Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 46. szám

fölébreszti s az önző felfogások sikeres le- küzdhetésével politikailag neveli s tanitja majdan nemzetünket, politikai látkörének szélesbitése segélyével. Hogy a szomszédos Ausztria, — úgy mond helyesen Szivák Imre1) mely alkotmányosságának még gyermek éveit éli, e (t. i. a közigazgatási törvényszék lé­tesítése) tekintetben megelőzött bennünket, — sokban 1 e s z áll i tj a az annyi szá­zadot átélt alkotmányos érzüle­tünk felőli fogalmakat.2)*) A tözsdebiróságról a » Jogászkör«-ben Dr JSchnierer Gyula mi­niszteri osztálytanácsos f. hó 8-án előadást tartott, melynek főbb pontjait a következőkben vázoljuk­A tőzsdebiróság intézménye a kereskedelmi forgalom szempontjából nélkülözhetlen mindad­dig, mig a szóbeliség elvére fektetett gyors el járás be nem bozatik; de ettől eltekintve, az állam nincs is feljogosítva az oly választott biróság eljá­rását megakadályozni, melyre egy önjogu személy a maga ügyének eldöntését bízza. A tőzsdebiróság szervezetét illetőleg első kérdés, hogy megvannak-e az annak alakítá­sára szükséges elemek. Ha valamely városban ele­gendő számú független és intelligens kereskedő lakik, ott a tőzsdebiróság működése üdvös lesz; de ahol a kereskedők száma igen csekély és ennél­fogva érdekeik egymást folytonosan érintik, ott a tőzsdebiróság függetlensége megszűnik. E tekin­tetben az osztrák törvény egyszerűen azt rendeli, hogy a kereskedelmi és a pénzügyminisztérium jóváhagyásától függ, vajon létesithető-e valamely városban tőzsdebiróság. Nem kívánatos azonban e kérdés eldöntését csupán a közigazgatási ható­ságokra bízni; czélszerübb kimondani magában a törvényben, hogy a kormány engedélyén kívül szük­séges, hogy az illető tőzsdének legalább 2—300 bejegyzett kereskedő-tagja legyen. Az illetőség tekintetében megkülönböz- tetendők a tőzsdén és a tőzsdén kívül kötött ügy­letek és az ügyleteket kötő személyek. Az nem szenved kétséget, hogy a tőzsdén kötött ügyletek a tőzsdebiróságra bízhatók ; másrészt józanul nem lehet megakadályozni azt sem, hogy ha két tőzs­delátogató a tőzsdén kívül köt üzletet, ezen ügylet is a tőzsdebiróság illetőségének legyen alávethető. Az azonban már nem helyes, hogy nem ke­reskedelmi ügyletek is a tőzsdebiróság elé vites­senek. így jelenleg az építési szerződésekben ki szokott köttetni a tőzsdebiróság, mivel az építész­nek, mihelyt a munkát teljesíti, azonnal szüksége van a pénzre és per esetén nem várhat, mig a ren­des bíróságok az ő hosszadalmas eljárásukkal el­döntik a felmerülhető peres kérdést. Az ily szer­>) 1876. január 13-án tartott kópv. beszédében. 2) Hasonló értelemben nyilatkozik Mészáros Károly a »K özség Lapja« szerkesztője, ő ugyanis azt mondja : »Ha hazai közigazgatásunkra akarunk egy tekintetet vetni: lehetetlen, hogy egy kis szégyenpir ne fussa el arczunkat. Azt látjuk ugyanis, hogy még az annyira »élhetetlennek« kikiáltott Ausztria is elébb áll közigazgatási intézmény cso­portosulásában. ------— Nálunk ugyanis közigaz­gatási kiilönbiróságok és törvényszékek még nem is létez­nek, s bizonyos részben mindaz, mit a külön álló s füg­getlen közigazgatási bíróságoknak és törvényszékeknek tenniök és végezniük kell: a mi közigazgatási bizottsá­gainkra van átruházva. Hogy ily csonka intézmény- a maga egyoldalúságában s önmaga iránti jogha­talom gyakorlásában sokáig fen nem állhat, s kinőnie kell, azt hiszszük, óhajtjuk, és ezen óhajnak meg­valósulására e szaklapban irodalmilag is törekedni fogunk«. — L. »Közigazgatási Lapok« első mutatvány- szám, Budapest 1877. január hó, 11. lap, 3. hasáb, utolsó bekezdés s M é s z á r o s i. ez. ugyanott 2. sz. 22. 1. 3) L. még Horváth Boldizsár 1877. május 1-én tartott képvh. beszédét. ződéseknél rendesen csalódnak a felek, mivel a tőzsdebiróság előnye abban rejlik, hogy tagjai szakértők; már pedig a kereskedők az építési ügyekhez nem értenek, és igy a szakértők külön meghallgatásának szüksége merülvén fel, az ilyen per a tőzsdebiróságnál csaknem oly soká tart, mintha a rendes biróság elé vitetett volna. A főkérdés az: lehet-e megengedni, hogy nem kereskedők is a tőzsdebiróságot ismerjék el illetékes bíróságuknak ? Sokan ellenzik ezt, mivel, mint mondják, ez által a termelő, ki termését a kereskedőnek eladja, megrövidittetnék. Ez azonban nem fogadható el érvül, mert ha ily szempontból tekintjük a dolgot, nem maradna egyéb hátra, mint a gyámsági törvényt módosítani és minden földbirtokosra nézve gyámságot rendelni el. A ke­reskedelmi forgalom feltétlenül megkívánja, hogy a vételből eredő kötelezettségek pontosan teljesit- tessenek. Mikor a kereskedő üzletet köt egy másik kereskedővel, a szerződés megtartása felett a tőzsdebiróság őrködik; a kereskedőnek tehát biz­tosnak kell lennie az iránt, hogy a kötelezettség a termelő részéről is teljesittetni fog. Ha azon nem­kereskedő, aki a kereskedő irányában van köte­lezve, nem volna szintén ily gyors eljárású bírás­kodásnak alávetve, a kereskedő igen sok esetben nem teljesíthetné kötelezettségét és a kereskedelmi forgalom és pontosság nagy hátrányt szenvedne. Nem kell gondolni, hogy a kereskedő köny- nyelmüen viszi az ő ügyét a tőzsdebirórág elé. A kereskedő csak akkor engedi a dolgot perre ke­rülni, mikor valóban meg van győződve, hogy nem tartozik fizetni; ha ok nélkül akarná magát ki­vonni fizetési kötelezettsége alól, elveszítené hite­lét kereskedőtársai előtt, és ez neki nagyobb ká­rára válnék, mint valamely per megnyerése. A földbirtokos ily tekinteteknek alávetve nincs; ha ő nem is teljesiti azonnal kötelezettségét, azért ő [ még becsületes ember marad és a jövő évben ismét fog találni más kereskedőt, aki megveszi termését. Következik ebből, hogy mód adassék arra, miszerint a termelő alávethessse magát a tőzsde- biróságnak. A képviselet iránt az osztrák törvény 37. §-a azt határozza, miszerint a fél tartozik személye­sen megjelenni, akadályoztatása esetében pedig magát üzlettársa, ezégvezetője, kereskedelmi meg­hatalmazottja vagy pedig más tőzsdei tag által képviseltetheti. Ez szelidebb formája az ügyvédek kizárá­sának. Ha annak idején igy fogalmaztatott volna a pesti szabályzat is, nem talál oly nagy resensusra. Azonban a képviseletet ily szoros korlátok közé csakis azon esetben lehetne szorítani, ha a tőzsdebiróság illetősége egyedül a tőzsdetagokra terjeszkednék. Mihelyt a tőzsdebiróság elé nem­tőzsdetagok pereit is lehet vinni, szükségesnek mu­tatkozik, hogy a képviseletnek teljes mértékben hely adassék. Ha az egyik fél pl. nem lakik a tőzsde helyén, természetesen nincsenek is ott annyi isme­rősei, és ennélfogva meg kell engedni, hogy bárki által, tehát ügyvéd által is képviseltesse magát. Az ügyvédi képviselet ellen felhozzák, hogy az ügyvéd megzavarja a tőzsdebiróságot, shogy a tanukra való hivatkozás által huzza-halasztja a pert. Mindez nem érv. Azon biró, a kit egy ügy­véd megzavarhat, nem érdemli meg, hogy biró legyen, és ami a tanukra való hivatkozást illeti, a biróság, minthogy az eljárás nincs formákhoz kötve, mellőzheti az oly tanúkihallgatásokat, me­lyek egyenesen a per húzására vannak szánva. Annyi azonban bizonyos, hogy az ügyvéd sok bajt okozhat az által, hogy az ellenfélnek a bi­— 377 — zonyítást nagyon megnehezíti. A kereskedő az üz­letet »auf Treu und Glauben« köti; egy szőr egy jel, egy intés elég arra, hogy százezrek iránt kötések történjenek. A kereskedőben rendszerint van annyi becsületesség, hogy a megtörténteket elismeri, különösen ha kereskedőtársai előtt folyik a tárgyalás. 1868-ban, mikor Magyarországon a nagy gabnakivitel volt, a pesti piacz az árak ha­nyatlása folytán két millió forintot vesztett, és a pesti kereskedők elég solidak voltak ezen differen- tiákat megfizetni, daczára annak, hogy a bírásko­dás egészen az ő kezükben volt. Ezen tény alapí­totta meg a pesti piacz és a pesti tőzsdebiróság' jó hírnevét. Mig tehát a kereskedő kereskedőtáj- saival közvetlenül érintkezik, nem engedi meg ma­gának, hogy megtörtént tényeket tagadjon; ha azonban nem tartozik megjelenni bírósága előtt és küldheti az ügyvédet, igen sokszor meg fog tör­ténhetni, hogy a tények constatálása tekintetében az ellenfél állása meg lesz nehezítve. Szükséges ezeknél fogva, hogy amikor csak elérhető, a fél személyes megjelenésre köteleztessék, és ha elma­radna, tartozzék ezt igazolni; csak ha elfogadható okkal igazolja elmaradását, képviselheti őt más valaki, és igy ügyvéd is. A perorvoslatokat a mi jelenlegi sza­bályzatunk teljesen kizárja, mig az osztrák tör­vény megengedi a rendes perutat. Ez utóbbi azon­ban a legrosszabb módozat, mivel éveken át függő­ben hagyja a peres ügyet, és igy a kereskedő soha sem tudja, hányadán van. A jogorvoslati rendszer­nek másik módja az, mely a Teleszky-féle javas­latban foglaltatik, mely szerint a végrehajtó biróság megvizsgálja, vajon a tőzsdebiróság követett-e el semmiséget. Ezen módozat szintén nem helyesel­hető, mivel elsőfokú biróság nem vizsgálhatja felül egy másik elsőfokú biróság határozatát, különösen pedig mert ott uj tárgyalást kellene tartani, meg kellene vizsgálni, vajon pl. helyesen idéztettek-e meg a felek, stb., ami igen sok időt venne igénybe. Harmadik mód gyanánt kínálkozik a semmiségi panasz valamely felső bírósághoz, a semmitőszék- hez vagy a kir. táblához. Itt ismét felmerül a kér­dés, hogy mely esetekben engedtessék meg a semmiségi panasz, csupán formális kérdésekben-e, vagy az ügy érdemére nézve is ? Az első esetben a tőzsdebiróság által elkövetett anyagi sérelmek orvosolatlanul maradnának, a második esetben a szükségessé váló bizonyítékok gyűjtése folytán az eljárás sok időveszteséggel járna. Hátra van még — és ez mutatkozik legczélszerübbnek — a fe- lebbezés egy másik választott bírósághoz. A felek a per megindításakor kinyilatkoztatnák, miszerint fentartják maguknak, hogy az ügyet felebbezzék egy nagyobb számú tagokból álló választott bíró­sághoz. Ez azonnal megalakulhatna és előtte az egész ügy uira tárgyaltatván, úgy az elkövetett formasértések, valamint az érdembeni kifogások előadatván, csakis az elsőbiróság előtt tett beisme­rések volnának visszavonhatlanok, és mindezek alapján uj Ítélet hozatnék, mely ellen azután to­vábbi orvoslatnak helye nem lehetne. Jogirodalom. Az inductiv-bölcsészeti módszer a jogtudományban s különösen a büntetőjogban. Irta Dr. Schick Sándor. Külön lenyomat a »Magyar lhemis«-böl. Budapest, Athenaeum 1877. E lapok utján (és külön lenyomatban is) a jogászi kar egy fiatal és tehetséges tagjának Dr. Schick Sándornak »az inductiv-bölcsészeti mód­szer a jogtudományban és különösen a büntető­jogban« czimü dolgozata jelent meg, mely megér­demli mindnyájunk figyelmét, kik a jogtudomány továbbfejlődése iránt nem csupán múló érdekkel i viseltetünk.

Next

/
Thumbnails
Contents