetben a biztositás az ajánlat elküldését vagy átadását követő napon déli 12 órakor veszi kezdetét. Hogy a 468. §-nak a biztositási kezdetről rendelkező végkikezdése nem hat ki az írásbeli szerződésen vagy kiállított kötvényen alapuló biztositási ügyletekre, hanem pusztán azon ügyletekre bír vonatkozással és alkalmazhatósággal, melyeknek alapja az elfogadott ajánlatnak a biztosító könyveibe történt tényleges vagy vélelmezett bevezetése, ez kiderül a törvényszakasz szövegezéséből is ; a 468. §. ugyanis végkikezdésében nem határozza meg általánosságban a biztositási kezdetet, hanem azt mondja szószerint »ez utóbbi esetben a biztositás az ajánlat elküldését vagy átadását követő napon déli 12 órakor veszi kezdetét«, minthogy pedig az egész szakasz csak két esetről intézkedik és pedig első sorban azon esetről, ha Írásbeli szerződés vagy kötvény kiállíttatott és másod sorban azon esetről, ha ki nem állíttatott, kétséget sem szenvedhet, hogy az »utóbbi esetre« szabályzóit biztositási kezdet csakis akkor birhat alkalmazhatósággal, midőn Írásbeli szerződés vagy kötvény ki nem állíttatott, vagyis midőn a biztositási kezdet tekintetében a szerződő felek között megállapodás létre nem jöhetett. Ezekkel kívántuk támogatni abbeli nézetünket, hogy a k. t. 468, §-ából alaposan levezethető' azon következtetés, hogy a biztositási szerződés hatályának kezdete, ha Írásbeli szerződés illetve biztositási kötvény kiállíttatott, a szerződési illetve kötvénybeli feltételek tartalma szerint bírálandó el; ha pedig szerződés vagy kötvény ki nem állíttatott, a törvény szerint megállapított biztositási kezdet b i r foganattal. Dr. Beck Hugó. Szemle. Budapest, feb. 27. Igazságszolgáltatásunk botlásainak pusztájában valóságos oázként jelenkezik a kir. itélő tábla mint fegyelmi hatóságnak e napokban hozott ama határozata, melylyel a hazai birói kar egyik tagja, állását sértő magaviselete miatt, hivatalvesztésre Ítéltetett. Oly valóban megnyugtató, az igazságérzetet kielégítő határozat ez, hogy — ámbár a dolog természete szerint a fenfoi gó ügyben máskép határozni nem lehetett — méltónak tartjuk az esetet registrálni, mint kedvező j^-lét annak, hogy illő komolysággal és szigorral kezdik jogszolgáltatásunk minden ágának reformatióját. A birói kar, az állat? jogrendének őre, ment legyen a szenvedélytől és az izgatottságtól, mely tettlegességekre ragad ; a birói kar tudja meg, mily tekintélyes, mily méltóságteljes hivatás jutott oszályrészeül, és ne feledkezzék meg egy perczig sem arról, hogy azon függetlenség, mely állásának attribútuma, nem jogosítja fel átlépni azon határt, a hol a rend végződik és az ököljog kezdődik. Minél magasztosabb hivatás a bíráskodás, annál lelkiismeretesebben kell őrködni, hogy be ne szenynyeztessék a kar tekintélye — legkevésbbé a kaiegyik vagy másik tagja által. Azon — mondhat-