Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 5. szám - Törvényszéki csarnok

— 41 — szelleme győz ;iz HUH dogma felett, bár ennek tekintélyét látszólag elismerni soha nem szűnik meg. így a római jogra támaszkodó jelenkori német jogtudomány is eleinte szigorúan ragaszkodik a törvény betűihez, majd gyakorlati haszon szerint szabadon választ az eltérő törvények közt, utóbb oly értelmezést alkalmaz és mint tudományos magyarázatot szentesit, mely a törvény ellen fordul, de állítólag annak szellemét alkalmazza, mig végre a szabad alkotás, az öntudatos itészet győzelmet arat. A nagy irók az átváltozás korszakait tüntetik fel; a jog physiologiai functióit méltató Savygnitól az erőszakosan interpretáló, majd a római törvénynyel nem-ellenkezéssel megelégedő Kuntzeig, a nyíltan a törvénynyel szakitó Windscheidig s uj alapvetést megkísérlő Iheringig tapasztaljuk az óhitű romanisták térvesztését, egy uj tudomány közeledését, mely nem többé a római jogé, hanem a jelenkori gazdasági, erkölcsi s társadalmi viszonyokból, mint elemeiből, induló jognak tudománya. A gazdasági és társadalmi tudományok hatása, a természettudományi módszer befolyása az uj tudomány létesítői. Nem lehet feladatom e helyütt azon sajátságos mivelődési tényezőket, politikai viszonyokat és bölcselkedési szellemet elemezni, mely a német jogtörténelmi iskolát mint visszhatást az elvont észjogtan ellen létesítette, vagy a nemzeti jognak ellenhatását és az újkor szülte kereskedelmi, gazdasági jogok befolyását méltányolni. A római jog fejlődéséből vont tanulságok, az ujabb jogtörténet összehasonlító módszeréből folyó vívmányok, egyszóval a jog mivelődés-történelmi felfogása a joglevés és joglétesités és igy a j og lényének titkait felvilágosította. A szellem és természet azon nagy szakadása, mely a bölcseletet metempirikussá, terméketlenné tette, megszűnt; az ind, görög-keresztény és germán spiritualismus, melyet a természet vizsgálatára nézve az újkor megtört, a társadalmi tudományok teréről is leszorul, a tapasztali módszer, nem az egyéni, belső tapasztalás, hanem a tárgylagos külső tapasztalás módszere, a társadalmi érdekek erőtanában, a társadalmi tünemények kölcsönhatása s fejlődése tanaiban is érvényesül. A szellemi alkotás korlátjainak felismerése, az okkapcsolat tapasztalása a jog intézményei s az összes szellemi s természeti tünemények közt, az okkapcsolatos elemzésből s a társadalmi czélokból folyó módszer felismerése s alkalmazása a synlhetikus jogalkotásban, a jelen és jövő jogbölcselet gyümölcse s feladata. Nem tartozik ide annak vizsgálata, mi tétetett e téren Bentham és Comte óta, mi teendő még, mi jogosultsága van ez uj tudománynak ma már gyakorlati szempontból, miután a felemlitésre is a birált mű inkább negativ okot szolgáltat. De mégis hallunk benne egyes hangokat, melyek arra emlékeztetnek. Szerző, ugy lárszik, érezte azt, hogy nem lehet általános elméletet egy positiv jogra alapítani s a római jog ellenében is a jelenkor gazdasági igényeit hangsúlyozta, a gazdasági elemet müvében figyelembe vette, bár j mindig csak mint nem jogi elemet, sőt többször i evvel ellentétbe helyezve. A gazdasági momentum | mint egyik uraló irányelv ennélfogva általában nem érvényesül müvében. A nemzetgazdaságtanból pénzelmélet kölcsönöztetik, de a jogászi érvek szerző szerint e gazdászati mint czélszerüségi indokok körén kivül állnak, mi magának a jognak, mint czélfogalomnak, felismerését kizárja. A íjavak és erők forgalmát« közvetíti a kötelmi viszony, biztosítja a kötelmi jog, mely tárgylagos jog minden alanyi jog teremtője; de a kötelmi jog ez alapeszméjét, mint munka — s tőke — hiteljogáét sem találjuk következetesen keresztülvive. Még kevésbbé határozza meg szerző az erkölcsi alapelveket. Philippikát tart ugyan a túlhaladt észjog ellen, a homályos alanyi méltányosság ellenében kismel egy helyen obiectiv aequitast, de positiv alapok keresését feleslegesnek tartani látszik. így azután mindjárt a kötelem lénye kifejtésében annak terjedelme illetve korlátjai meghatározásában egyetlen érvként szereplő absolut s egyenlő emberi szabadság mint deus ex machina lép fel, és számos »igazságossögi« igények provenientiája homályos marad. A tudományos következetesség szigora deductiv dogmatikus módszer mellett, midőn tételes jogalapból nem indul ki, ily határozott elvek felállítását pedig igényelte volna. Oly érvelés p. o., hogy ha már a kényszerfolyam megszüntetése okvetlenül károsít valakit a pénztartozást tartalmazó kötelem alanyai közül, ez legyen inkább az adós, mert hogy a hitelező hátrányt szenvedett a kényszerfolyam behozatalakor, csak erkölcsi irányelvek hiányában állitható fel. De egyáltalán lehetetlen a gazdasági s erkölcsi érvek latolása s a helyes jogi szabály felismerése oly irányelvek s azok egymáshozi viszonyának meghatározása nélkül. Ezért szerző jelen kötelmi-jogi bölcselete sem több egyéni állás elfoglalásánál a controversiák közt, melyek eldöntéséhez gyupontjaik elvi megvilágítása által nem segit. Sőt szerző irálya ily gyupont önálló feltalálását is csaknem lehetetlenné teszi oly olvasóra nézve, ki azt nem ismerte már eleve. — A kötelmi jog dispositiv, pótló s magyarázó jelleme folytán lélektani alapokat sem nélkülözhet annak elmélete, melyeket szerző épen nem érint meg. Szerző tehát az uj tudomány hullámzó talaját, mint mondók, kerüli s a positiv alap látszatját már műve czimében is megőrzi. Azonban rajta is győz a halottnak vélt észjog élő szelleme, mely a német pandektistákat is, mint az ördög Luthert kisértette, sőt néha a tintatartót visszanyújtva az irótollát vezette. Az észjog nagy erkölcsi vivmánya, hogy a törvényhozó nem önkényleg járhat el, hanem legjobb belátását követni tartozik, a tételes jogot tudományra utalta, melynek alapítására felhívott, s észszerüségi, szellemi, szabadsági alapjánál fogva az egyéni jogbirálat szabadságát szentesitette. Az észjog tehát a jogtudomány s a jogreformatio evangelioma volt s egész más történelmi méltatást érdemel, mint a melyet szerző juttat annak. Pedig, midőn a római nagy ügyvédek remek jogukat kifejtették, midőn a német tudósok ennek ismét korszerű világpolgári részeit kiválasztották, s midőn szerző >helyes elméletét^ kereste, észjogi szellemben jártak el. Nem egy tévedés, hanem egy örökség az észjog, melynek örvendezünk, bár ma más uton haladunk annak meghatározására, mi joggá teendő, mint haladtak azok, kik az ész önálló alkotásában hittek. Különben is az észjog lenézése csak a nagy bölcsészek nem ismeréséből s Kant és Hegel bizonyos epigónjaival való téves azonosításából eredt a legtöbb vélt »positiv« jogásznál. Szerző >helyes elmélete« kriteriónjával, miután nem érvel igazolt elvekből indulólag, adós marad s igy meg nem győz; a szüntelen szereplő »dolog természetet pedig mivel sem concretebb a »tulhaladt észjog« »észszerüségénél«. Tudjuk különben, hogy szerző a legélénkebb érdekeltetéssel viseltetik a jogbölcselet iránt, s óhajtjuk, hogy műve >javitott 8 rövidített* kiadásában ne egyedül a német pandekta-irodalomra legyen tekintettel, mely maga a dissolutio folyamába került. Maga Kuntze, kit szerző bevezetésében a római jog mai becsének tanujául felhív, már az ott idézett műben a »symbolikus< módszer szerint alkotott »eszményj ogok«-nak, a »törzs- és ági-kötelemnek stb. teremtése által nemcsak mint acorpus iuris emendatora, hanem mint egyéni alkotó lép fel s még ugyanazon évben uj tudományprogrammját formulázta (Der Wendepunkt der Rechtswissenschaft. Leipzig. 1856.). Ez uj tudomány terén meggyőződésem szerint az angolok, francziák s olaszok a németeket megelőzték és felülmúlták. E magam nézete szerinti eszményből induló bírálat után ismételve kiemelem, hogy e mű aránylag — irodalmunkban — haladást jelent, nehogy, miután a legsilányabb gyártmányok is nálunk dicsértetni szoktak, gáncsolásom félreértessék. Szerzővel egyet érzek hazánk szükségei iránt; és a munkát, mely hazai tudományos magánjogirodalom nem-létét kimondani bátor volt, üdvözlőm. Hézagpótlónak nevezném, ha ez dicséret lehetne ott, hol minden műre illik, nem a mű pótló ereje, hanem a számtalan hézag miatt. Dr. DelV Adatni Rezső. Törvényszéki csarnok. Január 22-étől 26-áig a budapesti kir. törvényszék fenyítő-osztálya előtt fölötte érdekes tárgyalás folyt, melynek tárgyát Erny György budapesti házi ur és tőkepénzesnek 1875. évi augusztus hó 11-én történt meggyilkoltatása képezte. Ezeír végtárgyalást és bűnesetet azon homály teszi kiválóan érdekessé, melyben a tett maga még mindig burkolva van s melyet a nagy gonddal és szigorral folytatott vizsgálat s a minden lehető bizonyítási anyagot felhasznált végtárgyalás kellően eloszlatni nem bírt. Erny György, ki saját házában, háztartás és cseléd nélkül élt, s a délutáni órákat, melyekbea adósait fogadni szokta, otthon töltötte, a mondott napon lakásán halva találtatott, fején boxer-ütések nyomaival, testében egy törszurással, kezében tollkéssel. Egyszerű pénztára ki volt ürítve, lakása ajtaja bezárva. Erny azon elővigyázattal élt, hogy a pesti hazai első takarékpénztártól birt pénztár-jegyeknek (55,000 frt) és takarékpénztári könyveknek (41,000 frt) jegyzékét, a nevezett takarékpénztár igazgatóságának azzal mutatta be, hogy azokra ügyeljenek s másnak be ne váltsák, mint neki vagy meghatalmazottjának. Ezen körülménynek következése, hogy midőn Halfon S. és fia bukaresti bankárház egy kétségtelenül Erny György birtokából elrablott 5000 frtos, Meller Gyula stanislaui pénzváltó pedig 1000 frtos pénztári jegyetmutatott be a takarékpénztárnál, ama jegyek birtokosára Rydel Ignáczra a tettel való összefüggés gyanúja esett. Rydel Ignáczczal egyetemben elfogatott annak fivére Rydel Gotthard , ki magát elfogatás közben cyankalival megmérgezte; s elfogatott Korcsinszky László lembergi ügyvéd is, kit Rydel Ignácz a gyilkosnak mondotta ; Rydel Ignácz birtokában feltaláltatott egy »Boxer«, constatáltatott, hogy a gyilkosság napjáig tőrt tartalmazó bottal járt, beismerte, hogy a pénztári jegyek, birtokában voltak (a hiányzó pénztárjegyek Lembergben találtattak fel egy kapu alatt); constatálva van, hogy Rydel Ignácz, Rydel Gotthard és Korcsinszky László a gyilkosság napján Budapesten voltak s a gyilkosság után innen elutaztak; ennél több kiderítve nem lett. Rydel Gotthard vallomástétel nélkül halt meg. Rydel Ignácz előadja, hogy a kérdéses pénztári jegyeket Korcsinszky Lászlótól kapta, ki azok értékesítését családi tekintetek ürügye alatt reá bizta. Korcsinszky László ezt tagadja s előadja, hogy Rydelék őt, mint ügyvédet, egy jövedelmező ügylet ürügye alatt csalták Budapestre, itt napról-napra Ígéretekkel tartván őt, mig végre türelme kifogyott, s Rydel Ignácztól 110 frt uti költséget kapván, indult el Budapestről haza felé, mint constatálva lön, augustus 11-én este. A kir. ügyészség rablógyilkosságban való bünrészeséggel vádolta mind Rydelt, kit F ü z e ss é r y Géza, mind Korcsinszkyt, kit Dr. E m m e r Kornél védett. Az utóbbinak védbeszédét, mint a kinek érdekes jogi argumentátióra több alkalma volt, a következőkben közöljük: Tekintetes kir. törvényszék! Mindenkor ugy tanultam, hogy ahhoz miszej rint valaki elitéltethessék, többi közt az is szükséJ ges, hogy ellenében oly cselekvés vagy mulasztás bebizonyittassék, mely cselekvés vagy mulasztás, akár irott törvény, akár szokásjog szerint büntethetőnek nyilvánított cselekmény tényálladékának kiegészítő alkatrészét képezi. Védenczem Korcsinszky László ellenében 16 hónapig folytattatott a vizsgálat a legnagyobb szigorral és körülményességgel; e vizsgálat és a 4 napi végtárgyalás folyamán a bizonyítási eszközök mind kimerittettek anélkül, hogy ellenében akár büntethető cselekmény vagy mulasztás, akár oly körülmény még csak megközelítőleg is bebizonyíttatott volna, mely őt az 1875. én augusztus 11-én a fővárosban végrehajtott véres tettel kapcsolatba hozná. Mit tett Korcsinszky ? Zilált családi, anyagi viszonyok között élt hazájában; múltja kalandos ; Rydelékkel igazolt ismerettségben állt. Sokféle vállalatában többször szenvedett hajótörést mint sikert; Rydelék egy jó ügylet kilátásba helyezésével csalogatták Budapestre ; ő ide jött, napokig, várakozott. Türelme kifogyott; elutazni akarván, sürgette, hogy Rydelék fizessék meg utipénzét, s ezektől 110 irtot nyervén, eltávozott Budapestről hazájába. Non datur saltus in natura. Még kevésbe engedhető meg ugrás a logikában. Csak egy téren