Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 45. szám - Közigazgatási biráskodás. [21. r.] - A kelet büntető-joga. [2. r.]

— 369 — a törvényhatósági tisztviselőkkel kapcsola­tosan összmüködik; azonban a hivatal­nokok részéről hiányzik a pár­tatlan s részrehajlatlan j ur is­dictiónál nélkülözhetetlen füg­getlenség; továbbá az á 11 arnk öz egek a törvényhatósági tisztviselők­kel egyetemben számbeli túl­súlyt gyakorolnak a választott tiz tag ellenében; végül a bizottságban helyet foglaló állami és önkormányzati köze­gek némelyike, mint pl. a főorvos vagy a posta igazgatója stb. vajmi keveset érte­nek a közigazgatás teendőihez szakmájuk kivételével, tehát ez elemek­nek a bíráskodó bizottságban való jelenléte, — kik sokszor azon kellemet­len helyzetbe fognak jutni, hogy olyas va­lami felett kell majd szavazniok, mihez épenséggel nem értenek, és azért önállósá­guk rovására a capacitatiónak nyílik majd tág tere, — csak zavarólag hathat. Mindezekhez még az járul főbaj gyanánt, hogy az utolsó fokban való döntés a minisztert illeti. Ezek azon okok, melyek miatt a köz­igazgatási bizottságot contentiosus ügyek eldöntésére nézve alkalmatlannak tartjuk. Áll itásunk erősítésére hivatkozunk Szilá­gyi Dezső 1876. január 15-én, a köz­igazgatási bizottságról szóló törvényjavas­lat tárgyalása alkalmával tartott beszédé­nek — a közigazgatási bizottságra, mint közigazgatási bíróságra vonatkozó — kö­vetkező passusaira:') > a mit kívánok és nélkülözhetetlennek tartok: az, hogy ugy az állam, mint a kormányzot­tak részéről gyakorlandó ellenőrzés s z e r v e z t e s s é k, és szerveztessék életerős formában és ugy, hogy e controll gyakor­lása valóban üdvös, valóban lehető legyen. Van az ellenőrzésnek egy orgánuma, egy köre, melynek teendőjét jelenleg rész­>) L. a képviselőház naplója 1875 — 78. IV. kötet 40. s k. 1. emberies, szelid felfogás lengi át az indusi büntető­jogot. A társadalmi anyaföld észszerű müvelése azt követeli, hogy a mérges növények, melyek talajá­ból kisarjadzottak, okvetlenül levágandók. A bün­tevőnél ugyanaz áll, mi a tragikai hősnél a drá­mában. A drámai hős egy uj világrend sybillini lapjaival lép a küzdttére, fellázadva a fenállónak fenségessége ellen s el kell vesznie, visszasülyednie gyarlóságában, de ha el is vesz, bár sápadtan iz­gatottságtól, mégis felemelkedést érzünk : az ércz­ütések, melyek alatt összeroskad, egy fensöbb ha­talmat mutatnak. Ehhez hasonlóan tűnik fel a gonosztevő, ki egy sötét világ rémeitől környezve árnyként szállfel s istentelen kezét emeli harczra az erkölcsi világrend ellen s kinek az igazság fénye előtt szintén kell, hogy eltűnjék, egy magasabb erkölcsóvó hatalom érczütései alatt kell, hogy ösz­szeroskadjon. Nem ugy az iDdeknél. Miután a világ csak Maya, az élet a bűnhő­dés zarándoklata, a születés csak erkölcstelen elő­élet következménye s a létezés maga bűnnek, a természet általános bűnének folyománya: mily magántett jöhetne itt nagy tekintetbe szemközt a lények összeségének ezen általános családbüntet­tével, mely bűntettel sújtson a földi hatalom szem­ben azon óriási nyomorral, mely a gonosztevő lel­két jövő vándorlásán várja? S hiszen a Mayatan folytán az indus legfőbb boldogsága a halál, visz­szatérés Brahmához, a büntetését tisztított 1 ;lek­nek való visszavonulása a világiélekbe, s mit is ben ezen (t. i. a közigazgatási) bizottság fogja végezni: a c o n t e n t i o s u m f o r u m alkotása, azon fórumé, mely az egyént megvédi jogsérelem ellen, a köz­jogi viszonyok körében, mely jog­orvoslatra forumot, formákat és biztosíté­kokat nyújt az alsó közegek határozataival szemben — egy központi legfőbb contentiosum fórum birói bizto­sítékok melletti megalkotása ál­tal, melynek következtében a conten­tiosus ügyek elintézése a minisz­tériumok hatásköréből kivéte­tik. Be kell következnie ennek szükségképen akkor, mihelyt közigaz­gatásunk minden ágában törvényeink') lesznek ; mihelyt a közigazgatás körében tel­jesen valósitható lesz az, hogy a törvé­nyek és a törvényes rendeletek szerint birói biztosítékok mel­lett fog a magánszemélyek irányában a közkötelességek reárovása, s a közjogi ter­mészetű jogosítványok megvédése eszkö­zöltetni «. Sziváklmre szintén ugyanazon nézet­nek adott épen akkor és ugyanott kifeje­zést, midőn a közigazgatási bizottságban a justice administrative alapjait látja lerakva. A legközvetlenebb szomszéd­ságunkban létesített ausztriai közigazgatási törvényszék ná­lunk sem irodalmunkra, sem napi sajtónkra,2) melyek a tárgygyal mind­eddig még sohasem foglalkoztak, de még törvényhozóinkra sem gyakorolt semminemű látható befolyást. Csak a törvényhatóságok gyüléstermeiben tünedezik fel olykor-olykor a közigazgatási •) L. Kautz hasonló értelemben való megjegy­zését: Politika 441. 1. utolsó bekezdés. — L. még»Jog­t u d. K ö z 1 ö n y<r II. évf. 29. sz. i. czikk. -) Különben a journalistika természeténél fogva csak actualis napi kérdésekkel foglalkozhatik epheinericus mó­don ; tőle nem várható ez ügyben az initiativa. Ha maj­dan hazánkban is napi rendre leend tűzve a közigazgatási bíráskodás kérdése, akkor napi sajtónk hasábjaiban is e thema intensivebb discussiójával fogunk találkozhatni. nyújthat neki e föld, mely a nyomor átmeneties hazája, a Sansara, ezen négy mérges folyamtól képezett léttenger ? Ugy hogy a hindu szellem­irányának föjellege, hogy óhajainak eszménye, hogy szerinte a legtökéletesebb földi állapot a feltétlen nyugalom (ganti), minek aBuddhismus Nirvaná-ja megfelelt s mit a xitopadesa röviden jellemez: »az egyest el kell hagyni ... a család végett a családot » » » ... a község » a községet » » » ... az ország » a földet el kell hagyni . saját maga érdekében*. Azért is nem ékesíti emlékoszlop a hindu sír­ját, egyszerű a temetkezés, egyszerű a sir: »hral öé xal al raffái xal ui/gúxío[iara«1), Aristobulus szerint pedig épen a keselyük elé dobták volna az elhalt hindusok hulláit, mit sem törődve az élettel, mely börtön, s a testtel, mely a börtön rab­láncza. Megelőzték Luther jelszavát: »i n v i d e o, quia quiescuntt. Hogy ennélfogva valamint a drámában a drámai hősnek szomorú vége min­den tragikus hatás nélkül maradt volna, épugy ha­tástalan s ellentétben az általános felfogással lett volna a büntetési szigor, igen világos s csakugyan látjuk, hogy az indusi drámának, eltérőleg a görög s újkori drámától, nincs tragikus kimenete, hanem ellenkezőleg mindig víg végű s hogy a fenyítő gya­korlat, daczára a törvénykönyvek barbár intézke­déseinek, szerfelett szelid volt, mint a hindu jellem általában. Az ó-ind törvény, a jus scriptum, nem ') S t r a b o 54. f. 162. f. 258. 1. törvényszék tengeri kígyója. így »Buda­pest főváros törvényhatóságának szervező' bizottsága< 1876. deczember hó 4-én tar­tott ülésében a polgármester Grerlóczy — kinek állásánál fogva bő alkalma nyilik a gyakorlati közigazgatás szük­ségleteivel közvetlen szemlélődés foly­tán megismerkedni — egy már nél­külözhetetlenné vált közigazga­tási törvényszék minél előbb életbeléptetését sürgette. — Ki­rályi (a bizottság egyik tagja) az 1348 : III. t.-cz. 19. §-ára utalt s tekintettel pénzügyi viszonyainkra elégségesnek tartotta az ott creáltatni igért állami tanácsot, ha a neki elvileg juttatni akart competentia megfelelőleg szélesbül, akkor — szerinte — valamennyi igénynek meg fog felelni, me­lyeket egy közigazgatási törvényszéknél támasztani lehet.1) A bizottság meggyőződve ezen intézmény fontos s immár halaszthatatlan voltáról szin­tén azon kivánatát fejezte ki, hogy egy közigazgatási törvény­szék létesíttessék. Mi csak örülhe­tünk, hogy a közigazgatási törvény­szék hiányának érzete nálunk napról-napra élénkebbé válik. A baj felismerése képezi a javítás lehetőségé­nek feltételét. Ami azon nézetet illeti, hogy pénzügyi2) viszonyaink nem birnák el a közigazgatási törvényszéket, és hogy ezt az államtanács helyettesíthetné, ezt illetőleg az a nézetünk, hogy a nyilvánjogok ép olyfontosak mint — amagán­') L. »P e s t e r L 1 o y d« 1876. évf. deczember 5. sz. 2) »Igazságosság az állam legmaga­sabb eszméje; megvalósítása még a közjólét előmoz­dítása felett is áll; igazságosság nagyobbá tesz egy népet. A mi az igazságosság megvalósítására szükséges, arra egy államnak minden idő­ben a szükséges eszközöket kell előterem­teni tudni; takarékosságból az igazság követelményeit részint teljesítetlenül hagyni, az állami feladat ha­tározott félreismerését képezné. De külö­nősen áll ez oly időre nézve, melyben a srendöri államból« »jogi állami keletkezzék*. — Luthardt: id. m. 96.1. vonatkozott szigorúan a gyakorlatra; általános jellege az ókori törvényhozóknak, hogy intézke­déseiket a kinyilatkoztatás forrására vezetik vissza s törvényeiket örök időkre adják, miért is rende­sen eszményies irányúak; igy az indeknél is, s mig egyrészt a törvényes sanctiók kegyetlenségének nagy része csakis a phantasticus paronomasia ro­vására esik, melynek Manu s Yaynavalkya-nál 21 pokol áll rendelkezésére : addig a gyakorlat is sok intézkedést abrogált, a legtöbbet enyhítette, a testcsonkitásokat többnyire pénzbüntetéssé változ­tatta, mi már Manu legrégibb commentatorainál látható, az ind jogtudósok hivatkozni szokván különösen a »Mandanaratna pratipára«, mely sze­rint a mi kötelesség volt az első világkorban, nem kell hogy betartassék mindig a negyedikben s igen sok törvényt ennél fogva elavultnak kinyilat­koztatván, »these parts of ancient law were abro­gated by wise legislators« (az ősi törvény ezen ré­szei abrogáltattak bölcs törvényhozók által). Ennek az volt következménye, hogy az ind biró bölcs be­látásának igen tág tér volt nyitva s az Ítéletek in­kább a szokások alapján s a concret ügy termé­szete szerint birói arbitrium alapján hozattak. Ily értelemben veendő Strabo állítása: »ayqa(poiq xal xavxa yóuoig xiM^voti«, mely állítás gyakran ismétlődik későbbi Íróknál s tévedé­sekre szolgáltatott okot. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents