Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1877 / 8. szám
gatóság ellen, hanem más és igy esetleg az egyes részvényes is. Ezeknek előrebocsátása után nézzük, minő jogviszony létezik az igazgatóság és egyrészt a részvénytársaság, másrészt az egyes részvényes közt. Annyi tagadhatlan, hogy a társaság igazgatóságával meghatalmazói viszonyban állván, a társaságot az igazgatóság ellen az actió mandati okvetlen megilleti. Ezt kénytelenek elismerni azok is, kik az igazgatóságban többet vélnek láthatni, mint csupán a részvényesek összeségének, azaz a részvénytársaságnak meghatalmazottjait, és kik mint főleg Renaud1) és Bluntschli* 2), valamint Auerbach,3) az igazgatóságot egyesületi hatóságnak tartják (Vereinsbehörde), mely mint a testület (részvénytársaság) szükségszerű képviselője anyagilag ezen képviselőség szükségszerűségéből nyeri működési jogosultságát, a részvénytársaság az igazgatóság megválasztása által csak azon személyeket jelelvén ki, kik e szükségszerű képviseletet gyakorol andják. Kénytelenek pedig elismerni azért, mert bár az igazgatóság sziikségszerüleg megkivántatik is, azon személyek, kik az igazgatóság teendőit végzik, ezen működésűkre való jogosultságot még sem a társaság képviseletének szükségszerűségéből, hanem annak egy külön actusából meritik, mely akár kinevezés, akár választás által eszközöltessék, mindig mint meghatalmazás jelentkezik. A társaság igazgatósága tehát a részvényesek összesége által meghatalmaztatik a társaság ügyleteit a törvény és alapszabály értelmében, és a részvényesek összeségét képviselő közgyűlés netáni utasításai szerint vezetni. Szóval az igazgatóság tagadhatlanul mandátummal bir, és pedig a részvénytársaságtól, úgy hogy nézetünk szerint csak is ezt illeti meg az actio mandati az igazgatóság ellen, semmi esetre sem azonban az egyes részvényest, ki az igazgatósággal sem a mandátumon sem egyéb jogviszonyon alapuló viszonyban nem áll, és igy az egyes részvényessel szemben az igazgatóság sem nem felelős egyátalán, sem különösen a nem is tőle nyert meghatalmazás vagy épen nem vagy hiányosan történt teljesitése- vagy végre annak túllépéséért. Az egyes részvényesnek tehát, — hiányozván közte és az igazgató közt bármi jogviszony —, felperesség hiányából nem lehetne fellépni az igazgatóság ellen, s szerintünk neki csak azon joga van, hogy a közgyűlés azon határozata ellen, melylyel az alapszabály vagy a törvény ellenére eljáró igazgatóságnak mégis megadja a felmentvényt (decharge = absolutorium), a 174. §. alapján keresetet inditson. Es e nézethez ragaszkodnunk kell da') L. Benaud : Das Recht der Actiengesellschaften 508. 1., hol azt mondja : »Die Vorsteher sind nicht Mandatare der Gesellschaft.............Vielmehr ist der Vorstand eine Vereinsbehörde, und zwar diejenige, welche die Executive hat, aus welcher Stellung sich dessen Befugniss erklärt, nicht allein die Generalversammlungen zusammen zu berufen und zu eröffnen, sondern den Actienverein in allen Bechtsangelegenheiten gerichtlich zu vertreten und insbesondere Eide Namens der Gesellschaft zu leisten«. 2) L. Rechtsgutachten betr. die Verantwortlichkeit der Vorsteherschaft der Actien-Gesellschaften. (Leu et Comp.) 3) Das Actienwesen. 146. és köv. oldalok. czára aDiiak, hogy a 189. §. értelmében az 1 igazgatóság a károsultnak minden a törvényt vagy az alapszabályt sértő káraiért felelős, mert károsult a fentiekhez képest mindig csak a részvényesek összesége lehet, i de korántsem az egyes részvényes, a mint j hisz az igazgatóság cselekedeteit nem a j többség, nem is az egyes részvényes, hanem a részvényesek összeségét fictio juris utján képviselő közgyűlés nevében teljesíti, A mint tehát oszthatlan és egy a mandátum, melynek alapján az igazgatóság működik, úgy oszthatlan és egy lehet csak azon felelősség, mely e mandátumból folyik, és oszthatlan és egy a kár is, mely annak nem teljesítése vagy túllépése által amúgy sem az egyes részvényesen, hanem a részvényesek összeségén ejtetik. Sőt nézetünk szerint a 189. §. ép azért j tartja fen az igazgatóság felelősségét még | az esetben is, ha eljárása közgyűlési határozaton alapszik, hogy az egyes részvényes az ily közgyűlési határozat fenforgása esetére se szenvedjen semmiféle kárt, az az hogy ki ne zárassék annak lehetősége, hogy az esetleg okozott kárt a közgyűlés mégis per utján vegye meg az igazgatóságon, nehogy a károsult egyes részvényes, ha a társaság ellen fellépve, kártérítési igényei annak ellenében megitéltetnek, részvény-birtokának az összes részvények számához fenálló arányához képest, részben a maga vagyonából is, fizettesse ki magának a szenvedett kárt. A 197. §-ban előforduló 2azon« szócskának pedig nem adhatjuk a fent kifejtett magyarázatot azért, mert nézetünk szerint e szó csak megkülönböztetésül a közgyűlési határozat folytán mások és nem az igazgatóság vagy a felügyelő bizottság el- j len inditandó perektől, lett használva. Végül megjegyezzük, hogy az egyes részvényest csak a felszámolást befejezett felszámolók ellen tartjuk jogosítva perrel fellépni önállóan, és pedig azért, mert a társaság feloszlásával annak összjogai az egyes részvényesekreszállnakismétvissza.*) A tárgyilagosság szempontjából szükségesnek tartom kiemelni, miszerint Apáthy2) szerint az igazgatóság a 189. §. értelmében ’ felelős a kárért a károsultnak, legyen az akár a részvényes, akár a társaság, akár pedig egy harmadik; mig Schnierer3) az igazgatóságot úgy »kifelé a károsult harmadik személyekkel, valamint befelé a részvénytársasággal szemben mondja felelősnek, e felelősséget azonban az egyes részvényes irányában ki nem terjeszti.« II. Az eddig előadottakban kifejteni igyekeztünk, miszerint fenálló törvényünkhöz képest az egyes részvényes az igazgatóság ellen perrel nem léphet fel. Ha ez áll, akkor, mint már említettük, az egyes részvényes keresettel csak azon közgyűlési határozat ellen léphet fel, mely az igazgatóság törvény- vagy alapszabályellenes cselekedetét jóvá hagyja. Pernyertessége esetére az ítélet végrehajtása nézetünk szerint abban fog ál') L. Renaud : Das Recht der Actiengesellschaften. 214. lap. 2) Kereskedelmi jog. 421. 1. 3) A kereskedelmi törvény magyarázata. 159. 1. lani, hogy a közgyűlés kötelezve leend az igazgatóságot perbe vonni, mert hisz ha magától a társaságtól nyerné az okozott kár kielégítését, részben kára megtéritetlen maradna, a mennyiben hisz a társaság vagyonának aránylagos része őt illeti. így tehát az Ítélet végrehajtása oly módon volna eszközölhető, hogy a közgyűlés perbe vonatni határozza az igazgatóságot és a 197. §. alapján e czélból meg- balalmazottat nevez ki. Ámde azon közgyűlési többség, mely az igazgatóság szóban forgó cselekedeteit már úgy is jóvá hagyta, bizonyára oly meghatalmazottat fog választani, a kiről meg van győződve, hogy az igazgatóság ellen inditandó pert az ő, t. i. a megsemmisített határozat intentióihoz képest fogja vinni, az az magyarán mondva, a kényszerűségből indított pert szerencsésen el fogja veszíteni. Ily módon azután az egyes részvényes hiába vitt volna pert, hiába lett volna pernyertes, mert a közgyűlés illetve a megválasztott meghatalmazott, ha akarja, az egyes részvényes érdekeivel ép ellenkező módon fogja a pert vinni vagy legalább is vihetni. Nézzük már most, hogy csakugyan rejlik-e ezen veszély a törvényben, és ha igen, elkerülhető-e az, és mi módon. Tagadhatlan, hogy a jogaiban sérelmet és tán vagyoni érdekeiben kárt szenvedett részvényes ki van téve a jelzett veszélynek, hogy t. i. a többség — meghatalmazottja alarczája alatt — a kisebbség vagyaz egyes részvényes érdekeit elárulja. De tagadhatlan az is, hogy az egyes részvényes e veszélyt magáról és pedig a saját érdekére vonatkozólag teljes mértékben elháríthatja. A polgári perrendtartás ugyanis, mint tudjuk, a kereskedelmi perekben is mérvadó; annak 73. §-a pedig a beavatkozási per megengedhetőségéről rendelkezik. Es hogy már előre is kijelentsük, a »beavatkozást« tartjuk hivatva a részvénytársulás körében és pedig ép az említett veszély elkerülése szempontjából, nagy szerepet játszani. Ugyanis nézzük, hogy mi tulajdonkép a beavatkozás. Semmi egyéb mint az egyik peres fél ellenében érvényesített azon törekvés, a másik peres fél ellenében folyamatban levő pert vele együttesen, vagyis, mint a törvény szava hangzik, közösen vinni, és pedig a beavatkozó érdekei megóvása tekintetéből. Mindenesetre tehát a beavatkozás megengedhetősége feletti kérdés csak az egyik felet érdekli és pedig az itt fenforgó esetben a közgyűlésen megválasztott »meghatalmazott« által képviselt felperest, vagyis a részvénytársaságot. Alperes igazgatóság, mint a beavatkozás által nem is érdekelt alperes, meg sem hallgattatik, hanem csak ezen felperes. Ennek ellenében pedig elégséges, ha az egyes részvényes részvényei felmutatása által kétségtelenül beigazolja, miszerint ama per kimenetele által ő is érdekelve van, úgy hogy a törvényszéknek minden fenforgó ilynemű esetnél el kellene és pedig ex — 63 —
