Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 8. szám

Megjelen minden csütörtökön ; a -magyar jogász- MAGYAR Előfizetési árak

gyűlés- tartama alatt naponkint. '

________(helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmentes

________ --------W-------V--------'VB ^ «T S szétküldéssel)

r H y H Pl ■ I 1 /■ ■ i ^ a .Magyar Themis“-re, az .Igazságügyi rendeletek tára“

A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és ■ I B ■ J M / 1 I W1 **■

reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. H M M negyedévre 2 forint 50 kr.

______ ^B H ^B * A I H ^B B y Az előfizetési pénzek bér mentes en, vidékről leg^B A W Bv 7 czélszerübben postautalvány útján küldendők.

Szerkesztőség : V. Nagy korona-utcza 14. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok tere 7. sz.

EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY.

A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA, AZ UNGVÁRI ÜGYVÉD-EGYLET, VALAMINT A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK

ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE.

!'Külön mellékletek: a „^döntvények gyűjteményeés az „Jgazsác/ügyi rendeletek tára.“

Felelős szerkesztő: IDr. UTajrer Ulászló. Kiadó: az ,,^.,tlien.£ie"U.m.“ részvénytársaság.

TARTALOM: A 'bagatell-törvényhozás 'feladatáról hazánkban. Dr. S z i v á k Imre országgyűlési képviselőtől. — A részvényes jogai szemben az igazgatóság felelősségével. Ifj. Dr. Neumann Sándor budapesti ügyvédtől. — Könyvészet. (A magyar váltójog az 1876. 27. t.-cz. szerint oknyomozólag, történetileg és ez előtti váltótörvényünkkel, valamint a külföld legelterjedtebb váltójogszabályaival összehasonlítva. Irta Hutschenbacher Viktor). — Kimutatása a m. kir. Curia mint legfőbb itélőszéki osztály összes beadványainak, elintézéseinek és hátralékainak az év végével. — Hatféle módja annak, miként nem kell a bagatell-ügyek kérdését megoldani. Az »Ellenőr«-ből. — A soproni ügyvédi kamara véleménye a telekkönyvi törvényjavaslat tárgyában. (Folytatás). — Az ügyvédi kamarákból. — Kü- löniélék. (Jogászkor. »Kiegészítés végett«.) — Legközelebbi csődbejelentési batáridők. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. — (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások.) — Külön melléklet V Az »Igazságügyi Rendeletek tárá«-nak egy ive.

Hetedik évfolyam. 8. szárig Budapest, 1877. február 22.

E lapok szerkesztősége a Nagy korona- utcza 14. sz. házba tétetett át.

A bagatell-törvényhozás feladatáról hazánkban.

Dr. Sziták Imre országgyűlési képviselőtől.

II.

Ha elvi conclusióul azt vonom ki, hogy nálunk sem általában uj bíróságokra, sem békebiróságokra szükség nincs: csak azon álláspontot foglalom el, melyet a külföldi újabb törvényhozások is elfoglaltak. Ugyanis maga a békebirói intézmény őshonában Angliában ma korántsem jelenti azt, mint a mit a magyar gondolkozás ezalatt érteni akar. Az angol békebiró a selfgovernementnek oly közege, melynek némely apróbb rendőri ügyön kívül bírói jogköre nincs s főfeladata a biztonsági rendészet fentartásában áll.

De ba a békebiró Angliában nem is a bírói szervezethez tartozik, az angol törvénykezés még sem nélkülözi a békebirói eljárás jótékonyságát. Ugyanis az uj grófsági biróságok— amint az Extension Act. 13. et 14. Viet. c. 61. által 50 font sterlingig terjedő competen- tiával szerveztelek — s Gneist szerint csakhamar az angol közvélemény kedven- czeivé lettek: a reájuk nézve érvényben levő eljárási szabályok szerint valóságos baga- tell-biróságokat is képeznek.

Azon nagy elvi különbség, mely az angol jogban a békebiróság s békebirói (bagatell) eljárás között fen- áll összeolvad s elenyészik Francziaor- szág és Belgium s a franczia jogot recipiált rajnai német tartományok békebirói intézményében. Ezekben ugyanis a bagatell- biró békebirónak hivatik is és mint ilyen törvénykezési orgánum. De már ismét Ausztriában a békebiróság mint ilyen sem az administratió, sem a törvénykezés körében nem ismeretes. Van azonban Ausztriának békebirói illetőleg bagatell-eljárása, mely a járásbiróságokat 25 írtig menő ügyekben bagatell- vagy békebiróul jelölvén ki: az ily ügyekre nézve hozta be az

1873. ápril 27-ikről kelt kitűnő — s jelen szerény fejtegetéseimnél is első sorban szem

előtt tartott törvényt, s az ebben szabályzott bagatell-eljárást.

Ausztriában — mint ez a törvényjavaslat indokolásából s a reichsrath ez ügy- beni vitáiból kitetszik: ugyanazon törvénykezési calamitások voltak régóta észlelhetők, melyek ma nálunk; s daczára annak, egyetlen hang sem emelkedett külön vagy uj bíróságoknak a bagatell-ügyekre nézve leendő felállítása iránt, — s daczára annak, hogy már akkor Ausztriában fenállott a fizetési meghagyásnak (a Mandatsprozess- eknek) több neme: u. m. a közjegyzői, köz- és hitelesített okirat alapján s bekeblezett követelések behajtása iránti, — a birtok- báboritási, bérleti, stb. s a külön causalis rövidített eljárások, s a »Mandats-pro- cesseknek« általánosítása a »Mahnverfahren« közel kilátásba hely zése által is ezé- loztatott, szóval a rövid útú, általán ba- gatell-természetü eljárásnak több neme dívott: mégis éreztetett szüksége még egy külön bagatell vagy — ba úgy tetszik — békebirói eljárás behozatalának.

A külföld tehát nem uj biróságok szervezése, hanem a fenálló biróságok részére uj eljárás alkotása által vélte s bírta is a bajt orvosolni; mert például az 59 angol grófsági biróság évenként átlag 134 ülést tartva, minden ülésben átlag 68 bagatell- ügyet birt elvégezni; mi oly fényes siker, hogy szintoly méltán sorakozik ahhoz az osztrák bagatell-törvény által elért eredmény, melynek gyorsasága csakugyan annak czélszerüségét is igazolja, minthogy az 1874. évben beadott 520626 ügyből 305409-et, 1875-ben pedig összesen 538861 ügyet — vagyis az összesnek 60°/0-ét egy hónap alatt fejezték be a panasz benyújtása után.

Ha tehát különösen egyrészt annak szüksége, hogy 1000 járásbiró helyett 5— 600 szolgabirót s pár ezer egyéb uj béke- birót állítsunk be ma még elég integer bírói szervezetünkbe, mivel sincs indokolva; másrészt a fent elősorolt statisztikai adatok teljesen igazolják, bogy a tulterlicltetés és ebből eredő lassúság misérejének orvoslására nincs szükség uj — előzmények nélküli organisatióhoz folyamodnunk: teljesen elérhető e c z é 1 az eljárás czélszerü szabályozása által.

A javaslat cardinális hibája tehát a tévesztett kiindulási pont: egy uj s nem bírói organismusnak teremtése jogtörténeti előzmény s kellő indok nélkül, megtámadásával a nagy szerves egésznek, a melyen át ütött egy ily rés esetleges s be nem látható retrograd kisérD ö

letek előhírnöke lehet.

De ba annyi elvi ok szól is az uj or- ganisatió ellen: nem akarok mégsem szemet hunyni azon opportunitási tekintetek előtt, melyek a locálbiróság életbeléptetését a depauperisátió lejtőire jutott alsóbb néposztály érdekében valamely formában kívánatossá teszik. S ez eszmének nemcsak ezen politikai jogosultsága, de némi jogtörténeti előzményei is megvannak a községi bíráskodás intézményében.

Ez ugyan az 1868. 54. t.-cz. által oly elvek alapján lett szervezve, hogy mint tisztán békéltető biróság csak a fórumok számát szaporítván, nem hatott s nem hathatott a peres ügyek számának csökkentésére, sőt a feleknek maguknak vált mint haszonnélküli forum alkalmatlanná.

Ez egyetlen — sajátképen nem is uj orgánumot — akár községi békebiróság czi- mén is — beilleszthetőnek vélném a mai törvénykezési szervezetbe olykép, hogy ezekre is a járásbíróságok — mint kizárólagos béke- biróságok számára alkotandó eljárási szabályok mellett — bizonyos minimális összegig menő apró ügyek bagatellszerü elintézése bízatnék, — ezen áldozatot hozva a theoria és a következetesség rovására a gyakorlati politika és sajátszerü hazai so- ciális viszonyaink igényeinek.

Ennyit eddigi javaslatok által tervezett organisatió elveiről.

Ezután röviden a javaslatban szabályozott eljárásra kívánok néhány bíráló észrevételt koczkáztatni.

Én ma, midőn annyi oldalról biztosíttatunk naponkint az általános polg. per- rendtartás reformjának mielőbbi behozatala iránt; midőn a tudomány s hazai szakközönségünk illetékes formában több ízben kijelölte ezen várva várt reform alapelveit nem zárkózva el azon tapasztalati nehézsé