Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 51. szám - A végrehajtási eljárás javaslata. [2. r.]

— 419 _ lemzikaz e korszakbeli háborúkat. Az elfoglalt ellenséges tartományok lakosainak szabad földtulajdonjoga mindazonáltal közelismertetést vivott ki magának. A zsákmányjog ingókra szoríttatott; enyhítve azon korlátozások által, melyeket a különféle hadrendszabályok és szokás folytán sokasuló kivételek érvényre emeltek. De a végzetteljes hanyatlás e korban sem maradt el. A legkegyetlenebb, legembertelenebb jeleneteket beszélik el azon egykorú történetírók, kik a keresztények és mohamedánok közti háborúkról tudósítanak. Legteljesebben állatiasul el az ember, midőn vallási eszmékért harczol! Minden gaztett a megbecstelenitett keresztényi szeretet nevében, az igazságos isten nagyobb dicsőségére követtetett el. Szintén a visszaesés elszomorító képét nyújtja a harminczéves háború. Harmincz hosszú éven keresztül dühönge vadság és kegyetlenség. Harmincz éven keresztül alig létezett nemzetközi jog. A tizenhetedik század második felében a nemzetközi jog fejlődésére kiváló befolyással vala azon semlegességi szerződés, mely II. Katalin orosz czárnő kezdeményezése folytán az északi hatalmak közt 1780-ban létesült, melyben a párizsi 1856-iki congressuson elfogadott elveknek igen nagy része foglaltatik. Továbbá azon híres, az amerikai köztársaság és a porosz királyság közt 1785-ben létrejött barátsági szerződés, melyben — egyebek közt — először talál elismerésre azon elv, hogy az ellenséges ország békés polgárai zsákmányolás és gyújtogatás ellen biztosítottak legyenek és hogy a magánosok tulajdona csak valóságos szükség esetén és ekkor is csak kellő kárpótlás mellett sajátítható el a megszálló hadsereg által. Végre említendők az 1794-iki porosz »Landrecht«-nek a zsákmányjog korlátozására irányuló intézkedései. Igen szük körre szoríttatott a zsákmány joga a 18. században gyakorlatba jött requisitio által, mi az ellenséges állam alattvalói magántulajdonának elismerésére fölötte kedvezően hatott. A nagy franczia forradalom is a népek szabadságának és az emberjogok hirdetése által legalább közvetve — befolyást gyakorolt a nemzetközi jog fejlődésére. Mindezek alapján a magántulajdon oltalma már a mult század végén képezé az általános szabályt; miről tanúskodik a »Code pénal militaire francais de 1796«. Mindez azonban nem akadályozá I. Napóleont megbecsülhet, len műkincseknek elzsákmányolásában és Párizsba hozatalában. Hason állást foglalnak el a többi katonai büntetőtörvénykönyvek, melyekben a magántulajdon elismerésének általános szabálya alóli kivételek is foglaltatnak. A szárazföldi háború tekintetében eddig fejtegetett kérdésnek zárkövét képezik azon határozatok, melyeket a brüsseli conferentia 1874-ben jobbára az emberiességtől ömlengett Oroszország javaslatára hozott, melyeknek 38. czikke kimondja: »L'honneur et les droits de la famille, la vie et la propriété des individus, ainsi que leur convictions religieuses et l'exercise de leur culte doivent etre respectés. La proprieté privée ne pent pas étre confisquée.« Az eddigiekben megkisérlettük legalább nagy vonásokban vázolni azon viszontagságokat, melyeken a magántulajdon az ókor legrégibb századaitól egészen a jelenig aszárazföldihábor u b a n keresztül ment, míg végre annak sérthetetlensége — a jogos kivételektől eltekintve — általános elismerést küzdött ki magának. Es mit tapasztalunk ma, a jogállam századában? A polgárosodás uj szentjei, halált és nyomort terjesztő apostolai az irtóháboruk rémületes korszakát idézik föl, melyben az egyéni tulajdon ellen elkövettetni engedett merényletek csak a kisebb vád, melylyel őket a világtörténelem sujtandja. Ugyanazon jogi érvek, melyek a szárazföldi háborúra vonatkozólag a hadi zsákmány eltörlése vagyis a magántulajdon tiszteletben tartása mellett harczoinak, állíthatók csatarendbe a tengeri zsákmány rabló-szokása ellen, mert — mint helyesen jegyzi meg szerző (79. 1.) — nem fogalmi, nem lényeges különbséget tesz »akár tengeren uszszanak a javak, akár szárazföldön heverjenek*. És a tengeri hatalmak mégis nemzetközjogilag megengedettnek tartják az ellenséges állam békés tengeri kereskedelmét és magán tengeri hajózását meggátolhatni, és mind a hajókat, mind az azokon lévő — az ellenséges állam alattvalóinak tulajdonát képező — javakat hadi zsákmánykép elfoglalhatni. A tengeri hatalmak a magántulajdon elleni zsákmányolás jogát nemcsak hadihajóik, hanem magánhajók tulajdonosai által is gyakoroltatták, kiknek a kalózkodás engedélyét kalózlevelek alakjábanadtákmeg.Ezen a nemzetközi jog örve alatti visszaélés megszüntetésére a franczia törvényhozó testület tette az első intézkedéseket, midőn 1792-ben egy e tárgyra vonatkozó javaslatot, eredménytelenül ugyan — vett tárgyalás alá. A tengeri zsákmányjog korlátozásának kedvezett, de szintén megfogható eredmény nélkül az első I. Napóleon is. Századunk 20-as éveiben folytak tárgyalások a tengeri hatalmak közt, melyek azonban csak az 1856-iki párizsi congressuson értek üdvös véget, a mennyiben az e congressuson képviselve volt hatalmak kalózhajók kiállításáról önkényt lemondtak, 1-ső »declaratiójukban ünnepélyesen kijelentvén: hogy »La course est et demeure abolie«. Angolország a határozatokhoz csak későbben adta beleegyezését, úgyszintén a többi — a congressuson képviselve nem volt európai és amerikai államok, Spanyolország és az északamerikai egyesült államok kivételével. Ez utóbbiak külügyi államtitkára, Marcy, 1856. július 28-án kelt és méltán híressé lett emlékiratában a hatalmakkal közli azon indokokat, melyek államát a párizsi szerződés declaratiójának el nem fogadásában yezérlék. Örömmel csatlakoznának az egyesült államok — ez rövid értelme Marcy emlékiratának — oly reform létesitéhez, mely a magántulajdonnak tengeren való oltalmazását czélozza. Szerfölött károsnak tekinték és tekintik most is a nemzeti jólét szempontjából nagy álló hadseregek és hajórajok létezését békében, és épen azért kénytelenek megtagadni hozzájárulásukat oly újításhoz, mely őket — béke idején is — hatalmas hajóhad és rendes nagy hadsereg tartására kényszerítené. A szándékolt reform csak a nagy tengeri hatalmaknak válik előnyükre, a gyöngébb hatalmakat ellenben határozottan hátrányoztatj a, mert e roforin következtében ez utóbbiak jogaik tengeren való védelmének leghatékonyabb eszközéről kénytelenitvék lemondani. A mint tehát az egyesült államok szárazföldi háború alkalmával önkénytesek segítségére szorulnak, ugyanilykép a kalózhajók, e miliziája a tengernek, a tengeri háborúban, erős hadirajnak helyét pótolják és oltalmazzák tengeri kereskedelmüket. Mindezeknél fogva a tengeri zsákmányt csak azon esetre hajlandók megszüntetni, ha a magántulajdon államihadihajók általi elzsákmányoltatás ellen is biztosíttatik. A mint az emiitett emlékiratnak röviden fölhozott tartalmából is kitűnik, az nagyon ügyesen vala szerkesztve; mindazonáltal lényeges tévedésekben szenved. Mert — hogy csak némelyeket hozzunk fel — a tengeri kalózkodásról való lemondás nem jelent még tengeri miliz i á r ó 1 való lemondást is ; nem jelenthet annyit, hogy az államnak meg legyen tiltva, kereskedelmi hajóit, hadi hajókká átalakítani hajóhadát ilyeténképen kiegészíteni, erősíteni. A kalózkodásnak teljességgel való elvetendősége abban áll, hogy az katonailag nincsen rendezve és hogy az nem államnak állam elleni küzdése czéljából, hanem magánosoknak magánosok elleni rablása tekintetéből vétetik foganatba. Még azon esetben is, ha a magántulajdon állami hadihajók által támadtatik meg, ugy e hatalommal való visszaélés legalább némi tekintetben a katonai fegyelem, a tisztek becsületérzése és más egyéb által enyhittetik. Különben a hatvanas évek elején dühöngött polgárháborúban eleget bánták meg az északamerikai egyesült államok, hogy a párizsi congressus hátorozataihoz nem csatlakoztak, mert a déli államok kalózhajói oly nagy kárt ejtettek tengeri kereskedelmükön, hogy annak utóhatásait még évekkel azután is megérzék. Ha — befejezésül — a mai tudománynak és az előhaladottabb forgalomnak igényeit szemügyre veszszük; ha tekintjük azon sokszoros és benső érdekek lánczolatát, melyek időnként egymással háborúban lévő államokat is egymáshoz csatolnak; ha megfontoljuk, hogy a személyi szabadság nemcsak a személynek, hanem a v agyonnak is szabadságát foglalja magában : ugy a nemzetközi jog szempontjából nem érhetni be a párizsi congressus félrendszabályaival, hanem követelnikell azegyénitulajdonnak a hadihajók által is tiszteletben tartását. Mert az egyéni tulajdon — a tengeri háborúban is — vagy oltalmazandó, vagy nem. Ha nem, ugy még a kalózkodás megszüntetésének szüksége sem forgott volna fen; ha igen, akkor az a hadihajók, maga az állam vasmarka ellen is védendő, mert nem nagy különbséget tesz, hagy vajon kalózhajó, vagy pedig maga az állam fosztotta meg az illető magánost létezésének anyagi eszközeitől. Megengedendő azonban a hadviselő államnak, hogy az ellenséges fél kereskedelmi hajóit is a háború tartama alatt lefoglalhassa és azokat használati birtokban tarthassa. Wellisz Vilmos. Különfélék. — A német ügyvédrendtartási törvény javaslata nem rég terjesztetett be a birodalmi törvényhozáshoz. A javaslat szerint ügyvédi gyakorlatra csak az bocsátható, a ki birói hivatalra képesítve van, A ki valamely szövetségi államban gyakorlatra bocsáttatott, az a szövetségi államok I mindegyikében jogosultsággal bir. A gyakorlatra bocsátási ajánlat tárgyában az országos igazságI ügyi kormány határoz, meghallgatván előbb a kamarák elöljáróságának véleményét. A megtagadás okai közül kiemeljük a physikai qualifikatió hiányának esetét. A gyakorlat csak valamely meghatározott törvényszéknél engedhető rneg; oly helyeken, a hol több társas bíróság van, a többi bíróságnál való gyakorlat is megengedtetik. Mindaddig, míg az egy vagy több törvényszéknél gyakorlatra bocsátott ügyvédek a pereknek rendes lefolytatására nincsenek elegendő számmal, a gyakorlat megengedése ugyanazon szövetségi állam i más törvényszékeinél megtagadható. Az országos igazságügyi kormány, mielőtt kimondja az iránti határozatát, hogy valamely törvényszéknél a gyakorlatra bocsátott ügyvédek nincsenek elegendő számmal, tartozik az ügyvédi kamara elöljáróságának és a törvényszéknek váleményét meghallgatni. Az ügyvéd első alkalommal gyakorlatra bocsáttatása után törvényszéke előtt a következő esküt teszi le : »Esküszöm a mindenható és mindentudó Istenre, hogy ügyvédi kötelesssgeimet lelkiismeretesen fogom teljesíteni. Isten engem ugy segélyen?. Az ügyvédi kamarák szervezetére vonatkozó határozmányok — nagyban és egészben — megegyeznek a mi törvényünk határozmányaival. Főbb eltérések: hogy az »előljáróság« 9—15 tagból áll és minden második évben újra választatik. A fegyelmi biróság (Ehrengericht) az elnökből és az elöljáróság három tagjából áll. Kiemelendő itt azon határozmány, mely szerint mig az államügyészség az elővizsgálat megindításának megtagadása ellen felebbezhet, a vádlott a megindítás ellen ezen joggal nem bir. Az elővizsgálat vezetésére az országos főtörvényszék elnöke egy birót rendel ki. Elfogatásnak és előleges letartóztatásnak nincs helye. A főtárgyalás nem nyilvános. A fegyelmi biróság Ítélete ellen felebbezésnek van helye az országos főtörvényszékhez. A birodalmi törvényszéknél való gyakorlatra bocsátás tárgyában az országos igazságügyi kormány helyett a birodalmi kanczellár szabadon határoz. Ezen ügyvédek semmi más törvényszéknél nem működhetnek. — A „jogászkör * -ben f. h.20-án Dr. Mi sn e r Ignácz tart előadást: a nyereség és veszteség felosztásáról a közkereseti társaság tagjai közt. — A budapesti keresked. és váltó-törvényszéknél ez évben az ügyforgalom több mint 20°/0-kal kevesebb a tavalinál. Oka ennek leginkább a váltóeljárásnak a fizetési moghagyások intézménye által létesített egyszerűsítése. — A bagatell-törvóny végrehajtása iránti rendelet még mindig nem jelent meg. Ugy látszik, hogy az illetők belátták, miszerint könnyebb egy rosz törvényt meghozni, mint végrehajtani.